12.18.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
NAPI TANDORI

11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>

Farkas Arnold Levente, Kiss László, Szabó Réka Dorottya, Tóth Kinga versei

Fischer Egmont, Pál Sándor Attila, Schillinger Gyöngyvér prózája

FINIS (Böndör Pál 1947–2020)

Figyelem-projekt (Tanulmányok a figyelemről)
Gyimesi Tímea, Fogarasi György, Horváth Márta, Kondor Attila, Mikola Gyöngyi, Szabó Erzsébet, Szmeskó Gábor írásai

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

A virágok helyett a színpadot választotta
2020.02.25 - tiszatáj

KRUPP BENCE, A FIATAL, NYERS SZÍNÉSZ

Második évadát tölti Szegeden. A Kaposvári Egyetemen szerzett színészi diplomát, de az útja nem volt épp egyenes. Csak márciusban lesz 30 éves, nem sokkal előtte játszotta el első igazi főszerepét Ludas Matyit. A gyerekeknek szánt produkció szép sikerrel megy. Egy hétköznapi dupla előadás után a színházi büfében ültünk le Krupp Bencével.

– A szentendrei ferences gimnáziumban érettségiztem és utána kertésznek tanultam. Két évig ezt tanultam, aztán el is kezdtem dolgozni édesapám mellett Pilisvörösváron. Saját vállalkozást akartam alapítani. Ám egyszer csak úgy éreztem, ez nekem kevés, valami hiányzik az életemből, mást kéne csinálnom.

– Nem tipikus történet… Egy színész általában már gyerekkorában szavalóversenyekre jár, darabokban lép föl, filmezésről ábrándozik…

– Igen ez érdekes, de én nem azt az utat jártam be, gyerekkoromban nem kerültem kapcsolatba az előadóművészettel. Mindössze a gimnáziumban volt egy egyhetes francia drámakurzus. Abban nagyon jól éreztem magamat és a helyzetgyakorlatok is könnyen mentek. De akkor ennek nem lett folytatása. Három évig nem is gondoltam rá. Egyszer azonban ültem egy padon Vörösváron este, és az járt a fejemben, hogy nagyon elégedetlen vagyok magammal, az életemmel. Úgy éreztem, szeretnék még valami mást csinálni. Volt bennem egy magamutogatási hajlam, amit baráti körben éltem ki. Páran mondták is, hogy ez nekem megy és jól áll, de ennyi. Ám akkor este azon a padon bevillant az az élmény, és elkezdtem gondolkodni. Hogy is van ez? Vannak színészek, de ők hogyan lesznek? Mit kell elvégezni? Utánanéztem a dolgoknak, jelentkeztem Pestre és Kaposvárra is. Ott eljutottam a 3. fordulóig, de nem vettek föl. Viszont maga ez a folyamat megerősített abban, hogy ez az én világom. Azt se tudtam, hogy kell elmondani verset, mi az, hogy monológ. Hogy kell valamit megfogalmazni, hol vannak a hangsúlyok, hogyan kell kapcsolatot tartani a partnerrel. De nagyon élveztem, és éreztem, hogy ez az én utam! Csak harmadikra vetek föl, de addig elvégeztem a Nemes Nagy Ágnes Színészképzőt Budapesten, színész 2-es minősítést szereztem.

– Közben még a virágok voltak?

– Néha igen. Sőt időnként még ma is besegítek édesapámnak, piacra megyek, locsolunk.

 

 

– Sok emberrel találkozol. Figyeled őket? Lopsz tőlük?

– Egy-két éve igen. Mióta kiderült, hogy én miben vagyok jó, mióta egy csomó gátlás lehámlott rólam, elkezdtem szemfüles lenni. Figyelem, ki hogyan beszél, hogyan gesztikulál. Ki az, akire a többiek odafigyelnek és ezt mivel éri el. Nagyon sokat lehet tanulni a mindennapi életben is.

– Mi az, amiben te jó vagy?

– Például kitartásban, kitartó vagyok, hogy eljussak az őszinte pillanatig. Addig boncolgatok helyzeteket, addig keresek magamban érzéseket, hangokat, amíg a legközelebb nem kerülök egy figurához, és ezáltal saját magamhoz. Addig megyek, addig kísérletezem, addig ások a mélyükre a dolgoknak, amíg nem találok harmóniát magam és a karakter között.

– És mi az, amiben fejlődnöd kell?

– Énekben például sokat kell fejlődnöm…

– … a hangszíned szép.

– Ezt mondta az énektanárom is, de tiszta intonációban még fejlődnöm kell, és a beszédben is. Fontos, hogy jó ritmusa legyen, mindig addig menjen a hang, ameddig kell. Ezekben kell fejlődni. Játszottam a Kisszínházban, a Ludas Matyi most a nagyban megy, és most éreztem meg, hogy itt nem elég az, ami a kicsiben már működik. Ott már én is kényelmesen érzem magamat, és végig bírom hanggal a teljes előadást. A nagy színpad egy kicsivel több hangerőt és energiát igényel.

– Amikor két előadás van egymás után, elfáradsz?

– Nagyon! Ráadásul a főpróbahét után sorozatban játsszunk és minden nap dupla van.

– A gyerekeknek máshogy kell játszani?

– Eddigi tapasztalataim alapján nem. Én azt vettem észre, hogy a gyerekek nagyon figyelnek. Lehet, hogy egyetsmást nem értenek, mert vannak a szövegben konkrét közéleti vagy felnőttes utalások is. De azt, hogy a színpadon milyen közöttünk a kapcsolat és mennyire vesszük komolyan a dolgunkat, azt ők is pontosan érzékelik.

 

Krupp Bence kedvencei 

Kedvenc drámaíró: Molière-t nagyon szeretem. Az egyetemen a Tartuffe-öt csináltuk Eperjes tanár úrral. Ő már játszotta, és valamennyire kis Szamócák lettünk, mindannyian kicsit úgy játszottunk mint ő.

Kedves költő: mostanában Szép Ernőt olvasom állandóan.

Kedvenc zene: most már a goa világa mozgat meg, a transzcedentális és spirituális zenék.

Kedvenc film: filmben még nem játszottam. Kedvenc színészem Mads Mikkelsen, az egyik kedvencem az Ádám almái vagy a Zöld hentesek.

Kedvenc színésznő: Kaposváron néztük az Augusztus Oklahomában című darabját. A színpad elején két színésznő teli torokból üvöltött egymással, veszekedtek, hatalmas drámai feszültség. Közben viszont vagy 10 méterrel mögöttük Udvaros Dorottya háttal jött le egy lépcsőn. És nem tudtam mást nézni, csak őt, ahogy ő jött le a lépcsőn. Az feledhetetlen volt, és akkor nekem ő lett a kedvencem.

Kedvenc étel: mákos tészta!

Kedvenc ital: hát igazából a baileys. De lehet, hogy inkább whiskyt kellene írnod.

 

– Kaposváron kik voltak a tanáraid?

– Eperjes Károly és Spindler Béla volt az osztályfőnökünk, Isten nyugosztalja. Tanított bennünket Uray Péter, Kelemen Márti, dolgoztunk Szabó Istvánnal, a filmrendezővel, Babarczy Lászlóval is volt kurzusunk. A diplomaelőadásunkat Fábián Péter és Benkó Bence csinálták. De az első három évben Eperjes tanár úr nem engedte, hogy szakmailag más is hozzánk nyúljon. Ennek megvolt az előnye is meg a hátránya is. Akkor úgy tűnt, természetellenes dolgokat kér. Például elsőben egyáltalán nem engedett bennünket mozogni, gesztusokat használni. Úgy kellett állni, mint egy oszlop, még a szemünk se rebbenhetett és így kellett tartani a kapcsolatot a partnerekkel. Nem volt semmi lötyögés, felesleges gesztusok. Ezt nagyon keményen belénk verte. Akkor kényelmetlen volt, de nagy haszna lett, Úgy érzem, ma már bele tudok állni a helyzetekbe. Mindig azt mondta: „Nincs lent a pont.” A gondolatot fent kell hagyni. Mindig a szövegre kellett koncentrálni, meg a partnerre és a helyzetre, és abban megtalálni a természetességet.

– Hogy kerültél Szegedre?

– Horgas Ádám és Barnák László felvételit hirdetett. Háromnapos válogatás volt, így kerültünk ide osztálytársammal, Sziládi Hajnával egy gyakorlati évre. Szeptembertől pedig társulati tagok lettünk. Először Ádámmal dolgoztam, a Szentivánéji álomban volt egy fontos néma szerepem. Sokat dolgoztunk rajta, hogy hogyan haljak meg. Hogyan essek le, hogyan fújjam ki a levegőt…

– A színészek nagyon szeretnek meghalni a színpadon.

– Igen, mert az egy nagyon erős hatás. Az utolsó üzletben Lukács Andorral dolgoztunk. Az is nagyon érdekes volt, főleg azért, mert nagyon nehéz volt Závada Pál szövege. Aztán pedig Alföldi Róbert tartott erős kiképzést Hajnának és nekem. Az őfelsége komédiását nagyon szerettük. Ennek az előadásnak az a különlegessége, hogy minden takkra be van állítva, ám közben meg mégiscsak megvan a színésznek a szabadsága is. Hasonlóan Eperjes tanár úr módszeréhez. Ennek a harmóniáját adta át Alföldi Róbert. Benne voltam az Időfutárban, az Illatszertárban pedig a kifutófiút nagyon megszerettem. Az pedig csak a Kisszínházban él meg. Finom hangsúlyok, pici gesztusok, stílus. Árpádot az utolsó pillanatban találtam meg és ezért nagy kedvencem lett. Erős élmény volt, hogy ilyenné is tudom formálni magamat. Azt hittem, hogy ezt nem tudom megcsinálni és mégis sikerült. És utána jött a Ludas Matyi.

 

 

– Fábián Péter rendező azt mondta: éppen az a fiatal, nyers színész kellett a címszerepre aki te vagy. Szóval ami a padon eszedbe jutott, azt megadja neked a színház?

– Igen. De nem elsősorban a siker! Nem is kezelem jól azt, ha valaki mondjuk megdicsér, vagy elégedett. Valahogy mindig találok benne valamit, ami folyamatos gondolkodásra ingerel, és én ezt szeretem. Szeretem magát a munkafolyamatot is. Nem vágyom hírnévre meg dicsőségre. A kihívás motivál, hogy én ezt csinálhatom.

– Mi a jó ebben a szegedi színházban?

– Van egy nyugodtság a társulaton belül. Ezt az első pillanattól fogva érzem. És nyitottság is. Itt az emberek nagyon elfogadóak. Nem érzem azt, hogy valaki, aki több éve csinálja a szakmát, előbbvalónak tartaná magát egy kezdőnél. Ez nem minden színházban van így. Itt a szeretet és a tisztelet általános.

– Te is olyan ember lehetsz, aki sikertől és dicsérettől függetlenül tudod, hogy mikor hogyan teljesítettél.

– Most már tudom! Régebben nem volt ez így. Most már van annyi tapasztalatom és megnyugodtam. Nem vagyok folyamatos feszültségben, ezért ott tudok lenni, bele tudok lazulni a pillanatba.

– Mi vár még rád az évadban?

– Ádámmal az 1984. Ezt nagyon várom. Olvastam a könyvet és kíváncsi vagyok a színpadi adaptációra. Ebben Alföldi Róbert most játszani fog.

– Vannak szerepálmaid?

– Na, mondjuk egyszer Sziládi Hajnával megcsináltuk a Sirály utolsó jelentét, Nyina és Trepljov, és az nagyon megfogott. Trepljovot egyszer szívesen visszafejteném az elejére.

Márok Tamás


Címke: , , , ,
2020.12.04 - tiszatáj

GONDOLATOK BARTHA ÁGNES ZOMÁNC-ÖTVÖS-ÉKSZER MŰVÉSZETÉRŐL
A görögök a mű megvalósításának folyamatát is szellemi teljesítménynek tartották, Ferenczy Noémi szerint pedig: „minden mű visszaadja, sugározza azt az érzést, amivel csinálódott.” Nos, Bartha Ágnes munkáiban épp ez az alkotói extázis manifesztálódik. Az önfeledt játék, az anyagok sikeres megszelídítésének öröme ott ragyog minden munkáján. Ám az alkotó tudja: kiváló mesterségbeli tudás kell ahhoz, hogy az álom, a gondolat az anyagban megszólaljon… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2020.12.04 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS NEMES Z. MÁRIÓVAL
A poszthumanizmus változatai, Barokk Femina, Ektoplazma. Három kötet, amely részben vagy egészben Nemes Z. Márió nevéhez kötődik. E megjelenések kapcsán a költővel a poszthumanizmusról, nyelvről, képzőművészetről és a megjelent kötetiről beszélgettünk… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.03 - tiszatáj

A HAZUGSÁG SZÍNE
Lételméleti problémák boncolgatására tökéletesen alkalmas a tágabb értelemben vett bűnügyi zsáner. Hosszú irodalmi tradíciókra visszatekintő történelme során a műfaj több módosuláson esett át Chandler hard boiled-regényeitől és Simenon erkölcsfilozófiai fejtegetésétől Thompson pszichotikus antihősöket mozgató ponyvanoirjain át a grandiózusan perverz Ellroy-tablókig… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

KUTASI TÜNDE SZOBRÁSZMŰVÉSZ MŰHELYSZÖKEVÉNYEK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A bronz beavatott suttogása átszivárog a lélegzet-nyomok és időgyomok ágyásain, s belehelyezkedik a komponált idő-töredékek (helyspecifikus) zeg-zugaiba… Egy-egy sarok magába fordul, az ívek, a hasítékok, az éles gondolatok lecsendesednek… – Elmélkedik a leíró, miközben a művésznő portfólióját lapozva, belső lépéseket téve, kronológiát elvetve halad, így tekintve át az eddigi életmű kiemelt alkotásait… – NAGY ZOPÁN MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

Farkas Arnold Levente, Kiss László, Szabó Réka Dorottya, Tóth Kinga versei

Fischer Egmont, Pál Sándor Attila, Schillinger Gyöngyvér prózája

FINIS (Böndör Pál 1947–2020)

Figyelem-projekt (Tanulmányok a figyelemről)
Gyimesi Tímea, Fogarasi György, Horváth Márta, Kondor Attila, Mikola Gyöngyi, Szabó Erzsébet, Szmeskó Gábor írásai

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

SZÖVEGDISZKÓ – SZÖVEGKLIPEK
A Tiszatáj online és a Homo Ludens Project bemutatja: A Szövegdiszkó egy színházi előadássorozat, pontosabban egy színházi performansz, amelyben az irodalom, az intermédiaművészet, a zene és a film műfaja keveredik. Fúzió, ahogyan ezt említeni szokták, akár ezen lap hasábjain is. Viszont a tél a hópelyhek és jégvirág helyett a karantént hozta el. Újra. Ismét bezártság, ismét korlátozások. Nem állunk le, mondogattuk egymás között, és lett kamera, lett kiaknázatlanná vált színházterem, és lettek lelkes alkotók […]

Tovább olvasom >>>
2020.11.29 - tiszatáj

VIDA CERKVENIK BREN: WHY DON’T WE DO IT IN THE ROAD
Van, aki tanítja, van, aki tudja, és van, aki csinálja: a 2019 tavaszán megjelent, Why dont’ we do it in the road: A personal guide to outdoor interactive theatre szándéka szerint mindezen halmazokat kívánja megszólítani. És hatékonyan teszi is: a szerző Vida Cerkvenik Bren a 2006-ban született neves szlovén előadó-művészeti csoport, a Kud Ljud alapítója és alkotója. A szabadtéri akciókban utazó csapat mindegyik projektje a negyedik fal lebontásán munkálkodó érdemi megmozdulás… – JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.28 - tiszatáj

PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA TURCZI ISTVÁNNAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
A Műhelyinterjú sorozatban magyar irodalmi tehetséggondozó műhelyek vezetőivel beszélget Pánczél András az általuk végzett munkáról, céljaikról, eredményeiről. A sorozat rálátást biztosít a tehetségazonosítás és a tehetséggondozás folyamatában részt vevő személyek és szervezetek munkájára. Bemutatja azt az egymástól leginkább függetlenül, jórészt civilek által működtetett tehetséggondozó rendszert, mely hozzájárul az irodalmárok pályakezdéséhez.

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő