11.12.
| Tompa Andrea nyitja meg a 16. Verzió Filmfesztivált >>>
11.12
| Lásd élesebben! >>>
11.07.
| Asztali beszélgetések… – Beszélgetés a művészetről Matzon Ákossal >>>
11.07.
| Legéndy Jácint költő performansza a Berlini Falnál >>>
10.28.
| Sikerdarabok érkeznek Szegedre a következő hónapokban >>>
10.24.
| Asztali beszélgetések… – Toronyi Zsuzsanna és Závada Pál >>>
10.22.
| Velence után a Titanicon, majd a magyar mozikban is bemutatkozik a Déva >>>
10.18.
| Mi is zajlik ma a fenntartható világunkban? >>>
10.18.
| Müpa – Virtus és Extázis >>>
10.18.
| Művek és Mi – vendégünk Kollár Árpád, Mécs Anna és Závada Péter >>>

10.17.
| New Flash >>>
10.10.
| Plusz előadás a Jézus Krisztus Szupersztárból a Dóm téren >>>
10.10.
| Olga Tokarczuk és Peter Handke kapja a 2018-as és a 2019-es irodalmi Nobel-díjat >>>
10.09.
| Elhunyt Vekerdy Tamás író, pszichológus >>>
10.07.
| Megjelent a Határtalan Régészet őszi száma >>>
09.30.
| 10 éves a Duda Éva Társulat >>>
09.24.
| Még három napig lehet jelentkezni Szilasi László szépírás kurzusára >>>
09.22.
| Meghalt Sára Sándor, a nemzet művésze >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>

Bakos András, Jahoda Sándor, Kocsis Klára, Szakállas Zsolt, Székelyhidi Zsolt, Tönköl József, Turczi István versei
Antal Balázs prózája
Beszélgetés Konrád Györggyel 
Autopsia – A feldarabolt Isten rekompozíciója
Bajnok/Süllyesztő – Újabb eredmények a Hajnóczy-hagyaték kutatásában

>>>

SZABÓ GÁBOR TÖRTÉNETEINK VÉGE C. KÖTETÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL
Élettörténet és emlékezet – ezek voltak a hívószavai a a Magyar Könyvkiadók Napjának, mely idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Szabó Gáborral Történeteink vége című könyvéről és az emlékezéspolitikáról Melhardt Gergő beszélgetett… – TASKOVICS VIKTÓRIA BESZÁMOLÓJA

>>>

2015.07.22 - tiszatáj

KORTÁRS MAGYAR ÉREMMŰVÉSZET TESTKÖZELBŐL

Ujj-É, jelzi a Móra Ferenc Múzeum rendhagyó kortárs éremművészeti tárlatának a címe. A frappáns, kétértelmű megnevezés nemcsak arra utal, hogy az érmeket vegyük kézbe, kíváncsi ujjunkkal, tapintásunkkal is járjuk körbe azokat. A tárgy felületén kalandozó ujjak vegyék birtokukba a kisméretű ábrázolásokat. Érezzük az anyag hűvösségét, az érdes felület rusztikus durvaságát, a finoman rajzos vonalak lágy íveit és cikornyáit, az éremművészet testközeli megismerést kívánó szakmai nüanszait. Tehát ne csak a szemünkkel lássunk, hiszen a befogadás élménye a tapintással lehet teljes.

Másrészt a recenzens lelkének húrjait is megrezegtetve – aki gyermekkora óta mindig is kíváncsi mohósággal vette kezébe az alkotásokat – az euforikus felkiáltásnak, az öröm kifejezésének is hangot ad a cím. Ugyanis itt teljesen más tárlatról van szó, mint amit az éremkiállítások látogatói általában megszokhattak. A szervezők kifejezett szándéka, sőt nyomatékos kívánsága, hogy vegyük kezünkbe az alkotásokat. Nem a hagyományos, tárlókba rendezett, sokszor áttekinthetetlen bőségű és zsúfoltságú érmek halmaival találkozhatunk, ahol az éremfelületek finom mikrovilága bizony ugyanolyan élettelenné válik, és a nézőben hasonló feszengő érzést kelt, mint a rovargyűjtemények gombostűre szögezett áldozatainak közszemlére tétele. A Móra Ferenc Múzeum kiállításán nincsenek sem üvegtárlók, sem szekrényekbe zárt sorozatok. Az alkotások a távolságtartó, „fényes elszigeteltség” látszatát keltő védőbúra nélkül nyugszanak áttetsző plexi tárlóikon, felkínálva a lehetőséget, hogy a látogató felvegye őket és a kiállítótérben szabadon merülhessen el a jellegzetesen kicsiny ábrázolások szimbólumrendszerében, sajátos világában.

Alois Riegl a bécsi iskola kitűnő művészettörténésze nagy hatású művészetelméleti munkáiban a XX. század elején a haptikus, taktilis érzékelés fontosságát hangsúlyozta a műalkotások befogadásának egyik legmeghatározóbb eszközeként. Most mi is olyan műélvezővé válhatunk, mint az elmúlt századok connaisseur-jei, kenner-jei, akik közvetlen kapcsolatot teremtettek a műtárggyal, tudásuk legfőbb forrása a közvetlen megismerés volt. Gondoljunk csak Tiziano Jacopo Strada portréjára, ahol a kiváló velencei antikvárius, építész, aranyműves, műgyűjtő és műértő, numizmata előtt ott hevernek az asztalon az apró arany érmék, amelyeket nemsokára minden bizonnyal hedonista örömmel kézbe vesz és tanulmányozni fog. A barokk festészetben annyira népszerű öt érzék allegóriák is, a tapintást általában a legkézenfekvőbben az érmék megidézésével érzékeltették.

 

IMG_4429-1024x682

 

Az elmúlt évtizedekben folyamatosan át kellett értékelnünk, hogy mit tekintünk éremnek. Akik követik a soproni érembiennálék fejleményeit, pontosan tudják, hogy az érem területén is ugyanazoknak a törekvéseknek lehetünk tanúi, mint a kortárs művészet más egyéb területein. Az alkotók kísérleteznek az anyaggal, szabadulni szeretnének a formai megkötések nyűgétől, a műfajnak a többi művészeti ághoz képest is konzervatívnak számító szabályrendszerétől. Természetesen vannak, akik a tradicionális kánonban hisznek és ezeken a határokon belül szeretnék megújítani az éremművészetet.

Ennek megfelelően a jelenlegi kiállítás is megannyi művész attitűdöt reprezentál. Az éremművészet figurális, kommemoratív tradícióihoz nyúlnak vissza a magyar érmészetben szervezőként is elévülhetetlen érdemeket szerzett Tóth Sándornak az Esterházyak fertődi karnagyát Joseph Haydnt megidéző alkotásai. De hogy a művészetet mennyire nem könnyű korlátok közé szorítani, és kategorikus kijelentéseket tenni róla, arra az ő munkásságából álljon itt egy most kiállított ellenpélda is. Hiszen egy klasszikus női aktot megjelenítő érmének hátoldalán az egész felületet kitöltő sűrű sorokba rendezett betűkből, csak a tipográfia eszközével modern, izgalmasan pulzáló felületet hozott létre. Ligeti Erika érzékenyen formált, derűs humorral telített Krúdy érme közepén, ablakszerűen áttört felületével, a virtuális térből a valóságos térbe történő nyitásával, a különböző síkok virtuóz játékával, vagy Chopint ábrázoló munkája könnyeden odavettet, szinte vázlatos plasztikájával egészen sajátos színt visz a tárlatba. Somogyi Tamás Nemes Nagy Ágnesről, Jékely Zoltánról és Weöres Sándorról készített portré domborművei felületkezelésükkel, plasztikus alakításukkal a Borsos Miklós által megkezdett hagyományt folytatják. Józsa Gábor a historizálás eszközét hívván segítségül, a magyar történelem eseményeiből választja témavilágát. Varga Tamás két kiállított alkotása (Hős, illetve Szobrász dögcédula) szintén a történelmi emlékezet felidézésnek eszközével él.

Fűz Veronika festészeti adaptációi nemcsak hommage-ok, tiszteletadások a nagymesterek (Claude Monet és Vincent van Gogh) munkássága előtt, hanem érzékeny felületkezelésükkel, játékosságukkal az impresszionista, vagy expresszív festői problémák bronzba történő átültetésével a határok feszegetésének problémáját is felvetik. Szűcs László Rembrandt önarcképeit megidéző sorozata nemcsak az Hommage kapcsán illeszkedik ide, hanem a festői hatások bronzfelületen történő megjelenítésének lehetőségeit is felvillantják. Szentirmai Zoltán Sopron városáról készített sorozata a műfaji hagyományok felidézését, a város gazdag történelmi múltjának felelevenítését célozza. A római múltra utaló feliratokkal, a humanista polgármester, polihisztor, rézmetsző Lackner Kristóf barokk hagyományokat idéző portréjával híven reprezentálja a tradicionális éremművészet továbbélését. Fritz Mihály Offenbach érme frappáns formai megoldásával tűnik ki. Az egyik oldal a cilinderben megjelenő, lornyonos operett szerző portréjával a hagyományőrzés útját járja, míg a másik oldalon merész alulnézetből látva, a kánkánt járó hölgy fodros szoknyájának rokolyái határozzák meg az érme cakkos szegélyét.

 

IMG_4432-1024x682

 

Soltra E. Tamás a felülettel, a drapériakezelés virtuóz kezelésével, a relief magasságával játszik. Consumatum est sorozatának drámai megfogalmazású Krisztus korpusza az előtérben lévő végtagok plasztikusabb, míg a hátrébb látható test laposabb modellálásával kelt feszültséget.

A kiállításra beválogatott alkotók között a szobrászi megközelítésnek is vannak hívei. Ezekben az estekben az érem alapformája, illetve az erőteljes síkhoz kötődése, ennek megfelelően egynézetűsége feloldódik, szinte miniatürizált körplasztikák jelentkeznek.  Balogh Sándor archaikus formákat idéző munkái vagy Lapis András moebiusz szalagja ezt a gondolatot bizonyítják. A kiállítás ötletgazdája Somorjai László is körbejárhatóságot – akarom mondani – a körbetapinthatóságot érvényesíti művein. Ráadásul ő szívesen kísérletezik a klasszikus alapanyag, a bronz használata mellett korunk mesterséges matériáival is. Hiszen előszeretettel használja a bronz melegen csillogó felületéhez a műgyanta jóval neutrálisabb, semlegesebb, transzparens hatásait. Szőlőssy Enikő szó szerint a tenyerünkbe simuló kézérmei méretüknél fogva is a kisplasztika és az éremművészet határterületén mozognak. Változatos struktúrái teljes mikrovilágokat vonultatnak fel. A műfaj határait erőteljesen feszegető kézérmei távoli analógiát mutatnak a szecesszió fantáziadús ékszereivel (Fouquet, René Lalique).

Szabó Virág angyalos sorozata is szándékosan távolodik a műfaji kötöttségektől. Az alapot jelentő eredeti formákra, a reliefben megfogalmazott figurákra rátétként kerülő szárnyak merészen törnek a térbe, a plasztikai formálás irányába mutatva.  Budahelyi Tibor acélmetszésein nemcsak anyaghasználatának újszerű választásával, hanem a hordozó felület átmetszéseivel szintén a kísérletező alkotók útját járja.

A kortárs magyar éremművészet párhuzamosan a nemzetközi trendekkel tartalmi, de formai értelemben is egyrészt szoros kapcsolatot tart a múlttal, a klasszikus hagyományokkal, másrészt elevenen reagál a kortárs művészet folyamatosan megújuló, inspiráló folyamataira. Ebből a sokszínűségből kapunk egy csokorra való, nem kizárólag a szemnek szánt, hanem a kéznek is szóló ízelítőt a szegedi kiállításon.

Nátyi Róbert

 

[nggallery id=576]

Fotók: Móra Ferenc Múzeum, Szeged


Címke: , , , ,
2019.10.20 - tiszatáj

PUCCINI EGYFELVONÁSOSOK SZEGEDEN
Egy estén, hármas oltárképnek képzelte el három egyfelvonásosát Puccini. Egy sötét, drámai, egy mennyei-lírai darab, és egy vágtató, szikrázóan szellemes komédia – hárman adják ki az egészet. Ám így erre ma kevés operaház vállalkozik. A három darab együtt kicsit sok a közönségnek, ráadásul az átdíszítést, a hosszú szünetet sem lehet megspórolni. Legutóbb az Erkel Színházban is csak a bemutatón hangzott föl mind a három mű, utána mindig csak kettőt lehetett választani… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.10.19 - tiszatáj

A RENDSZER
Spanyolország az utóbbi időben előszeretettel mímeli a hollywoodi zsánerfilmek öntőformáit: az 1968–1975-ös aranykort követő horror-reneszánsz után egyre nagyobb teret kap a csavaros thrillerek honosítása. Oriol Paulo betyáros műfaji ujjgyakorlatait követően a románcban és sorozatgyilkos-thrillerben egyformán jártas Rodrigo Sorogoyen is letette a névjegyét, tavalyi politikai thrillerje részben adózik a hagyományoknak, ugyanakkor bizonyos pontokon el is mer térni azoktól… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Aki már járt az utóbbi években a Millenárison az Art Market ideje alatt, tudja, hogy már az épület előtt és a parkban meglepetések, izgalmas köztéri alkotások, installációk fogadják. Idén sem unatkozunk az épület felé haladva, mozgó szobrokat látunk, élőket, égbe nyúló nyakkal, méhkast szimbolizálva, abroncsokkal, hófehér anyagokba burkolózva közöttünk sétáltak, de nem vesznek rólunk tudomást, ahogy egy szoborhoz illik […]

>>>
2019.10.16 - tiszatáj

PATAK MÁRTA: ENYHÍTŐ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT
Minden ember egy kalitkába zárt hal: nem a megfelelő térben, nem a megfelelő időben létezik, mégis lubickol saját világának ketrecében. Akár ezt is sugallhatja Patak Márta 2017-es novelláskötetének borítója. Az Enyhítő körülmények között című kötet a Scolar Kiadó egy új sorozatában, a ScolarLive-ban jelent meg, mely sorozatnak két célja is van: az első az, hogy a pályakezdő alkotók teret kapjanak, a másik pedig azon „már bizonyított” szerzők új kötetének kiadása, akik eddig a megérdemeltnél valami miatt kevesebb figyelemben részesültek… – KOMÁROMI DÓRA KRITIKÁJA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A MAOE DIMENZIÓK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A címben megidézett Umberto Eco könyvére történő utalás nem a véletlen műve, hiszen végignézve a MAOE hatodik tematikus, gigakiállításának a DIMENZIÓK-nak a kolosszális terjedelmű anyagát (hatszázhúsz művész B1 méretben megjelenő reprodukcióival) a REÖK teljes teremsorát felvonultató enteriőrben a vizuális enumerációnak valamilyen hasonló euforikus érzése keríthet hatalmába, mint a három évvel ezelőtt elhunyt, jeles szemiotika tudóst, amikor szöveggyűjteménye előszavában kifejezésre juttatta a listák utáni hajtóvadászatának mámorító hatását… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A WALL STREET PILLANGÓI
Jessica Pressler 2015-ös cikke első pillantásra kiváló alapanyagot szolgáltat a napjainkban egyre népszerűbb girl power-mozikhoz. Az újságírónő New York Magazinban publikált írása igaz történetet dolgoz fel: bepillantást nyerhetünk egy sztriptíz-táncosnő 2007-től 2015-ig húzódó viszontagságos éveibe, benne egymásra találással, karrierépítéssel, gazdasági világválsággal, felemelkedéssel és bukással, illetve újrakezdéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.14 - tiszatáj

BALLA ZSÓFIA ESSZÉKÖTETÉRŐL
Balla Zsófia kötetében sokféle műfajú, hosszúságú írást találni, s mind egy személy, még inkább egy téma, még inkább egy kérdés körül dong, mint darázs a fészkébe igyekezvén. A szövegek műfaj szerinti nagyobb egységeket alkotnak, s azon belül valamelyest követik e megjelenés időrendjét. A költőnő versei pedig újra és újra felbukkannak, mint a színes kavicsok közül a kagylók a tengerparton, gyöngyöt rejtve… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ÍRÁSA

>>>
2019.10.10 - tiszatáj

JOKER
Fennakadhatunk rajta, hogy szuperhősfilm vitte el a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlánját a Lucrecia Martel vezette zsűritől, mindenki jobban jár, ha inkább magát a kérdéses művet szemrevételezi és a látottak alapján vonja le a következtetéseket: bohócgúnyát húzó ölőmester ide, eredettörténet oda, a Logan óta nem született ilyen érett, hihetetlenül realisztikus, hagyománytagadó feldolgozás egy mainstream képregénykarakterről… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.09 - tiszatáj

NAGY SIKER TANDI FLORA ÉS OLASZ FLÓRA SZEGEDI KONCERTJE
A Szomorú vasárnaptól Lara Fabian Je T’aime című daláig sok világsláger felcsendült hétfő este Szegeden, az IH Rendezvényközpont nagytermében Tandi Flora és Olasz Flóra nagy sikerű, telt házas közös koncertjén. A népszerű énekes és a már több nemzetközi versenyen díjat nyert hárfás országos turnét is tervez a különleges produkcióval… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő