06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

2019.01.30 - tiszatáj

HAID ATTILA FOTÓKIÁLLÍTÁSÁHOZ

Az alábbi írást a leíró egy felszakadt idő-kapszulában (fiókban?), éppen születésnapján találta… Másnap felkérést kapott: nyisson meg egy fotókiállítást, melynek anyaga 20–22 év szubjektív lenyomata, mégpedig nem hétköznapi sorsú gyermek-ember-gyermekek portréi, illetve jelenléte által…

A leíró, saját kiállításához 1997–1999 között írta az alábbiakat, amikor egy szellemi-testi fogyatékkal élők Intézetében fotografálta az ápoltakat. Az idő(k) – és a lelki feltárások (ismét) összeérnek, körkörös vagy spirális minőségükbe merülve lélegeznek, esetleg szavakon belüli szavakkal is üzennek (a kortalan jelen felé)…

Szokásomhoz híven (a képzelet folyamatos jelenlétének jegyében): nem a kiállított képekről, mindinkább az alkotások mögötti szellemiségről próbálok értekezni, megközelítési kísérletekkel oldani a látható „konkrétumokat”.

Gondolatok az ARCOK (egy Belső Színház emlékeiből) című kiállításról:

Képzeljünk el egy termet, vagy egy elhagyott kertet egy hermetikus teremben (ismeretlen kellékek, ódon díszletek, színház-terem szerű atmoszféra), ahol most, szimultánban: kétféle alkotó gondolatai öltenek látható formákat, érzékelhető töredékeket.

Archaikus és nagyon közeli emlékek itt egyaránt fölbukkanhatnak, melyek: álmok, távoli kultúrák megvillanásai, vagy éppen szorongások, specifikus meglátások… És mindezek különböző érzelmekkel, különböző eszközökkel vetülnek a néző elé.

Mondhatjuk, hogy egyféle „stílusok előtti” letisztultság, egyszerűség találkozása ez: például az expresszív képzőművészettel, a kortárs gesztusokkal, egy folyamatosan alakuló „boncasztalon”, úgy, hogy eközben (mindannyian) egyetlen dologra koncentrálnak: az ARCOK sokféleségére.

Mindenki vizsgálja a saját és mások arcát is, ám az arcok mögötti ARCOKat csak ritkán láthatjuk meg, hiszen elfedjük Belső Arcainkat, s mindenféle mimikát, hangulatot, tartást mutatunk csupán kifelé. = Egy kialakított „személyiség” álarcait játsszuk el – és vonultatjuk fel nap, mint nap…

Kivéve néhány lényt, akik az ösztönök, a tiszta érzékelések birodalmában, illetve másik szférákban ragadtak, s akiket mi esetenként: szellemi defektesnek, elmés különcnek, autisztikus csodabogárnak, netán prófétának, esetleg „sámánnak” nevezünk… (A fiktív arcok konkrét portrékkal és már nem létező emberek tárgyaival vegyülnek el, hogy lehetőséget nyújtsanak egyféle átjáráshoz…)

Átjárások.

Haid Attila személyes közegei, a „közegek” közötti átfedései következetes és módszeres figyelmet – és folyamatos, csöndes, elfogulatlan elvonultságot igényelnek.

Periférikus lenyomatai, elhagyott, urbánus táj-szeletei, külvárosi közegei (suburbiái), és a bizonyos intézmények belső élet-tér feltárásainak rezgései sok esetben összecsengenek, összeérnek, további átjárás-lehetőségeket ajánlanak fel…

A „holt színházra” – és az élettelen anyagokra (is) mindenképpen szükség van. Szükség, hiszen így könnyebben szembesülhetünk a bennünk tompuló képekkel, melyek visszatükröződve eszméltetnek rá mulandóságunkra, ideiglenes ittlétünkre, ám főleg arra: hogy mi még Létezünk, s az élettelen dolgok fölött (gondolkodásunkhoz mérten) uralkodhatunk…

Ezért is vagyunk itt: gondolkodni – és elgondolkodtatni!

A többi: ezekből fakadóan következik.

Nézz meg mindent,
ami jó, tartsd meg.
Nézd meg és menj tovább.
(Hermész Triszmegisztosz)

Ám, fotográfusunk esetében mindinkább a meglátás és az állandósult segítő magatartás, a megfelelő cselekedetre való törekvés (a speciális közegben-maradás) dominál…

Haid Attila fotókiállításához még a következő bekezdések társulnak:

Specifikus orientáció? Autisztikus költészet? Kémiai, biológiai próza-versek?

A „diktált formulákon” kívüli-belüli (a társadalmi elvárások hanyatlásain túli), defektesnek is definiált örömök, speciális magán-dialógusok, elfojtás-rétegek önzetlen feltárásai: a tanító-nevelő (önmagát is folyamatosan oldó és áldozó) fotográfus individuuma (illetve kortalan kor-képei) által.

Névtelenség és ego konfrontációja! A képek mögött az arcok belső költészete rezeg…

Panyigai, panyigai, panyigai, ü! – A beállítást ezennel kinyitom!

———————————————————————————

Egyéni ráadás (avagy az individuum intermezzója):

Arisztotelész az individuális dolgokat specieseknek (fajoknak), a specieseket pedig genusoknak (nemeknek) rendelte alá. Az individuális dolgok a felosztások legutolsó tagjai, például Odüsszeusz kutyája, Argosz, mint individuum: a kutya speciesébe tartozik, a kutya pedig a „négylábú bundások” osztályába. A bundás négylábúak a cetfélékkel együtt az elevenszülők osztályába tartoznak, az elevenszülők pedig a tojásrakó állatokkal együtt a melegvérűek osztályába, a melegvérű állatok meg a „vértelenekkel” együtt alkotják az élőlények osztályát.

Minden osztály a fölötte álló, őt magában foglaló osztályhoz való viszonyában speciesnek, az alatta levő osztályhoz való viszonyában pedig genusnak minősül. A felosztás legalsó tagja (infima species), jelen esetben „a kutya” után következők, nem sorolhatóak már semmilyen osztályba, mivel ezek egyedi tulajdonsággal rendelkeznek, csak egy létezik belőlük a világon (jelenesetben Argosz).

Az individuumot, a specieshez hasonlóan Arisztotelész szubsztanciának tekintette. Az individuumot pedig abban különböztette meg a speciestől (például ember), hogy az individuumnak (például Szókratész) vannak olyan tulajdonságai is melyek nem sorolhatók be a species (ember) szubsztanciájához. Az individuális szubsztanciák pedig abban különböznek egymástól, hogy térben jól elkülöníthetők egymástól. Két emberi egyednek a szubsztanciális formája és lényege ugyanaz, de az egyiknek itt van a teste a másiknak meg amott.

(K.A.S. Galéria, Budapest, 2019. 01. 23 – 02. 11.)

Nagy Zopán 

 


Címke: , , , , , ,
2021.06.23 - tiszatáj

AZ ARTÉR EGYESÜLET KIÁLLÍTÁSA
Art-art: összetart!
Az Artér Egyesület immár több, mint 15 éve alakult Budafokon. Tagjai olyan művészek, akik különböző szálakon kötődnek Budapest XXII-ik kerületéhez. A hivatásos alkotók szakmái az alábbiak: festő, grafikus, szobrász, keramikus, ötvös, divattervező, textiltervező, fotográfus, üvegtervező, formatervező, építész, illetve restaurátor […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.23 - tiszatáj

– MONDJA CSUZDI ESZTER, A SIMÁNDY-ÉNEKVERSENY EGYETLEN MAGYAR GYŐZTESE
A Szegeden tanuló vajdasági szoprán, Csuzdi Eszter lett az idei Simándy-énekverseny egyetlen magyar győztese. Temesi Mária növendéke nemcsak az aranyéremmel járó félmillió forintot kapta meg, hanem koncertezni hívták Moszkvába, és további különdíjakat is nyert… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.22 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A kiállítás címe, Magánélet, nem sokkoló, csak tényt közöl. Miközben kísérlet(ek) tanúi vagyunk. Sajnos nem csak tanúi, a mi bőrünkre is megy (és ment) a játék. Soha eddig meg nem élt helyzetbe kerültünk, valamennyien. Váratlanul csapott le ránk a vírus, a karantén, a ránk kényszerített bezártság, a reménytelenség, az egyedüllét, a kettős, vagy többes magány, amiből semerre se léphettünk ki […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

OPERARAJT-PROGRAM INDÍTÁSÁT JELENTETTE BE ÓKOVÁCS SZILVESZTER
A szegedi Simándy-verseny tapasztalatai nyomán ötven énektanárral 2022-ben országszerte elindítanák a tehetségfejlesztő Operarajt-programot – jelentette be a vasárnapi díjátadó gálaesten a zsűri elnöke, Ókovács Szilveszter. A Magyar Állami Operaház főigazgatója szeretné, ha több fiú választaná ezt a pályát, és trendivé tenné az éneklést… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
Szabó Gábor tanulmánykötete a mikrohistória és az újhistoricizmus létrejötte óta igen intenzíven gyarapodó emlékezet-diskurzuso­kat bővíti kortárs magyar regények, rövidprózák, esszékötetek és Petri György lírai munkásságának mélyreható elemzésével. Első látásra is kitűnik, hogy Szabó nemcsak a legszűkebb és legelitebb kortárs kánon kínálatából válogat, hanem egy-egy szerző kevésbé előtérben lévő szövegével, vagy az idő próbáját még ki nem állt műveivel is előszeretettel foglalkozik… – KISS A. KRISZTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.20 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SIMÁNDI KATALINNAL, A LEGENDÁS TENORISTA LEÁNYÁVAL
Több mint két évtizeden át Simándy József özvegye képviselte a családot a legendás tenorról elnevezett szegedi énekversenyen. Jutka asszony köszöntőt mondott, díjat, ajándékot adott át, igyekezett segíteni a fiatal operaénekesek pályakezdését is. Halála után részben egyik leányuk, Simándi Katalin vette át ezt a feladatot, akivel a pénteki döntők szünetében beszélgettünk… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.19 - tiszatáj

ÁRAMSZÜNETTEL ZÁRULT A MARATONI SIMÁNDY-VERSENY
Négy kategóriából négyben déli szomszédaink énekesei győztek a szegedi Simándy-versenyen, pontosabban a II. korcsoportban Temesi Mária növendéke, a szerbiai Padéról indult Csuzdi Eszter, a szegedi művészeti kar hallgatója szerezte meg az első díjat. A győzteseket a vasárnapi díjátadó gálakoncerten hallhatja a közönség a Szegedi Nemzeti Színházban… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

SHIVA BABY 
Forma és tartalom ritkán olvad ilyen hibátlan egységbe. Sőt, Emma Seligman kritikai hozsannákkal útra bocsátott dramedyjéhez még nagyszerűbb bravúr köthető: a járványidőszakban piacra dobott művek talán legtökéletesebbje, plusz megoldásai bármelyik filmtörténeti irányzat díszére válnának… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

DARVASI LÁSZLÓ: PÁLCIKA, A DETEKTÍV
Darvasi László az első Pálcika-könyvében már megteremtette azt a színes, kedves és élettel teli mesevilágot, amely otthont ad a második kötet, A nagy Gerbera-nyomozás cselekményének is. Habár a könyv folytatás, a szerzői előszó összekapcsolja annak előzményével és el is választja tőle: „Ez most egy új mese” – így a szerző. A második kötet önmagában is megállja a helyét, bár ha valaki ezzel a kötettel ismeri meg a Pálcika-világot, annak valószínűleg egy picit fészkelődnie kell, mire a beszélő, izgő-mozgó tárgyak között kényelmesen elhelyezkedik. Mert itt megesik, hogy Pálcikának ceruzákat kell kivallatnia, az ereszt Endrének hívják és szereti heccből az emberek nyakába csorogtatni a vizet, és különös szerelem születhet egy fogpiszkáló és egy kutyatej virágocska között… – KATONA ALEXANDRA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)