04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Percepciók 5. – Taktilitás című kiállítás
2021.03.20 - tiszatáj

 

 

 

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS

 

Percepciók 5. – TAKTILITÁS című kiállítás
2021. 02.19. – 2021.03.31.
Art Salon Társalgó Galéria
1024 Budapest, Keleti Károly u. 22.

 

Abafáy-Deák Csillag: Kút-game!

Vállfára tettük (vettük?) az otthonunkat. Pihen. Törötten. Vihetnénk a tisztítóba az otthonunkat, lassan véget ér a tél. Time to Go Home, Goodbye, mondhatnánk, az óránk pontosan jár, legóból van (Fábián Évi – Múlik az ártatlanság kora. A legóba zárt idő, 2021), okos, mint az atomóra, és még ártatlan, nem késik, nem késett le semmiről. Csak mi késünk, lekéssük az életünket. A vírus velünk van, talán már az otthonunkba is beköltözött. Mint a csiga a házától, szabadulnánk az otthonunktól. Nem lehet, belenőtt a bőrünkbe, vagy mi nőttünk bele a bőrünkkel. Elválaszthatatlanok vagyunk az otthonunktól. Talán a vírustól is. Egyelőre.

Vissza akarjuk kapni az otthonunkat, a régit. Keményen dolgozunk azért, hogy sikerüljön. Nagy kihívás ez, minden hazatérés az. A home office formában dolgozók nem térhetnek haza, hiszen el sem mentek otthonról, tudják, hogy így is veszélyben lehetnek, a hazatérők miatt. Ne térjünk haza? Mi lesz az emlékeinkkel, azokat nem lehet törölni. Vagy mégis? Zalakovács József – Taktilitás, 01, 2020 mozaik-képe a közelt és távolt montírozza össze, mintha a távol uralná a teret és az időt, mintha az egymás metsző vonalak egy kútgémet formálnának. Mintha a művész emlékeket idézne fel egy nem létező tájból. Tornyok és áramlatok, üzenetek, jelek jönnek-mennek, hírvivők láncolatban. Halljuk zsongását a villanypóznáknak, a villanyvezetékeknek. A négyosztatú kép (objekt?) elemei, egymásra tolhatók, érzékszerveinket jelenítik meg. Zalakovács másik képe (Színharmónia, 2017) merő feszültség, ellentmondás, betörés, kényszerítés érzetét kelti, nincs menekvés. A hideg-szürke színek a nyugalmat teszik zárójelbe. Nincs nyugalom. PAF minimalista festménye (9090-37, 2020) maga a nyugalom, egyfajta végtelen út, El Camino. Olyan horizont, amely a végtelenbe viszi a tekintetünket, megnyugvást ígér, a végső menedéket, még akkor is, ha ez a horizont felborult, megbillent, lejt valamerre, nem tudni, hogy most felfele vagy lefele tartunk.

Szabó György – Háromkirályok jósdája, IV., 2004-2020 adhatna eligazítást számunkra, merre is megyünk, merre is menjünk, ám választanunk kell, erre is, arra is mehetünk, rajtunk áll, hogy merre. Csillag vezérli majd az utunkat, csak emeljük fel fejünket az égboltra. Esse Bánki Ákos – Taktilitás, 2021 című, most sem csak mérete miatt monumentális festménye Danté Isteni színjátékát is megidézi: Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém. Mégis feldereng a távolban a fény, az alagút vége. De gondolhatunk a Mátrix című filmre is, a virtuális valóságra, az élet egy másik dimenziójára. Már nem a pokolban keressük önmagunkat, különösen nem a pandémia idején, amely maga a pokol, szabadulni szeretnénk belőle, de nem tudunk.

 A virtuális kiállítás nem taktilis szőnyeg, amelyen járhatunk, meztelen talpunkkal érzékelve a műanyagrudacskák nyomását. A taktilis szőnyegen való járástól nem kell félnünk, a szőnyeg két végén tapadókorongok találhatók, melyek gátolják a szőnyeg elmozdulását és csúszását. Valahogy mégis az az érzésem, hogy az idegrendszeremet hívja játékba a virtuális kiállítás, amely most egyfajta varázsszőnyeg, repülhetek általa, mint a mesében. Idegrendszerem is próba alatt áll, milyen utat járok és járhatok be, szabadon, lépésről lépésre. Egyik alkotást sem érinthetem meg ujjal, miközben térbeli és időbeli kiterjedésük hatással vannak rám. A közelségük, a személyes térbe való jelenlétük révén. Valami láthatóan láthatatlan, a belső elmozdulás, az érintés lehetősége és lehetetlensége. Érintetté válok, ha képzeletben is. Megérintenek a kiállított tárgyak, művészi formák (testsémák, geometriai minták, a tér érzékelése) és gondolatok. Átjár egyfajta nyelvi deficit, a tapintáson, az érintésen van a hangsúly, a kevésbé tudatos világon, és nem a nyelvi kifejezhetőségen, nem a helyes vagy helytelen beszédmódon. Az érzékiség világát nyitja meg és zárja is el előlem a kiállítás.    Egy pillanatra úgy érzem magam, mint Kafka kapcsán Tolnai Ottó: … Samsa, immár féreggé változva, kitörve a kanapé alól, észrevette, hogy a különben már üres falon ott lóg feltűnően a csupa szőrmébe öltözött hölgy képe, gyorsan fölmászott rá, és rátapadt az üvegre, amely jólesően simult forró hasához. Teljesen eltakarta a képet; ezt legalább biztos, hogy nem viszi el senki sem.

Tapadok én is az alkotásokra, mint egy polip tapadókorongja (Balázs Imre Barna – Flux, CXL, 2020, Flux, CXXXII, 2020). Égő csipkebokor, isten jelenléte, transzcendencia, látomás. Eltűnő alak, csak érezni, hogy ott volt, semmi külső jel nincs. Birtokbavétel is ez a látomás, ami egyben tapadás, fölnagyítás, a semminek látszó részletekbe való belefelejtkezés, akár egy álomba, vissza-visszatérek a részletekhez, keresem értelmüket, illetve kontextusuk határait. A műélvezet felfedezés is, sőt kíváncsiság. A szemmel való tapogatás. Mint amikor a férfiak szemmel vetkőztetnek egy női testet. Mit rejt a ruha? Mit rejt az alkotás? Materialitásuk ebben a virtuális térben megkérdőjeleződik. Összegubancolódik a valóság és a virtuális látvány. Az eredeti a másolattal. Helyet cserélnek egymással, mintha egypetéjű ikrek lennének, megkülönbözhetetlenek. Nézek és tapogatok, vak is lehetnék, aki vakábécét olvas. Hogy mondja Tolnai Ottó az érintésről: …Ilyenkor vajon távolodom magamtól, vagy közeledem magamhoz? Épp az érintés mint állandó kölcsönösség, mint az érzékelés és a cselekvés állandó visszatérése önmagában hozza létre a közelség lehetőségét.

Benkő Sándor György – R286-1875, R286-2156 két fotója egy nő táncmozdulatait rögzíti, a visszafogott megtorpanásét és a visszafogott odaadásét. Az érintés előtti pillanatot.

Bohumil Hrabal írta: Kezet sem fogott az uram senkivel, bemutatkozni sem szeretett, nem nyújtotta a kezét, mert irtózott a kézszorítástól és ha ez havonta egyszer véletlenül mégis megtörtént, az uram hátborzongatóan felüvöltött és rázta a kezét… Mintha erre rímelne Paulikovics Iván – Taktilitás 01, 2020 című, fej és arc nélküli szobra. A fekete kesztyű az összeérintett kézfejen (tenyéren) a megbélyegzettség jele, a fej, az arc hiányánál is szörnyűbb jelet látunk. A kiközösítés jelét, mintha pestises lenne az úrnak felesküdött, apokrif tanokat hirdető. Szent pogány, vagy pogány szent. A kesztyű, amit hordanunk kellene, ha elhagyjuk otthonunkat itt és most további asszociációkat is előhív.

Kovács Kitti – Permanens, meg nem nyilvánult formák, II.,2016 c. alkotása is a transzcendes létbe viszi tekintetünket, a látható világból a láthatatlanba, a meg nem nyilvánult valóságba.  Rajcsók Attila Karcsú csutkái is csak távolról kommunikálnak egymással. Egy párt látunk? Egy férfit és egy nőt? Érezzük az összetartozást, az egymás felé fordulást, a bal oldali képen, a csutka szára, mintha balerina cipőjeként törne a magasba, nem adja fel, táncol. Találkozni fognak. Ahogyan mi is a művekkel, rövidesen, nem csak virtuálisan.

 

 

Kölüs Lajos: Bőrharisnya és az irhánk védelmében

Egy rókáról nem lehet két bőrt lenyúzni, tartja a közmondás. Lehet, nem lehet, a Társalgó Galériában a Percepció sorozat 5. tárlatát láthatjuk, hízelkedés nélkül. Akinek a bőrit akarják lehúzni, annak hízelkednek. (Tersánszky J. J.: Kakuk Marci I. 161). Nem férek a bőrömbe? Igen, örömömben alig férek a bőrömbe, mert a Taktilitás kapcsán mégsem a bőr pH-értékéről van és lesz szó, hanem arról, hogy az ember bőr nélkül nem élhet.

A bőr testünk legnagyobb szerve, egyik legfontosabb szerepe a mechanikai védelem, emellett gátat képez vegyi anyagokkal, fertőzésekkel vagy a káros UV-sugárzással szemben. Egyben a legnagyobb érzékszervünk is, amelyen keresztül a benne lévő idegvégződéseknek köszönhetően számtalan információhoz jutunk a külvilágból. A bőrön keresztül érzékelünk például olyan ingereket, mint a hideg, a meleg, a fájdalom, vagy a barátaink és szeretteink megnyugtató érintése. A bőr további fontos szerepe a hőszabályozás.

A taktilitás szó kapcsán Cooper egyik regénye jut eszembe, a Bőrharisnya, aki nem más, mint a rokonszenves jellemű, felejthetetlen Natty Bumppo.  A pandémia idején valahogy úgy vagyok én is, mint a könyv két főszereplője: …Natty Bumppo és indián barátja, Csingacsguk a múltba révedező öreg szemével nézi a körülöttük kavargó eseményeket és a sok változást, melybe nehezen tud belenyugodni. Egy év alatt annyi változást éltünk át, miközben a vírus uralta az életünket, hogy több évbe is belekerül, mire életünk visszazökken a korábban megszokott kerékvágásba.

Száz éve történt a spanyolnátha, ami szintén felforgatta a világot. Ma a Covid-19 és mutánsai teszik ezt. Ebben a világban az érintés, a bőr érintése tilos, nem megengedett, kerülendő. Ennyiben ez a kiállítás provokáció is. Érints meg, sugallja, holott tilos, akár egy múzeumban is, megérinteni a tárgyakat. Sokan mégis megteszik, a tiltás ellenére. Virtuálisan  szabad, megengedett, csak más érzete van, bár szemünk előtt léteznek, szemünkkel fogadjuk be a művek látványát, az érintés csak képzeletbeli lehet. Frivol szerelem, légies és szűzies, már-már transzcendens. Ahogy a pár összeölelkezik, az már maga is provokáció, Dekameron világa, a testiség, a békesség, az egymásba való belefelejtkezés vágya elapadhatatlan (Szabó György – Pár, II., 1982). A közelség energiája, taszítása, vonzása.

Az emberi lét eszenciája, hogy tartozunk valahova és valakihez, hogy otthonunk van, szerelmünk, barátunk és családunk. Ma minden megkérdőjeleződik, semmi sem úgy van, ahogy megszoktuk korábban. Kifordult a világ (Zalakovács József – Taktilitás, 01, 2020), nem találjuk a helyes irányt. Itt már Shakespeare szavai is elnémulnának. Karantén van. Emberi drámák zajlanak a falak között, az otthonokban. Érintéssel és érintés nélkül. Közelséggel és elhagyással, magánnyal és hiánnyal (PAF – 9090-37, 2020).

Segít a művészet, segít a művész? Olyan, mintha az emberi civilizáció a vadonba költözött volna, vagy vadonban találta volna magát. Mintha a bőrünket nyúznák, semmit sem értünk, minden elmosódottnak látszik (Kovács Kitti – Permanens, meg nem nyilvánult formák, II.,2016). Semmi sem a régi, minden megváltozott. Ez most a valóvilág, és nem a tv-ben látott eszement és előre megrendezett játék. Most alakulnak a játékszabályok, amelyekhez alkalmazkodnunk kell. Permanens módon, taxatíve (Fábián Évi – Múlik az ártatlanság kora. A legóba zárt idő, 2021). Játszunk, vagy az idő játszik velünk. Nincs minden szabály megfogalmazva, alakulóban van. Ahogy mi is formálódunk a vírushoz, a vírus által. Megmutatkozik igazi arcunk, vagy épp elrejtjük azt. Maszkot viselünk, mintha örökös karneválban élnénk, és a forgatagban identitásunkat keresnénk, a tájat, amelyben élünk, amelyben szeretnénk élni. (Balázs Imre Barna – Flux, CXL, 2020, Flux, CXXXII, 2020)

Mintha mindennap jósdába járnánk, tudakolva, mit hoz a holnap (Szabó György – Háromkirályok jósdája, IV., 2004-2020). Tanácsokra vágyunk, mit tegyünk, mit ne tegyünk. A bizonytalanság korát éljük. A delphoi szentély homlokzatán álló feliratok közül (Ismerd meg magadat. Légy ura lelkednek. Keresd a hírt. Könyörülj a segélykérőkön. Valósítsd meg célodat. Senkit ne nézz le.  Hajolj meg az istenség előtt. Gazdagodj igazságos úton.) bármelyiket is választanánk, könnyen az isteni megszállottság (enthuziazmus) bélyegét süthetnék a homlokunkra a kételkedők. Oda a teljesség igézete (Rajcsók Attila – Karcsú csutka, I-II., 2019), csak a látszata maradt, a rideg valóság, a hús, harapásnyomokkal. És a megbélyegzettség, a stigma (Paulikovics Iván – Taktilitás 01, 2020), valakitől, valamitől el kell húzódzkodnunk, nem akarunk a közelében lenni.

A természet támadt ránk, az emberre. Kihívás ez. A túlélők diadalát hozza? Minden bizonnyal. Miközben a természet az, ami eltaszítja magától az embert, aki szeretne visszatalálni önmagához és a természethez, a kettő egymástól elválaszthatatlan. Ami most nem élet, az az életünk. Megtapasztaljuk milyen a nem élet, a természettől elzárt élet. Legyen az park, vidámpark, csónakház, Balaton, világkörüli út. Szorongunk a társas érintkezések elmaradása miatt. Nem élünk légópincékben, mint anyáink-apáink éltek a II. világháború alatt. Csetelünk, társasozunk a FaceTime-on. Időnként pánikolunk, mintha önkéntes száműzetésben lennénk. Ez egy határhelyzeti állapot, amelyben a létezés belső, szakrális formái kérdőjeleződnek meg, a korábbi közösségi rítusok.

A Társalgó Galéria misszió, a társas érintkezést erősíti, a reményt, hogy a valóságban is találkozhatunk a kiállított alkotásokkal. Én kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni… hogy megfutamodásra kényszerítsem mindazt, ami nem élet – írta Henry David Thoreau, a 19. században alkotó amerikai író és filozófus. Élhetünk-e egyedül a vadonban? Minden bizonnyal nem. De a mostani életünk olyan, mintha a vadonban élnénk (Esse Bánki Ákos – Taktilitás, 2021), naponta vásárra víve a bőrünket. Hiányzik a bizalom a világ és az én között. Megváltozott, kételyek uralják az én-világunkat, az otthonunkat (Fábián Évi – Düh és feloldása, 2020). Vissza kell találnunk az érintések és az érintkezések világához, valóságához. Lehet 3D-ben élni, szemüveggel, virtuálisan, de akkor el fogunk felejteni valamit, az életünket. A határokat feszegetjük, mint a kiállított művészek. Mintha máris a jövő fogalmai szerint, a fogalmai közt élnénk. Harmóniára vágyunk, aminek a megvalósítása lehetetlennek tűnik, világunk tele van ellentmondással, konfliktusokkal (Zalakovács József – Színharmónia, 2017).

Szemmel tapintunk ebben a virtuális kiállításban, amely egyben hagyományőrző is, nem a művek újdonságával hat, hanem azok közös térbe kerülésével, az egymásmellettiségükkel és az egyidejűségükkel. Aki ezt a kiállítást végig nézi, úgy érezheti magát, mintha egy ritka vad nyomára lelne, és követné azt, igazi vadászszenvedéllyel. Saját szemére és kezére bízva a sikert. Bőrharisnyaként.

 

              


Címke: , , , , , ,
2021.05.09 - tiszatáj

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

Tovább olvasom >>>
2021.05.08 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A VACSORA ZSUZSIVAL ZENEKARRAL
Május 13-án jelenik meg a Vacsora Zsuzsival zenekar új EP-je Talán nincs baj címmel. A tagokkal 2020 szeptemberében a Gribedli stúdió udvarán, egy felvételszünetben beszélgettünk tagcserékről, koncertélményekről, és a már rögzített, de kiadatlan számok sorsáról… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő