Tragédia a konyhában

FUNK IVÁN TÁRSULAT: JULIE KISASSZONY

Manapság nem kevés alkotó szorul ki az úgynevezett kőszínházi struktúrából. Ezért egyre több fiatal rendező gyűjt maga köré jobbára színészekből álló csapatot, és alakít önálló játszóhellyel nem rendelkező társulatot. Funk Iván néhány éve végzett rendezőként, és három színészével mutatta be, August Strindberg Julie kisasszony című drámáját az első pesti gyárszínházban, a Bakelit Multi Art Centerben.

Jean, az inas és Julie kisasszony, a gróf szolgákkal vegyülni szerető leánya szeretkezik a konyha padlóján, úgy párzanak akár a kutyák, a férfi nagy lendülettel döfködi a nőt, ziláltak a ruháik, de csakhamar abbahagyják, mert valami nem stimmel. Talán túl fáradtak ahhoz, hogy végig vigyék az aktust, vagy sokat ittak már, és Szent Iván éjszakája is felzaklatta őket. Holott buli van, nem is kicsi, dolgoznak a hormonok, hiszen ez az év legrövidebb éjszakája, amikor megtörténhet minden, még az is, hogy az addig lenézett szolgát elcsábítja a gazdasszonya.

A konyhában játszódó előadás első jelenetében Kristin bárddal paprikát darabol, az utolsóban Julie kisasszonyt borotvával kezében látjuk, nem kétséges a néző számára, hogy mire készül. Funk Iván jó ritmusú rendezése krimibe illően, lépésről-lépésre építi fel a cselekményt, és jótékonyan adagolja a feszültséget.

A rendezés érdeme, hogy a figurák közötti viszonyokat pontosan kidolgozza, és a három szereplőt megfelelően egyéníti. Strindberg érzelmi hullámvasutat járat be a figurákkal, senki sem kerül végleg felülre, mint ahogy a földre kerülő bármelyik pillanatban erőre kaphat. Az előadásban az érzelmi hullámzások, a figurák váltásai jól követhetőek, azonban nem mozognak igazán széles skálán. Szebbre szabott az előadás, mint ahogyan azt a nő-férfi kapcsolatokat mély szkepszissel szemlélő író drámaszövegéből következik.  A török pavilon emlegetése a mai néző számára semmit sem jelent, pedig Jean monológjából ki kellene derülnie annak, hogy a latrinába bújt csak azért, hogy az imádott, de elérhetetlen kisasszonyt megleshesse.

A személyiség legmélyebb rétegeit, zugait világítják meg a svéd mester feszes dialógusai, a szélsőségek azonban ritkán jelennek meg az előadásban. Például az őrületig fokozott testi vágy és az undor, a teljes kiábrándulás a másikból sem jelenítődik meg. Szép ellenpélda erre az a jelenet, amelyben az elkeseredett, Jean által elutasított Julie öngyilkossági szándékkal csúsztatja végig a nyakán a borotvát. Ebből kellene még több.

A színészi alakítások jobbára szépen segítik a rendezői elképzeléseket.

Darabont Mikold Julie kisasszonya az előadás elejét nem bírja szuflával. A szövegmondás érthetősége és az érzelmi kitörések intenzitása nem áll mindig egymással egyenes arányban, néhol az elvártnál kevésbé lehet a szavát érteni. Később magabiztosabbá válik, és miután Jean magáévá teszi, megmutatja a figura érzékenyebb aspektusait is. A színésznőnek jól érzékelhetően a simulékonyabb, szeretetre vágyó női attribútum áll jól, a figura démoni, csábító dimenziója a sikerületlenebb.

Miklós Marcell Jeanként sokkal intelligensebb annál, mint ahogy a neveltetése, a családi körülményei predesztinálják. Alakításában patikamérlegen egyensúlyozik a számító, feltörekvő szépfiú és az esendő szerelmes; a macsó hím azonban háttérbe szorul.

Dobra Mária színpadi jelenlétének Kristin szerepében komoly súlya van.

Mindent összevetve jól döntött a Bakelit vezetősége, amikor a Julie kisasszony befogadása mellett voksolt, hiszen a Funk Iván Társulat a színészi játék kisebb bizonytalanságait nem számítva, esztétikailag érvényes, izgalmas előadást hozott létre a svéd klasszikus drámájából.

Szekeres Szabolcs

Fotó: http://kni7.wordpress.com/2012/06/26/julie-kisasszony/