06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
05.27.
| Irodalmi Karaván vajdasági szerzőkkel >>>
05.30.
| Asztali beszélgetések… – Pilinszky János üzenetei >>>
05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>
05.23.
| Új színház nyílik idén a Szegedi Szabadtérin >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>

Benedek Miklós, Demus Gábor, Fekete Vince, Gál Ferenc, Janáky Marianna, Maklári Judit, Véssey Miklós versei

Géczi János, Nyerges András, Szil Ágnes, Zalán Tibor prózája

Fried István, Kosztrabszky Réka, Sándor Iván tanulmánya

Dömötör Mihály Kereszt parafrázisok című kiállítása

>>>

AZ SZTE ZMK VIZSGAELŐADÁSA
Operavizsgának hirdette a színlap, de sokszor az volt az érzésem, mintha amatőr színjátszókörben ülnék. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának ének-, és operaszakos növendékei a Figaro házasságában próbálták megmutatni tehetségüket, és azt, hogy hol tartanak tanulmányaikban. A végeredmény finoman szólva is vegyes. A produkció olyan volt, mintha egy kézilabda csapatban együtt játszanának 6-7 éves vékonydongájú kisiskolások erőtől duzzadó 20 éves ifiprofikkal… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>

BESZÉLGETÉS AZ 50 ÉVES KALÁKÁVAL
Az SZTE 16. Egyetemi Tavaszának vendége volt 2019. április 24-én a Kaláka együttes. Jubileumi koncertkörútjukon magyarlakta – de a határok által elválasztott – szomszédos városokba látogatnak el. A Kossuth- és Prima Primissima-díjjal kitüntetett zenekar – Gryllus Vilmos, Gryllus Dániel, Becze Gábor és Radványi Balázs – vendége Szegeden Szirtes Edina Mókus volt. A nagysikerű koncert után a zenekar tagjai oldott hangulatú interjút adtak lapunknak… – PIKÓ ANDRÁS GÁSPÁR INTERJÚJA

>>>

A zsarnokság bel canto formája
2014.10.09 - tiszatáj

VERDI MACBETHJÉNEK ŐSVÁLTOZATA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN

Nemcsak a könyveknek, de a színdaraboknak is megvan a maguk sorsa. Szegeden például Verdi Macbethjének. Az ember persze kénytelen belegondolkodni: kivételesen szerencsés, hogy életében immár a második nagyszerű produkciónak tapsolhat, avagy egyszerűen csak öregszik.

1986-ban Oberfrank Géza és Kerényi Miklós vezérletével jött létre kitűnő előadás, a főszerepekben Misura Zsuzsa és Németh József tündököltek, s még Banquóként is Gregor Józsefet hallgathattuk. Az 1987-es Operafesztivál pecsétet is ütött rá, amikor szinte minden létező díját megnyerte. A Magyra Televízió felvételt készített a produkcióról, amelyet a minap újra megnéztem. Számtalan erénye közül ma kettő tűnik ki igazán: a két főszerep teljes megoldása, és a rendezés zenedrámai világossága.

Talán azért is szembeötlő ez így visszanézve, mert az egyik vonatkozás ma is maradéktalanul teljesül, a másik viszont felemásan. Mielőtt belefeledkeznénk az elemezésbe, szögezzük le: nem Shakespeare, hanem Verdi Macbethjéről van szó. Az ő skót hadvezére kevésbé elszánt gyilkos, mint az eredeti dráma hőse. Már a legelső pillanattól, a jóslat meghallgatása után tele van kétséggel, s végig szüksége van felesége támogatására, inspirációjára. Az opera különös gondot fordít kétségeinek, önvádjának, bűntudatának ábrázolására, az elszánt tömeggyilkos csak a jellem egyik árnyalata, amely ráadásul csak ritkán villan elő. Különösen föltűnő ez az eredeti, 1847-es változatban, amelyet most választott a színház. Macbethnek ebben van egy elszánt, lendületes strettája a második boszorkányjelenet után (az átdolgozott változatban itt a Ladyvel közösen esküdöznek Banquo megölésére), korábban pedig ő maga ötli ki, hogy Banquót el kell tenni láb alól, ám sokkal több a kétségekkel teli pillanata. Nagy áriájában a hős magát siratja, a legvégén pedig a halálra sebzetten hatalmas erejű ariosóban búcsúztatja a szerző. Szinte megbocsát a zsarnoknak.

Az 1865-ös változat nagy problémája, hogy a finálé megoldatlan. Macduff és Malcolm lelkes szabadsághimnuszt énekel a teljes kórussal. Észszerű megoldás, csak épp zenedrámailag értelmezhetetlen. Egyik főhősünk ekkor már rég halott, a másik zenei jelentéktelenségben hunyt el valahol a színfalak mögött. Az opera nem szereti azt a Shakespeare által kedvelt darabbefejezést, hogy a megoldást újonnan jött, mellékalakok hozzák. Nem véletlen, hogy Macbeth halálát vissza szokták húzni a későbbi változatba. Így tettek 1986-ban Szegeden is. Ha a Ladyt hosszú, együttérző áriában búcsúztatja a szerző, érthetetlen, hogy másik nyom nélkül eltűnik a darabból, sorsa zeneileg bevégezetlen.

Galgózy Judit rendezése a történetnek a lágyabb felfogását követi. A szín üdezöld, szó szerint harcmező. A látványvilág végig következetes, nagyjából kortárs világot idéz, és konzekvens a történések lassú tempója is. Pontos érzékkel tapint rá a dráma lassú hömpölygésű, mélyen átérzett, zsarnokságot és terrort inkább belülről átélő és elemző válfajára. Itt lágy, sima tőrdöféssel ölnek. A rendezőnő a vért csak jelképként használja, attól a kínos momentumtól, hogy az egy emberből folyik ki gyilkolás által – megkímél bennünket.

A nyitóképben műanyag fóliába öltözött nők takarítják el a háború áldozatait. Ám zavaró, hogy nem tudjuk, kik is voltaképpen a vészbanyák. Szanitéc hullatakarítók semmiképpen nem lehetnek. Banquónak csábítóan az ölébe ülnek, miközben a szöveg azt mondja: „Nőnek néznélek benneteket, ha nem lenne szakállatok.” Megértjük, hogy a második boszorkányjelenet első jelenése („Óvakodj Macdufftől!”) Banquo. Logikus, hogy a második biztatása („Néked asszonyszülötte nem árthat!”) a Lady hangján szólal meg. Ám hogy utána nagyszabású házibuli kerekedik, ahol mindketten ott is maradnak, az különös. Fölcsillan a szemünk, amikora Lady terhes pocakkal jelenik meg, ám miután megszül, (halott csecsemőjét lábánál lógatva vonszolja) nagy hasa megmarad. Teljes fejünkben a zűrzavar. Juhász Katalin elvont tere jól működik, ám kissé bosszantó, hogy a jobbról-balról behúzott előfal két oldalán mindig látjuk a ki s bevonuló szereplőket. Telitalálat a Lady rövid bőrruhája és színes, mintás harisnyája. A fehér csizmákról azonban sok nézőnek a tehenészek jutnak eszébe, a fehér műanyag sisakokról meg az építkezések, túl direkt asszociáció mosolyt fakaszt.

Galgóczynak sok jó leleménye is van. Az első felvonás fináléjában szuggesztív a gesztus, ahogy a Lady a meggyilkolt király vérébe mártja kezét, majd akkurátusan mindenki kezét összevérzi. Mindenki bűnrészes, s a közös bűnösség összekapcsol. Vétkesek közt a néma is cinkos. A Lady új (régi) „Trionfai” kezdetű áriájában önfeledten forog férjével. A vidám, felszabadult pillanatra nagy szükség van ellenpontnak ebben a túl sötét történetben.

Galgóczy a két főszereplőből a maximumot hozza ki. Verdi úgy fogalmazott, azt szeretné, ha a Ladynek fojtott, rekedt hangja volna. A moldáviai Nadia Cerchez pontosan megfelel e leírás irányának. Sötét tónusú, virtuóz szopránja fölényesen tör át a legnagyobb tuttin is. Fölényes muzikalitása adja meg a figura tartását, amikor pedig háton fekve szórja ki a legnehezebb koloratúrákat, az egyúttal a hősnő kivételes képességeit is jelenti. Ez a Lady Macbeth elbűvöl és elrémít egyszerre. Lady Cerchez csak elbűvöl. Minden valamirevaló operaszerető gyermeki örömmel feledkezett bele kivételes tehetségébe. Kelemen Zoltánt rég nem kell már fölfedezni Szegeden, azt azonban igen, hogy a Macbeth új minőséget jelent pályáján. Nem láttuk még ennyire belefeledkezni egyetlen szerepébe sem. Még soha nem használt ennyi kifejező pianót, soha ekkora bátorsággal nem alkalmazott torzított effektusokat a karakter szélsőségeinek megjelenítésére. Így még szívbemarkolóbbnak hat IV. felvonásbeli áriájának hömpölygése. Nagyon szépen kell ezt énekelni, hogy az önsajnálat együttérzést, és ne kárörömöt keltsen. Mindez egy nagyszabású, sötét zománcú baritonon szólal meg, ami távlatot ad a figurának. Az a fekete fény, amely ez az elszabadult lélek például strettájában megvillan, és az a az a zabolátlan tobzódás ahogy Kelemen hangja ebben a jelentben megszólal, egyszerre kelt érzéki élményt, és a gátlástalanság rettenetét. Drámai operákban ellenállhatatlan élmény nagy hangokat hallani. Kettőt egymás mellett – feledhetetlen.

László Boldizsáron az első estén mintha érződött volna: nagyobb feladatokhoz szokott. A második előadáson azonban olyan a forró átéléssel énekelte Macduff  önváddal teli áriáját, hogy egycsapásra úgy éreztük: azt is beleénekli, amit az előző három felvonásban történt vele, de nincs megzenésítve. Ahogy 28 éve Gregor, most ő ad osztályán felüli létezést egy szerepnek. Eltűnődtem, hogy a nagytehetségű Kiss András csak ebben a világligában tűnik-e szolidabbnak, avagy Banquója valóban kevésbé fölvillanyzó, mint Sparafuciléje vagy Don Magnificója volt. Gyors leltár: a dörgő basszus megvan, a magasság zeng, a mélység azonban a szokottnál is erőtlenebb. A figura pontos, a színpadi jelenlétnek van ereje, ám mindez kevésbé hatásos, mint tőle megszoktuk. A kritikusok kedvenc gyarlóságával élve elcsábulok egy jóslásra (különösen, hogy a Macbethtel van dolgunk): ifjú énekesünknek valami miatt most több idő kell, hogy kifussa legjobb formáját. A comprimario osztályból Lőrincz Zoltánt emelném ki, minden kormányok és királyok hű bérgyilkosát, aki (Galgóczy újabb éles leleménye!) nem elszalasztja, hanem maga ereszti szélnek Banquo fiát: jó lesz az még valamikor valamire! Lőrincz élményszerűen forgatja (amúgy nem létező) köpenyét. Az összes szereplőn meglátszik, hogy a színház egyelőre egy szereposztásban próbálta és mutatta be a darabot. A többiek csak később állnak majd be.

A produkció zenei színvonaláról elragadtatottság nélkül beszélni történelemhamisítás volna. Csak a félsüketek és a nagyon-nagyon messziről jöttek nem veszik észre, hogy Pál Tamás nem úgy általában vezényli a Macbethet, hanem kifejezetten a korai Verdi bel cantós változatát szólaltatja meg. Még nála is ritka hogy a zenei folyamata ennyire egységes, hogy az egyes karakterek megragadása ilyen logikus rendszert alkosson, a jelenetek zeneileg is ennyire egymásból következzenek. Még a Szegedi Szimfonikus Zenekar is ritkán követi őt ilyen hajlékonyan, erőteljesen, természetesen. A király kíséreteként úgy masírozik be a színre a (félprofi) Fricsay Fúvószenekar, mintha 20 éve Duncan királyt kísérnék, s az persze magától értődő, hogy a jelenések fafúvósai is a színen szólalnak meg, vagy hogy egy másik jelenetben a proszcénium páholyban harsannak a trombiták. A kivételes színházi és akusztikai élmény kézenfekvőnek tűnik. Régóta vallom, hogy a szegedi az ország legjobb operakórusa. A Macbeth kivételesen megterhelő és bonyolult karjeleneteiben ezt ismét igazolják. A gyilkosok tenorpartija, vagy a csábító nők a földszint két oldalán szólalnak meg. Ne tessenek legyinteni, mindez nem természetes, ez maga az operai varázslat!

Amikor 2008-ben José Cura két Otellót énekelt Szegeden, nyomatékkal mondta: „Önök nem is tudják, milyen szerencsések, hogy ilyen kitűnő operatársulatuk van!”

Kezdjük lassan érteni, pontosan mire is gondolt.

Márok Tamás

 

[nggallery id=452]

Fotó: SZNSZ/Veréb Simon


Címke: , , , ,
2019.06.18 - tiszatáj

SZÍNKÉP, HANGKÉP, ÖSSZKÉP CÍMŰ KÖTET BEMUTATÓJA
Június 13-án, csütörtökön a Színkép, hangkép, összkép című tanulmány- és esszékötet szerkesztőjével, Virág Zoltánnal Orcsik Roland beszélgetett a Tiszatáj Szalonban. A bemutató során szó esett Virág korábbi és jelenlegi köteteiről, illetve zenei érintettségéről is… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.16 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS PARAVÁN CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Miért éppen a test, és ha már az, miért nyúljunk hozzá és hogyan van értelme? Ehhez hasonló kérdések hangzottak el június 14-én, a Dugonics téren. A kérdéseket Szutorisz Szabolcs tette fel, a válaszokat pedig Kormányos Ákostól, illetve a 90. Ünnepi Könyvhétre megjelent Paraván című verseskötetéből kaptuk. Tagadhatatlan, hogy a kötet minden egyes verse kapcsolódik a testhez, hol erőteljesen markolászva, hol gyengéden érintve azt. Ugyanakkor egy valami világos: Kormányos Ákos az írás során szikével közelít az anyaghoz… – FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.16 - tiszatáj

GRECSÓ KRISZTIÁN NYITOTTA MEG SZEGEDEN A 90. ÜNNEPI KÖNYVHETET
Az alkotóembernek újra ingujjra kell vetkőznie és ki kell ülnie a térre, hiába változott meg ez a tér, fontos a közvetlen kapcsolat író és olvasója között, fontos, hogy a szerző hagyja magát megközelíteni, s  hogy mindez határokat mosson el és ledöntsön a magas falakból, melyek szerző és olvasó közt húzódnak. Észre kell venni olvasó-szerző megváltozott viszonyát át kell értékelni és felvenni a tempót, mert az olvasók megelőzték a szerzőket… – FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.15 - tiszatáj

LANCZKOR GÁBOR MONOLIT CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Június 12-én, szerdán Lanczkor Gábor új válogatáskötetének, a Monolit bemutatásának adott helyet a Grand Café. Az ihletforrásokról, a társművészetekről, illetve a kötet koncepciójáról Klajkó Dániel beszélgetett a szerzővel… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.15 - tiszatáj

GRECSÓ KRISZTIÁN KÖNYVBEMUTATÓJA
A szegedi könyvhét nyitónapján Grecsó Krisztián volt a főszereplő: a Dugonics téri megnyitóbeszédet követő dedikálás után kötetbemutatóra került sor, ahol Balog József újságíró kérdezte a szerzőt legújabb regényéről. Annak ellenére, hogy Szegeden már bemutatták a Verát március elején teltházas érdeklődés mellett, ezúttal is népes hallgatóság gyűlt össze a Somogyi-könyvtár első emeleti olvasótermében… – SZÁNTAI MÁRK BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.13 - tiszatáj

A könyvhétnek új paradigmára van szüksége. A kilencvenéves akarás mára sajnos megkopott, megrepedezett, az új generációk számára a cél érthetetlen, nincs is olyan szó napi használatban, hogy „ingujj”. És valahogy a Parnasszust sem találják. Supka Géza és kollégái még joggal gondolták úgy, hogy közvetlenebb kapcsolat kell író és olvasója között. És hogy az határokat dönt le, vagyis inkább valamennyit rombol a túl magas falakból, ha az alkotóember – aki akkoriban még hagyományosan férfinak volt elgondolva – leveszi a zakóját és „ingujjra vetkőzve” megközelíthetővé válik […]

>>>
2019.06.13 - tiszatáj

LISE DAVIDSEN
Elsőre azt mondanám, hogy igazán meglepő, hogy a Decca lemezszerződést ajánl valakinek, akit még csak pár éve ismerünk, és a második nagylemez címe rögtön az előadó neve lesz. Jó, utóbbi nem teljesen igaz, hiszen Lise Davidsen lemezének borítóján ott van a Londoni Filharmonikus Zenekar (Philharmonia Orchestra) neve is, de az ember leginkább csak a norvég előadóművész képét látja, és nevét olvassa… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.06.12 - tiszatáj

TOLVAJ ZOLTÁN: FANTOMIKER 
Tolvaj Zoltán költészete azt a hatást kelti, mintha Kassák Lajos szövetkezett volna Tóth Árpáddal, akik felosztották egymást között a National Geographic, a Spektrum műsorkínálatát, a vezető hírportálok ismeretterjesztő cikkeit, majd ellátogattak volna egy egyetemi bölcsészkar filozófia szakára, és végigolvasták volna a 20-21. századi magyar lírát. Ezek a feltételezett hatások mind ott húzódnak a Fantomiker, Tolvaj Zoltán harmadik verseskötete mögött… – BOLDOG ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
2019.06.11 - tiszatáj

AZ SZTE ZMK VIZSGAELŐADÁSA
Operavizsgának hirdette a színlap, de sokszor az volt az érzésem, mintha amatőr színjátszókörben ülnék. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának ének-, és operaszakos növendékei a Figaro házasságában próbálták megmutatni tehetségüket, és azt, hogy hol tartanak tanulmányaikban. A végeredmény finoman szólva is vegyes. A produkció olyan volt, mintha egy kézilabda csapatban együtt játszanának 6-7 éves vékonydongájú kisiskolások erőtől duzzadó 20 éves ifiprofikkal… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő