03.09.
| REÖK – Rendőrség – avagy a helyzet egyre hülyébb >>>
03.06.
| Trafó – Artman vol.7. – 20 kép >>>
03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.23.
| Pannon Filharmonikusok – Vidovszky 75 >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Vadon(at) új köntösben A dzsungel könyve
2014.03.06 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS HORGAS ÁDÁMMAL

A dzsungel könyve a magyar musicalirodalom egyik kiemelkedő klasszikusa. Dés László magával ragadó zenéje, Geszti Péter szelle­mes dalszövegei és Békés Pál pörgő dramaturgiájú történetmesé­lése egyaránt kedvence kicsiknek és na­gyoknak. Most végre a szom­bat­helyi közönség is találkozhat a művel a Weöres Sándor Szín­ház­ban március 21-én, méghozzá egy varázslatos látványszínházi kön­tösbe bújtatva.

– A Pesti Színházban 17 évvel ezelőtt színre vitt A dzsungel könyvecímű darabban színész­ként vettél részt, így nyilván van rálátásod, hogy miben különbözik majd a szombathelyi Weöres Színházban március 21-én debütáló darabod a Pesti Színházban játszottól?

–Nagyon sok különbség lesz a két produkció között, hiszen a díszletek és a formai megjele­nítés is egészen mást ígér. Újszerű megközelítést kívántak meg egyes karakterek is, és a lát­ványvilág tekintetében is tartogatunk meglepetéseket, utóbbit három videoprojektor közve­títi majd. Jómagam közel háromszázszor játszottam a darabot a Pesti Színházban, így volt lehetőségem a szövegértelmezés újításán is gondolkodni: rendezőként a budapestitől eltérő megoldásokat kerestem. Azt gondolom, ezektől a változtatásoktól is izgalmas lesz a szom­bathelyi produkció.

_SAD9589

– Jordán Tamással való kapcsolatod egészen a Merlin Színházig nyúlik vissza. Hogyan jött az ötlet, hogy az általa igazgatott színházban rendezd A dzsungel könyvét?

Korábban volt egy saját társulatom, amely Atlantis néven futott. Vendégtársulatként lép­tünk fel a Merlinben egy Oidipusz-feldolgozással. Az előadásnak pozitív visszhangja és fo­gadtatása lett, ezért Tamás felajánlotta, hogy legyünk a Merlin Színház állandó társulata. Onnantól kezdve a nevünk Atlantis Színház, a Merlin Színház társulata lett. Ami A dzsungel könyvét illeti, korábban már dolgoztam a Weöres Sándor Színházban: Jordán Tamással együtt állítottuk színpadra a Szakmák Színháza előadássorozatot. Nyáron Tamás azzal az ötlettel állt elő, hogy jó volna végre egy családi darabot is bemutatni Szombathelyen, olyas­mit, ami több korosztályt képes megszólítani, és több évadon átívelő táncprodukció keretén belül valósítható meg. Ekkor javasoltam neki A dzsungel könyvét. Nagyon tetszett neki az ötlet, ezért már nyáron tervezni kezdtük az előadást.

– Novemberben castingot írt ki a színház. Milyen szempontok alapján válogattatok a je­lentkezők közül?

A Weöres Sándor Színháznak nincs saját tánccsapata, A dzsungel könyve viszont elkép­zelhetetlen táncosok nélkül. Ez volt az ok, amiért táncosok számára válogatást tartottunk. A darabban szereplő színészekre is osztottunk táncos szerepeket, majd ezt követte két olyan casting, amely kimondottan a tánckar verbuválására fókuszált. Bodor Johannával, a pro­dukció koreográfusával nem csupán a technikai képzettséget tekintettük szempontnak, ha­nem azt is, mennyire felelnek meg a táncosok a színpadi jelenlét kívánalmainak.

– Bodor Johannával most először dolgoztok együtt. Sikerült megtalálni a közös hangot?

Természetesen. Most először dolgozunk együtt, de a Pesti Színházban előadott változat­ban ő volt Imre Zoltán koreográfus asszisztense. Innen már jól ismertem őt.

_SAD9624

– Mauglit a legtöbben barna bőrű, sötét hajú karakternek képzelik. Ehhez képest Balogh Jánosra, a szőke, kék szemű színművészre osztottad Maugli szerepét…

Nos, a mi előadásunk esetében a történet nem Indiában fog játszódni, habár az eredeti történet valóban egy indiai faluban zajlik. A Folyó, a Vizek és a Vadon istene olyan mitoló­giával fonja körbe a cselekményt, ami nem az indiai kultúra sajátosságát tükrözi, hanem egy egészen más, fiktív kultúráét. A produkció ennek megfelelően nem indiai, hanem egy dzsun­gelben élő, kitalált kultúrájú törzs közegébe ágyazódva kerül színpadra.. Ebben a felállásban pedig egyáltalán nem kötöttség, hogy Mauglinak indiai kinézetűnek kell lennie, így lehet a főhős világosabb bőrű, szőke és kék szemű.

– Mi jelentette számodra a legnagyobb kihívást a próbák során?

A musicalekhez mindig meglehetősen óvatosan közelítek, mert azt tapasztaltam, hogy az e műfajban megkomponált előadásokban rejlő gondolatiságot, emberi kapcsolatokat és ér­zelmeket gyakran háttérbe szorítja a színpadi látvány, ahogy én szoktam mondani: a csilivili. A dzsungel könyve azért kedves a szívemnek, mert mély érzelmi töltésű emberi kapcsolatok mutathatók meg általa. A legnagyobb kihívás számomra: olyan előadást színre vinni, amely­ben úgy van jelen a látvány, hogy az nem húzza vissza az emberi kapcsolatok kimun­káltságát.

– Szerinted mitől lehet ekkora sláger mind a mai napig A dzsungel könyve?

–Nagyon megragadó, szerethető, drámai történet, elragadó és fülbemászó Dés-zenével. A férfivá válás története, amely sokunk életével mutathat analógiát.

_SAD9636

– Balut annak idején Reviczky Gábor játszotta a Pesti Színházban, amolyan Marlon Brandos rekedtséggel. Mennyiben különbözik ettől a szombathelyi Balu karaktere?

Nálunk Szabó Tibor játssza Balut, aki inkább tenor adottságokkal rendelkezik. A mi ese­tünkben a színészválasztás sokkal inkább az emberi habitust, illetve a színészi karaktert vette figyelembe. Tanító, mester – ilyen a történetbeli Balu, ehhez pedig Szabó Tibor emberi karaktere rendkívül közel áll.

– Vérnász, 39 lépcsőfok csak néhány azon előadások közül, amelyeket 2013-ban rendeztél. Milyen feladatok várnak rád a közeljövőben?

A dzsungel könyve után Budapesten tanítok a Magyar Színházi Akadémián, a hallgatókkal itt alkotunk közösen egy vizsgaelőadást, amit majd májusban adunk elő. Ezt követően A dzsungel könyvét visszük át Békéscsabára. Nyaranta – most már a harmadik éve – össz­művé­szeti kurzust tartok, nem lesz ez másként idén sem, aztán ősszel ismét a Pesti Ma­gyar Színházban, valamint Pécsett fogok rendezni.

 Jónás Ágnes

Fotók: Mészáros Zsolt


Címke: , , , ,
2019.02.19 - tiszatáj

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA
A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben… – ALE ILDIKÓ MEGNYITÓJA

>>>
2019.02.19 - tiszatáj

BORSODI L. LÁSZLÓ:
MASZK ÉS SZEREPJÁTÉK
Egy időtálló költői életmű léte dinamikus, folyamatosan dialógusképes, hiszen állandóan megújuló értelmezéseiben létezik, ilyen értelemben soha nem lehet lezárt, befejezett – tartja az irodalomkritika egyik alaptézise. Igaz ez a dinamikus lét Baka István életművére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újabb fontos állomásához érkezett a Baka-kritika: Nagy Gábor 2001-es monográfiája után ismét egy szintetizáló jellegű mű látott napvilágot… – NAGY MÁRTA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.17 - tiszatáj

DOBÓ KATA FILMJE
A Kölcsönlakással bármilyen kapcsolatot tartó bohózatok közös gondja nem a hihetőség, hanem az, hogy a történet a szükség- és törvényszerű csavarokat, kalamajkákat, félreértéseket és egyebeket miként tudja tálalni. Természetesen érdemes mindazt, amit látunk, a saját tapasztalatainkkal összevetni, a néző ezt rutinszerűen megteszi, de készek vagyunk minden olyasmit nevettetőnek látni, ami mégiscsak szokatlan, mégiscsak olyasmi, amivel nemcsak hogy nem találkoztunk soha, de még elképzelni sem tudjuk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport (Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője) végezte. A kiállításon visszaköszön a gondos és elmélyült előkészítés, a tárlat az életmű teljességét mutatja meg. Párhuzamosan látható Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművész tárlata a Szentendrei Képtárban Mégis legyen kiállítás… címmel […]

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

OPERAHÁZI BOHÉMÉLET SZEGEDEN
Elvileg koncertszerű előadásban, gyakorlatilag előadásszerű koncerten turnéztatja a Magyar Állami Operaház Puccini Bohéméletét. A budapesti amúgy alighanem a világ legrégebben futó operaprodukciója, 1937-ben állította színre Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A főszerepeket akkor többek között Osváth Júlia, Pataky Kálmán, Losonczy György és Székely Mihály énekelték. Az Operaház vezetői nagyon büszkék erre a produkcióra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő