„Valamire keresni a feleleteket…”
A 2015-ös év első sajtótájékoztatóján Sándor Jánost köszöntötte a Szegedi Nemzeti Színház. Gyüdi Sándor, a színház főigazgatója bemutatta a Szegedi Nemzeti Színház borát, melynek első palackját Sándor János kapta ötven éves munkásságáért. A rendezővel a sajtótájékoztató után készítettünk interjút […]
SÁNDOR JÁNOS
FÉL ÉVSZÁZADA
A 2015-ös év első sajtótájékoztatóján Sándor Jánost köszöntötte a Szegedi Nemzeti Színház. Gyüdi Sándor, a színházfőigazgatója bemutatta a Szegedi Nemzeti Színház borát, melynek első palackját Sándor János kapta ötvenéves munkásságáért. A rendezővel a sajtótájékoztató után készítettünk interjút.
– Bizonyos kor után sokaknak kellemetlen arról beszélni, hogy milyen hosszú út áll mögöttük. Azonban én mégis föltenném a kérdést: ötven év alkotói munkára visszatekintve milyennek látja dramaturgiai szempontból a rendezésben eltöltött félszáz évet? Ha ez az ötven év egy színdarab lenne, melyek lennének a súlypontjai: hullámhegyei, hullámvölgyei?
– Engem nem bánt a kérdés, ami a koromra is felhívja a figyelmet. Hiszen ilyenkor azokra a kollégáimra gondolok, akik alkotóerejük teljében mentek el, és arra, hogy mennyire örülnének ugyanennek a kérdésnek.
A súlypontok pedig mindig ugyanott vannak. Mindegy melyik darabról van szó. Valamire keresni a feleleteket. Válaszolni azokra a kérdésekre, melyek az embereket érdeklik. Ezek az egész életüket determináló kérdések. Azok lehetnek a hullámhegyek és hullámvölgyek, amikor ezekre a kérdésekre sikerül vagy nem sikerül olyan jól válaszolni. Hiszen kiszámíthatatlan, hogy melyik darab fogja meg, szólítja meg jobban az embereket. Lehet egy előadás szakmailag a legjobb előadás, de nem biztos, hogy a legsikeresebb is. Előfordul, hogy egy dadogóbb előadás jobban megfogja a közönséget.
– Melyek ezek a kérdések?
– Egy szót mondok. Politika. Ez egyébként nem egy jó szó, mert ha valaki azt mondja, hogy szeretnék fehérebb kenyeret, vagy jobb kocsit, akkor azt mondják, politizál. Nincs megelégedve, nem jó neki az, ami van. Én úgy értelmezem ezt, mint Arisztotelész: „A politika az erkölcs hatalomra juttatása a többség érdekében.” No, én így gondolom a politizálást.
– Az ország számos városában rendezett már, hol vendégként, hol főrendezőként. Kaposvárott, Szegeden, Békéscsabán, Debrecenben Kecskeméten, de vendége volt litvániai, grúziai, jugoszláviai, romániai és franciaországi színházaknak is. A nagyobb változások minden alkalommal költözést is jelentettek? Hogyan lehet hitelesen szólni egy idegen, egy új város közönségéhez?
– Valahová csak vendégként mentem, de igen, költöztem is. Azt gondolom, hogy egy városban élni kell. Szegeden közel negyven évet éltem, de harminchatot biztos. A szakmai életem nagy részét itt töltöttem. Ismerni kell egy várost, az embereket, ahhoz, hogy meg lehessen őket szólítani.
– Volt-e különbség a városok közönségei között?
– A közönség nem rossz sosem. A rendező a rossz, ha nem tudja őket megszólítani. A magyar közönséget a honfitársaim alkotják, tehát van egy olyan közös alap, ami miatt sokkal jobban meg tudom őket érteni. A kérdések sokkal egyetemesebbek annál, mint hogy egy adott városban mennyibe kerül a villamosjegy, vagy mik a helyi aktualitások.
– Az utolsó kérdésem pedig az, hogy mit kérdezne saját magától?
– Azt, hogy: érdemes volt?
– És mit válaszolna?
– Azt, hogy érdemes.
Káldy Sára
[nggallery id=489]
A szerző felvételei