04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Sziszifusz és a görgetnivaló
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA

A vizuális művész többszörös áttétellel dolgozik, ha irodalmi művek illusztrálására vállalkozik. Egyféle láttatásos alázattal úgy kell a verset, prózát megtoldania, hogy az ezáltal megemelkedjen, hatása megsokszorozódjon. Ez az alkotói forma az illusztrátort egyrészt médiummá – semleges közvetítővé – másrészt személyes üzenővé (is) avatja. E munkát talán a színházi rendezőéhez lehetne hasonlítani, aki az egyik művészi világot a másikba oltva új termést eredményeztet. Persze, mint minden hasonlat ez is sántít és minden okoskodás oktalan, ha egy írott tematika leképezésének példáit vizsgálgatjuk. Ha úgy tetszik, az összes Madonna-ábrázolás Biblia-illusztráció. Ám tudjuk, hogy Ducció, Leonardo, vagy Murillo Máriát a kisdeddel ábrázoló festményei nagyon is szuverén művek. Alkotóik pontosan közvetítenek saját világlátásukról és a korról is, amelyben a képek születtek. Vagyis: a művésznek – ha illusztrálásra vállalkozik – nem elegendő a mű iránti lelki szellemi affinitása, átfogó műveltséggel, ismeretanyaggal is kell rendelkeznie történelmi korokról, stílusokról, szerzőkről, művekről s nem utolsó sorban a befogadókról, akiknek az illusztrálandó könyv készül.

A sorok írója e hosszacska kitérőt azért tette, hogy „illusztrálja” milyen komplex dolog is az irodalmi illusztráció, aminek egyik nagymestere Miklosovits László, aki a szegedi Tiszatáj Galériában mutatott be nemrég összeállítást műveiből. A művész kiállított grafikái mellett számos könyvet is felsorakoztatott, melyekből kiderült, a művész az évtizedek során számos klasszikus szerzőnek lett „alkotótársa”: Aranynak, Petőfinek, Gárdonyinak, Mikszáthnak, Krúdynak, Babitsnak, Heltainak, Hunyady Sándornak, Móricz Zsigmondnak, Kosztolányi Dezsőnek, Radnóti Miklósnak és a huszadik század kortárs nagyjainak műveihez is megszámlálhatatlan illusztrációt készített. Ezek között találjuk Benedek Marcellt, Kolozsvári Grandpierre Emilt, Vészi Endrét, Sánta Ferencet, Bertha Bulcsút, Hernádi Gyulát és az alkotó egyik legkedvesebb szerzőjét, Márai Sándort, akinek világlátása példaként szolgál számára. A kiállított könyvek megmutatták az alkotó erdélyi kultúrához való vonzódását is, melyet egy idő óta a szilágysomlyói személyes kapcsolata is felerősít. A köteteket, kiadványokat lapozva megismerhetjük a művész sokrétű munkálkodását a könyvművészet területén.

 

 

Miklosovits mindent tud az illusztráció műfajáról és minden hangnemben meg tud szólalni, ha kell hiperrealista módon, ha kell expresszív parafrázis, vagy szürreális átirat formájában. Láthatóan vannak példaképei, virtuális mesterei, akiktől technikáról és fogalmazás módokról sokat tanulhatott: a szálkás könnyedséget Kass Jánostól, a sűrű vonalpoézist Würtz Ádámtól, a zaklatott vibrációt Kondor Bélától, a gömbölyded bájt Reich Károlytól, és Picassótól talán az egyetlen vonallal való muzsikálás tudományát. Ahogyan az irodalmi mű tartalma megkívánja, rajzait egyszer aranykori nosztalgia, másszor idegtépő kegyetlenség hatja át, de széles a spektrum a művek narratív és a teljes elvonatkoztatást mutató rajzi megközelítések között is.

 

 

Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”. A művész az életműből kiragadott válogatással egy tanulságos időutazásra is meghívta látogatót, műveivel a hatvanas-hetvenes évek hangulatát is behozta a kiállításra. A szocreál kalodájából kilépő magyar képzőművészet a hatvanas évek végére már magáévá tette a „figurális absztrakció” élményét. Henry Moore és más nyugati művész modernitása láthatóan elvonatkoztató kedvet adott az itthoni művészeknek és anno Miklosovits is szívesen csatlakozott rá az új áramlatokra. Művészi örömmel játszott a realitásból kilépő, ám attól még csak részben elszakadó stilizált formákkal, szívesen játszott a pozitív-negatív, a sötét-világos ellenpontozás lehetőségeivel. A plasztikus és a sík hatásokat bizarr módon gombolta össze, itt-ott még az opart formajátékába is belekóstolt. E korszak terméséből bemutatott néhány opusz jóízű retró fillinget teremtett a Tiszatáj Galériában.

 

 

A kiállító láthatóan szimbiózisban él az irodalommal, rajzaiból kiviláglik az írott művészetben és általában, a kultúrában való otthonossága. Szeret a balladák nyelvén mesélni, ám ilyen ihletésű képei nagyon is sajátos képzettársításokra késztetik a befogadót. Metaforái csak látszólag dekódolhatók könnyen, a közismert jelképek új kontextusba helyezésével a művész titokzatos megfejteni valókkal kínálja meg a tárlatlátogatót. Sobri, a betyár, mintha a Pegazus hátán ugratna fel a kalligrafikus betűk hegyére, a Fehér szarvas, mint egy Rorschach-teszt kettőzi meg a kultikus totemállatot, a Magyar történet kopjafái fölött pedig mintha a Guernica bikája repülne. Szürrealisztikus balladaátiratok ezek s az ezekben rejlő titkok megfejtése izgalmas kaland a néző számára. Az illusztrátornak irodalmi tartalmakat, egy író „rejtvényeit” kell megfejtenie, a szuverén művek alkotója viszont maga teremti a feladványokat. Miklosovits ezt sokféleképpen teszi: egyik paradicsomi képén a megkócolt bibliai életfa alá két stilizált figurát állít, az egyik teljes emberalak, a másik csak egy amőba, vajon melyik Ádám és melyik Éva? A Kis virág – mely égbetörő házak között nyílik – vajon a nagyvárosi elidegenedés veszélyéről üzen, vagy az épülő, lakótelepet üdvözli (melybe oly sokan vágytunk az albérletezés után)? A mívesen megrajzolt fogaskerekek a chaplini Modern időktől féltik a következő generációt, vagy éppen az oly vágyott hightech-et üdvözlik? És Sziszifusz vajon mit cipel a hegyre? A kiállítás legszebb, legérettebb grafikáján a zseniálisan talányos képen Sziszifusz keze üres, hiányzik belőle a kő. Helyette a „semmi”van, ami olyan nagy, hogy két karral át sem érhető. A művész mintha biankó helyet jelölt volna ki a befogadó terhe számára. E grafika a szellemi interaktivitás nemes példánya: Sziszifusz karjaiba a néző begondolhatja a saját cipelni- és görgetnivalóját, a saját titkát, a saját mindennapi abszurd küszködését. E grafika a szellemi töltésén, esendő-emberi filozófiáján túl kompozíciós bravúr is. Nagyvonalúan odatett gyöngyszem, benne sűrűsödik az  évtizedek alatt felhalmozott tudás, művészi tapasztalat és emberi bölcsesség. S talán ez Miklosovits László ars poeticája is?

Pacsika Emília

 

SziszifuszKis virág Fehér szarvas Ádám és Éva Korpusz A gyermek


Címke: , , , ,
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő