06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Halász Margit: Ámerika, álomvilág 1985
2021.06.07 - tiszatáj

5. MEDITERRÁN MIKULÁS

Nagy az izgalom, megyünk Mikulásfalvára. Harmincöt fok van árnyékban, jól fog esni a hűvös. Őszintén szólva furcsállom az ötletet, hisz olvad a beton. Milyen mikulás? És milyen karácsony? De hát a szabadság és demokrácia hazájában vagyok, nem értetlenkedem. Előtte beugrunk Sea Worldbe, mondják. Az meg mi a csuda lehet? Nem kérdezősködöm továbbra sem. Legalábbis hangosan nem. Magamban persze mindenféléket mondok. Milyen nagy adomány, hogy a technika még nem tart ott, hogy az ember gondolatai, érzései mások számára egyetlen kattintással ki legyenek hangosítva. Valami akváriumfélére gondolok, ahol különleges tengeri élőlényeket látunk majd. De nem. Egy delfin- és cetshow kellős közepébe cseppenünk. A hátsó sorba szól a jegyünk. Még szerencse. Az első sorokban ülők sejtszintig vizesek. Ennek ők örülnek a legjobban. Visongva nevetnek, a térdüket csapkodják. A többiek meg rajtuk nevetnek. Röhög az egész osztály. Van egy nagyon csinos nő, testét csillogó, delfinbőrszerű kezeslábas fedi. Úgy lovagolja meg a delfineket, mint a hortobágyi csikósok a lovasnapon a méneket. Annyira eggyé válik a vízi világgal, hogy valószínűleg kopoltyúval is tud már lélegezni. A közönség minden tagja eszik, iszik, ropogtat, szürcsölget valamit. Nem azért mert szomjas vagy éhes. Csak úgy. Esznek. Isznak. Hogy jobban teljen az idő. Jön egy mozgóárus, és arra eszmélek, hogy az én kezemben is van egy műanyag tányér és egy papírpohár. Elfelejtem megkóstolni, megízlelni az elemózsiát, mert sajnálattal tölt el az állatok sorsa. A szabad fajtársaik énekelve és dalolva fickándoznak az óceán végtelen vizében, ezek meg szegények rabszolgaként robotolnak. Amikor megtudom, hogy másfél óránként újraindul a show, a torkomon akad az első falat. Nem ízlik tán? De igen, mondom, nagyon finom.

 

 

Úgy általában nagy divatja van itt a műanyagnak és az eldobható papíreszközöknek. Azt kérdi a nénikém az autóban, hogy van-e már nálunk májkrovév. Tétován nemet intek a fejemmel. Májkrovév nélkül egyáltalán hogy lehet főzni? A menyeim csakis plasztiktányérokat használnak, mondja. Kérdően nézek rá. Előre bele van téve az étel, bedobják a mikróba, és terülj, terülj,  asztalkám, ott az ebéd. Négy főre. Aztán a vacsora is újabb négy tányért követel. Nem erősségem a matematika, de kiszámolom, hogy egy négytagú család 240 darab műanyag tányér szemetet termel havonta. Szorzok, osztok, az áhítat helyett az ájulás környékez.

 

 

Visszatérve az egészhez, megérkezünk Mikulásfalvára. Az ajtóban két méter magas mikulás fogad. Élő. Valami üdítőfélét nyújt a kezembe. Nem szívesen veszem el, engem arra tanítottak, hogy vadidegentől ne fogadjak el semmit, még akkor sem, ha mikulás az illető. Pechemre ez a mikulás valamiért kinéz magának. Követ. Viccelődik a hátam megett. Mindenki rajta, azaz rajtam nevet. Ez az amerikai mikulás itt az én szakállamra poénkodik. Hála istennek lekopik egy idő után, mi pedig belépünk egy valóságos mese-, akarom mondani, hóbirodalomba. Van éneklő, táncoló mikulás, mikulás horgászbottal. Gondolom, két ajándék átadása között léket vág és kifogja a vacsorára valót. Aztán van átlátszó mikulás, akinek látszik a bélrendszere, továbbá rockmikulás, popmikulás, countrymikulás, hippimikulás. Ez utóbbiról furcsa módon nem fagynak le a virágok. Nem használtam még soha a negédes szót, itt az idő, leírom, ez az egész Mikulásfalva negédes. Egyébként szavam sem lehet, mindenki udvarias, kedves, előzékeny, nyugodt. Alacsonyan repkednek az oh, my goshok. Ismerősökkel is találkozunk. Ők is magyar emigránsok. Azt mondja a hölgy, hogy tavaly jártak otthon, és ő egész hónapban szomjazott. Kérdem, miért. Nem volt víz? Magyarország híres a vízkészleteiről. Jég nem volt, víz az volt bőven, feleli. Jégkocka nélkül nem tudja meginni a vizet. Ah, sajnálkozom, de nem őszintén. Ez a bizonyos hölgy Budapestre is eljött, itt meg az volt a baja, hogy a himnuszunk túlságosan savanyú. Így mondja, savanyú. Ki kellene cserélni, nem gondolkodtatok még rajta, szegezi a torkomnak a kérdést. Na ez már mégiscsak több a soknál. Itt az idő, most vagy soha, meg kell védenem Kölcsey Ferenc alkotását. Háát, ezen még nem gondolkodtam, felelem, a himnusz nekem elsősorban szívbéli kérdés. Úgy szeretem, ahogy van. A férje, Amerikába szakadt erdélyi magyar hazafi, izzadó homlokkal, egy törpemikulással pacsizva arról beszél, hogy épp ideje lenne Erdélyt visszacsatolni Magyarországhoz. Mikulásfalváról. Közvetlenül. Interurbán. Zavartan témát váltok. Dicsérem szalmaszombréróját. Hol vette? Vinnék én is ajándékba. Arra is gondolj, hogy viszed majd haza, figyelmeztet a nénikém.

Igen, éppen ezen vagyis azon agyalok, hogyan hordozom majd el ezt a sok élményt.

(Folytatjuk) 

 

 

 

1. rész >>>

2. rész >>>

3. rész >>>

4. rész >>>

 


Címke: , ,
2021.06.15 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
KORMÁNYOS ÁKOS: PARAVÁN
Írjuk le anyánk kezét, írjuk le partnerünk testét. Cirok Szabó István Agancspark című kötetében párhuzamként kínálkozik az erdő. A Paraván beszélője ezzel szemben próbálja analitikusan, anatómiai pontosságra törekedve leírni partnere testét, mégis csak az agytekervények közé jutva kiált fel: „Megtaláltalak. / Itt eredsz. / Itt vagy.” A szelíd Agancspark és a nyers Paraván eredője, a felismerés mégis ugyanaz: ember és természet csak együtt értelmezhetők […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.15 - tiszatáj

DÓMKERTI ZENÉS ESTÉK
A „püspöki fészek” udvarán ezen a nyáron is megrendezik a Dómkerti Zenés Estéket, a következő évadban pedig világsztárok is fellépnek Szegeden a Filharmónia Magyarország koncertsorozatában, a Tisza bérletben […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.14 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
Az utóbbi időben számos fiatal költő figyelemre méltó kiadványát vehette kézbe az érdeklődő olvasó. Ezek egyike az Agancspark című verskötet volt, Cirok Szabó István tollából. A karcsú, mintegy hatvan oldalt kóstáló könyvecske három ciklusába – Lékhorgászat, Nem tapsol senki, A madarak már elmentek, most a halak vándorolnak – mindössze harminchárom verset gyűjtött össze a szerző… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ IMOLA JULIANNÁVAL
Június 19-én Szabó Imola Julianna is vendége lesz a Tricikli Fesztiválnak. A Megálló Közösségi Házban a gyerekirodalom és illusztrációk viszonyáról beszélget majd Kollár Árpáddal, segít bemutatni Darvasi László Pálcika, a detektív című könyvét, és részt vesz a Grand Café Ráolvasás Extra elnevezésű zenés felolvasásán. A szegedi meghívás apropóján gyermekirodalmi-szépirodalmi-illusztrátori pozíciójáról, a 2020 decemberében megjelent Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvéről, és a fesztivállal kapcsolatos várakozásairól, terveiről kérdeztük… – VESZPRÉMI SZILVESZTER INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

Tovább olvasom >>>
2021.06.11 - tiszatáj

GUNDA
Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.09 - tiszatáj

OPERA ÚJRA ÉLŐBEN – ANDREA CHÉNIER
Az opera azért nagyszerű dolog! Különösen élőben, színpadon. Vagy 8 hónap után ismét élőben hallgatni operát – leírhatatlan mámor! Különösen, hogy az ember egyik kedvencét, a francia forradalom balladáját zúdítja rá a Magyar Állami Operaház amúgy nem létező társulata. Május 29-én Giordano szeszélyes remekének sodró dallamai csendültek föl az Erkel Színházban. Nehezen indul a történet […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.08 - tiszatáj

GRÁF DÓRA: KÖRNYEZETISMERET
Az érzékiség halmozása érzéketlenséghez vezet – rendszerint ez a premisszája azoknak a történeteknek, amelyekben a főszereplő az egymást tételesen követő randevúiról, viszonyairól számol be. Monoton sorban felbukkanó és eltűnő (fél)idegenek, utánuk egyre nagyobb űr, elszakadás a valóságtól, stb. – gyakran találkozunk ennek a lélektani folyamatnak az ábrázolásával. Gráf Dóra Környezetismeret című, debütáló lírakötete először is azzal lep meg, hogy habár jelentős részben ilyen versszituációkból építkezik – a női beszélő férfiakkal találkozik, akik valamilyen benyomást tesznek rá, függetlenül attól, (kiderül-e,) mi történik köztük –, merőben szokatlan irányba futtatja ki a szövegeket. Ugyanis derű sugárzik belőlük… – PUROSZ LEONIDASZ KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.06 - tiszatáj

EGY LÉTKÖTÉLEN EGYENSÚLYOZÓ GONDOLATAI A TÚLSÓ PART FELÉ.
Nem kellett ehhez a rövid esszéhez címet keresnem. Maga a kötet fedőlapja annyira találó. Nem tudok jobbat. Emlékidő. Őszintén megvallva, nem az esztéta igényességével, hanem a személyes érintettség miatt olvastam el, szinte egy szuszra, a kötetet. Javíthatatlan individualistaként, mindig magamat, a saját életemet kerestem – és találtam meg – a versekben… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)