12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
11.24.
| Duda Éva Társulat EGYPERCESEK >>>
11.23.
| Művészeti mozifilmek a fotelből >>>
NAPI TANDORI

11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>

Farkas Arnold Levente, Kiss László, Szabó Réka Dorottya, Tóth Kinga versei

Fischer Egmont, Pál Sándor Attila, Schillinger Gyöngyvér prózája

FINIS (Böndör Pál 1947–2020)

Figyelem-projekt (Tanulmányok a figyelemről)
Gyimesi Tímea, Fogarasi György, Horváth Márta, Kondor Attila, Mikola Gyöngyi, Szabó Erzsébet, Szmeskó Gábor írásai

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Bíró úr, kérem…
2020.08.11 - tiszatáj

TISZT ÉS KÉM: A DREYFUS-ÜGY

Kisebb botrányt váltott ki az új Polanski-film francia premierje. Feminista csoportosulások állták el néhány mozi bejáratát, ami miatt az adott helyen műsorra sem kerülhetett a Tiszt és kém, Valentine Monnier színésznő sokadikként vádolta nemi erőszakkal a direktort, plusz az idei Césaron legjobb rendezői díjjal kitüntetett Polanski ellen kirohanással, ironikus tapssal és „Éljen a pedofília!”-kirohanással reagált Adéle Haenel és Céline Sciamma, a Portré a lángoló fiatal lányról sztárja és rendezője. 32 éve, hogy a lengyel-francia szerző megszökött az ítélethirdetés elől, amelyet a 13 éves Samantha Geimer gyalázásáért hoztak volna ellene, így a rendező nemcsak, hogy nem térhet vissza az Egyesült Államokba, az Akadémia is kizárta a soraiból, a #MeToo-mozgalom hatására újra céltáblává vált – miközben szakmai reputációja (a jogilag sokkal kétértelműbb Woody Allennel ellentétben) alig sérült, legutóbbi munkája a francia Oscaron kívül egy velencei zsűrinagydíjat is bezsebelt.

Hosszadalmas magyarázkodásnak, felesleges érdekességek csokrának tűnhet a ténymegállapítások sora, csakhogy ez nem igaz: a XIX. század végén bonyolódó, Émile Zola újságcímoldalon lehozott nyílt levelére (J’accuse) is reflektáló Tiszt és kém mind a 132 perce bevallottan metaforikus történet Roman Polanski több évtizedes hurcoltatásáról. Barátja, Robert Harris brit regényíró (akivel a zseniális Szellemírót hozta tető alá és egy színészsztrájk miatt nem vághatott bele a politikai játszmákat vulkánikitöréssel spékelő Pompeji forgatásába) is úgy nyilatkozott, hogy a kétes renoméjú direktor hányattatását kívánta feldolgozni jó előre, irodalmi kivitelben. Etikai és esztétikai problémákkal zsúfolt darabot látunk: az eredetileg D-nek keresztelt, Alfred Dreyfus koncepciós perét körüljáró historikus eposz rutinból, sőt, gyakran annak árnyékából sem összetákolt akadémikus történelemóra, egy régen ünnepelt, napjainkra fásult 86 éves szerző átlátszó önfelmentése. Sehol egy Iszonyatot vagy egy Kínai negyedet idéző, szürreáliába vagy rejtélyességbe hajló vizuális megoldás, a nyitójelenet hosszú beállítással rögzített tömegjelenetén, esetleg pár áttűnésen kívül Polanski csupán egy ásításra késztető, régimódi tévéfilm színvonalán elmélkedik önmagáról. ’70-es évekbeli kreativitásával, olyan hibátlan period piece-ekkel, irodalmi feldolgozásokkal (Shakespeare, Hardy) a háta mögött, mint a Macbeth és az Egy tiszta nő álmából felébresztve is játszva klasszikust varázsolt volna ebből  a sztoriból, de ezúttal rondán cserbenhagy bennünket. Krimiként ugyanis nyögvenyelős, tárgyalótermi filmként pedig csak nyomokban izgalmas a Tiszt és kém: spionthrillerként legfeljebb felvet néhány izgalmas, erkölcsi dilemmával, sőt, társadalomkritikával flörtölő kérdést, de a film túlságosan száraz és felületes. Egyik cselekményszálról vándorol a másikra, a történetszövésben semmi energia, a soron követkető fordulatok lélektelenül, menetrendszerűen érkeznek, és mivel hiányzik mögülük a karakterológia és így a drámai amplitúdó, legfeljebb lusta legyintéssel esünk túl rajtuk.

 

 

Polanski – aki régen a legkapósabb, sőt, legmodernebb sztárrendezők egyikének minősült – beéri a fantasztikus katonai jelmezekkel, bajuszos karakterei pedig önkéntelen paródiáknak hatnak. Ilyen közegben dönt úgy, bármiféle lélektani megalapozás nélkül A némafilmes sztárja, Jean Dujardin alakította tiszt, Picquart ezredes, hogy régi, hazaárulónak bélyegzett tanítványa, Dreyfus ártatlanul sínylődik a Francia Guyana-i börtönszigeten (vö.: Pillangó), miközben a rendező azt sem érzékelteti, a vádlottra miképpen hat az idegőrlő magány és az elmepusztító bezártság, legfeljebb egy-két szomorú pillantás és viharos panoráma utal az elítélt viszontagságaira. Hirtelen, jószerivel bemondásra kell elhinnünk, min mennek keresztül a figurák – holott a Tiszt és kém rendkívül hálás, összetett témákkal kecsegtet, Polanskinak viszont eszébe sem jut gólra váltani a ziccereket. Fajsúlyos antiszemitizmus-bírálatként beéri a csőcselék egy jelenetre redukált lincselésével és egy közhelyes Kristályéjszaka-vágóképpel, a főhős (merthogy itt a fókusz nem Dreyfusra, hanem az őt felmenteni próbáló ezredesre kerül) bajusza alatt dörmög katonakollégái intézményesült előítéleteiről, óvatosan utalva a Holokausztot megjárt rendező zsidóságára. Szó szerint a vádlott szennyesében turkál az uralkodó osztály, a vezetők belekényelmesednek pozíciójukba, így ok nélkül vethetnek bárkit máglyára, nem foglalkoznak az érvekkel, a perdöntő információk az egyik fülükön bejutnak, a másikon kimennek. Polanski történelmi thrillerje ilyen rangban a napjainkban regnáló jobboldali, demagóg rendszerek pofon törléséről szóló tűpontos vizsgálat is lehetne, a rendező mégis a könnyebb utat választja – kirakatszereplőket, gyakran karikatúrákat lökdös ide-oda, túlnyújtja a grafológiai vizsgálatok, beszélgetések érdektelen epizódjait, ezért suspense, erkölcsi kérdések, pszichológiai ábrázolás helyett tényleg csak a rendező etikátlan könyörgése marad.

 

 

Szerzői kommentár ritkán áll ilyen károsan, vállalt otrombasággal egy történet szolgálatában. Érett, a problémákra több oldalról közelítő, introspektív-elmélyült számvetésből csinos külsőségekre, egy rémesen jellegtelen nyomozásnarratívára vált Polanski. Ő is pontosan olyan egyoldalú, demagóg fröcsögő lesz, mint azok, akik szerinte a való életben ráhúzták a vizes lepedőt az általa is bevallott kiskorú elleni nemi erőszakért és akiket a Tiszt és kémben a hadseregnek, majd idővel a társadalmi elitnek feleltet meg, míg saját magát jogtalanul bántalmazott kívülrekedtként definiálná. Gázlángol a rendező és felelősséget hárít, hamis narratívát ültet a közönség fejébe, újabb párhuzammal élve Polanski a Kínai negyed passzív J.J. Gitteséből a mozi lelkiismeretlen Noah Crossává züllik, nem szólva arról, hogy az igazi, ártatlan Dreyfus pokoljárása távolról sem hozható összefüggésbe a rendező által elkövetett szexuális bűncselekménnyel, tehát értelmetlen szimbolikusan a felsőosztályt támadni a saját hibánkért. Veszélyes üzenetet közvetít a büntetés elmaradásáról, arról, hogy hatalommal vagy hűséges segítőtársakkal (Picquart virtigli Harris-alteregó) szőnyeg alá söpörhető a legnagyobb gond is, mely Dreyfus felmentésében, vagyis egy, a direktor által hőn áhított ítéletben csúcsosodik ki.

Igaz, a Tiszt és kém epilógja nem rejti véka alá Picquart és Dreyfus ellentmondásos, kisszerűségen, zsidóellenességen nyugvó viszonyát, de akárcsak az előzmények, e mester-tanítvány pengeváltás sem bír súllyal – kizárólag egy zenitjén már régen túl lévő, szánalmasan könyörgő ex-zseni szabadkozása vehető észre benne, akiről egyre kétségesebb, tud-e még a nagy korszakára emlékeztető remekművet alkotni.

Szabó G. Ádám

 

 

 

J’accuse, 2019

Rendező: Roman Polanski

Szereplők: Jean Dujardin, Louis Garrel, Emmanuelle Seigner, Melvil Poupaud, Mathieu Amalric

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2020.12.01 - tiszatáj

KUTASI TÜNDE SZOBRÁSZMŰVÉSZ MŰHELYSZÖKEVÉNYEK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A bronz beavatott suttogása átszivárog a lélegzet-nyomok és időgyomok ágyásain, s belehelyezkedik a komponált idő-töredékek (helyspecifikus) zeg-zugaiba… Egy-egy sarok magába fordul, az ívek, a hasítékok, az éles gondolatok lecsendesednek… – Elmélkedik a leíró, miközben a művésznő portfólióját lapozva, belső lépéseket téve, kronológiát elvetve halad, így tekintve át az eddigi életmű kiemelt alkotásait… – NAGY ZOPÁN MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

Farkas Arnold Levente, Kiss László, Szabó Réka Dorottya, Tóth Kinga versei

Fischer Egmont, Pál Sándor Attila, Schillinger Gyöngyvér prózája

FINIS (Böndör Pál 1947–2020)

Figyelem-projekt (Tanulmányok a figyelemről)
Gyimesi Tímea, Fogarasi György, Horváth Márta, Kondor Attila, Mikola Gyöngyi, Szabó Erzsébet, Szmeskó Gábor írásai

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

SZÖVEGDISZKÓ – SZÖVEGKLIPEK
A Tiszatáj online és a Homo Ludens Project bemutatja: A Szövegdiszkó egy színházi előadássorozat, pontosabban egy színházi performansz, amelyben az irodalom, az intermédiaművészet, a zene és a film műfaja keveredik. Fúzió, ahogyan ezt említeni szokták, akár ezen lap hasábjain is. Viszont a tél a hópelyhek és jégvirág helyett a karantént hozta el. Újra. Ismét bezártság, ismét korlátozások. Nem állunk le, mondogattuk egymás között, és lett kamera, lett kiaknázatlanná vált színházterem, és lettek lelkes alkotók […]

Tovább olvasom >>>
2020.11.29 - tiszatáj

VIDA CERKVENIK BREN: WHY DON’T WE DO IT IN THE ROAD
Van, aki tanítja, van, aki tudja, és van, aki csinálja: a 2019 tavaszán megjelent, Why dont’ we do it in the road: A personal guide to outdoor interactive theatre szándéka szerint mindezen halmazokat kívánja megszólítani. És hatékonyan teszi is: a szerző Vida Cerkvenik Bren a 2006-ban született neves szlovén előadó-művészeti csoport, a Kud Ljud alapítója és alkotója. A szabadtéri akciókban utazó csapat mindegyik projektje a negyedik fal lebontásán munkálkodó érdemi megmozdulás… – JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.28 - tiszatáj

PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA TURCZI ISTVÁNNAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
A Műhelyinterjú sorozatban magyar irodalmi tehetséggondozó műhelyek vezetőivel beszélget Pánczél András az általuk végzett munkáról, céljaikról, eredményeiről. A sorozat rálátást biztosít a tehetségazonosítás és a tehetséggondozás folyamatában részt vevő személyek és szervezetek munkájára. Bemutatja azt az egymástól leginkább függetlenül, jórészt civilek által működtetett tehetséggondozó rendszert, mely hozzájárul az irodalmárok pályakezdéséhez.

Tovább olvasom >>>
2020.11.24 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÁL SÁNDOR ATTILÁVAL
A Törzsasztal Műhely – kihasználva az utolsó lehetőségek egyikét – november elején tartotta az év utolsó személyesen látogatható műhelyét és kötetbemutatóját a Jazz Kocsmában. Az irodalmi sorozat vendége ezúttal Pál Sándor Attila volt, akivel Bíró-Balogh Tamás beszélgetett. A szerzővel az esemény után készítettünk interjút Balladáskönyv című kötetéről… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.24 - tiszatáj

FUSS
Nehéz spoiler nélkül beszélni Aneesh Chaganty előző filmje, a Keresés legnagyobb csavarjáról, ugyanis e fordulat rögtön új munkájának origóját képezi. Második thrillerének premisszája az ottani tettes archetípusával, illetve, ha még konkrétabbak szeretnénk lenni, a látszólagos gyermeki támogatás, sőt, túlzott szeretet, majd az ebből fakadó burokban élés dilemmakörével indít… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.20 - tiszatáj

KINEK A HÁZA?
Háttérben suhanó rémalak, későn megforduló, gyanútlan karakterek, fény-árnyék játék, ritkásan világított terek. Jó ideig csupán primitív hatáskeltő mechanizmusokkal operál Remi Weekes Kinek a háza? című horrorja. Szerencsére nem is tévedhetnénk nagyobbat: a rendező Netflixen startolt kísértettörténete, pontosabban szellemházas horrorja ugyanis végül előnyt kovácsol a hiányosságaiból, jócskán túllendülve a sablonok eszköztárán… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő