10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
09.18.
| MNG – Velencei látképek az Intesa Sanpaolo műgyűjteményéből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

2015.07.22 - tiszatáj

KORTÁRS MAGYAR ÉREMMŰVÉSZET TESTKÖZELBŐL

Ujj-É, jelzi a Móra Ferenc Múzeum rendhagyó kortárs éremművészeti tárlatának a címe. A frappáns, kétértelmű megnevezés nemcsak arra utal, hogy az érmeket vegyük kézbe, kíváncsi ujjunkkal, tapintásunkkal is járjuk körbe azokat. A tárgy felületén kalandozó ujjak vegyék birtokukba a kisméretű ábrázolásokat. Érezzük az anyag hűvösségét, az érdes felület rusztikus durvaságát, a finoman rajzos vonalak lágy íveit és cikornyáit, az éremművészet testközeli megismerést kívánó szakmai nüanszait. Tehát ne csak a szemünkkel lássunk, hiszen a befogadás élménye a tapintással lehet teljes.

Másrészt a recenzens lelkének húrjait is megrezegtetve – aki gyermekkora óta mindig is kíváncsi mohósággal vette kezébe az alkotásokat – az euforikus felkiáltásnak, az öröm kifejezésének is hangot ad a cím. Ugyanis itt teljesen más tárlatról van szó, mint amit az éremkiállítások látogatói általában megszokhattak. A szervezők kifejezett szándéka, sőt nyomatékos kívánsága, hogy vegyük kezünkbe az alkotásokat. Nem a hagyományos, tárlókba rendezett, sokszor áttekinthetetlen bőségű és zsúfoltságú érmek halmaival találkozhatunk, ahol az éremfelületek finom mikrovilága bizony ugyanolyan élettelenné válik, és a nézőben hasonló feszengő érzést kelt, mint a rovargyűjtemények gombostűre szögezett áldozatainak közszemlére tétele. A Móra Ferenc Múzeum kiállításán nincsenek sem üvegtárlók, sem szekrényekbe zárt sorozatok. Az alkotások a távolságtartó, „fényes elszigeteltség” látszatát keltő védőbúra nélkül nyugszanak áttetsző plexi tárlóikon, felkínálva a lehetőséget, hogy a látogató felvegye őket és a kiállítótérben szabadon merülhessen el a jellegzetesen kicsiny ábrázolások szimbólumrendszerében, sajátos világában.

Alois Riegl a bécsi iskola kitűnő művészettörténésze nagy hatású művészetelméleti munkáiban a XX. század elején a haptikus, taktilis érzékelés fontosságát hangsúlyozta a műalkotások befogadásának egyik legmeghatározóbb eszközeként. Most mi is olyan műélvezővé válhatunk, mint az elmúlt századok connaisseur-jei, kenner-jei, akik közvetlen kapcsolatot teremtettek a műtárggyal, tudásuk legfőbb forrása a közvetlen megismerés volt. Gondoljunk csak Tiziano Jacopo Strada portréjára, ahol a kiváló velencei antikvárius, építész, aranyműves, műgyűjtő és műértő, numizmata előtt ott hevernek az asztalon az apró arany érmék, amelyeket nemsokára minden bizonnyal hedonista örömmel kézbe vesz és tanulmányozni fog. A barokk festészetben annyira népszerű öt érzék allegóriák is, a tapintást általában a legkézenfekvőbben az érmék megidézésével érzékeltették.

 

IMG_4429-1024x682

 

Az elmúlt évtizedekben folyamatosan át kellett értékelnünk, hogy mit tekintünk éremnek. Akik követik a soproni érembiennálék fejleményeit, pontosan tudják, hogy az érem területén is ugyanazoknak a törekvéseknek lehetünk tanúi, mint a kortárs művészet más egyéb területein. Az alkotók kísérleteznek az anyaggal, szabadulni szeretnének a formai megkötések nyűgétől, a műfajnak a többi művészeti ághoz képest is konzervatívnak számító szabályrendszerétől. Természetesen vannak, akik a tradicionális kánonban hisznek és ezeken a határokon belül szeretnék megújítani az éremművészetet.

Ennek megfelelően a jelenlegi kiállítás is megannyi művész attitűdöt reprezentál. Az éremművészet figurális, kommemoratív tradícióihoz nyúlnak vissza a magyar érmészetben szervezőként is elévülhetetlen érdemeket szerzett Tóth Sándornak az Esterházyak fertődi karnagyát Joseph Haydnt megidéző alkotásai. De hogy a művészetet mennyire nem könnyű korlátok közé szorítani, és kategorikus kijelentéseket tenni róla, arra az ő munkásságából álljon itt egy most kiállított ellenpélda is. Hiszen egy klasszikus női aktot megjelenítő érmének hátoldalán az egész felületet kitöltő sűrű sorokba rendezett betűkből, csak a tipográfia eszközével modern, izgalmasan pulzáló felületet hozott létre. Ligeti Erika érzékenyen formált, derűs humorral telített Krúdy érme közepén, ablakszerűen áttört felületével, a virtuális térből a valóságos térbe történő nyitásával, a különböző síkok virtuóz játékával, vagy Chopint ábrázoló munkája könnyeden odavettet, szinte vázlatos plasztikájával egészen sajátos színt visz a tárlatba. Somogyi Tamás Nemes Nagy Ágnesről, Jékely Zoltánról és Weöres Sándorról készített portré domborművei felületkezelésükkel, plasztikus alakításukkal a Borsos Miklós által megkezdett hagyományt folytatják. Józsa Gábor a historizálás eszközét hívván segítségül, a magyar történelem eseményeiből választja témavilágát. Varga Tamás két kiállított alkotása (Hős, illetve Szobrász dögcédula) szintén a történelmi emlékezet felidézésnek eszközével él.

Fűz Veronika festészeti adaptációi nemcsak hommage-ok, tiszteletadások a nagymesterek (Claude Monet és Vincent van Gogh) munkássága előtt, hanem érzékeny felületkezelésükkel, játékosságukkal az impresszionista, vagy expresszív festői problémák bronzba történő átültetésével a határok feszegetésének problémáját is felvetik. Szűcs László Rembrandt önarcképeit megidéző sorozata nemcsak az Hommage kapcsán illeszkedik ide, hanem a festői hatások bronzfelületen történő megjelenítésének lehetőségeit is felvillantják. Szentirmai Zoltán Sopron városáról készített sorozata a műfaji hagyományok felidézését, a város gazdag történelmi múltjának felelevenítését célozza. A római múltra utaló feliratokkal, a humanista polgármester, polihisztor, rézmetsző Lackner Kristóf barokk hagyományokat idéző portréjával híven reprezentálja a tradicionális éremművészet továbbélését. Fritz Mihály Offenbach érme frappáns formai megoldásával tűnik ki. Az egyik oldal a cilinderben megjelenő, lornyonos operett szerző portréjával a hagyományőrzés útját járja, míg a másik oldalon merész alulnézetből látva, a kánkánt járó hölgy fodros szoknyájának rokolyái határozzák meg az érme cakkos szegélyét.

 

IMG_4432-1024x682

 

Soltra E. Tamás a felülettel, a drapériakezelés virtuóz kezelésével, a relief magasságával játszik. Consumatum est sorozatának drámai megfogalmazású Krisztus korpusza az előtérben lévő végtagok plasztikusabb, míg a hátrébb látható test laposabb modellálásával kelt feszültséget.

A kiállításra beválogatott alkotók között a szobrászi megközelítésnek is vannak hívei. Ezekben az estekben az érem alapformája, illetve az erőteljes síkhoz kötődése, ennek megfelelően egynézetűsége feloldódik, szinte miniatürizált körplasztikák jelentkeznek.  Balogh Sándor archaikus formákat idéző munkái vagy Lapis András moebiusz szalagja ezt a gondolatot bizonyítják. A kiállítás ötletgazdája Somorjai László is körbejárhatóságot – akarom mondani – a körbetapinthatóságot érvényesíti művein. Ráadásul ő szívesen kísérletezik a klasszikus alapanyag, a bronz használata mellett korunk mesterséges matériáival is. Hiszen előszeretettel használja a bronz melegen csillogó felületéhez a műgyanta jóval neutrálisabb, semlegesebb, transzparens hatásait. Szőlőssy Enikő szó szerint a tenyerünkbe simuló kézérmei méretüknél fogva is a kisplasztika és az éremművészet határterületén mozognak. Változatos struktúrái teljes mikrovilágokat vonultatnak fel. A műfaj határait erőteljesen feszegető kézérmei távoli analógiát mutatnak a szecesszió fantáziadús ékszereivel (Fouquet, René Lalique).

Szabó Virág angyalos sorozata is szándékosan távolodik a műfaji kötöttségektől. Az alapot jelentő eredeti formákra, a reliefben megfogalmazott figurákra rátétként kerülő szárnyak merészen törnek a térbe, a plasztikai formálás irányába mutatva.  Budahelyi Tibor acélmetszésein nemcsak anyaghasználatának újszerű választásával, hanem a hordozó felület átmetszéseivel szintén a kísérletező alkotók útját járja.

A kortárs magyar éremművészet párhuzamosan a nemzetközi trendekkel tartalmi, de formai értelemben is egyrészt szoros kapcsolatot tart a múlttal, a klasszikus hagyományokkal, másrészt elevenen reagál a kortárs művészet folyamatosan megújuló, inspiráló folyamataira. Ebből a sokszínűségből kapunk egy csokorra való, nem kizárólag a szemnek szánt, hanem a kéznek is szóló ízelítőt a szegedi kiállításon.

Nátyi Róbert

 

[nggallery id=576]

Fotók: Móra Ferenc Múzeum, Szeged


Címke: , , , ,
2018.09.26 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ AZ #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ CÍMŰ ELŐADÁSRÓL 
Az ősz második napja, este fél nyolc. A régi zsinagóga megtelik, #Orfeusz #Eurüdiké története ölt hamarosan testet. A fehér tánctér két végében egy ingbe öltözött férfi, és egy selyemruhába bújt nő áll. Megvan annak a szépsége, hogy az oszlopokon nyugvó, kőtáblákba vésett tízparancsolat előtt mezítláb táncolnak el egy antik drámát. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

BÉKÉSCSABA MŰVÉSZETÉNEK PROGRESSZÍV IRÁNYAI ÉS EREDMÉNYEI
Tér-idő átfedések, különbözőségek a szakrálisnak komolyan mondható térben, a kiállítóhelyként, impozáns és letisztult galériaként működő, felújított szolnoki zsinagógában.
Átjárások…
Ablakok nyílnak kifelé-befelé, távoli fények felé vagy éppen komor, kilátástalan-belátástalan falakra vetnek szorongó árny-rétegeket…
Átjárások, átlátások…
Műalkotások különböző stílusok és korok között… Változatosak, sokfélék…

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES KÖNYVBEMUTATÓJA
Szeptember 20-án Krusovszky Dénes volt a Grand Café vendége. A szerzővel Akik már nem leszünk sosem című első regényéről Orcsik Roland beszélgetett. – SZUTORISZ SZABOLCS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő