04.22
| Vadlovak – Hortobágyi mese >>>
01.27.
| A Homo Ludens Project a Szövegdiszkó maratonnal zárja a telet >>>
01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Három nővér a Rétközben
2019.07.18 - tiszatáj

MAGYAR SZÍNHÁZAK KISVÁRDAI FESZTIVÁLJA

Van egy színházi fesztivál Kelet-Magyarországon, ahol meg lehet nézni olyan előadásokat, amik Pestre nem jutnak el: a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljáról van szó, amelyet immár 31. alkalommal rendeztek meg június 21-e és 29-e között a kelet-magyarországi városban. Alig van ugyanis olyan hazai színházi fesztivál, ahol a határon túli társulatok bemutatkozási lehetőséget kaphatnak, Kisvárda ennek az állapotnak tart ellen egy igazi decentralizációs művészeti eseményként, majd’ 300 kilométerre a magyar fővárostól. Kár, hogy a szóban forgó fesztivált sem hagyja érintetlenül a fortyogó kultúrpolitika, meg is látszott a programon a minőségi hullámzás.

A kétségkívül nagy előadáscsokorból egy produkciót emelnék ki, méghozzá a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Albu István által rendezett Három nővér című előadását, amelynek négy felvonása négy különböző helyszínen játszódott, így az alkotók számára külön kihívást jelentett a kisvárdai művelődési ház adottságaihoz igazítani az előadást. Albu rendezése ugyanis belső színházi tereket használ, ezen belül egy olyan belső teret igényel, ahol szabadon rá lehet látni az utcára, az utolsó felvonás második része pedig szabadtéren, a színházi előtt játszódik. Albu Csehov-interpretációja ennek nyomán szorosan ráíródik a gyergyói mikrokozmoszra, illetve jelentésileg markánsan összefonódik azzal a közösséggel, ahol ez a kivételes erdélyi alkotóközeg működik. Ezzel csak arra szeretnék utalni, hogy az előadás helyspecifikussága miatt csak korlátozott mértékben tűnt adaptálhatónak a kisvárdai közegre: ezúttal ugyanis a hazai Csehov-játszás berögzült hagyományaihoz képest Albut korántsem az motiválta a Három nővér elkészítésére, hogy van három alkalmas színésznője, hanem a dráma filozófiai látleletét igyekezett faggatni, különös tekintettel arra, hogy milyen összefüggés rajzolható ki a darabbeli fikciós és az előadásnak helyet adó színház földrajzi helyszíne között. Ebből a szempontból Kisvárda szintén beillik perifériának, bár kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy a fesztiválrésztvevő, főként a fővárosból érkezett közönség összekötötte-e a két település közel sem azonos, ám bizonyos motívumaiban hasonlító helyzetét, s nem-e a hazai Csehov-játszástól egyébként is érintetten a darab fikciós világán belül, metaforikus kijelentésként értelmezte Versinyin kijelentését, miszerint „Ebben a városban három nyelvet tudni igazán fényűzés.” Igen, valószínűleg Kisvárdára ez éppoly igaz, s az előadást éppen az teszi igazán fontossá, mivel felvilágosítja az anyaországi nézőket a saját Csehov-játszásuk nagyfokú provincializmusáról. Versinyin lóháton érkezik, és a közönség a kisvárdai művház előterében ülve az üvegablakokon keresztül feszülten követi, ahogy Faragó Zénó akkurátus, a katonai szigort és a kimódolt finomságot ötvöző játékában leszáll a lóról, majd betér az éppen névnapozó család körébe. Végigment tehát azon a településen, amiről utána kimódoltan beszélni kezd, mígnem Olga, Mása és Irina – lányos zavarával dacolva – körbe nem rajongja a Moszkvából érkezett férfit. Átmeneti térben történik mindez, a szobrok, székek nejlonnal vannak összecsomagolva, költözésre készek a tárgyak, a férfiak, Szoljonij (Kolozsi Borsos Gábor) és Csebutkin (Nagy Csongor Zsolt), a biciklin megérkező tanárral, Kuliginnal (Moșu Norbert László) kiegészülve danolásznak, beszélnek, persze semmi mélységit nem mondanak. Léteznek csak ezen a halálraítélt helyen. Ahogy Andrej is, csak másként, Bocsárdi Magor nagyszerű, lírai játékában ez a figura félrevonultan hegedül, biztos belső emigrációban éli túl a vidéki mindennapok sivárságát, taxin érkező, gyönyörű párjának és későbbi feleségének, Natalja Ivanovnának sem tud elegendő lenni, képtelen arra, hogy saját életének résztvevője legyen.

Albu rendezése határozott kontúrokkal helyezi színpadra a drámabeli karaktereket, fogódzót nyújtva azok kortárs beazonosíthatóságához. Ez a megoldás visszaigazolja, hogy valóban csak így lehet játszani Csehovot, hiszen olyannyira vastag a rárakódott dohréteg. Holott a rendezés bizonyítja, hogy ki kell, és ki lehet hozni az orosz mester műveit az aranyozott páholyú monarchikus nagyszínházaink színpadáról a szabad levegőre. (Idehaza ezzel Székely Kriszta kísérletezik mostanság, ahogy azt a Katona Kamrájában elkövetett kitűnő Platonov-rendezése is tanúsítja.) Albu rendezése nagy hangsúlyt fordít a személyközi viszonyok elemzésére, az elszúrt párkapcsolatokra, a kiégett és reményvesztett értelmiségi létre, a többre hivatott, ám a vidék posványába belemerevedett városlakók szomorú sorsára. Az izzadságszagú macsómentalitásra. Mindez persze hívogatóan keserűnek hat, mivel könnyedén rezonál a kelet-európai nyomorúságunk depresszív hangulatvilágára. Mégis radikálisabbnak és igazabbnak érzem, mint az idehaza szintén állandó repertoárszereplő McDonagh drámáit, amelyek az írországi helyszínekből fakadóan csak metaforikusan utalnak a periféria-létre, eltávolítva azt a hazai szociális állapotok valóságától. McDonagh Vaknyugat című darabjában a lelkész szájából hangzik el, hogy „erre a városra nem terjed ki a Jóisten illetékessége.” Ezzel szemben Albu Három nővérének utolsó, a művház előtti téren játszódó felvonásában sokkalta radikálisabb pillanat, amikor Andrej gyermekének babakocsiját tologatva beszél arról (miközben arcát egy kamera segítségével teljes egészében látjuk kivetítőn), miszerint ebben a városban megnyomorodnak a gyerekek, s hogy generációról generációra ők is mind ugyanazt az életet fogják élni, mint a szüleik.

Eközben a háttérben már minden az átmenetiség jegyében történik, a teljes művház épülete be van csomagolva nájlonba, a katonák elvonulnak, Anfisza időközönként kihajít néhány adag aláírandó papírt, Natalja Ivanovna szoptatja babáját, a nővérek pedig tudatosítják, hogy itt kell maradniuk ebben a városban. Az utolsó jelenet olyan mint egy mozgó festmény, amely katartikusan villant fel Csehovból megannyi huszonegyedik századi ízt. Ami akár Kisvárda tágabb környezetével is összeolvasható volt.

Fritz Gergely

 

 

Képek: Figura Stúdió Színház


Címke: , , , , , , , ,
2021.01.25 - tiszatáj

MARK WAID, ALEX ROSS:
A TE ORSZÁGOD
Waid és Ross 1996-os szuperhősképregénye briliáns munka. Részben Alan Moore hagyományait szövi tovább, ugyanakkor önértékén is lenyűgöző: hagyománytörő darabként ugyanolyan emlékezetes, mint egyenes vonalvezetésű meseként… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.24 - tiszatáj

A Balassi Kiadónál megjelent kötet címében, tartalmának egyes részeiben, illetve nyomdai megjelenési formáját tekintve kapcsolódik az ugyancsak itt először 1997-ben napvilágot látott Szimbólumtárhoz. A közös vonatkozások felsorolása folytatható a genius locival, hiszen a főszerkesztők révén mindkettő a Szegedi (97-ben még József Attila) Tudományegyetem Olasz Tanszéke szellemi közegéből származik… – PÁL JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.23 - tiszatáj

MOESKO PÉTER: MEGYÜNK HAZA
Moesko Péter első novelláskötete kiérlelt, meggyőző bemutatkozás. Az eddigi fogadtatás egyértelműen pozitív, ugyanakkor, hozzá kell tenni, nem túl bőséges: Károlyi Csaba lelkes ÉS-beli rövidkritikáját vagy a moly.hu felületén közzétett olvasói benyomásokat leszámítva nem igazán találkozunk értelmezői megnyilvánulásokkal… – SZÁNTAI MÁRK KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.22 - tiszatáj

ORBÁN JÁNOS DÉNES AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Orbán János Dénes, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó műhely Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának vezetője – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő