Roberto Galvan felújítja legendás koreográfiáját

HÁROM DARABOT LÁTHAT A KÖZÖNSÉG A SZEGEDI KORTÁRS BALETT VÁGY-ESTJÉN

Vágy címmel három darabból álló bemutatóra készül február végén a Szegedi Kortárs Balett. Roberto Galvan argentin koreográfus az elmúlt napokban Szegeden járt, hogy betanítsa a mostani táncosoknak az Astor Piazzola zenéjére komponált, 1992-ben már óriási sikert aratott Koncert tangóharmonikára és zenekarra című művét.

Juronics Tamás, a Szegedi Kortárs Balett Kossuth-díjas művészeti vezetője a társulat szombati nyilvános próbáján elmondta: február 28-án mutatják be a kisszínházban a három egyfelvonásos darabból álló Vágy című estjüket, amit a szegedi premiert követően a Budapest Táncfesztivál közönsége is láthat majd. A három koreográfiából az elsővel és a harmadikkal korábban is találkozhattak már a kortárs táncot kedvelő nézők. A középső darab lesz új, az együttessel már évek óta sikeresen dolgozó Enrico Morelli készít egyéni stílusú koreográfiát a népszerű Coppélia-történetből. A zománcszemű lány alakjának megidézéséhez E. T. A. Hoffmann eredeti elbeszélését, A homokembert és valószínűleg Léo Delibes zenéjét is felhasználja. Morelli már három darabot készített a társulatnak, koreográfiáit a közönség és a szakma is szereti, több díjat is nyertek már velük táncfesztiválokon. Felújításként láthatja a publikum a vágyról három megközelítésben szóló est részeként Juronics Tamás 2018-ban bemutatott Bernarda Alba háza című darabját. A Federico García Lorca jól ismert, fülledt, andalúz történetét feldolgozó koreográfiát nem játszották sokszor, Juronics Tamás szerint ezért is érdemes újra műsorra tűzniük.

A másik felújítást, az Astor Piazzola darabjára komponált Koncert tangóharmonikára és zenekarra című táncjátékot az argentin zeneszerző halála évében, 1992-ben mutatta be az akkor még Imre Zoltán vezetésével működő Szegedi Balett. A produkcióban fiatal táncosként részt vett Juronics Tamás is, aki most úgy emlékezett, a közös munka Roberto Galvannal új utat nyitott meg számukra, az argentin koreográfusra azután egyfajta mesterként tekintettek. Imre Zoltán távozása után 1993-ban hozták létre a Szegedi Kortárs Balettet, melynek Galvan visszatérő vendégalkotója lett. Nagy sikert aratott Mozart Requiemjére készített koreográfiája, majd a Chagall-inspirációkra született Éjszakai szárnyalás és a Liszt művére megálmodott Dante szimfónia is. Juronics Tamás szerint most izgalmas megfigyelniük, mit kezd a társulat új táncos generációja az 1992-es legendás Galvan-koreográfiával. A szenzációszámba menő akkori bemutató oszlopos tagja volt a társulat vezető táncosaként Pataki András balettigazgató is, aki most úgy emlékezett, teli voltak energiával, valami újat akartak. A Koncert tangóharmonikára és zenekarra a tánctörténelem részévé vált, ma már tananyag a Magyar Táncművészeti Egyetemen. Azért is érdemes most ezt a meghatározó produkciót az alkotója közreműködésével és betanításában felújítani, mert kiderül majd: kiállja az idő próbáját. Huszonnyolc évvel ezelőtt kevesen ismerték még a tangót Szegeden, manapság már sokkal többen táncolják, ezért érdekes lesz megfigyelni, hogyan reagál majd az előadásra a mai közönség.

Roberto Galvan egy időre abbahagyta a koreográfusi pályáját, nyolc évig ékszertervezőként dolgozott, két éve tért vissza a táncművészethez. A kilencvenes évek elején Izraelben találkozott Pataki Andrásékkal, tőlük kapta az első vendégkoreográfusi meghívását Európába. Az ő pályáját is meghatározta ez a darab és a szegedi társulattól kapott további lehetőségek, ezért is tudták most újra rábírni arra, hogy az argentínai nyaralás helyett eljöjjön a mínuszokba dolgozni. Galvan szerint kevés az olyan koreográfia, ami kiállja az idők próbáját. A tangó jóval több mint egy tánc, a Piazzola zenéjére készült darab nem csak a táncot jeleníti meg, hanem a Buenos Airesben kialakult kultúra, életérzés esszenciáját is adja. A szegedi társulat annak idején ideális volt a darab színpadra állításához, mert a tagok közül sokan néptáncos múlttal rendelkeztek, ennek köszönhetően könnyen át tudták venni, és vissza tudták adni a tangó lényegét. A koreográfus szerint az argentin és a magyar kultúra alapjaiban meglepően sok a hasonlóság. Roberto Galvan emlékeztetett arra is, a tangó keletkezése elválaszthatatlan az 1930-as évek Buenos Aires-i kikötői kultúrájától. Az első tétel bemutatja, a férfiak egymással hogyan gyakorolják a táncot, hogyan csiszolgatják technikájukat, a második tételben a nők várják a férfiakat, a zárásban pedig egymásra találnak a párok.

A koreográfus kíváncsi rá, hogyan fogadja majd a mai magyar közönség a darabot, mert az elmúlt évtizedekben a tangó ismertebbé, roppant népszerűvé vált. Hatott rá a globalizáció, felfedezték maguknak az LMBTQ-közösségek is, így ma már fiú párok, lány párok is táncolják. Már nem számít olyan egzotikus táncnak, mint huszonnyolc évvel ezelőtt.

H. Zs.