03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.01.
| Rajzpályázat gyerekeknek! >>>
01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.30.
| Novák Péter és Hrutka Róbert kedvenc lemezéről beszél >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

2015.07.22 - tiszatáj

KORTÁRS MAGYAR ÉREMMŰVÉSZET TESTKÖZELBŐL

Ujj-É, jelzi a Móra Ferenc Múzeum rendhagyó kortárs éremművészeti tárlatának a címe. A frappáns, kétértelmű megnevezés nemcsak arra utal, hogy az érmeket vegyük kézbe, kíváncsi ujjunkkal, tapintásunkkal is járjuk körbe azokat. A tárgy felületén kalandozó ujjak vegyék birtokukba a kisméretű ábrázolásokat. Érezzük az anyag hűvösségét, az érdes felület rusztikus durvaságát, a finoman rajzos vonalak lágy íveit és cikornyáit, az éremművészet testközeli megismerést kívánó szakmai nüanszait. Tehát ne csak a szemünkkel lássunk, hiszen a befogadás élménye a tapintással lehet teljes.

Másrészt a recenzens lelkének húrjait is megrezegtetve – aki gyermekkora óta mindig is kíváncsi mohósággal vette kezébe az alkotásokat – az euforikus felkiáltásnak, az öröm kifejezésének is hangot ad a cím. Ugyanis itt teljesen más tárlatról van szó, mint amit az éremkiállítások látogatói általában megszokhattak. A szervezők kifejezett szándéka, sőt nyomatékos kívánsága, hogy vegyük kezünkbe az alkotásokat. Nem a hagyományos, tárlókba rendezett, sokszor áttekinthetetlen bőségű és zsúfoltságú érmek halmaival találkozhatunk, ahol az éremfelületek finom mikrovilága bizony ugyanolyan élettelenné válik, és a nézőben hasonló feszengő érzést kelt, mint a rovargyűjtemények gombostűre szögezett áldozatainak közszemlére tétele. A Móra Ferenc Múzeum kiállításán nincsenek sem üvegtárlók, sem szekrényekbe zárt sorozatok. Az alkotások a távolságtartó, „fényes elszigeteltség” látszatát keltő védőbúra nélkül nyugszanak áttetsző plexi tárlóikon, felkínálva a lehetőséget, hogy a látogató felvegye őket és a kiállítótérben szabadon merülhessen el a jellegzetesen kicsiny ábrázolások szimbólumrendszerében, sajátos világában.

Alois Riegl a bécsi iskola kitűnő művészettörténésze nagy hatású művészetelméleti munkáiban a XX. század elején a haptikus, taktilis érzékelés fontosságát hangsúlyozta a műalkotások befogadásának egyik legmeghatározóbb eszközeként. Most mi is olyan műélvezővé válhatunk, mint az elmúlt századok connaisseur-jei, kenner-jei, akik közvetlen kapcsolatot teremtettek a műtárggyal, tudásuk legfőbb forrása a közvetlen megismerés volt. Gondoljunk csak Tiziano Jacopo Strada portréjára, ahol a kiváló velencei antikvárius, építész, aranyműves, műgyűjtő és műértő, numizmata előtt ott hevernek az asztalon az apró arany érmék, amelyeket nemsokára minden bizonnyal hedonista örömmel kézbe vesz és tanulmányozni fog. A barokk festészetben annyira népszerű öt érzék allegóriák is, a tapintást általában a legkézenfekvőbben az érmék megidézésével érzékeltették.

 

IMG_4429-1024x682

 

Az elmúlt évtizedekben folyamatosan át kellett értékelnünk, hogy mit tekintünk éremnek. Akik követik a soproni érembiennálék fejleményeit, pontosan tudják, hogy az érem területén is ugyanazoknak a törekvéseknek lehetünk tanúi, mint a kortárs művészet más egyéb területein. Az alkotók kísérleteznek az anyaggal, szabadulni szeretnének a formai megkötések nyűgétől, a műfajnak a többi művészeti ághoz képest is konzervatívnak számító szabályrendszerétől. Természetesen vannak, akik a tradicionális kánonban hisznek és ezeken a határokon belül szeretnék megújítani az éremművészetet.

Ennek megfelelően a jelenlegi kiállítás is megannyi művész attitűdöt reprezentál. Az éremművészet figurális, kommemoratív tradícióihoz nyúlnak vissza a magyar érmészetben szervezőként is elévülhetetlen érdemeket szerzett Tóth Sándornak az Esterházyak fertődi karnagyát Joseph Haydnt megidéző alkotásai. De hogy a művészetet mennyire nem könnyű korlátok közé szorítani, és kategorikus kijelentéseket tenni róla, arra az ő munkásságából álljon itt egy most kiállított ellenpélda is. Hiszen egy klasszikus női aktot megjelenítő érmének hátoldalán az egész felületet kitöltő sűrű sorokba rendezett betűkből, csak a tipográfia eszközével modern, izgalmasan pulzáló felületet hozott létre. Ligeti Erika érzékenyen formált, derűs humorral telített Krúdy érme közepén, ablakszerűen áttört felületével, a virtuális térből a valóságos térbe történő nyitásával, a különböző síkok virtuóz játékával, vagy Chopint ábrázoló munkája könnyeden odavettet, szinte vázlatos plasztikájával egészen sajátos színt visz a tárlatba. Somogyi Tamás Nemes Nagy Ágnesről, Jékely Zoltánról és Weöres Sándorról készített portré domborművei felületkezelésükkel, plasztikus alakításukkal a Borsos Miklós által megkezdett hagyományt folytatják. Józsa Gábor a historizálás eszközét hívván segítségül, a magyar történelem eseményeiből választja témavilágát. Varga Tamás két kiállított alkotása (Hős, illetve Szobrász dögcédula) szintén a történelmi emlékezet felidézésnek eszközével él.

Fűz Veronika festészeti adaptációi nemcsak hommage-ok, tiszteletadások a nagymesterek (Claude Monet és Vincent van Gogh) munkássága előtt, hanem érzékeny felületkezelésükkel, játékosságukkal az impresszionista, vagy expresszív festői problémák bronzba történő átültetésével a határok feszegetésének problémáját is felvetik. Szűcs László Rembrandt önarcképeit megidéző sorozata nemcsak az Hommage kapcsán illeszkedik ide, hanem a festői hatások bronzfelületen történő megjelenítésének lehetőségeit is felvillantják. Szentirmai Zoltán Sopron városáról készített sorozata a műfaji hagyományok felidézését, a város gazdag történelmi múltjának felelevenítését célozza. A római múltra utaló feliratokkal, a humanista polgármester, polihisztor, rézmetsző Lackner Kristóf barokk hagyományokat idéző portréjával híven reprezentálja a tradicionális éremművészet továbbélését. Fritz Mihály Offenbach érme frappáns formai megoldásával tűnik ki. Az egyik oldal a cilinderben megjelenő, lornyonos operett szerző portréjával a hagyományőrzés útját járja, míg a másik oldalon merész alulnézetből látva, a kánkánt járó hölgy fodros szoknyájának rokolyái határozzák meg az érme cakkos szegélyét.

 

IMG_4432-1024x682

 

Soltra E. Tamás a felülettel, a drapériakezelés virtuóz kezelésével, a relief magasságával játszik. Consumatum est sorozatának drámai megfogalmazású Krisztus korpusza az előtérben lévő végtagok plasztikusabb, míg a hátrébb látható test laposabb modellálásával kelt feszültséget.

A kiállításra beválogatott alkotók között a szobrászi megközelítésnek is vannak hívei. Ezekben az estekben az érem alapformája, illetve az erőteljes síkhoz kötődése, ennek megfelelően egynézetűsége feloldódik, szinte miniatürizált körplasztikák jelentkeznek.  Balogh Sándor archaikus formákat idéző munkái vagy Lapis András moebiusz szalagja ezt a gondolatot bizonyítják. A kiállítás ötletgazdája Somorjai László is körbejárhatóságot – akarom mondani – a körbetapinthatóságot érvényesíti művein. Ráadásul ő szívesen kísérletezik a klasszikus alapanyag, a bronz használata mellett korunk mesterséges matériáival is. Hiszen előszeretettel használja a bronz melegen csillogó felületéhez a műgyanta jóval neutrálisabb, semlegesebb, transzparens hatásait. Szőlőssy Enikő szó szerint a tenyerünkbe simuló kézérmei méretüknél fogva is a kisplasztika és az éremművészet határterületén mozognak. Változatos struktúrái teljes mikrovilágokat vonultatnak fel. A műfaj határait erőteljesen feszegető kézérmei távoli analógiát mutatnak a szecesszió fantáziadús ékszereivel (Fouquet, René Lalique).

Szabó Virág angyalos sorozata is szándékosan távolodik a műfaji kötöttségektől. Az alapot jelentő eredeti formákra, a reliefben megfogalmazott figurákra rátétként kerülő szárnyak merészen törnek a térbe, a plasztikai formálás irányába mutatva.  Budahelyi Tibor acélmetszésein nemcsak anyaghasználatának újszerű választásával, hanem a hordozó felület átmetszéseivel szintén a kísérletező alkotók útját járja.

A kortárs magyar éremművészet párhuzamosan a nemzetközi trendekkel tartalmi, de formai értelemben is egyrészt szoros kapcsolatot tart a múlttal, a klasszikus hagyományokkal, másrészt elevenen reagál a kortárs művészet folyamatosan megújuló, inspiráló folyamataira. Ebből a sokszínűségből kapunk egy csokorra való, nem kizárólag a szemnek szánt, hanem a kéznek is szóló ízelítőt a szegedi kiállításon.

Nátyi Róbert

 

[nggallery id=576]

Fotók: Móra Ferenc Múzeum, Szeged


Címke: , , , ,
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
2019.02.09 - tiszatáj

SZABÓ MARCELL: A KÖZELI LIMBUS
Verseskötet-olvasóként bevett szokásom, hogy mint egy radar, kiszúrjam a szövegkohéziót megteremtő, vissza-vissza­térő motívumokat, amelyeket sajnálatos módon és ösztönösen szoktam megtalálni; Szabó Marcell második verseskönyve esetében ez teljes kudarcba fulladt. Nem csoda, a kötet első része előtt virít az olvasatot jó eséllyel befolyásoló „A képek ellen” cím, ami nem cikluscím, ugyanis ez a kötet nem bomlik ciklusokra, két, egymáshoz csak nagyon lazán kapcsolódó, formailag eltérő részre oszlik… – NAGY MÁRTA JÚLIA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.07 - tiszatáj

A VADKÖRTEFA
Arany Pálma-díjas remekműve, a Téli álom után 4 évvel új filmmel jelentkezett a kortárs török mozi auteurje, Nuri Bilge Ceylan. Feleségével, Ebruval és kurrens darabjában vendégszerepet is játszó társírójával, Akin Aksuval ismét egy több mint 3 órára rúgó szerzői, karakterorientált elmélkedést költöztetett a gyöngyvászonra, és bár A vadkörtefa nem éri el előző dobása magaslatait, feltétlenül közel jár hozzá… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.06 - tiszatáj

INTERJÚ HÖFFLER NORBERTTEL
ÉS TÖRÖK DÉNESSEL
Január elején jelent meg az August Clown zenekar első EP-je, ami a Gribedli stúdióban készült. Az album megszületésének körülményeiről, az Artur zenekarral közös lemezbemutató koncertről és a jövőbeli tervekről az August Clown énekesével, Höffler Norberttel és a Gribedli stúdió hangmérnökével, Török Dénessel beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2019.02.04 - tiszatáj

VÖRÖS ISTVÁN: THOMAS MANN KABÁTJA
Vörös István könyvét olvasva nagy a kísértés, hogy leemeljünk egy-egy Mann-kötetet a polcról, felüssünk egy irodalomtörténetet vagy legalább megnyissuk a Wikipédiát. Nyomozásra sarkall a cím, kutakodásra a sok-sok utalás. Ha nem vagyunk elég elővigyázatosak, ezt a regényt afféle „Tho­mas Mann röviden” stílusban fogadjuk – megrögzötten keresve előzményeket a Mann-életműben, kapcsolatokat szö­ve­gek között, és megszállottan igyekszünk szövegeket azonosítani. Ez azonban nagy hiba lenne… – KOCSIS LILLA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.01 - tiszatáj

MAŁGORZATA SZUMOWSKA FILMJE
A lengyel rendezőnő első három műve, a Boldog ember, az Ő és a 33 jelenet az életből a lengyel film metafizikus-moralizáló vonalat folytatta. A magyar keresztségben Szex felsőfokon címet kapott filmje nem példázatszerű, valamiféle ironikus realizmus jellemző rá. A Test aztán újra visszakanyarodik a spiritualista irányzathoz, de alapvetően gondolja újra képviselőinek eredményeit. Az Arc mintha Szumowska eddigi életművének hangvételeit egyesítené, egyszerre valósítaná meg mindazt, amit a rendezőnő immár nyolc egész estés munkájában képvisel… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő