09.24.
| A PesText Fesztivál különleges meghívottjai >>>
09.21.
| Szegedi Nemzeti Színház – Kormányos Ákos: Raktárépület >>>
09.19.
| Asztali beszélgetések… – Konok Tamás 90 >>>
09.16.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
09.04.
| Grand Café – 15. BUSHO Film Festival >>>
07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>
08.22.
| Kiemelkedő művészeti eredmények az idei Szegedi Szabadtérin >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>

BESZÉL ÖN IDEGENÜL?
kortárs román írók

Halasi Zoltán drámarészlete

Nemes Jeles László művészetéről (Fritz Gergely, Sághy Miklós)
Beszélgetés a rendezővel

Andrei Gamart festményei

>>>
hamarosan...

A bűn ritmusa
2015.06.13 - tiszatáj

DOSZTOJEVSZKIJ ÚJRAHANGOLVA

A Forte Társulat és a Szkéné Színház legújabb bemutatója, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének színpadi változata nem okozott csalódást, ám meglepetést sem. A megszokott pontosság, kidolgozottság és szimbolikus képi ábrázolás ez alkalommal is jelen vannak. Dosztojevszkij lélektani regénye Horváth Csaba rendezésében élővé válik, nem is tűnik olyan messzinek a 19. századi Oroszország. „Raszkolnyikov korunk embere” – olvasható a színlapon és a közel négy órás előadás ezt be is bizonyítja. Nem csak a Garai Judit és Horváth Csaba jegyezte színpadi változat szövege, hanem a helyzetek, kapcsolatok is nagyon maiak. Hiába, az ember nem bújhat ki a saját bőréből. A korok változnak, ám valójában csak eltolódnak határok, szabályok. A pénztelenség, éhség, kiszolgáltatottság mindenkor jelen van, a megoldási lehetőségek tárháza változik csak. Azonban Raszkolnyikov elmélete kortalan, hiszen az emberi jellem, „nagyság” áll a középpontjában, a kivételes elme csalhatatlansága és mindenek felettisége. Ugyanez igaz a lelki folyamatokra, a bűnhődés felemésztő időszakára, a kapcsolatokra, a szegényebb réteg kiszolgáltatottságára, illetve a pénz uralmára.

A színlap azt is ígéri, hogy a „pénz átláthatatlan útvesztőjében” vergődő embert mutatja be. Ez igaz is, meg nem is. A pénz meghatározó szerepe vitathatatlan, ellenben ennél erősebbnek tűnnek a belső történések, a szereplők közti viszonyok, melyeket a mozdulatok, a zene és az előadás képisége is leképez. Természetesen a háttérben ott az a bizonyos bankó. A pénz úgy jelenik meg mint a világ mozgatórugója. Vizuális elemként újra és újra feltűnik egy-egy ezres, ötszázas vagy apró, hogy megtámogassa a társadalom működését vagy éppen a szereplők jellemét. Oly módon jellemzi a karaktereket, hogy miképp viszonyulnak hozzá, hogy bánnak vele, mennyire függnek tőle, és ez hogyan hat ki kapcsolataikra. A legkézenfekvőbb példa erre Luzsín, Avdotya Romanovna /Dunya/ kérője, aki a pénz által határozza meg magát. Pénze a hatalma és az önarcképe. Hierarchikus viszonyokat tud csak kiépíteni, ahol mindig ő az úr, a többiek pedig kiszolgáltatottak a kegyeinek. Az ettől eltérő kapcsolatokat nem képes kezelni, ahogyan Raszkolnyikovot is eltávolítaná a közeléből az első konfliktus után. A visszavágni is csak a „hatalma” (pénze) által tud, ezzel visszaállítva a világ általa elképzelt rendjét.

A vizualitás tekintetében a pénznél jóval lényegesebbek az előadás díszletét is jelentő szivacs szőnyegek. Horváth Csaba rendezéseiben megfigyelhető, hogy darabjai jórésze egy szűk tárgyi eszközvilág köré épül, mint például a A nagy füzet zöldségei és tésztái. Ezúttal a központi elemek, amelyek meghatározzák az előadás szimbolikus beszédmódját, a már említett téglalap alakú szivacsok. Ezáltal ki is nyitja a rendező a darabot és kiemeli eredeti közegéből, ám ugyanakkor be is csukja, korlátok közé szorítja, úgyis mondhatni újrakonstruálja és megteremti önreferenciáját. Ettől válik egyedivé. Az interpretáció egy gondosan kiválasztott vonal mentén jön létre. A szivacsok gyorsan váltanak teret, és ezzel együtt formát: hol Raszkolnyikov lakása és egyben takarója, ágya, hol a bűn színhelyén járunk, hol pedig tribün, hol az elme játszmáit képezik le (a felügyelő és Raszkolnyikov párbeszéde). Ezen elemek mozgatásának hangja van, amit Horváth Csaba tudatosan és nagyon találóan ki is használ, például ahogy egymásra puffannak, mint az igazságszolgáltatás, a sors hangja,. Az egyik legkézenfekvőbb hanghatás, ahogyan a nyitó és záró képben a szereplők lábukat húzkodják a szivacsokon és ezzel adnak egy nagyon reális, vészjóslatú hangulatot és ritmust.

A képiséggel tehát összhangban állnak az előadás auditív elemei, mint a zenei betétek, az emberi test mozgásának hangjai vagy az imént említett szivacsok csapódása, egymáshoz simulása és mindezek együttes ritmusa. Kulcsfontosságú a ritmus. A mozdulatok és hangok ismétlése – ezáltal lesz alkalmas a jellem- és korfestésre is – szintén belső egységet teremt. Váltakoznak a dinamikus és statikusabb jelenetek. A kezdet lendülete átfordul a gondolatok és a lelki folyamatok lassú világába. Többek közt Raszkolnyikov és a felügyelő egymást kóstolgató beszélgetései kerülnek a központba. A történet szálát pedig folyton leképezi és egyúttal értelmezi a színpad letisztult, állandóan átalakuló „díszlete”.

Nagyon találó a levelek színpadra állítása. Hol a küldő, hol a címzett vagy a levél érintett személye hangján szólalnak meg, miközben a koreográfia vázolja a szereplők egymáshoz való viszonyát és a levél soraiban rejlő motivációt.

Összetett jellemekkel dolgozik a darab, az egyes karaktertípusok megjelenítése kidolgozott. Egy példát említve: a folyton részeg Marmeladov mögött ott van Katyerina Ivanovna, támogatja a szó szoros értelmében: az eldőlni készülő férfit lábával támasztja meg az asszony, nem hagyja elesni. Ez a megoldás a részegséget is ábrázolja, a test irányíthatatlanságát, az elme zavartságát.

Nagy előnye az előadásnak, hogy nem lehet egyértelműen ítélni a szereplőkről. Hogy Pallag Márton Raszkolnyikova szimpatikus-e? Igen. Hogy Pallag Márton Raszkolnyikova szimpatikus-e? Nem. A töprengő, filozofikus karakter cselekszik, szenved, kérdez, játszik, hol jó, hol rossz. A világlátása határozza meg, néhol az értő és megértő ember képét festi, majd az önző éretlenét, aki nem tud szabadulni eszméitől. Ugyanilyen kétségbeejtő figura Dunya volt háziura, Szvidrigaljov, akinek hazugságai igaznak hangoznak, míg igaz mondatai hazugnak.

A Bűn és bűnhődés szkénés feldolgozása javára írható, hogy a nézők figyelmét érdekes megoldásai, sokrétű eszközei révén végig képes volt fenntartani, azonban a meglepetés ezúttal elmaradt. Korrekt, szépen megszerkesztett előadás, a színészeket csak dicséret illeti.

Vagdalt Krisztina

Fotó: www.szkene.hu


Címke: , , , , , ,
2019.09.16 - tiszatáj

INTERJÚ KORMÁNYOS ÁKOSSAL
Szeptember 21-én mutatják be ismét a Szegedi Nemzeti Színház balett termében Kormányos Ákos Raktárépület című drámáját Kállai Ákos rendezésében. Az előadás olyan társadalmi problémák bemutatására vállalkozott, melyekről napi szinten értesülhetünk különböző sajtóorgánumokból, ám áfogó stratégia még mindig nem született a probléma hatékony kezelése érdekében. A nemi erőszakról, az arról való közbeszédről, általános társadalmi reakciókról, a színház és a művészet feladatáról beszélgettünk… – TASKOVICS VIKTÓRIA INTERJÚJA

>>>
2019.09.16 - tiszatáj

SZÉLJEGYZETEK A HELIKON FOLYÓIRAT DEHUMANIZÁCIÓ-SZÁMÁRÓL
Megjelent a Helikon folyóirat idei első száma. A Timár Andrea által szerkesztett kiadvány egy konferencia előadásainak anyagából készült, s a Dehumanizáció: az elkövető alakja címet viselve a téma irodalmi reprezentációjával foglalkozik. De miért az elkövetőjével? A huszadik századi történelmi traumák művészi ábrázolásában alapvetően az áldozatot került kitüntetett pozícióba… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.09.14 - tiszatáj

SZUVENÍR
Levelekre, jegyzetekre, régi fotókra és szkriptekre hagyatkozva alkotta meg legutóbbi drámáját a brit rendezőnő, Joanna Hogg. Virtigli szerzői kommentárt, egész pontosan memoárt írt kamerával: a Sundance-en debütált Szuvenír időutazás Hogg fiatalkorába, a ’80-as évek elejére. A film egyik fontos mellékszerepét az életében 10 éves kora óta jelen lévő Tilda Swinton játssza, a hasonlóságok pedig nem állnak meg itt, lévén Hogg éppen a színésznő 22 éves lányában, Honor Swinton Byrne-ben látta meg az alteregóját… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.09.13 - MTI

Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus – tudatta a család pénteken az MTI-vel.

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

– így jellemezném a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban elmaradt Molnár Ferenc-átirat bemutatójának elmaradását. Molnár jogörökösei nem engedélyezték az általuk képviselt szerzőnek a Mohácsi testvérek által átdolgozott Delila című darabjának bemutatását. Joguk volt hozzá, és ennek érvényt szereztek. Pont. Ám ahogy az előadóművészek rendre (át)értelmezik az interpunkciókat – a szerzőknek a mű értelmezésére és előadására vonatozó, szövegben, kottában lefektetett jeleit –, úgy én is (át)értelmezem a fenti pont-ot… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

OROSZ–LETT FILM
Egy filmkritika némileg túllépi a hatáskörét, ha a megszokottnál bővebben beszél a film cselekményéről és a stábtagokról – Szergej Livnyev Van Goghok című filmje esetében ez azért látszik indokoltnak, mert különleges rendezői pályáról és alkotásról van szó… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

INTERJÚ CSÁNYI DÓRÁVAL A KORTÁRS KÖNYVILLUSZTRÁCIÓ ÚJ ÚTJAIRÓL
Ami izgalmas egy szöveg nélküli könyvben, hogy a mesélést visszatereli a szájhagyomány irányába, ahány mesélő, annyi megfogalmazás, annyi értelmezés születik majd, és ez még inkább igaz, amikor nem egy ismert mesére, hanem egy saját történetre épül a könyv. Itt nincsenek jó vagy rossz megoldások, nincs egyetlen jó megfejtés, hanem millió jó megfejtés lehetséges, hiszen mindenki a saját látásmódjának, hangulatának, a saját vagy a gyerek életkorának, érdeklődésének megfelelően „olvassa” majd a képeket és „írja” a saját történetét… – RÉVÉSZ EMESE INTERJÚJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

ÉLŐSKÖDŐK
Noha a rendező éleslátásáról bizonyságot téve deklarálja a dél-koreai anyagi különbségeket, a saját nemzetén belül húzódó áthidalhatatlan szakadékot nincstelen és jómódú között, az idén Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazott dráma sosem lokális felvetéseken, hanem univerzális problémákon állapodik meg. Bravúros szimbolikával teremt hátteret a konfliktusoknak… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő