04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Éjszakai montázs
2018.11.05 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A HAJNÓCZY-KONFERECIÁRÓL (2.)

A Perzsia Szegedre jön elnevezésű Hajnóczy-konferencia záróprogramja október 18-án, este 7-kor, a Régi Zsinagógában vette kezdetét. Két művészeti alkotás volt megtekinthető, közös pontjuk pedig az volt – Hajnóczy szövegeinek alkalmazásán túl –, hogy a szerző műveit sajátosan, az adott művészeti terület keretin túllépve dolgozták fel.

Rácz Lőrinc belsőépítészt és fénytervezőt A parancs című kisregény ihlette meg. A történet egy irodától a szállásig tartó utat ír le, amit képek, víziók és hangok kísérnek. Különlegessége, hogy minden fekete. Ezt használva kiindulásként Rácz egy installációt hozott létre, amit szintén a fent említett három elem határoz meg,  ugyanakkor annak bemutatásakor kihangsúlyozta, nem ragaszkodott a Hajnóczy által teremtett világhoz, inkább a saját montázsát alkotta meg.

 

 

Mindez még kint, a Zsinagóga előtt hangzott el, ugyanis a belső térben, a Fekete fény a sötétben címhez hűen mindent elsötétítettek. Az alkotó elmondta, az emberi szem sajátosságait is figyelembe vette az installáció létrehozásakor, éppen ezért a teljes sötétségben adaptációs időre is szükség van, hogy minden láthatóvá váljon.

A térbe lépve, és egy rövid folyosót követve tábla fogadta az érdeklődőt: „Én vagyok az új Megváltó! Csak négy parancsom van, nem tíz.” „Én vagyok az Alkotó! Csak négy parancsom van, nem tíz.” – állt a megvilágított kőtáblamimézisen. Balra lépve egy kötelet kellett keresni, abba kapaszkodva lehetett biztonságosan végigmenni a kiállításon, ami mégsem volt teljesen fekete: képek vetültek a falra, egymást váltották tájfotók, testek, rajzolt jógamozdulatok. Közben olaszul egy, vélhetően Hajnóczy-szöveg szólt. Tovább haladva egy kicsi szökőkút – talán mozgásra – bekapcsolt, egy belülről kéken megvilágított gömb forgott benne. Még pár lépés – és vége is volt. Kevés időt töltöttünk bent, lendületesebb volt a kíváncsiság a kelleténél, páran tervezték is, még egyszer bemennek, hogy mindent lássanak.

 

 

Kis szünetet követően vette kezdetét a DoN’t Eat Group A halál kilovagolt Perzsiából című műve. A 2017-ben bemutatott, azonos című színdarabból forgatott filmet Sőrés Zsolt élőzenéje kísérte. Egy intermediális mű tárult a nézők elé: a színdarab ki nem számítható módon helyenként megtört, és végtelenített jelenetdarabok játszódtak le újra és újra, miközben a hangsáv menetelt az eredeti útján, monológok, olykor dialógok formájában. Hasonló törés ment végbe, amikor illozórikus, rémálomszerű mozgóképek épültek fel a vásznon, hogy Sőrés széttorzított zenéjére rezonálva szétessenek.

Azok számára, akik nem olvasták a darab és film – darabfilm – alapját adó, azonos című művet, groteszk, szinte érthetetlen lehetett ez a megvalósítás, még a kiépülő történet ellenére is. Ebben segítséget nyújthatott az est záróprogramja, ahol Jánossy Lajos az alkotókkal, Szenteczki Zita rendezővel, Lévai Viola előadóval, Juhász András intermédia-művésszel, Sőrés Zsolt zeneszerzővel, Diák István díszlettervezővel, illetve Rácz Lőrinccel beszélgettet.

 

 

Mint kiderült, Szenteczki számára A Halál kilovagolt Perzsiából egy olyan mű, ami már gimnazista korában megfogta, és amit már korábban is szeretett volna adaptálni. Juhász Andrással való közös munkája, a DoN’t Eat Group és az intermédia-művész saját fejlesztésű „hegesztőprojektora” hozta meg a lehetőséget számára. A találmány képek vetítésére képes, így egy metafora a fizikai és szellemi munka közötti átmenetre, ami Szenteczki szerint ott ér össze Hajnóczyval, hogy

 

adott egy ember, aki munkások között értelmiségi, az értelmiségiek között pedig munkás.

 

Ezen felül fontos elemet képez a loopolás, ami pedig a regényben megjelenő, folytonos emlékezést képezi le, illetve a függőséget is.

Juhász és Diák beszéltek a technikai és filmes oldalról: Sőréssel már korábban is kísérleteztek loopolással, illetve filmtechnika adaptálásával színpadra, így amikor felmerült a Hajnóczy-darab filmadaptációjának lehetősége, már voltak ötleteik a koncepcióra nézve. Két kamerát használtak a felvételhez: az egyik a látomások miatt alkalmazott fix kamera, minden mást egyetlen mozgóval, és boommal oldottak meg. Ahogy a rögzítés is élesben, az ősbemutató alkalmával történt, úgy a vágás is – a kiemelt, loopolt anyag pillanatokkal később a vetítőről volt visszanézhető.

 

 

Sőrés elmondta, hogy a létrehozás során senki sem hagyományos módon szerette volna adaptálni a művet, ő maga is kreatív alapanyagként tekint rá, amiből dolgozhat a vetítés során. Ehhez csatlakozott Szenteczki a látomásokat felhozva példaként, ugyanis, mint mondta, a szövegeket eldobva, saját inspirációikat használták fel azoknál a jeleneteknél. Lévai szintén a látomásokra helyezte a hangsúlyt, ugyanis az elkészült szövegkönyv elolvasása után asszociációkat hoztak létre, amiket a színpadra alkalmazás után újabb asszociációk követtek, míg nem létrejött a végleges forma.

Jánossy Ráczhoz fordulva kérdezte meg, hogy mint szintén Hajnóczyból inspirálódó alkotónak, milyen benyomásai voltak a látottakkal kapcsolatban. Rácz nagy kontrasztot fedezett fel a két feldolgozás között, teljesen másképp valósították meg a két művet: ő kevés effektet és objektumot használt fel, míg a film alkotói masszív, sokrétegű anyagot hoztak létre. A kevésre reflektálva Jánossy szerint a Fekete fény a sötétben kontextus nélkül maradt, arra volt kíváncsi, mennyire szándékos ez a megvalósítás. Rácz kísérletként tekint installációjára, hogy A parancsban számára létrejött sötétséget mennyire tudja megjeleníteni és hogyan. Két, a novellában megjelenő vonalat szeretett volna megjeleníteni vizuálisan: a tájleírásokat, illetve az ezoterikát. Ezeket a közvetlen környezetében fellelhető tárgyakkal oldotta meg, megerősítve az installáció bemutatásán elhangzott „saját montázs”-elképzelést. Mint kiderült, a háttérzajként szolgáló felolvasás szintén egy tudatos eltávolítás volt a műtől: egy meditatív szöveg volt hallható olaszul.

 

 

A filmre visszakanyarodva a közönség soraiból Szkárosi a szöveggel kapcsolatban fogalmazta meg kérdését, ugyanis érezhetően nagyon hozzá lett nyúlva, de közben egy nagyon erős dramaturgiát fedezett fel. Szenteczki felvázolta a többkörös munkafolyamatot: először kihúzták azokat a részeket, amikre szövegszinten nem volt szükség. Azután Bíró Bencével, az előadás dramaturgjával és Juhász Andrással többször leültek, hogy a még megmaradt szövegeket, amik képpel megmutathatóak, szintén kihúzzák. Majd a vitás pontokat is – mint a számára fontos kórházi jelenet, a Krisztina-anya szál – átbeszélték, meghagyták vagy rövidítették. Helyenként olyan módosítást is alkalmaztak, például a feleség karakterével, aminek a segítségével keretet adtak az általuk létrehozott műnek.

A beszélgetést követően Szkárosi Endre a konferencia főszervezőjének, Cserjés Katalinnak kért egy loopolt köszönömöt, ezzel mintegy le is zárva a Hajnóczy napot.

Földesi Csenge

 

  

   

Fotó: Révész Róbert

 

Beszámoló a Hajnóczy-konferenciáról (1.) >>>


Címke: , , , , ,
2021.04.21 - tiszatáj

TVERDOTA GYÖRGY: HAGYOMÁNY ÉS LELEMÉNY
Kiemelkedően fontos tanulmánykötet jelent meg éppen két éve. Nagy időhatárokat fog egybe, harminc év terméséből állt össze. Az esetleges rossz nyelvek igyekezetét állítsuk meg rögtön. A gyűjtemény nem egy egyébként létező – tipikus – igyekezet terméke, hogy egy szerzőnek legyen sok év után, akár régi szövegekből is, újból egy kötete. Az egész itt lényegesen nagyobbat ad ki, mint az egyes tanulmányok sejtetnék… – SZÉCHENYI ÁGNES KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.17 - tiszatáj

THE FATHER 
Mielőtt bárki kedvét szegné az esetleges teatralitás, nyugodtak lehetünk: Zeller színdarab-adaptációja nemcsak a formai gyerekbetegségektől szabadul meg, hanem egy tematikai irányzat kurrens csúcsdarabjává is avanzsál… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.16 - tiszatáj

Székely Örs szerény költő, még nincs Wikipédia-szócikke se, de pár adat összegyűjthető róla. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt, a mesterképzést viszont már az ELTÉ-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító vagy service desk agent, ez utóbbi akármit is jelentsen… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő