01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>

Báger Gusztáv, Bob Dylan, Komor Zoltán, Lengyelfalvi Egbert, Nyirán Ferenc, Talabér Miklós, Zalán Tibor versei
William Shakes­peare szonettjei Fazekas Sándor fordításában
Abafáy-Deák Csillag, Csabai László, Hegedűs Imre János prózája
Lengyel András, Marjanucz László, Tverdota György, Zimonyi Zoltán tanulmánya
Nagy József: Mnémosyne

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Veronai fiatalok tragédiája
2017.02.16 - tiszatáj

RÓMEÓ ÉS JÚLIA A MET-BŐL

Minden évben megnézek néhányat a New York-i Metropolitan élő közvetítéseiből. Az operát a színházban szeretem igazán, de a MET-es produkciók profizmusa mindig lenyűgöz, és a kiváló énekeseket is szívesen hallgatom meg időről időre. Ebben az évadban Gounod Rómeó és Júliáját szemeltem ki Shakespeare veronai szerelmeseinek halhatatlan tragédiáját. Az operát nagyon szeretem, sokat hallgattam, de ritkán látom színpadon és a gyönyörű duetteket nehéz sorba rakni csak fül alapján.

A közvetítés napjának reggelén azonban borzalmas hír érkezett egy másik, valóságos veronai tragédiáról. Január 21-re virradóra karambolozott a pesti gimnazisták busza a város mellett. A több száz éve költött tragédia fájdalmasan összecsengett ma megtörténttel. Nem tudom, mindennek mennyi szerepe volt az előadással kapcsolatos alapélményem kialakulásában: nagyszerű, élvezetes produkció, csak épp nem rendít meg.

Bartlett Sher hagyományos modorban, és páratlanul világosan rakta föl a történetet. Az előadásból úgy tűnik, Gounod kitűnő dramaturg, teljesen logikusan építi föl a drámáját. A rendező valamiért a XVIII. századba helyezi az eseményeket. Erre leginkább Catherine Zuber ruháiból és a Capuletek rizsporos parókáiból következtethetünk. Egyáltalán nem zavaró, bár nincs is különösebb jelentősége. Ha csak az nem, hogy a fiatalság nem visel parókát, is nyitott keblű, szabadabb ruhákban bulizik, mint a közepes korúak. Az egyetlen díszlet (tervező Michael Yeargan) árkádos-erkélyes utcarészlet, középen emelvénnyel. Amikor hálószobát kell csinálni belőle, Sher egyszerűen hatalmas fehér lepellel takarja le az emelvényt, a hátteret pedig egyszerűen nem világítja meg. Amikor azonban a nászéjszaka után Júlia egyedül marad, a nagy lepedőt magára tekeri, s a jelzés nyomban szimbólummá válik.

A rendező meglepően akkurátus a színészvezetésben is. Főleg a két főszereplő mozgását tervezte meg gondosan, énekeseit egyszerű, ám hatásos eszközökkel fegyverzi föl. Az alakítások elevenek, kerülik a sablonokat.

Ismét elismerően csodáljuk meg a jobb MET-es operarendezések kettős erényeit: a beállítás és a színészi játék egyaránt hatásos a közeli kamera szekund plánjában és a hatalmas színház messzi totáljában.

Persze a kamera kegyetlen. Minél élesebb a kép, annál jobban kiélezi az operaműfaj előadói problémáit. Úgy adódott, hogy pár nappal korábban néztem újra Franco Zeffirelli Romeo és Júlia filmjét, ahol a két címszerepet Shakespeare szándékának megfelelően egy 14 éves lány és egy 18 éves fiú játssza. A 45 éves Diana Damrau karcsú, ruganyos, széparcú teremtés. Hangja is frissen szárnyal. A közeli képeken azonban semmiképpen sem fogadjuk el elsőbálos fruskának. Az operai közmegegyezés 3. fokán áll: csinos, vonzó, fiatalos nő. Mintaszerűen játszik, pontos, erőteljes, nincs benne semmi mesterkélt könnyedség. Ám Júliához mégiscsak hozzátartozna a harsogó fiatalság. Ha már ilyen közelről látjuk.

Vittorio Grigolo a kompromisszum 2. fokán áll: vonzó, izmos fiatal férfi. Noha a naptár 40-et jelez, atlétikus mellkasa és típusa alapján könnyedén elfogadjuk mondjuk huszonévesnek. Különösen, hogy macskamód mászik oszlopra, erkélyre, és gyerkőce magasságokból ugrik le lazán. Szólamát is igényesen, kimunkált művészi eszközökkel formálja meg.

Első találkozásukkor Rómeó és Júlia olyan bohó bizalommal bolondoztak, hogy nyomban emlékezetünkbe tódultak saját első szerelmeink, s kibomlás önfeledt, felelőtlen összhangjának pillanatai. Hajdanvolt lángolásunk emésztő eufóriája azonban nem jelent meg. A két jóliskolázott, megfelelő hang egyikének sincs varázsa. Damrau németes hidegséget sugároz, bármilyen hajlékonyan is énekel. Grigolóból is hiányzik az, amitől egy olasz tenor igazán nagy lesz: az egyedi szín és a személyes hangvétel. Torzítja a versenyt, hogy darabot a MET-ben különösen szerencsés csillagállás kíséri, Rómeót többek között Beniamino Gigli, Jussi Bjöling, Franco Corelli vagy Nicolai Gedda keltették életre. De ne mérjünk a mérhetetlenhez: Grigolo imponáló biztonsággal énekli végig a hatalma szólamot. Hangja mindvégig üde marad, nevezetes áriáját átélten, hajlékonyan formálja, magas hangjai élményszámba mennek, a III. felvonás fináléját hatalmasan robbanó magas C-vel koronázza meg.

A többi néma csend, mondhatjuk a nagy Billel. A kisebb és közepes szerepekben alig halottunk kiemelkedő énekest. A kivétel Stephanóként Virginie Verrez, aki fiús karcsúsággal, gyönyörűen könnyed tónusban adja a fiút. Eliot Madore (Mercutio) inkább színtipró külsejével arat sikert, mint szívbemarkoló éneklésével. Az őserejű orosz basszusok az utóbbi évtizedekben sajnálatos módon jólfésült fiúkká váltak. Mikhail Petrenkónak ráadásul a személyiségében sincs meg az a súly vagy emelkedettség, ami a hangjából Lőrinc baráthoz hiányzik.

Gianandrea Noseda az elmúlt évtized egyik legmegbízhatóbb karmestere a Metropolitanben. Egyaránt vezényli az olasz, az orosz és a francia repertoárt. Sose okoz csalódást, sose ragad magával. A kórus és a zenekar a MET-ben mindig lenyűgözően szól.

Illetve nem mindig. A hangosítás általában kissé túlvezérelt, amikor mozi után ugyanazt a rádióban hallgatom, két számmal kisebb hangok szólnak. Ezúttal nem volt túl hangos a zene, viszont az első részben kicsit dobozból szólt a zene. A második részre sokat javult a helyzet, Damrau hangja is puhábbnak tűnt.

A Rómeó Júlia nem csak New Yorkban, hanem a szegedi Belvárosi Moziban is megnyugtató sikert aratott. A helyszínen volt némi bravózás is, de elragadtatott lelkesedés nem. Ebben viszont nem elsősorban Noseda, Sher és Grigolo urak valamint Damrau kisasszony a fő felelős, hanem Gounod úr, aki megható, de nem megrendítő színpadi muzsikát komponált. Meg.

Márok Tamás

Kép: www.metopera.org


Címke: , , , , , ,
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.08 - tiszatáj

MÁRTON LÁSZLÓ: KÉT OBELISZK
Márton László legújabb regénye, a Két obeliszk továbbhalad a szerző által már jól kikövezett poétikai úton: a fikcionalitás és a referencialitás dichotómikus rendszerének fel-, illetve megbontását tűzi ki célul. Ami azonban az előző két kötethez, A mi kis köztársaságunkhoz és a Hamis tanúhoz képest változott, az az, hogy ezúttal nem (csak) a magyar történelem egy jelentős eseménye (Vésztői köztársaság, tiszaeszlári vérvád) kerül a Márton-féle fikciós krónika középpontjába, hanem egy nemzeteken átívelő szerelmi történet… – KLAJKÓ DÁNIEL KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK
Zenitjén már túljutott az egyik legünnepeltebb kortárs dán rendező, ettől függetlenül Thomas Vinterberg vígdrámája szoros kezekkel összetartott, potens szerzői teljesítmény, amely mindenképpen a pályakép jobban sikerült darabjai között foglal helyet… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

INTERJÚ PETŐCZ ANDRÁSSAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Petőcz András Babérkoszorú-díjas költő beszél irodalmi tehetséggondozásról, a Kodolányi János Egyetemen általa vezetett kreatív írás tanfolyamon végzett munkáról, annak tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.03 - tiszatáj

ÁFRA JÁNOS: RÍTUS
Útmutató, vizualizáció, meditáció. Efféle benyomást keltenek a Rítus egyes szám második személyben írott versei. Az olvasó részben ennek köszönhetően érezheti: ősi örökség rejtélyeibe vezető beavatástörténet részese. Áfra János harmadik verseskötete egyszerre kezeli komolyan a rituális konstrukciók előírásait, és ébreszt megdöbbenést az abszurdba forduló, de nagyon is ismerős magatartásformákkal szemben… – URBÁN ANDREA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.30 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MILCHO MANCHEVSKI FILMRENDEZŐVEL
Legtöbben az Eső előtt rendezőjeként ismerjük, ám a macedón direktor az elmúlt közel 30 évben sem tétlenkedett. Miután Velencéből a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánnal távozott, öt újabb munkával jelentkezett: a hazai forgalmazásba is bekerült Árnyékok és Anyák után a Fűzfát is megtekinthették az érdeklődők, igaz, a pandémiára való tekintettel csak a Művész Távmoziban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő