11.29.
| Vándorutak a Müpában >>>
11.28.
| Függetlenségi nyilatkozat – Juhász Kata különös műfaji kísérlete >>>
11.28.
| ZUG – Kerekasztal Színház: Vitaszínház a környezettudatosságról >>>
11.28.
| Asztali beszélgetések… – In memoriam Radnóti Miklós >>>
11.28.
| Kerekasztal Színház – Vitaszínház a környezettudatosságról >>>
11.21.
| ZUG művészeti tetthely – Homo Ludens Projekt: Humánia >>>
11.21.
| A 16. Verzió Filmfesztivál szegedi programjai >>>
11.20.
| Grand Café – Próza Nostra Irodalmi Estek: Moskát Anita és Brandon Hackett >>>
11.19.
| Novemberi Sikersztorik a JATE Klub színpadán >>>
11.17.
| Háború utáni és kortárs művekből rendez aukciót a Virág Judit Galéria >>>
11.16.
| Átadták a 16. Verzió Filmfesztivál díjait! >>>
11.15.
| Átadták az ARTtransfer-díjat – A Ludwig Múzeum a kortárs művészet közvetítésének elismerésére alapított új díját >>>
11.14.
| Fergeteges Molière-komédia az Újszegedi Szabadtéri Színpadon >>>
11.07.
| Már elérhetők az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál 2020 jegyei >>>
11.05.
| Budapest Debut Film Forum a Friss Hús filmfesztiválon – várják a filmterveket >>>
10.29.
| Karácsony a Szegedi Szabadtérivel: már kaphatók a kedvezményes bérletek >>>
10.27.
| Felavatták a felújított kökösi unitárius templomot >>>
10.25.
| Alföldi Róbert rendezi a szegedi West Side Story-t >>>
10.24.
| Művészettörténeti szenzáció a kárpátaljai Visken >>>
10.17.
| New Flash >>>

Benesóczky László, Boda Magdolna, Csontos Márta, Kurdy Fehér János, Mohai V. Lajos, Nagy Márta Júlia, Nagy Zopán, Schneider Éva, Simon Bettina, Szegedi Eszter versei
Ferdinánd Zoltán, Szakács Réka, Tóbiás Krisztián prózája
Interjú Danyi Zoltánnal
Franciák, figurák, fordítások (Kovács Eszter, Kovács Ilona, Penke Olga tanulmányai)
Perovics Zoltán Artopédlandia című kiállítása

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Primér festőiség
2016.04.14 - tiszatáj

FELHÁZI ÁGNES KÉPEI A SZAB SZEGEDI SZÉKHÁZÁBAN

Jelentősége és egyben üzenet értéke is van annak, hogy ki állíthat ki a Szegedi Akadémiai Bizottság székházának kamaratermeiben. Az akadémia művészeti szakbizottsága révén működtetett, de valójában Aranyi Sándor festőművész irányítása alatt működő szakmai fórum toleráns kiállítóhelyként gyökerezett meg a szegedi köztudatban. A kiállítók kiválasztásának legfőbb kritériuma ugyanis a minőség, a szakmai hitelesség, az viszont már nem szempont, hogy az alkotó műveivel miféle irányzatot követ. A kiállító helyre az is jellemző, hogy főként szegedi és az itteni művészközösség kiterjedt kapcsolati hálójába tartozó művészek fóruma ez a hely. Az egyre érlelődő kiállítóhelyi presztízs mellett a kiállítók számára talán az a legfőbb vonzerő, hogy itt hozzáértők közösségével találkozhatnak. Így végül a SZAB-kiállítások sorozata egy fontos és sokak számára tájékozódási pontnak tekinthető kulturális-művészeti folyamattá áll össze. Törzsközönsége van ennek a helynek, kritikus és egyúttal befogadó fóruma a kortárs képzőművészeti élet történéseinek.

Felházi Ágnes festő második alkalommal állít ki ezen a helyszínen – a mostanit megelőzően 2012-ben voltak láthatók művei, mikor a szegedi rajz tanszék óraadó tanára lett. Már a Kolozsvári Képzőművészeti Egyetemen eltöltött diákéveiben megmutatkozott, hogy igazi festői véna lakozik benne. Eredményesen szerepelt minden olyan fórumon, ahol megmérethettek a felnövekvő tehetségek. Alig évtizednyi szakmai múltja hallatlanul gazdag eseményekben, szimpóziumi, művésztelepi részvételekben, külföldi tanulmányokban. Mindeközben nagyon aktív kiállító, felsorolhatatlanul sok csoportos bemutató résztvevője. Ebben persze akad kényszerűség is, hiszen lélekben és fizikai értelemben is kétlaki: Erdély a szülőföldje, Magyarország pedig választott hazája. Egyéni bemutatkozásai, szakmai kötődései így elvileg fele-fele arányban oszlanak meg szülőföldje és az itthoni lehetőségek között.

Kiállított anyagával szembesülve önkéntelenül fogalmazódhat meg bennünk az egy mondatba sűríthető vélemény: ritkán találkozhat az ember ilyen elementáris festőiséggel, a színek természetes kezelésének ilyen cizellált, kiérlelt módjával. A legelső benyomás az, hogy valósággal magukba szippantanak a képek, varázsos élményszerűség, s az otthonosság érzetét erősítő sugallatok kerítik hatalmukba a nézőt. Ilyesfajta elementáris élményéért keressük a festmények társaságát, ilyen hatással bíró kompozíciók csak született festőegyéniség keze alól kerülhetnek ki, aki csak olyan alkotó lehet, aki a festést lételemének tekinti.

A most kiállított kompozíciók alighanem egy újabb Felházi-festőperiódus előhírnökei. Bő egyévnyi szünet után most itt, Szegeden áll a nyilvánosság elé legújabb műveivel. Korábbi kompozícióit jóval markánsabb színvilág uralta, tüzesebbek voltak színei és képeit jól behatárolt kontúrú, jobbára természeti motívumokra utaló elemek töltötték ki. Számos támpontot hagyott képein a nézőknek annak megerősítésére, hogy a lírai absztrakt vonzásában keletkező kompozícióinak kiindulása tájélmények sorozata. Mostani kompozíciói viszont ezekhez képest sokkal éteribbek, színvilágukban kevésbé harsányak, festőileg pedig cizelláltabbak. Úgy tűnik, Felházi Ágnes jó nagyot lépett a természeti indíttatású látványvilágtól a belső látomások hiteles és autentikus előadása felé.

Szinte hívogatnak, csalogatnak kompozíciói, hogy közelebb lépve alaposan szemügyre vegyük a képfelületeket! Megéri! Pontról-pontra, rétegről-rétegre kalandozva a képfelületek színdzsungelében, gyönyörűen kibontakozhat előttünk az alkotó meditációs festő-metódusa, képformálásának egyéni karaktere. A kompozíciós alapot a transzparens felületek hálózzák be. Megőrzik a képépítkezés folyamatának lenyomatait. Majd addig érleli, fejleszti, hangolja „érzelmi összhangzattá” a képfelületbe rögzült színegyüttest, amíg az meg nem közelíti a belső látomásában megformálódott ideált. Láthatóan sokféle eszközzel dolgozik. Például érdekesen strukturált felületeket nyom a még képlékeny festékfoltokba, máshol visszatöröl, megint másholt tűhegyes ecsettel bíbelődik el hosszasan véletlenszerű foltocskák kompozíciós életre keltése érdekében. S akkor még nem is szóltunk a kéttenyérnyi felületű kisméretű kompozíciók varázslatos világáról. Nos, ezeken mérhető le igazán az a szakmai tudás, az az egyéni festői gondolkodásmód, ami Felházi Ágnes festészetét mindenki másétól megkülönbözteti.

A kész, befejezettnek hitt részlet ellenére is foglalkoztatja a más út, a más megoldás. Jellemzően szabad utat enged művei értelmezésének: nem ad címet kompozícióinak. Nem zavarják a nézőt tematikus kötöttségek, azaz semmi sem tereli el figyelmünket a látványtól. Nincs néven nevezhető tematikus támpont, aminek híján, ha akarunk, ha nem, bele kell illeszkednünk az alkotó élményvilágába. Ráadásul csak úgy tehetjük meg, ha szabad folyást engedünk érzeteinknek, a képek színvilága, formavilága által keltett impulzusoknak. Nos, ez a felszabadult, gondosan kiérlelt festőiség, a színek érzelmi hangolásának varázsos tudása az, ami az újabb Felházi-festőperiódus legfőbb ismérve lett.

Kiállított képeinek közös jellemzője az is, hogy sugárzó életöröm lakozik bennük. Különös, lebegő érzetet keltő kompozíciók ezek. Alighanem a tér, pontosabban a belsővé lett térérzet festői megfogalmazása foglalkoztatja mostanában az alkotót. Érezhető ugyan a lent és a fent primátusa, ámde minden részletezettség ellenére átsugárzik a látványon a földi atmoszféra mindent egységesítő szövete. Ennyiben keltik tájélmény érzetét a képek. De csalóka trükkel terel a művész bennünket festői képzeletvilága mélységei felé: alul és felül – sőt gyakran az oldalsó képszéleken is – elmosódó és egységesülő színfelületté csendesednek el a képfelületek, amelyek a kompozíció lényegét képező központi traktusban még szabadon tobzódó, finoman cizellált viszonylatokba rendeződő motívumok voltak. Mivel ezek a képi történések a szélek felé eltünedeznek, nem marad más lehetőségünk, mint az, hogy nyitott szívvel és befogadó értelemmel kell a képek gazdagon modulált szövetébe lecövekelnünk látványt értelmező figyelmünket.

Engednünk kell a rafinált gondossággal kiérlelt színharmóniák varázsos vonzásának, legyenek azok a kékek vagy a zöldek gazdag skálájával előadva vagy éppen a tüzes színekkel teletűzdelt sötétlő barnák, feketék dominanciájával. Ám leggyakrabban: ködlő szürkékben feloldódó kékek uralják kompozícióit, vattás rózsaszínekben lebegő formák játéka, vagy kalligrafikus foltokból szőtt mezők alkotják képeinek szövetét. Úgy tűnik, a varázslat működik: ámulva és bámulva ismerjük föl végül, miként feledkezünk bele szívest és örömest Felházi Ágnes vonzó sejtelmességű festői látomásaiba.

Szubjektív világ az övé, amelyet korántsem zár magánügyei rejtett zugaiba. Ellenkezőleg, szinte örömét leli abban, hogy megoszthatja a külvilággal festői élményeinek gazdagon sorjázó darabjait. A kiállító terem falain egymásra következő kisebb és nagyobb képekre akár úgy is tekinthetünk, mint egy-egy Felházi-önarcképre. A tenyérnyi képek sorozata, a közepeseké, meg a ritkásan előforduló nagyobb lélegzetűek szépen kirajzolják szakmai hitvallását is: Egy tavalyi videó interjújában nagyon világosan szólt erről:

„Nem feltétlenül az a célom, hogy nagy életigazságokat és a mai világra jellemző motívumokat felhasználva építsem föl a képi világomat. Nekem sokkal fontosabb, hogy ez a folyamat egy utazás legyen térben és rejtett belső utakon. Én megszülöm a világot, megszülöm a látványt, az emlékeket, az érzéseket, mindazt, amit az évek során összegyűjtök, és ebből próbálok létrehozni valami teljesen egyedit.

Soha nem foglalkoztatott az, hogy a kortárs művészetben mi a trend, mert nekem sokkal fontosabb volt, hogy önmagamat megtaláljam, hogy hiteles legyen, amit csinálok, hogy képeimen a felületek ne csak dekoratív elemként működjenek, ne csak az expresszivitás működjön, hanem az a határ érdekel, ami rávisz egy mezsgyére, amire rálépve sikerül elérni, hogy valami átsugárzik a képből, s ami nem üresedik ki idővel. Soha nem próbáltam olyan képet festeni, ami nem belülről jön. A kép rólam szól.”

Tóth Attila

(A kiállításon elhangzott megnyitó szerkesztett változata)

 

fehazi (1) fehazi (2) fehazi (3) fehazi (4) fehazi (5) fehazi (6) fehazi (7) fehazi (8)

 


Címke: , , , ,
2019.11.16 - tiszatáj

OLGA TOKARCZUK ÉS PETER HANDKE VILÁGAI A GRAND CAFÉBAN
A szegedi Grand Café 2019. november 12-én irodalmi beszélgetéssel köszöntötte a friss Nobel-díjasokat, Olga Tokarczukot és Peter Handkét. A beszélgetést Erdélyi Ágnes, a Kép-Szín-Ház Művészmozi Alapítvány vezetője moderálta. A két, magyarul csak részben olvasható életművet a szerzők szakértő rajongói, Bombitz Attila és Keserű Gizella mutatták be a közönségnek… – KOVÁCS KRISZTINA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.11.15 - tiszatáj

SZÍVEK KIRÁLYNŐJE
Zöldbe és szürkébe bugyolált erdei részlet – első körben rögtön a harmóniára asszociálnánk, csakhogy a dán-egyiptomi May el-Toukhy erotikus melodrámájának nyitánya fejtetőre állítja az elvárásainkat. Pörögni kezd a felvevőgép, szimbolikusan érezzük, beköszöntött a káosz, valami rossz készülődik,,, SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.15 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
aatoth franyo tárgyaival, képeivel provokálja és sokkolja a nézőt, gondolatban cselekvésre ösztönzi, amit lát, az most valami előtt vagy után, vagy valami helyett létezik? Nem egy színpadi előadás díszletét tárja elénk a művész, hanem mást, egyfajta mágiát, érzékenységet a természet szépsége iránt […]

>>>
2019.11.13 - tiszatáj

KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ: APRÓMUNKA EGY PALOTÁÉRT
Úgy tűnik, a Krasznahorkai-univerzum súlyosan és rendíthetetlenül, csupán a maga törvényeinek engedelmeskedve gravitál az irodalmi térben, és e kikezdhetetlen alkotói szuverenitás a független gondolkodás és létezés etikáját írja bele az életmű egészébe. A periféria, a margó határvidékén történő berendezkedés nem csak a szerzői autonómia, hanem az aktuális irodalmi divatokat következetesen figyelmen kívül hagyó szövegek tekintetében is a szabadság megőrzésének egyik lehetséges biztosítéka… – SZABÓ GÁBOR KRITIKÁJA

>>>
2019.11.12 - tiszatáj

OLOSZ ELLA TEXTILMŰVÉSZ ALKOTÁSAIBÓL NYÍLT EMLÉKKIÁLLÍTÁS
A kedvencemmé lett egy fénykép Olosz Elláról: az, amelyiken a művész egyik geometrikus rendbe zárt szőttese előtt áll, karba font kézzel egy finoman csíkozott blézerben. A törékeny alak mintha maga is a mögötte látható mű szerves része lenne. Azt hiszem, ez egy jellemző kép róla, ez a nagyszerű asszony testileg, lelkileg azonosult művészetével. Ez az autentikusság átsüt a szövedékeken, leragyog a szőnyegekről, a ránk hagyott életművéből személyisége pontosan kiolvasható… – PACSIKA LIA MEGNYITÓJA

>>>
2019.11.12 - tiszatáj

ÁLOM DOKTOR
Járgány motor nélkül. Stephen King legendás Kubrick-kritikája szerint ilyen adaptációt csiszolt 1977-es bestselleréből a híresen perfekcionista direktor. Rögtön ki is ütközik a különbség: az író csupán populáris paneleket tologat, míg a 2001 és a Mechanikus narancs adaptőre szerzői hangütéssel közelít a témához, vagyis darabokra szed, analizál, újra összerak, és valami egyedit teremt. Mike Flanagan misztikus horrorja – vagyis egyszerre a Ragyogás című regény és film folytatása – után még tágabbra nyílik a könyv és mozi közötti rés… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.09 - tiszatáj

KISS JUDIT ÁGNES: A HALÁL MILONGÁT TÁNCOL
Tizenöt éves koromban, konfirmációi előkészítőn a lelkészünk azt a kérdést tette fel nekünk, mihez kezdenénk, ha megtudnánk, hogy 24 óra van már csak hátra az életünkből, és jön a világvége. A többség nagy része szendén megadta a pc választ: kibékülnék a haragosaimmal, elmondanám a szeretteimnek, mennyire fontosak nekem, rendbe tenném a dolgaimat, imádkoznék Istenhez stb. Egy lány volt csak közöttünk, aki ki merte mondani a frankót, én bizony kipróbálnám a kábítószert és a szexet, mert nem akarok úgy meghalni, hogy egyikben sem volt részem… – ISTÓK ANNA KRITIKÁJA

>>>
2019.11.07 - tiszatáj

A XXIX. PLEIN AIR NEMZETKÖZI ALKOTÓTELEP KIÁLLÍTÁSA ELÉ
Tudjuk, hogy egy művésztelepet elindítani és működtetni nem egyszerű dolog. Munka van vele. Sokba kerül. Akkor mégis miért szeretne Csongrád városa művésztelepet magának – Európa és Magyarország sok más településével együtt? Talán azért, mert csupán a művészet képes időtállóan és hitelesen dokumentálni egy időszakot, egy kort. Hogy a művészet maradéktalanul tiszta, romlatlan és igazmondó lenne? Szó sincs róla. De még mindig ez a legjobb megoldás. Ahogyan a demokrácia… – GYARMATI GABRIELLA MEGNYITÓJA

>>>
2019.11.03 - tiszatáj

INTERJÚ A HOMO LUDENS PROJECT ALKOTÓIVAL
A Homo Ludens Project kompániájáról nehéz úgy beszélni, hogy ne személyes emlékek, tapasztalatok sora rohamozzon meg. Több elsőjénél ott voltam, és egészen felemelő látni, merre haladnak. Ahogy ott ülök a megbeszélt helyünkön Benkő Imolára és Szilágyi Szabolcsra várva, az jut eszembe, hogy ők is olyan emberek, akikkel ott tudom felvenni a beszélgetés fonalát, ahol leejtettük. Két folyton mozgó figura, akik folyamatosan feszegetik a határaikat, ezzel bevállalva olyan élethelyzeteket akár szakmai téren, akár civil életükben, amelyekre lehet, hogy ők sem számítottak eddig… – TÓTH EMESE INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő