05.31.
| Jazz Kocsma – Borda Réka Hoax című verseskötetének bemutatója >>>
05.31.
| Asztali beszélgetések… – Fabiny Tibor és Nádasdy Ádám disputája >>>
05.26.
| Trafó – Székely Rozália: Kálvária Lakópark >>>
05.22.
| VIII. THEALTER U21 plusz kisfesztivál >>>
05.19.
| Ludwig Lounge | Művészet – tudomány – hit >>>
05.15.
| Liszt Ferenc éjszakái – Baka István emlékest Szegeden >>>
05.14.
| Trafó – Tóth Kinga intermediális költészeti estje >>>
05.10.
| PIM – Generációs újratervezések >>>
05.04.
| Göblyös Róbert festőművész kiállítása >>>
05.03.
| Szaffi − újra a mozikban! >>>
04.29.
| Megállj Majális! – családi és ifjúsági nap Szegeden >>>
04.27.
| Az Erőd falán is táncolunk – kulturális és zenei programok a Tartóshullám Mediawave Együttléten >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>
04.17.
| Televíziós alkotók ötleteit várják a Hypewriter júniusi pitchfórumára >>>
04.17.
| Kiemelkedő nézettséggel zárt a DESZKA Fesztivál >>>
04.13.
| Úrhatnám polgárral készülnek a REÖK Szabadtérire >>>
04.11.
| Visszaemlékezés és naplógyűjtő kezdeményezést indít útjára a szegedi múzeum >>>
03.22.
| Balajthy Ágnes Bodor Béla-díjas >>>
03.12.
| Budapesten is várják a REÖK Tartuffe-előadását >>>
03.12.
| A tatárjárás pusztításának drámai részletei a Határtalan Régészetben >>>
03.06.
| Világsztárok és 360 fokos VR élmény a Müpa 2018/2019-es évadában >>>

FINNORSZÁG 100 – Sanna Karlström, Miki Liukkonen, Jani Nieminen versei; Jari Järvelä, Riku Korhonen, Heli Laaksonen, Mooses Mentula prózája; Interjú Rosa Liksommal

Vörös István, Fehér Renátó, Bék Timur,versei

Nyerges Gábor Ádám prózája

Lengyel András, Soltész Márton, Kabdebó Lóránt tanulmánya

>>>

Az SZTE Egyetemi Tavasz programsorozata 2018. április 11. és május 18. között várja az érdeklődőket. Az öt hét alatt ötven helyszínen közel háromszáz program közül válogathat a közönség. A mindenki számára nyitott rendezvénysorozaton kulturális és sportesemények, kari napok, egyetemi színházi találkozó, gitárfesztivál, tematikus séták, tudománynépszerűsítő programok és konferenciák várják az […]

>>>

Bábromantika
2015.09.20 - tiszatáj

AVAGY A TÁP SZÍNHÁZ
ÚJ BEMUTATÓJA:
MILENA MARKOVIĆ: BABAHAJÓ

Mese, szerelem, művészet – sugallja a TÁP Színház legújabb előadásának lágy címe (Babahajó), ám ez a naiv ábránd elég hamar szertefoszlik, miközben nagyon is az élet meséjéről van szó. Csakhogy a mai mesékben nem sütnek mézeskalácsot és a hét törpe sem azzal van elfoglalva, hogy ki evett a tányérjából. Valami egészen más mozgatja a szálakat. A tehetetlenség, a kiszolgáltatottság, a megszilárdult viselkedési normák, az elvárások mind-mind jelen vannak Milena Marković sűrített ’mese-tragikomédiájában’.

A színpadon egy elképzelt, összekuszált világ elevenedik meg, amely a főszereplő festőnő gyermeki képzeletének és a mesék birodalmának, illetve a hétköznapi realitásoknak az elegye. Ezen az elképzelt, ingatag világon belül sodródik ide-oda Gera Marina alakja, hol Alice-ként, hol Hófehérkeként, hol pedig mint Hüvelyk Panna. Ezúttal azonban a Grimm testvérek jól ismert figurái nem nyerik el jutalmukat, nem mondják a jól ismert rigmusokat, hanem belecsöppennek a kortárs valóságba, vagy méginkább a kortárs világ kéretőzik az ő meséjükbe.

Vajdai Vilmos rendezésében elevenen jelennek meg a mindennapok, a családi kapcsolatok, a szexualitás, a női szerepek. Érdekes, hogy a szereplők között a Gera Marina által megformált alaknak a legrejtettebb az identitása – minden helyzetbe belesimul, kapcsolataiban bábként van jelen, akit lehet mozgatni, szeretni, utálni, megdugni, elhagyni. Erre az előadás első felében a hét törpe rá is játszik, amikor egymás után teszik magukévá a fiatal lány babáját. A szexualitás kiemelt szerepet kap a darabban. A festőnő életét végig meghatározzák a férfiak, a művészetben is csak férfiak által érvényesülhet, a döntés az ő kezükben van.

 

12002160_999941166716566_3924997248710168250_n

 

Sokkal erősebbek a főszereplőt körülvevő karakterek, akik egyértelműen tükröt tartanak a nézőknek, kik eközben jókat derülnek velük, rajtuk, magukon. Az egyes mesevilágok mást és mást mutatnak meg az életről. Az egyik legeltaláltabb jelenet, amikor a darab elején a törpék házában a mosogatásról és a szemétlevitelről folyik a dialógus – ez már önmagában is görbe tükör – és a két színész beszéde elkezd akadozni – sokatmondó az is, hogy „az agy” kiejtése után akad be a szalag – míg végül ez percekig tartó szinkron köhögésbe csap át. A Medve anyun és Medve apun csüngő Medvebocs (Dékány Barnabás) küzdelemmentes élete is megnevetteti a publikumot, a felelősséget kerülő fiatal elevenedik meg alakjában. Egger Géza Békája visszataszító és nyájas, miközben ösztöneinek próbál utat találni kihasználva hatalmi helyzetét. A jelenetek sorában jutott egy fricska a hollywoodi filmiparnak, a becsomagolt tökéletes romantikának is: nem minden királylánynak jár a „Something stupid like I love you”! Kevésbé jól működnek a direkt kiszólások, éppen konkrétságuk, előkészítetlenségük miatt.

A látottakra ráerősít a díszlet: a Trafó színpadát fentről lelógatott kötelek és Horváth Márk két óriás bábfigurája uralja, akik mintegy reprezentálják a szereplők kiszolgáltatottságát és a mesevilágot, amelyben boldogulniuk kell. Nagyon megkapó a kép, amely elénk tárul. Ítélkeznek, forgatják szemeiket, mosolyognak, megelevenednek, de sosem mozdulnak meg. A vizualitással sokat játszik az előadás: más és más színek uralják az egyes etapokat, más motivumok jelennek meg, amelyekhez jól illeszkedik az auditív dimenzió is. László Attila zenéjében nem a fülbemászó dallamok a meghatározóak, hanem a hangulatfestés. Sok esetben a kiábrándultság érzékeltetése.

 

11990693_999941836716499_4886015455020586398_n

 

Vajdai Vilmos rendezésében érezhető a kísérletező kedv, ami nagyon jót tett az előadásnak. A jelenetek különböző oldalról való megközelítése, a folyamatos színházi önreflexió (például Csillag Botond fél mondata: „azt hittem még van egy”) kinyitották a darabot. Jó példa még erre a darab csúcspontjaként is értelmezhető Sas és a Nő párbeszéde, ahol reflektálva a próbafolyamatra a két színész, Gera Marina és Dékány Barnabás a szövegkönyv néhány lapjával a kezükben unottan kezdik olvasni a sorokat, majd heves szerelmi vitába torkoll a jelenet.

Az is igaz azonban, hogy a sok remek ötlet mellett egy-egy jelenet kifut az idejéből, hosszabban mutatja be a szituációt, a kapcsolatokat, mint az érdekes lenne, néhol döcögőssé válik, például a Medve anyu, apu és bocs világában, vagy a darab ’bevezetőjében’. Elveszti a nézők figyelmét, ám a következő váltással vissza is szerzi. A váltásokban és ötletekben rejlik a darab erőssége, illetve abban, hogy mennyire a mához és a máról szól a TÁP Színház Babahajója.

Vagdalt Krisztina

Fotó: Drucker Dávid/Trafó House


Címke: , , , , , ,
2018.05.20 - tiszatáj

INTERJÚ MARTON ÁKOSSAL
próbálok egy olyan koncepciót kialakítani, amiben az elmúlt évek képeit, több korszak alkotásait, idősíkjait állítom ki. Lesz egy steril fal, egy nagyon színes, és egy, ahol nagy emberi alakok ábrázolásai sorakoznak – három teljesen külön álló világ. Erre építettem most a TIK-ben is: szembeállítani egymással a különböző alkotásokat. Ha nem lenne kint a nevem a képek alatt, azt gondolná az ember, hogy a képeket több ember festette… –

>>>
2018.05.19 - tiszatáj

SPOOR
Mágikus realizmus ötvöződik égetően valós problémákkal, helyesebben Agnieszka Holland tavalyi mozija erre tenne kísérletet. Olga Tokarczuk regényének adaptációjában ökothriller-felhangok jelennek meg, ráadásul a direktornő és társrendezőnője, Kasia Adamik ezt bátran kiterjesztik a moralitás, a teremtettség és a társadalmi felelősség témáira, így a Spoor látszólag összetett bűndrámaként próbál érvényesülni… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.05.18 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS
Az arckép vagy portré az embernek akár szobrászati, akár festészeti, akár fényképészeti műben előállított képmása. Ismérve, hogy szándékosan egy élő vagy már nem élő személy arcmásának készül. Arcmás, más arc. Sztárfotográfia (egyben reklám és divatfotó) az 1960-, 1970-es években, Amerikában jelent meg először. A legjelentősebb sztárfotográfusok Diane Arbus, Richard Avedon, Annie Leibovitz. Amit a hétköznapi ember nem láthat, de látnia kell. Extrém kitárulkozás, az intimitás megőrzése, a kukkolás izgalma…

>>>
2018.05.18 - tiszatáj

A. FEHÉR VERA KIÁLLÍTÁSA
Átélt látleletek. Szövődmények, szinte hangtalan, neszező tépelődések, tépődött eszmék, vázlatos esszék, evődő esemény-töredékek, varratok, átélt eredmények…
Ember-tájak, ember-lények, elmélet-terek belső térképei, érték-határ töltődések, elvarrrrrrrrrrrrrrrrt, túlélt, átgondolt, tovább absztrahált emlék (át)vetülések… Szövet-pixeleken túli, hívásokon, elhíváson, hivatáson, várakozás- és vágyakozás-átéléseken inneni, fixíreken, meta-textúrákon onnani, lírikus, konkrét elv(v)etülések, vegyes technikákkal oldott, érzelmi szférákba (el)engedett fabulák, meglengetett, játékos intrikák feloldásait indukáló „szabad kötődések”…

>>>
2018.05.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MARTINKOVICS MÁTÉVAL AZ IZLAND–MAGYARORSZÁGRÓL
Ritka, hogy egy előadásban ennyire nyíltan beszélnek a politikáról. Érezni is lehet a megszeppenést, amikor először elhangzik, hogy Fidesz, vagy Orbán Viktor. Érdekes, hogy Szerbiába, például ez a fajta direktebb politizálásnak van hagyománya, itt inkább maximum áthallásos előadások készülnek. Ezzel együtt, azt érzem, mi nem foglalunk állást politikailag, inkább a kivándorlás okait és egy új kultúrába való beilleszkedést boncolgatjuk…

>>>
2018.05.10 - tiszatáj

KARÁCSONYI ZSOLT: A KRÍM
Most, amikor a kultúrpolitikai diskurzus vissza-visszatérő tárgya a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. ténykedése, az Orbán János Dénes nevével fémjelzett transzközép irányzat kánonbeli helyét is rendre érintik esztétikai kérdéseket firtató megszólalások. Nehéz elkerülni a szubjektivitás csapdáját pro és kontra, kérdés, hogy képesek vagyunk-e művészetelméleti és közéleti szempontokat külön kezelni, miközben az irodalomtól a morális állásfoglalásokat is elvárjuk folyton, talán joggal… – KOVÁCS KRISZTINA KRITIKÁJA

>>>
2018.05.09 - tiszatáj

TÉLI FIVÉREK
Ijesztő kettősségeket árulhatna el a maszkulinitásról, ehelyett a korábban csak rövidfilmeken dolgozó Hlynur Palmason debütmozija leragad a felszín karcolgatásánál. A Téli fivérek valahol a kortárs európai szerzői művek fekete lyukában veszett el. Pazarul mutató, ám ürességét minimalizmusnak tettető, a nézőt beszippantani képtelen dráma… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.05.08 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS EIFERT JÁNOS FOTÓMŰVÉSSZEL
Ha esztétikai szempontból nézzük, a szépséget nem csak a 18 éves szépségkirálynő hordozza. A kertész körme alatt feketéllő föld is lehet szép. Nem az ápolatlanságot juttatja a néző eszébe, hanem azt, hogy ez a kéz dolgozik, teremt, alkot. A kép ereje, nem a szépelgő stílusban megfogalmazott előadásmódban van. Nem szépelegni kell, hanem valamit bizonyos megvilágításban kiemelve láttatni… – PACSIKA EMÍLIA INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő