12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

2015.07.22 - tiszatáj

KORTÁRS MAGYAR ÉREMMŰVÉSZET TESTKÖZELBŐL

Ujj-É, jelzi a Móra Ferenc Múzeum rendhagyó kortárs éremművészeti tárlatának a címe. A frappáns, kétértelmű megnevezés nemcsak arra utal, hogy az érmeket vegyük kézbe, kíváncsi ujjunkkal, tapintásunkkal is járjuk körbe azokat. A tárgy felületén kalandozó ujjak vegyék birtokukba a kisméretű ábrázolásokat. Érezzük az anyag hűvösségét, az érdes felület rusztikus durvaságát, a finoman rajzos vonalak lágy íveit és cikornyáit, az éremművészet testközeli megismerést kívánó szakmai nüanszait. Tehát ne csak a szemünkkel lássunk, hiszen a befogadás élménye a tapintással lehet teljes.

Másrészt a recenzens lelkének húrjait is megrezegtetve – aki gyermekkora óta mindig is kíváncsi mohósággal vette kezébe az alkotásokat – az euforikus felkiáltásnak, az öröm kifejezésének is hangot ad a cím. Ugyanis itt teljesen más tárlatról van szó, mint amit az éremkiállítások látogatói általában megszokhattak. A szervezők kifejezett szándéka, sőt nyomatékos kívánsága, hogy vegyük kezünkbe az alkotásokat. Nem a hagyományos, tárlókba rendezett, sokszor áttekinthetetlen bőségű és zsúfoltságú érmek halmaival találkozhatunk, ahol az éremfelületek finom mikrovilága bizony ugyanolyan élettelenné válik, és a nézőben hasonló feszengő érzést kelt, mint a rovargyűjtemények gombostűre szögezett áldozatainak közszemlére tétele. A Móra Ferenc Múzeum kiállításán nincsenek sem üvegtárlók, sem szekrényekbe zárt sorozatok. Az alkotások a távolságtartó, „fényes elszigeteltség” látszatát keltő védőbúra nélkül nyugszanak áttetsző plexi tárlóikon, felkínálva a lehetőséget, hogy a látogató felvegye őket és a kiállítótérben szabadon merülhessen el a jellegzetesen kicsiny ábrázolások szimbólumrendszerében, sajátos világában.

Alois Riegl a bécsi iskola kitűnő művészettörténésze nagy hatású művészetelméleti munkáiban a XX. század elején a haptikus, taktilis érzékelés fontosságát hangsúlyozta a műalkotások befogadásának egyik legmeghatározóbb eszközeként. Most mi is olyan műélvezővé válhatunk, mint az elmúlt századok connaisseur-jei, kenner-jei, akik közvetlen kapcsolatot teremtettek a műtárggyal, tudásuk legfőbb forrása a közvetlen megismerés volt. Gondoljunk csak Tiziano Jacopo Strada portréjára, ahol a kiváló velencei antikvárius, építész, aranyműves, műgyűjtő és műértő, numizmata előtt ott hevernek az asztalon az apró arany érmék, amelyeket nemsokára minden bizonnyal hedonista örömmel kézbe vesz és tanulmányozni fog. A barokk festészetben annyira népszerű öt érzék allegóriák is, a tapintást általában a legkézenfekvőbben az érmék megidézésével érzékeltették.

 

IMG_4429-1024x682

 

Az elmúlt évtizedekben folyamatosan át kellett értékelnünk, hogy mit tekintünk éremnek. Akik követik a soproni érembiennálék fejleményeit, pontosan tudják, hogy az érem területén is ugyanazoknak a törekvéseknek lehetünk tanúi, mint a kortárs művészet más egyéb területein. Az alkotók kísérleteznek az anyaggal, szabadulni szeretnének a formai megkötések nyűgétől, a műfajnak a többi művészeti ághoz képest is konzervatívnak számító szabályrendszerétől. Természetesen vannak, akik a tradicionális kánonban hisznek és ezeken a határokon belül szeretnék megújítani az éremművészetet.

Ennek megfelelően a jelenlegi kiállítás is megannyi művész attitűdöt reprezentál. Az éremművészet figurális, kommemoratív tradícióihoz nyúlnak vissza a magyar érmészetben szervezőként is elévülhetetlen érdemeket szerzett Tóth Sándornak az Esterházyak fertődi karnagyát Joseph Haydnt megidéző alkotásai. De hogy a művészetet mennyire nem könnyű korlátok közé szorítani, és kategorikus kijelentéseket tenni róla, arra az ő munkásságából álljon itt egy most kiállított ellenpélda is. Hiszen egy klasszikus női aktot megjelenítő érmének hátoldalán az egész felületet kitöltő sűrű sorokba rendezett betűkből, csak a tipográfia eszközével modern, izgalmasan pulzáló felületet hozott létre. Ligeti Erika érzékenyen formált, derűs humorral telített Krúdy érme közepén, ablakszerűen áttört felületével, a virtuális térből a valóságos térbe történő nyitásával, a különböző síkok virtuóz játékával, vagy Chopint ábrázoló munkája könnyeden odavettet, szinte vázlatos plasztikájával egészen sajátos színt visz a tárlatba. Somogyi Tamás Nemes Nagy Ágnesről, Jékely Zoltánról és Weöres Sándorról készített portré domborművei felületkezelésükkel, plasztikus alakításukkal a Borsos Miklós által megkezdett hagyományt folytatják. Józsa Gábor a historizálás eszközét hívván segítségül, a magyar történelem eseményeiből választja témavilágát. Varga Tamás két kiállított alkotása (Hős, illetve Szobrász dögcédula) szintén a történelmi emlékezet felidézésnek eszközével él.

Fűz Veronika festészeti adaptációi nemcsak hommage-ok, tiszteletadások a nagymesterek (Claude Monet és Vincent van Gogh) munkássága előtt, hanem érzékeny felületkezelésükkel, játékosságukkal az impresszionista, vagy expresszív festői problémák bronzba történő átültetésével a határok feszegetésének problémáját is felvetik. Szűcs László Rembrandt önarcképeit megidéző sorozata nemcsak az Hommage kapcsán illeszkedik ide, hanem a festői hatások bronzfelületen történő megjelenítésének lehetőségeit is felvillantják. Szentirmai Zoltán Sopron városáról készített sorozata a műfaji hagyományok felidézését, a város gazdag történelmi múltjának felelevenítését célozza. A római múltra utaló feliratokkal, a humanista polgármester, polihisztor, rézmetsző Lackner Kristóf barokk hagyományokat idéző portréjával híven reprezentálja a tradicionális éremművészet továbbélését. Fritz Mihály Offenbach érme frappáns formai megoldásával tűnik ki. Az egyik oldal a cilinderben megjelenő, lornyonos operett szerző portréjával a hagyományőrzés útját járja, míg a másik oldalon merész alulnézetből látva, a kánkánt járó hölgy fodros szoknyájának rokolyái határozzák meg az érme cakkos szegélyét.

 

IMG_4432-1024x682

 

Soltra E. Tamás a felülettel, a drapériakezelés virtuóz kezelésével, a relief magasságával játszik. Consumatum est sorozatának drámai megfogalmazású Krisztus korpusza az előtérben lévő végtagok plasztikusabb, míg a hátrébb látható test laposabb modellálásával kelt feszültséget.

A kiállításra beválogatott alkotók között a szobrászi megközelítésnek is vannak hívei. Ezekben az estekben az érem alapformája, illetve az erőteljes síkhoz kötődése, ennek megfelelően egynézetűsége feloldódik, szinte miniatürizált körplasztikák jelentkeznek.  Balogh Sándor archaikus formákat idéző munkái vagy Lapis András moebiusz szalagja ezt a gondolatot bizonyítják. A kiállítás ötletgazdája Somorjai László is körbejárhatóságot – akarom mondani – a körbetapinthatóságot érvényesíti művein. Ráadásul ő szívesen kísérletezik a klasszikus alapanyag, a bronz használata mellett korunk mesterséges matériáival is. Hiszen előszeretettel használja a bronz melegen csillogó felületéhez a műgyanta jóval neutrálisabb, semlegesebb, transzparens hatásait. Szőlőssy Enikő szó szerint a tenyerünkbe simuló kézérmei méretüknél fogva is a kisplasztika és az éremművészet határterületén mozognak. Változatos struktúrái teljes mikrovilágokat vonultatnak fel. A műfaj határait erőteljesen feszegető kézérmei távoli analógiát mutatnak a szecesszió fantáziadús ékszereivel (Fouquet, René Lalique).

Szabó Virág angyalos sorozata is szándékosan távolodik a műfaji kötöttségektől. Az alapot jelentő eredeti formákra, a reliefben megfogalmazott figurákra rátétként kerülő szárnyak merészen törnek a térbe, a plasztikai formálás irányába mutatva.  Budahelyi Tibor acélmetszésein nemcsak anyaghasználatának újszerű választásával, hanem a hordozó felület átmetszéseivel szintén a kísérletező alkotók útját járja.

A kortárs magyar éremművészet párhuzamosan a nemzetközi trendekkel tartalmi, de formai értelemben is egyrészt szoros kapcsolatot tart a múlttal, a klasszikus hagyományokkal, másrészt elevenen reagál a kortárs művészet folyamatosan megújuló, inspiráló folyamataira. Ebből a sokszínűségből kapunk egy csokorra való, nem kizárólag a szemnek szánt, hanem a kéznek is szóló ízelítőt a szegedi kiállításon.

Nátyi Róbert

 

[nggallery id=576]

Fotók: Móra Ferenc Múzeum, Szeged


Címke: , , , ,
2018.11.20 - tiszatáj

BACON, FREUD ÉS A LONDONI ISKOLA FESTÉSZETE
Még a Frida Kahlo-kiállítás is látogatható, a Magyar Nemzeti Galéria máris tálcán kínálja legújabb tárlatán az egyetemes képzőművészet – talán nem túlzás állítani – egyik legfontosabb korszakát, a Londoni iskola fénykorát. A Magyarországon először látható időszaki kiállítás elsősorban Lucian Freud, Francis Bacon, Leon Kossoff és Frank Auerbach munkásságára fókuszál, de láthatók az iskola utódainak, a figurális festészet tehetséges kortárs alkotóinak munkái is…. – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő