07.15.
| Capa Központ – MIAU! >>>
07.16.
| Kossuth Kiadó – A karanténnapok hordaléka… >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Egy családi tér mint utópia
2016.08.04 - tiszatáj

MACSKA A FORRÓ BÁDOGTETŐN

Tennessee Williams darabja Zsótér Sándor keze alatt izgalmas kísérletté bontakozik ki. Az előadás során önkéntelenül is eszébe juthat a nézőnek, hogy Williams alkotása fölött formailag kissé eljárt az idő, mintha a nagy elődöknek számító Ibsen és Strindberg hasonló témájú műveiben több lenne a dramatikus feszültség és a kiélezett szituáció. Tennessee Williams darabjai a magyar nézőközönség számára régre visszanyúlóan feltétlen népszerűségnek örvendenek, a temérdek színházi előadás mellett pedig a filmadaptációk továbbra is hatással vannak a nézők befogadói elvárásaira. Zsótér bizonyos mértékig reflektál ezekre az előzetes tudásbeli tartalmakra és a családi viszonyok feltárásakor már nem tabusít semmit a Maggie–Brick–Skipper háromszög történetének kibontása során.

A Macska a forró bádogtetőn formai avíttsága nem okoz problémát a rendezőnek abban, hogy sikeresen porolja le a darabot világos rendezői koncepciója segítségével, bár mintha Zsótér korábbi rendezéseiből ismert radikalizmus most nem lepte volna el annyira a Williams-dráma textusát. Zsótér dramaturgiáját az idő és a tér kizökkentésének mechanizmusa határozza meg, az új fordításnak és – végső soron – újraírásnak (Ambrus Mária és Zsótér Sándor munkája) köszönhetően egy lokalizálhatatlan időben és térben látjuk kifejlődni a történetet. Az önreflexivitásával és a kifordított szituációk teatralitásával rendkívül meghökkentő dramaturgia már az első perctől működésbe jön, így rögtön a nyitójelenetben, amikor a Maggie-t alakító Trokán Nóra teátrálisan színpadra lépve bemondja a darab angol címét. Zsótér rendezése arra használja fel Williams drámáját, hogy a színházat és a színháziasságot magát állítsa középpontba: rövidesen kiderül, hogy a hűvös színekkel dolgozó, visszafogott, puritán díszlet ugyanúgy lehetne egy gazdag ültetvényes villájának belseje a hatvanas évek Amerikájában, mint egy pártfunkcionáriusé a nyolcvanas évek Magyarországán, vagy egy erősen múzeumi hatást kiváltani akaró, avítt lakásbelső a kilencvenes évekből. Az álló időt jelző plüssóra mindenesetre arra int, hogy a klasszikus időmérési mechanizmusok nem érvényesek a drámai cselekmény idejének meghatározásakor. Ennek megfelelően a formális logikától megszabadított, állandóan mozgásban lévő, az illogikust sem kizáró befogadói nyíltság szükséges az előadás értelmezéséhez. A rögzített jelentéseket minduntalan felülírják és kizökkentik a szövegben burjánzó „hunglishizmusok” (szemlabda, szerelmet csinálni), tovább az olykor angolra váltó dialógusok. A szereplői párbeszédekből megállapítható az is, hogy a történet földrajzi helye folyton változik, mindez pedig arra engedi következtetni a nézőt, hogy a családi belsőt térbeli szempontból utópiaként vagy értelmezéstől függően heterotópiaként kezelje (külön tanulmányt érdemelne a színházi tér és a heterotópia problematikája az előadás kapcsán). A szereplői diskurzus alapján és az eredeti történet szerint ugyanis Amerikába képzeljük a történetet, majd hirtelen kiderül, hogy Szeged a szomszédban található, Maggie és Brick (Szemenyei János) pedig a Közszolgálati Egyetemre jártak, illetve egykor a Füles magazint valamint a Petőfi Népét olvasták. De megemlítődik a Délmagyar is, Maggie pedig azt meséli, hogy a Szilléri sugárúton vette Big Daddy ajándékát. A történet szerinti amerikai, déli ültetvényen található birtokot hirtelen úgy emlegetik, hogy az a Duna-deltában helyezkedik el. Az önreflexív gesztusok pedig folyton hangsúlyozzák a szituációkban rejlő színháziasságot. Big Daddyt nem egyszer szólítják a nevén, de a monogramja szerint BD-ként és Nagy Viktornak is nevezik, miközben éppen Nagy Viktornak hívják a családfőt alakító színészt.

A klasszikus családi dráma helyett így egy radikálisan kiforgatott dramaturgiai eljárással szembesül a néző, Zsótér rendezői színházának megfelelően pedig nem fokozottan a drámai történet, hanem a teátrális szituációk kibontakozására és hatásmechanizmusára kell irányítani figyelmünket. Ennek megfelelően érthető, hogy az előadás nem a történet felületes ismeretére épülő Williams-élményt szállítja a néző számára, hanem önreflexív módon a szappanoperákból ismerhető sztoriknak a kiszámíthatósága és mesterkéltsége helyett sajátos tétjük lesz a megfáradtnak tűnő konfliktusoknak. Brick és Big Daddy második felvonásban nyomon követhető vitája például nem egy kiszámítható végkimenetelű diskurzus lesz csupán, hanem apa és fia problémájának hasonlóságából származó megdöbbentő színpadi és retorikai játék. Ugyanis nem azt kutatjuk sorozatok által kondicionált tekintetünkkel, hogy Brick mikor vallja be végre másságát, hanem a konfliktusnak a két zseniális színészi játékból fakadó teatralitása lesz az, amely a nézői befogadás produktivitásának teret biztosít. A tipikustól elemelkedő apa-fiú konfliktus szituatív értéke és retorikai kihívásai sajátos hatalmi teret rajzolnak ki. Az előadás retorikai játszmái a szereplők közti kommunikáció  megszakításában válik legélesebbé. Ezek a hatalomtechnikai játékok jelentik a Pollit család létének esszenciáját. Mindenki feleslegesen beszél és közben semmit sem mond, az öt unokát megtestesítő egyetlen gyerek pedig játékpisztollyal rohangálva ugyanúgy megakasztja a Big Daddy és Brick közti beszélgetést, ahogy Ida (Csombor Teréz) is. A leselkedés teátrális játékai a másik kifigyeléséből fakadó ellenőrzés hatalmi pozícióját teszik nyilvánvalóvá. Ezeket a szituációkat szintén hatásosan aknázta ki a rendezés: a függönyök elhúzásának gesztusa szintén a magánszféra görcsös védelmét szolgálják a család vizslató tekintete előtt. Nem meglepő, hogy a Pollit család tagjai rögtön rájönnek, ha valaki hallgatózik az ajtó mögött. A harmadik felvonásban kiderül, hogy Gooper és felesége folyton Brickék hálószobatitkait figyelik ki. Ez a jelenség érdekesen játszódik egybe a nézői voyeur-pozícióval, hiszen a darab egészében Brickék hálószobájának eseményeibe nyerhetünk bepillantást.

Az idei Thealteren résztvevő másik Zsótér rendezés, az Othello figyelembevételével feltűnő lehet, hogy a rendezőt rendkívüli módon izgatják a konfliktushelyzetekben felbukkanó klasszikus erényeket érintő viták. Vajon hogyan lehet a panelszövegeket lepárolva, moralizálás nélkül érinteni ezeket a kérdésköröket? A Williams-dráma esetében a hazugság és az igazmondás elkülönülő retorikája lesz az, amely kirajzolja és mozgatja Big Daddy céljait. Nagy Viktor alakításában Big Daddy nem tesz mást, mint megkísérli helyreállítani családfői szerepét és megkérdőjeleződött autoritását. Maggie nem tudja betölteni a feleség és az anya szerepét, ahogy Brick önnön férj-szerepét mássága és egy korábbi tragédia, Skipper tragikus halála és a köztük vélhetően létezett homoerotikus kapcsolat miatt. A túlverbalizáltság által uralt Pollit családban nem lehet kidolgozni egy érvényes identitást. Brick hallgatásával vonul ki a családot uraló diszkurzív mezőből.

Zsótérnál a tér absztrakciója és átmenetisége nemcsak a dialógusok átírtságából, hanem a jelmezek szemantikájából is következik: a családfő Big Daddy és fia, Brick által hordott hálóköntös-jelmez sajátos oppozícióban áll a többi szereplő túlöltözött eleganciájával. A narancsszín által dominált térbe így a fekete és fehér hálóköntösök sajátosan simulnak bele: a gyász színe felülírja a reprezentatív helyzetüket kifejezni óhajtó családi fészek hivalkodó harsányságát. A családi drámának otthont adó (de mégis otthontalan) tér az átmenetiségek és a felbomlott kötöttségek miatt válik utópiává, azaz sehol nem lévő, lokalizálhatatlan hellyé. Big Daddy rákos megbetegedéséről a születésnapján nyer bizonyosságot, miközben fia az önpusztításba menekül. Halál és születés, öngyilkosság/önpusztítás és reprodukció/gyermektelenség dialektikája figyelhetőek meg a drámai szöveg szintjén, amelyet a díszlet és a jelmezek tovább árnyalnak. A teret uraló, a színészi mozgást koordináló és irányító franciaágy maga a funkció nélküli tér, ahol nem történnek meg a család által elvárt kötelezvények.

A meghatározhatatlanságoktól és a lokalizálhatatlanságtól hemzsegő Williams-darabból Zsótér éppen ezeket a viszonyrendszereket bontotta ki. A rendkívül hatásos színészi játék során kiegyenlített és nagy teljesítményt nyújt minden egyes szereplő, amelynek keretében rendkívül élesen kirajzolódik a rendező drámaolvasatának koncepciója. Hiszen elválnak egymástól az identitásukat kutató, értelmező és a pénzre épülő identitásuktól szabadulni nem akaró, csak érdekeik mentén cselekvő szereplők. Gooper Szokolai Péter alakításában jól hozza a kissé autoriter-macsó és üzletember családfőt, felesége (Bognár Gyöngyvér) pedig az alárendelt, de közben kioktató-okoskodó típuskaraktert (akit a férje természetesen mindig rendreutasít). A darab a beszédpanelekből építkező retorika és a saját identitásválságukban megragadt Brick/Big Daddy/Maggie tengely mentén végződik (szükségszerűen bárminemű feloldás nélkül).

A zárójelenet pedig nem oszlatja el értelmezői bizonytalanságunkat.

Fritz Gergely

 

P2270700-1600 P2270708-1600 P2270727-1600 P2270763-1600 P2270769-1600 P2270773-1600 P2270799-1600 P2270827-1600 P2270698-1600

Fotó: Révész Róbert

 

Felhasznált irodalom

Kiss Gabriella: A megszakítás esztétikája. Zsótér Sándor rendezéseiről = Alternatív színháztörténetek. Alternatívok és alternatívák, szerk. Imre Zoltán, Budapest, Balassi, 2009, 488-507.

Tennessee Williams: Macska a forró bádogtetőn, Kecskeméti Katona József Színház, rendező: Zsótér Sándor; 26. Thealter, Szeged, 2016. július 26.


Címke: , , , , , ,
2020.07.13 - tiszatáj

GUILLAUME MÉTAYER TÜRELEMÜVEG CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Guillaume Métayer-t hazájában irodalomtörténészként, Fried­rich Nietzsche fordítójaként, a magyar irodalom (például József Attila és magyar kortárs szerzők) francia tolmácsolójaként is ismer(het)ik, és nem mellesleg költőként is, aki nemrégiben a Magvetőnek köszönhetően a magyar olvasóknak is bemutatkozott az Időmérték címet viselő sorozatban. Debütálás tehát ez a vékonyka, kabátzsebbe illő kötet… – ÉLES ÁRPÁD KRITIKÁJA

>>>
2020.07.12 - tiszatáj

A HALHATATLAN GÁRDA
Csúcsra járatta üzletpolitikáját a Marvel Moziverzum: a Végtelen háború és a Végjáték téren-időn átívelő, ősgonoszt földbe tipró és sajnálatosan gügye humorú szuperhős-megalomániái nemcsak rekordbevételt gyűjtöttek össze, hanem az egykor csillogó páncélzatú Bosszúállók hitelét is lerombolták. Tavaly még a hírét is alig lehetett hallani, a Netflix viszont nemcsak az év eddigi talán legnagyobb sleeper hitjével örvendeztet, de hathatós szintézist is nyújt a megafilm-panelekbe fáradtaknak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő