10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.28.
| Grand Café – Nádasdy Ádám A szakállas Neptun című novelláskötetének bemutatója >>>
10.27.
| Ráolvasás 04. – Tóth Kinga Írmag című könyvének bemutatója a Grand Caféban >>>
10.22.
| Szent II. János Pál pápával a metróban >>>
10.10.
| Munkácsy-díjas festőművész több mint 300 alkotása a REÖK-ben >>>
10.15.
| 26. Lengyel filmtavasz – ősszel >>>
10.10.
| Long time no see! – Simkó Beatrix és Jenna Jalonen >>>
10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
NAPI TANDORI

10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>
10.05.
| Gyukics Gábor rangos nemzetközi díja >>>
09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>

Bagdal Zoltán, Cirok Szabó István, Farkas Árpád, Jenei Gyula, Kormányos Ákos, Kukorelly Endre versei

Jan Carson, Karácsonyi Zsolt prózája

Farkas Árpád párbeszéde Ilia Mihállyal (1972)

Zsolt 141, 9-10. (Beszélgetés Csalog Zsolt könyvéről; Soltész Márton tanulmánya; Írások a Csalog-hagyatékból)

SÍKFUTURIZMUS (Hungarofuturizmus Délen)

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Ideje felnőni, avagy A kutya különös esete az éjszakában
2014.03.04 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SCHERERTERREL

A Centrál Színház március 8-án mutatja be Mark Haddon és Simon Stephens darabját. A kutya különös esete az éjszakában tavaly az összes londoni szín­házi díjat be­söpörte. Az izgalmas detektívtörténet túlmutat a krimi mű­faján: pszicho-thrillerrel átitatott családi dráma és egy ti­né­dzser felnőtté válásának története, amelynek karak­te­reit többek között olyan kitűnő színészek formál­ják meg mint Kovács Krisztián, Scherer Péter, Pokorny Lia és Papp János.

– Szerinted A kutya különös esete az éjszakában inkább krimi, dráma vagy pszicho-thril­ler?

– Inkább dráma. Egy autista fiú felnőtté válásának története ez, amit egy krimi szerű szál tesz izgalmassá. Különös detektívtörténet és egyben a felnőtté válás története is. A tizenéves Christopher (Kovács Krisztián) egy brutális gyilkosság nyomára bukkan, úgy dönt, nyomo­zásba kezd. A nyomozást egyszerre könnyíti és nehezíti, hogy Christopher különleges, zárt világban él, és az ő számára mást jelentenek a világból érkező jelek, másképpen értékeli őket, mint a kortársai, vagy a családja. Christopher a maga világában élve, a maga agyával próbálja feldolgozni a körülötte zajló családi zűrzavarokat. Mégis, az ő története egybecseng a világ összes tinédzserének történetével. Neki is ki kell bújnia előbb-utóbb a családi burok­ból, és elindulnia a felnőtté válás útján.

– Christopher apját alakítod a darabban, ami legalább olyan fajsúlyos szerep, mint a fő­hősé. Milyen belső konfliktuson megy át a karaktered?

– A történet tele van drámai fordulatokkal. Az általam játszott apát évekkel ezelőtt elhagyja a felesége, és ezt a traumát képtelen feldolgozni. Hazugságból hazugságba kergeti magát, nem véletlen, hogy a fiában elindítja a nyomozási vágyat. Az alaptörténet némileg hasonlít egy Oidipusz-drámához, de nem akarom lelőni a poént. Az apa rengeteg hibát követ el: dühkitörései vannak, sokszor szakad el nála a cérna a rá nehezedő terhek miatt, de kétség­telenül megtalálhatóak benne a pozitívumok is: dolgozik, törődik a gyerekével, próbálja őt megérteni, támogatni és bátorítani őt abban, amihez fia – az Asperger-szindrómából kifo­lyólag – ért, Christopher ugyanis a matematika és a fizika bűvöletében élő matekzseni. Ki­hívás egy olyan apa-fiú kapcsolatot hitelesen megjeleníteni, amely szembesít azzal a lelki teherrel, amelyet egy szülő él át akkor, amikor gyermekét nem ölelheti, nem érintheti meg, mert attól az például sikítófrászt kap. Az apa fia iránt táplált szeretete tulajdonképpen egy feneketlen kút, amibe hiába dobálsz bármit, nem vagy alig jön viszonzás.

– Milyen kérdésekkel szembesíti a nézőt a darab?

– Őszinteség, gyereknevelés kérdései mind felszínre kerülnek, mint ahogy az is, hogy mi­ként nyomoríthatja meg egy gyerek életét a felnőttek önzése. Eszméletlen mély mondani­valójú történet. Szól a felnőtté válásról is, vagyis, hogy milyen az, amikor még apa és anya megmondja, hogyan cselekedj, és milyen az, amikor már az ember maga kell meghozza a döntését. Talán azért is került be ez a színdarab a színházba, hogy felrázza a közönséget, hogy megértsenek olyan élethelyzeteket, amilyeneket nem ismernek, amilyenekkel nem sű­rűn találkoznak, és, hogy ráébredjenek, nem megoldás, ha megijedjenek vagy homokba dugják a fejüket.

– Egy ember, aki különleges képességekkel rendelkezik. Erről akaratlanul is eszünkbe jut­hat a Virágot Algernonnak Charlie Gordonja illetve az Esőember Raymondja. Mit gon­dolsz, mennyiben hasonlít Christopher jelleme az övékhez?

– Az extra képesség mindhárom mű esetében jelen van. A Kutya különös esetében a főhős fejben emeli négyzetre és köbre a számokat, az Esőember Raymondja kívülről tudja Shakes­peare összes művét és zseniális fejszámoló, de a mi játékmódunk teljesen más, ezt Kovács Krisztán csodálatos alakítása bizonyítja majd. Mi már dolgoztunk együtt, A gyáva című drogfüggő történetben, illetve az Ady/Petőfi címmel diákoknak készített előadásban , így tisztában voltam Krisztián képességeivel. Az előbbi darabban szintén az apját játszom, ez inspirálta Puskás Tamás igazgató-rendezőt arra, hogy a jelenlegi darab főszerepeit velünk játszassa el.

– Az általad rendezett kábítószer-függők írásai alapján készült, osztályteremben is elő­adható drámáról milyen visszajelzéseket kaptok?

– Gyulay Eszter vetette fel az ötletet, hogy ha már úgyis egy ideje benne vagyok a sulis, improvizációs, színházi témában, mi lenne, ha csinálnánk drog témában is egy darabot. Tu­datos terv volt, hogy egy fiatal drogfüggő zsigeri élményein keresztül ismertessünk meg olyan problémát, ami jó célt szolgál. Az előadás igen jól működik diák és felnőtt közegben egyaránt. Prevenció és drámapedagógia, azaz „2 in 1”.

– Önállósodás, elengedés, szülő-gyerek „játszmák”… Te milyen nevelést és útravalót kap­tál szüleidtől?

– A szüleim régi vágású értelmiségiek. Édesanyám pedagógus volt (ő még ma is él), édes­apám gépészmérnökként dolgozott, rengeteget hallgatott komolyzenét, verseket is gyakran olvasott latinul és németül, történelmi témáktól kezdve az irodalmon át a földrajzig ottho­nosan mozgott. „Az egyetlen igazi tanítás a létezés” – mondogatta. A szüleim munkához való hozzáállása, hivatásukkal szembeni alázata, és úgy egészében véve a létezésük máig példaértékű számomra.

– Neked is vannak gyermekeid. Őket milyen értékek mentén neveled?

– Igyekszem úgy, ahogyan a szüleim engem, bár én nem vagyok olyan művelt, mint édes­apám volt. Inkább a liberálisabb viszonyban hiszek, vagyis a szülő-gyerek kö­zötti baráti viszonyban, de, hogy beválik-e ez a módszer, csak később derül ki. Apám nagyon szigorúan fogott, talán pont ezért gondoltam, hogy szülőként én egy kicsit lazábbra veszem a viszonyt. Sokat járok gimnazisták közé, és azt látom, hogy célravezető velük szemben a baráti hangnem, ez az, amire megnyílnak. Jobb megoldásnak tartom, mint a számonkérő közeledést.

– Az április 4-i előadást autizmus-barát formában láthatja a közönség, milyen lesz ez, hogy képzeljük el?

– Az Autisták Világnapjához kapcsolódva olyan témákról beszélgetünk mint furcsa gyere­kek a családban, az iskolában, megismerés és elfogadás félelmek nélkül. Hogy az április 4-i előadás autizmus-barát formában lesz látható tulajdonképpen azt jelenti, hogy a darab nézői között autisták is lesznek. A velük foglalkozó alapítványtól egy szakértő megnézi a kész előadást, és bejelöli azokat a helyeket, amelyek egy autistának problémásak lehetnek például az erős fény- vagy hanghatásokat. Ezeket előzetesen megbeszélik. Előfordulhat, hogy valamelyikük nem bír majd egy helyben ülni, és egyszer csak föláll, és kimegy. Ez messze nem olyan kibírhatatlan egy színésznek, mint a minduntalan megszólaló nézői mobilok. A színháznak a Cseperedő Alapítvány nyújt szakmai segítséget.

– A Haddon-darab premiere után milyen új munkák várnak rád? Láthatunk újabb Mu­csi–Scherer produkciót?

– Rendeztem egy új ifjúsági tantermi darabot T címmel, amelynek december 20-án volt a bemutatója, ezt kell még kicsit karbantartani, a lehetséges interakciókra felkészülni. A Centrál Színházban most épp a Pletykafészekben játszom, a Balhéatlasz című háromsze­replős vígjátékot Kovács Krisztián, Mucsi Zoltán és jómagam előadásában visszük színre. A szöveget Vinnai András írta, a Nézőművészeti Kft. és a Dumaszínház közös előadása lesz, amelyet remélhetőleg ősszel láthat a közönség. Hajnali láz című regényéből készít filmet Gárdos Péter, amelyben holokauszttúlélő szüleinek találkozását és szerelmét meséli el. Eb­ben a rabbit szerepet osztották rám. Más típusú szerep ez, mint amiket eddig megszoktam, de mindenképpen izgalmas kihívásnak ígérkezik.

 Jónás Ágnes

Fotó: Rick Zsófia

 


Címke: , , ,
2020.10.23 - tiszatáj

XAVER BAYER: AZ ÁTLÁTSZÓ KEZEK 
Xaver Bayer első regénye egy egyetemista élet „átfogó orientálatlanság[áról]” ad képet, „a cselekvés következménynélküliségének következményeként”; az Alas­­­­ka­straße a szexualitás és a hatalom összefüggéséről rajzol „radikális és kíméletlen képet”, míg harmadik regényében a „dühös nihilizmus és az undor” már pszichológiailag motiváltan jelenik meg, és az életkedv nélküli fiatalember ábrázolása a stringens elbeszélésnek és a szigorú történetvezetésnek köszönhetően már szinte magával rántja az olvasót a szövegvilágba… – ZSELLÉR ANNA KRITIKÁJA

>>>
2020.10.21 - tiszatáj

A BEFEJEZÉSEN GONDOLKOZOM
Viszonylag gyakran találkozni internetes bejegyzésekben a „pretentious” (nagyigényű) kifejezéssel: a nem ritkán hirtelen felindulásból pötyögő fórumozók többször olyan rendezőkre vagy színészekre aggatják e stigmát, akikből dőlnek a nagy szavak, esetleg affektálva beszélnek, hevesen gesztikulálnak, tehát mini show-val népszerűsítik, fényezik önmagukat, ám érdemleges cselekvést, vagy akár egy emlékezetes darabot ritkán tudnak felmutatni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.10.20 - tiszatáj

Tisztelt Kiállítók! Festőbarátaim!
Kissé felemás módon a fenyegetettség ellenére mégis ünnepel országos rendezvényeivel a festőtársadalom a magyar Festészet Napján. Immáron hatodik alkalommal gyűltek össze a szegedi festők, Szent Lukács evangélista névnapja alkalmából, akit a festők védőszentjének tartanak… – PATAKI FERENC MEGNYITÓJA

>>>
2020.10.19 - tiszatáj

NÁTYI RÓBERT KISMONOGRÁFIÁJA HÉRICS NÁNDOR MŰVÉSZETÉRŐL
Ha Hérics Nándor munkásságáról a róla szóló kismonográfia képanyaga alapján alkotunk képet, akkor egy szellemes, a pop art kritikai attitűdjéhez közel álló, élvezhető műveket alkotó művész tevékenysége kerekedik ki előttünk. A könyv szerzője, Nátyi Róbert elemzése a munkák tartalmi kérdései mellett arra is rávilágít, hogy milyen műfaji áthatások nyilvánulnak meg az életműben… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2020.10.18 - tiszatáj

SZARVAS MELINDA: IRODALOMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK A MAGYAR VAJDASÁGI IRODALOMRÓL 
A név meghatároz, a név előír, a név előfeltételeket, sőt előítéleteket hoz létre, és még Bar­thes szerzőjének halála után fél évszázaddal is elvárási horizontot konstruál meg. Szarvas Melinda tanulmánykötetét olvasva ez a horizont fel-, majd leépül. Átalakul, átíródik, átfogalmazódik. Körvonalai de-, majd rekonstruálódnak. Szabályai pedig érvényesülnek, eltolódnak, elmozdulnak és helyenként felszámolódnak… – ROGINER OSZKÁR KRITIKÁJA

>>>
2020.10.17 - tiszatáj

Fudzsi csúcsára
Kicsiny csiga, mássz, csak mássz,
Hogy önmagad légy.

– M. NAGY MIKLÓS FORDÍTÁSA

>>>
2020.10.16 - tiszatáj

November 10. és 22. között új formát öltve, a virtuális térbe költözik a 17. alkalommal megrendezett VERZIÓ programsorozata, így a fesztivál történetében először országosan elérhetővé válik Magyarország egyetlen emberi jogi dokumentumfilm fesztiválja… – SZÁSZ CSONGOR AJÁNLÓJA

>>>
2020.10.15 - tiszatáj

PETŐCZ ANDRÁS:
A MACSKA VISSZATÉR
A szerző fokozatosan építi fel a mondanivalót, a metamorfózis konkrét és általános értelemben is főszerepet kap a kötetben. Kezdetben a macska feketesége egyrészt a fizikai küllemet jelzi, ugyanakkor kontrasztot képez a tisztaság jelenségével, a tisztálkodás gesztusával is. Mintha a macska állandóan arra törekedne, hogy megszabaduljon feketeségétől, tisztátalanságától, valamiféle általános értelemben vett mocskosságtól… – HÖRCHER ESZTER KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő