05.30.
| Asztali beszélgetések… – Pilinszky János üzenetei >>>
05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
05.14.
| Jazz Kocsma – Izsó Zita Éjszakai földet érés című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| SZAKADOZÓ JEL / BREAKING SIGN – MAMŰ >>>
05.09.
| FISZ – Erőszak az irodalomban >>>
05.09.
| Vass Norbert Indiáncseresznye című kötetének bemutatója >>>
05.07.
| SZTE BTK – Ha május 7-e és 8-a, akkor BölcsészFeszt2! >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>

Aczél Géza, Bödecs László, Csehy Zoltán, Csordás Kata, Debreczeny György, Farkas Arnold Levente, Peer Krisztián versei
Interjú Krusovszky Dénessel
Jászberényi Sándor, Sayfo Omar prózája
VOLT EGYSZER EGY SZÍRIA
Szír novellák, Adonis verse, Mércz András, Mestyán Ádám, Nacsinák Gergely András írásai
Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról II.

>>>

BESZÉLGETÉS GYÁNI GÁBOR TÖRTÉNÉSSZEL
Gyáni Gábor történész nem ritka vendég a szegedi bölcsészkaron: néhány évvel ezelőtt a Történeti Intézet hívta meg, majd 2018 őszén a frissen megjelent Nemzeti vagy transznacionális történelem című kötetéről beszélgetett vele Sándor Klára. Ezúttal április 4-én az Audmax-esték keretében szintén Sándor Klára kérdezte Gyánit, a diskurzus középpontjában pedig ismét a történetírás legaktuálisabb kihívásai, a nemzeti versus transznacionális történészi vizsgálat problémái álltak… – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>

Csonka karokkal, elnémulva
2015.06.02 - tiszatáj

TOLNAI OTTÓ KIÁLLÍTÁSÁNAK MEGNYITÓJÁRA

Grand Café, május 15 – június 15.

Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban. Hisztérikusan lemeztelenedett éhezőket, kiket kirúgtak az akadémiákról, mert bediliztek és obszcén ódákat közöl­tek a hirdetőtáblák üres ablakain. Letűnt serege a platonikus társalkodóknak vészkijáratok lépcsőfokairól, ablakpárkányokról, a holdról a mélybe ugorva, kik körbe-körbe járkáltak éjfélkor a vasút mentén, töprengve merre men­jenek. És elmentek. És nem hullatott könnyet utánuk a kutya sem.

El lehet menni Magyarországról. Itt lehet hagyni bennünket!

Nyilvánvaló, hogy félnek; látszik, hogy a zugok homályához s a tömeges együttéléshez lévén szokva, visszariadnak az azúrkék térségektől s a világosság végtelen magányától; látszik, hogy tétovázó örömük rettegéssel van át- meg átszőve. Félnek, rettegnek az azúrkék térségektől, félnek, rettegnek a világosság végtelen magányától…

Az érzékeny ember elnémul, és mint drága kagylókkal vonul vissza még maradék szavaival.

 

DSC_2414k

 

Nem is jár más a fejemben éppen ezért, éppen emiatt, mint az a Rodin szobor, amit Zágrábban láttam, Split felé tartva, volt némi időm az átszállásig, s a múzeum éppen a vasútállomás mellett, nem is annyira az a Rodin, a nyers márványból életet nyert finom fényű felületek, hanem a kis torzó, a tékozló fiú kar és láb nélküli, de egész lesoványodott testével a megbocsájtásért feszülő tenyérnyi alakja, nem tud másképp megszólalni, csakis az öleléssel, de olyasmi vágy ez, mint Sisyphosé, lendül a csonka kar, ám a másik testével össze sosem érhet, egy örök lendülés, egy örök vágy, örök kielégületlenség, agyagból, bronzból, bármiből kezet formázni neki, ennek a kegyetlen kompozíciónak, ennek a borzasztó torzónak, amit végülis már, mielőtt megláttam volna, hoztam magammal Budapesttől Zágrábig, ott ültünk a teraszon, és szomorúbbak voltunk, mint korábban bármikor, torzói vagyunk a kötelező ünnepségnek, lehallgatásoknak, létminimumnak, elszámoltatásnak, a hatalomnak, a kancellárnak, mindenkinek, akikkel közös nyelvet nem beszélhetünk, fehérek között Európaiak, ültünk hófehéren, csonka karokkal, elnémulva, mint drága kagylókkal, visszavonulva még maradék szavainkkal, visszavonulva onnan, ahol az történik, ami éppen kibírhatatlan. Aztán a gondolat, hogy nem jövök vissza, hiszen szabad, sőt, cinikus imperatívusz, hogy karokat növesztek, bármiképpen is, és azzal a kézzel írni, festeni, ölelni fogok Split azúrkék partjainál, írni, beszélni arról, amiről itt nem lehet, nem szabad.

 

DSC_2429

 

Valahol rettenetes csönd van. Efelé gravitálunk.

Ha nem fújnának merészebb szelek, ha nem lenne merészebb magatartás, ha nem hangzana el olykor egy-egy elementáris sikoly, a pókok tényleg behálóznák egünket. Ez az elementáris sikoly, ez a rádiumszerű valami a kultúra, a szellem egyedül lehetséges pozitív energiája. A művészet, a szellem nem termelhet negatív energiákat – azt kizárólag a politika, az ideológiák termelik, sugározzák.

 

DSC_2443

 

Ellenfényben rajzolja újra magát, mintha karok nélkül, de akkor is, szájába, fogai közé szorítva ecsetjét. Minden arca tágulás, szűkülés, emelkedés, süllyedés. Látszólag nyugvó felületek, melyekben erő pulzál. Nincsen semmiféle tükör, csak testetlenné szublimált formák. Rizómák, gócok, szilánkok. A démonok kinyújtott nyelvei. Penészes plakátdarabok, mint epifániák. Szövegek és képek összetettségének alkalmi csomópontjai. Megsárgult dokumentum, mint elmúlt világok jelenvalóvá tétele. Rádöbbenés a világ dolgaival való megbomlott kapcsolatra. Valóságdarabok koncentrált intenzitása, szigetszerűsége. A kitágult jelen szerkezetei. A lelassult idő ritmusának metronómja. Az asszimetria feltételezése. Mindennapi rituálék csendes ismétlődése.

Se jugoszláv, se vajdasági. Minden bizonnyal majd szerbiai. Szerbiai magyar költő.

Váraljai Anna

(A szöveg intertextjei íróktól, politikusoktól származnak.)

 

[nggallery id=555]


Címke: , , , ,
2019.05.23 - tiszatáj

Díjnyertes munkáról van szó. A Forum Könyvkiadó Intézet meghívásos regénypályázatán nyert még 2016-ban. Szerzője a szerbiai Kishegyesről származó Kocsis Árpád (1988–), aki a Pécsi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Műve, az Oktopusz, a bomlás regénye: bomlanak a halak, megbomlik az elme, látomások mentén lazul meg a kulimunka monotonitása… – MOLNÁR DÁVID KRITIKÁJA

>>>
2019.05.23 - tiszatáj

MAROSI KATA ÉS SZEPESI DÓRA ANNA KIÁLLÍTÁSA ELÉ
A Károlyi utcai műteremben őrzöm már egy pár éve Marosi Kata méteres vakrámára ragasztott farostlemezét. Nem fetisizmusból teszem, hanem a lemez felületének alapozása miatt. A szilárd alap olyan barázdáltságú, mintha a hidegburkolók fogas-vasával lenne felvíve, amelyre a falicsempét illesztik. A földművelés első fázisát a szántás után a szabályos föld-barázdák alkotják, ebbe kerül a jó vetőmag, amely életnövekedése végén termést hoz […]

>>>
2019.05.19 - tiszatáj

MAURITS FERENC: BUKOTT ANGYAL ABLAKA. FÉNYVERSEK UTAZÁSAIMRÓL
Pontatlan és felszínes megállapítás lenne, miszerint a Bukott angyal ablaka megdöbbentően összetett kötet. Tudniillik, aki kicsit is ismeri a szerző, Maurits Ferenc életművét (vagy akár csak elolvassa a borító fülszövegén írtakat, melyből száraz adatként is kiderül, hogy ő „grafikus, festőművész, költő. A hatvanas évek jugoszláv figuralizmusának meghatározó alapja, az Új Symposion, majd a Forum Könyvkiadó grafikai szerkesztője.”), az a jelen versgyűjtemény összetettségén nem döbbenhet meg… – SZARVAS MELINDA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.15 - tiszatáj

INTERJÚ GABORJÁK ÁDÁMMAL ÉS SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
Május 17-én rendezi meg a Próza Nostra az első tudományos konferenciáját, amely a Végtelen határok – Konferencia a populáris kultúráról címet kapta. A rendezvény létrejöttével és kivitelezésével, a szerkesztőség terveivel kapcsolatban Szabó István Zoltán „Steve” főszerkesztővel, illetve Gaborják Ádám főszerkesztő-helyettessel beszélgettünk… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2019.05.14 - tiszatáj

BÍRÓ TÍMEA: A PUSZTÍTÁS REGGELEI
Nem tudom, Bíró Tímea örült-e, amikor először vette kezébe a kinyomtatott (amúgy nagyon szép kiállítású) könyvét – feltehetően igen, hisz ez csak természetes –, mert a benne található verseket olvasva, az a benyomásunk támad, mintha a fiatal költő semmiben sem találná az örömét – a kötet majd’ minden költeménye fájdalmat, nyomort, gyászt, pusztulást és halált lehel… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

>>>
2019.05.13 - tiszatáj

A magyar olvasó immár a második Európai Irodalmi díjas makedón regényt tarthatja a kezében, ezt is Czinege-Panzova Annamária kitűnő fordításában.
Lidija Dimkovszka egyike azoknak a tehetséges kortárs makedón íróknak, akit korábban már a versesköteteiért is több díjjal tüntettek ki. Ugyanakkor ezzel a regényével már sikeres kétkötetes íróként is bemutatkozott az olvasók számára… – KUZDER RITA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.12 - tiszatáj

IL VOLO: MUSICA
Nem akarok a lemez borítójával viccelődni, de mégis kikívánkozik belőlem: a képen az Il Volo tagjai egyik kőről lépnek át a másikra, az ember rögtön azt gondolja, hogy ez nyilván a szintlépést jelenti, biztos arra utaltak a grafikusok, hogy ez már egy másik trió, amire nem csupán a rajongóknak érdemes odafigyelni. Lelövöm a poént: a borító nem mond igazat, legalábbis megtéveszti a hallgatót, mert ez nagyon is az az Il Volo, amely nagyjából kilenc éve itt van velünk… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.05.10 - tiszatáj

CSÉFALVAY ANDRÁS KIÁLLÍTÁSA A TRAFÓ GALÉRIÁBAN 
Az Egy olyan világban, ahol nincsenek tények, ott csak a jóság marad című kiállításán a kép, a szöveg és a hang mind egy olyan alternatív atmoszféra megteremtésére törekszik, amely egészen új irányokat tud adni a képzőművészeti befogadásesztétika kultúrájának. A teremben szinte teljes sötétség uralkodik, nem úgy érzékeljük a körülöttünk lévőket, mint egy szokványos kiállításon. Az egyedüli fényforrás Cséfalvay videóinstallációinak fénye, monitorok, illetve a random, meglepetésszerűen vetített csillagos ég, amely mintegy leheletnyi finomsággal emeli be a külvilágot… – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő