01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Pintér Béla hülye
2019.04.03 - tiszatáj

A JUBILEUMI BESZÉLGETÉSEKRŐL – FÉSZEK MŰVÉSZKLUB

Nem terveztem írni a Pintér Béla-társulat új, Jubileumi beszélgetések című előadásáról, hiszen a bemutatóhoz képest későn is néztem meg, a megtekintését pedig az eddig megjelent kritikákat olvasva részben amolyan kötelességnek fogtam fel: tudni kell róla. Nem gondoltam, hogy ez az előadás jó lesz, s nem is a hagyományos értelemben volt jó, ugyanis esztétikai értelemben nehéz elhelyezni a jó-rossz skálán. A szóban forgó Pintér-mű inkább szívfájdítóan tragikus, ugyanis a kortárs magyar kultúráról, egyetemesebben (és patetikusabban) szólva a kultúra globális helyzetéről és súlytalanná válásáról szól, aminek ugyanúgy része Pintér Béla és az ő húsz éve alapított társulatának munkássága is. Itt van egy alkotó, aki húsz éve következetesen ragaszkodik saját stílusához, aki létrehozott egy színházi nyelvet, amelyet szeret egy stabil közönség, s most visszatekint, önanalízist folytat, előkotorja a szennyest, hogy az minél hangosabban robbanhasson. De nem robban. Mert nem robban már semmi, dacára bármilyen „radikális” hatáskeltésnek, Magyarországon nincs olyan értelemben vett politikai színház, ami robbantana, átrendezne, ami úgymond borzolná a kedélyeket. Persze az értelmiséghez tartozó kultúrafogyasztó talán éppen az ellenkezőjét gondolhatja, de a Jubileumi beszélgetések arról tanúskodik, hogy mindez régóta nincs így.

Merthogy nincs az a színpadi hatáskeltés a hazai színházkultúrában, ami túljutna a saját közegén, vagy ami esetleg a saját közegét is felborzolná. Úgy, hogy az fájjon, esetleg úgy fájjon, hogy a törzsközönséget is eltántorítsa vagy elbizonytalanítsa. Pintér Bélának ugyanis még a saját szobrát sem kell felépítenie, hogy azt egy elegáns mozdulattal ledöntse, mivel pontosan tisztában van azzal, hogy húsz év alatt ikonná vált, hogy egy valóságos kultusz alakult ki körülötte, s hogy bármit csinál, bármilyen előadást hoz létre, vagy továbbmegyek: bármit állítson róla a kritika, az valójában mindegynek tűnik. Hiszen ikon. A kortárs magyar kisrealista Shakespeare. Tehető bármilyen sértő állítás, az visszahull rá, és csak tovább erősíti a köré kiépült zsenimítoszt, mintsem lebontja azt.

A Jubileumi beszélgetések által működtetett markáns irónia egy olyan nyelvi közeget teremt, ami végletesen visszautal Pintér teljes életművére és az általa húsz éve alapított társulat intézménnyé válására. Tényleg egy szcenírozott ünnepi beszélgetés keretezi a történetet, Szabó Zoltán játssza a moderátort, kérdései hatására pedig elkezdenek kibuggyanni a társulat belső ügyei, Pintér Béla diktatórikus társulatvezetői stílusa, ellenszenves konfliktuskezelői nézetei, a Titkaink utáni előadások kétes sikere, a társulat elmaradt fesztiválszereplései, masszív aktuálpolitikai témák, Schmidt Mária és Bayer Zsolt, Alföldi és Vidnyánszky, az elvett tao-támogatás, az alkotói válság, a bizonytalan alkotói jövőkép. Ismétlem: markáns irónia határozza meg az előadás nyelvét, szcenírozott álrealizmust látunk, semmi sem névértéken jelenik meg, itt ugyanis minden a hatáskeltés mértékére, az úgynevezett színházi provokáció kiüresedettségére utal. A jubileumi beszélgetés egy ponton átcsap a meg nem írt Pintér-darab történetére, a társulatvezető ugyanis az első előadásuk, a Népi rablét sztoriját akarta volna újrahasznosítani a huszadik évfordulóra, ennek megvalósítása azonban kudarcba fulladt. A meg nem írt előadás azonban életre kel, a játék átcsap egy törvényen és mindennemű szabályon kívüli karneváli őrjöngésbe, ahol a Népi rablét disznóvágás-jelenete helyett emberfejezést, a társulat tagjainak megfőzését, végtagjainak Peter Greenaway-filmet idéző feltálalását látjuk, az öncélú meztelenkedés stilizálását, majd azt is, ahogyan Pintér (hosszú stroboszkóphasználat mellett) minden kollégáját egytől egyig magáévá teszi.

Mindennek ugyanis semmi tétje nincsen – a Jubileumi beszélgetések, ahogy maga a beszélgetés menete is kitűnően ironizálja és fordítja ki az idehaza igen gyakori, értelmiségi álkérdésekkel tűzdelt ünnepi beszélgetések stílusát, úgy a színházi provokáció mint olyan, szintúgy tartalmatlan fogalommá vált. „De hát jól nevelt, kiöltözött, színházba járó közönség ül itt” – ismétli többször is Thuróczy Szabolcs, s pont ez a lényeg: bármi is történik ezen a színpadon, Pintér bármennyire is igyekszik megfesteni saját, ellenszenvességtől duzzadó portréját, a befogadók reakcióján mindez aligha változtat. Egy olyan kultúrafogyasztási környezetben élünk, amelyben gyakran hiszünk zárványvilágunk széles akciórádiuszában. Holott nem igazán van így, sőt, inkább falak vannak és párhuzamos valóságok.

„Kelet-Európát járva általános tapasztalatom, hogy ha egy városban az ottani új drámát bemutató helyeket keresem (mert az internetről vagy máshonnan már tudok a létezésükről), akkor a szállodai személyzet általában tanácstalan. Ilyesmiről nem is hallottak, a vendégeik sem keresték őket, tehát azok városukban nem is léteznek. Miért kellene félni a társadalmi proteszt ilyen formáitól, ha csak ennyire kevesen ismerik őket?”[1] – szól Tamás Pál néhány évvel ezelőtti cikkének megállapítása a kelet-európai politikai színház szociológiai dimenzióiról. A Jubileumi beszélgetések ennek a tudásnak a birtokában van, hiszen nincs már tétje annak, hogy megjelenik a kivetítőn Schmidt Mária, se annak, hogy Pintér Béláról kiderül, hogy egy áldemokrata társulatvezető, és annak sincs eget rengető hatása, hogy naturális emberfejezés zajlik a színpadon, vagy hogy folyik a vér, hurka készül az egyik társulati tag végbeléből. És annak se, hogy Orbánoznak, Gyurcsányoznak, és kétsoros versben alázzák meg ízléstelen módon a Nemzeti főigazgatóját.

A színház mediális környezete változott meg radikálisan, az arról való kritikai beszéddel egyetemben. Pintér Béla önanalízis és számvetés keretében a kultúra leértékelődött, keretmegtartó helyzetének lassú eltűnését viszi színre: ritkán látni ilyen típusú, az alkotói folyamatra ilyen kérlelhetetlenül reflektáló előadást a hazai színházban. Hiszen valóban tragikus belegondolni abba, hogy sem a színpadon, sem a kritikai diskurzusban nincs téttel bíró, esztétikai értelemben vett bátorság. Súlyos daganatnak nevezni a Nemzeti főigazgatóját ugyanúgy nem tekinthető valós következményekkel kecsegtető merészségnek, mint ahogy az sem, ha esetleg a címben használt módon hülyének címkézem Pintér Bélát.[2]

Minden lepereg. Marad a kultusz, illetve a kultúrharc, a hatalom és a párhuzamos (színházi) valóságok. Művészi színvonaltól függetlenül.

Fritz Gergely

 

Fotó: pbest.hu

 

JEGYZETEK

[1] Tamás Pál, A kutyaharapás esztétikájáról?, Színház, 2014/7. https://szinhaz.net/2014/07/22/a-kutyaharapas-esztetikajarol/

[2] Urfi Péter egykori Nádas-kritikája inspiratív hatással volt a gondolatmenetre. Urfi Péter, Kultusz és szaft. Nádas Péter: Hátországi napló, Prae, 2007. 05. 25. https://www.prae.hu/article/638-kultusz-es-szaft/


Címke: , , , , ,
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.08 - tiszatáj

MÁRTON LÁSZLÓ: KÉT OBELISZK
Márton László legújabb regénye, a Két obeliszk továbbhalad a szerző által már jól kikövezett poétikai úton: a fikcionalitás és a referencialitás dichotómikus rendszerének fel-, illetve megbontását tűzi ki célul. Ami azonban az előző két kötethez, A mi kis köztársaságunkhoz és a Hamis tanúhoz képest változott, az az, hogy ezúttal nem (csak) a magyar történelem egy jelentős eseménye (Vésztői köztársaság, tiszaeszlári vérvád) kerül a Márton-féle fikciós krónika középpontjába, hanem egy nemzeteken átívelő szerelmi történet… – KLAJKÓ DÁNIEL KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK
Zenitjén már túljutott az egyik legünnepeltebb kortárs dán rendező, ettől függetlenül Thomas Vinterberg vígdrámája szoros kezekkel összetartott, potens szerzői teljesítmény, amely mindenképpen a pályakép jobban sikerült darabjai között foglal helyet… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

INTERJÚ PETŐCZ ANDRÁSSAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Petőcz András Babérkoszorú-díjas költő beszél irodalmi tehetséggondozásról, a Kodolányi János Egyetemen általa vezetett kreatív írás tanfolyamon végzett munkáról, annak tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.03 - tiszatáj

ÁFRA JÁNOS: RÍTUS
Útmutató, vizualizáció, meditáció. Efféle benyomást keltenek a Rítus egyes szám második személyben írott versei. Az olvasó részben ennek köszönhetően érezheti: ősi örökség rejtélyeibe vezető beavatástörténet részese. Áfra János harmadik verseskötete egyszerre kezeli komolyan a rituális konstrukciók előírásait, és ébreszt megdöbbenést az abszurdba forduló, de nagyon is ismerős magatartásformákkal szemben… – URBÁN ANDREA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.30 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MILCHO MANCHEVSKI FILMRENDEZŐVEL
Legtöbben az Eső előtt rendezőjeként ismerjük, ám a macedón direktor az elmúlt közel 30 évben sem tétlenkedett. Miután Velencéből a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánnal távozott, öt újabb munkával jelentkezett: a hazai forgalmazásba is bekerült Árnyékok és Anyák után a Fűzfát is megtekinthették az érdeklődők, igaz, a pandémiára való tekintettel csak a Művész Távmoziban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő