10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Nincs olvadáspont
2014.02.27 - tiszatáj

JÉG-DOKTRÍNÁK – VARIÁCIÓK A NÁCI RETORIKÁRA, METANOIA, GRAND CAFÉ

Pero(vics Zoltán) legújabb darabja érzelmileg, de intellektuá­li­san is olyan, mint a hullámvasút. Mondjuk, egy lomha hullám­vasút, mert azért a tempó az alkotótól megszokottan kimért, s a szándék a legkevésbé sem „megengedő”, lent még lejjebb nyom a megrendülésben, de fent kegyelmez, s még a (kínos) mosoly is engedélyezett. 

Köztes állapot alig van a Jég-doktrínák – variációk a náci retorikára című előadás alatt, de hát hogy lenne, hisz hogyan is lehetne közönyös vagy semleges hangon elősorolni a rassziz­mus múlt- és jelenbéli tényeit/megnyilvánulásait/példáit? Az a szövevényes szöveg­anyag, amit a témáról Pero egybeszerkesztett, most nem zárt, emlékműszerű dokumentum-együt­tes (mint például a „Tizenhárom hónap” című mű esetében), de nagyon is pulzáló or­ganiz­mus, mivel a korabeli idézeteket jelenkori, sőt egészen friss „hozzászólásokkal” kom­ponálta egybe, s ez utóbbit szó szerint kell érteni. A mai szövegek ugyanis nem a politikusok kinyi­latkozta­tásaiból, hanem azokból a slampos, hétköznapian brutális megjegyzések közül valók, ame­lyek az internetes fórumokon jelennek meg az egyetértő civilek véleménykény­szere nyo­mán, s hol nyers kegyetlenséget, hol ízléstelen vicceket tolmácsolnak.

Hátborzongató a végeredmény, mert ily módon a mű a rasszizmus nyílt (mit nyílt, „ön­tuda­tosan”, nagy hangon felvállalt), primitív, naprakész deklarációját tárja elénk, s bár koránt sem ismeretlenek az effajta megnyilvánulások, Pero oly módon tálalja ezeket, hogy a néző lúdbőrzik.

Ezzel együtt, de ugyanakkor ennek ellenére a Jégdoktrínák… című előadás nem végletesen lehangoló, ami annak az eltartásnak köszönhető, miképp Perovics a jelenkori idézeteket ke­zeli: szarkazmussal szemlélve a mérhetetlen emberi tudatlanságot.

A színpadkép fekete-fehér, de oly mesterien bevilágított, hogy az éles sziluettek és az árnya­latok együttese képzőművészeti érzékenységű látványt eredményez (mint ahogy ez Perónál megszokott) s az egész leginkább egy szimbólumos tablóra hasonlít, amelynek egyként kom­pozíciós részei a színészek, s az apróbb-nagyobb beállított, belógatott, a játéktérben egyéb módon elhelyezett tárgyak.

Perónak ebben a darabjában sincs nagy sürgés-forgás, persze azért, mert ez az alkotása sem jövős-menős-cselekményes, a nézői élmény mégis komplex, oly gazdag árnyalatokban kap­juk a színház összegészét, az egymást erősítő szöveg, mozgás, kép és zene egységét.

Pero színházi nyelve egyéni és sajátos, hasonlóságok leginkább Jeles András munkásságá­hoz viszonyítva mutathatók ki, ám ebbe is beleszámítandó a rendező underground külön­állása (amelyet semennyire sem veszélyeztet az olykori, professzionális körülmények között, Jeles oldalán végzett tevékenység).

Perovics jellemző, és tartalmilag-formailag egységes hatást elérő színházi nyelve valójában egy rafinált eklekticizmusnak az eredménye, amelyben a meghatározó alapelemek csupán olyan fokú mutáción mennek keresztül, amennyi az akadálytalan egymásba oldódáshoz szük­séges. Mondhatni (kis túlzással s így pontatlanul), a stílusok közül egyedül a polgári színját­szás szalon-illeme nincs jelen, ellenben a commedia dell’ arte vaskossága, s clown vo­násai, a szürrealizmus asszociatív játékosságai, de még a görög drámák pátosza, a hősies színház pa­tetikussága, no és persze a pantomim jegyei is fellelhetők ebben a kifinomult nyelvben, ami a Metanoia sajátja.

Mivel Perovics színháza Peroviccsal azonos, saját víziójának természetszerűleg ő az első számú megalkotója, ám a végeredmény minősége kizárólag ensemble módon, vagyis el­köte­lezett, a rendező precizitását magukévá tévő partnerek segítségével valósulhat meg. Kik kö­zött egyformán jelentős szerepe van a hangkeverésért (Lengyel Zoltán), a jelentéses öl­tözé­kekért (Csúri Anna), a tárgyak kivitelezéséért (Kiss Attila Etele) felelős munkatársak­nak, és főleg a játszóknak.

A főszereplő most is – mint Pero utóbbi darabjaiban – a rendkívüli előadói képességekkel rendelkező Erdély Andrea, akinek színpadléti szabadsága, ereje és színessége ezúttal is le­nyűgöző. Persze, hagyományos értelemben vett szerepek vajmi kevéssé léteznek a Metanoia előadásaiban, szuggesztív színészi jelenlét és játék nélkül a művek értelmezhetősége csor­bát szenvedhetne. Bár az együttes-hatás mindig, Pero valamennyi darabjában létrejön a rendező határozott koncepciója nyomán, ez alkalommal a Szabadkáról meghívott vendég, a kiváló G. Erdélyi Hermina egy másik magaslati pontot hoz létre (Diószegi Ág­nes szimbiotikus part­nerségével), így ennek a produkciónak egy – nem leválasztható, de észrevételezhető – több­letet ad a karizmatikus színészi munka.

A Jégdroktrínák… Perovics Zoltán egyik legjobb előadása. De lehet, hogy a mi egyik legjobb előadásunk. A kezdés előtt ugyanis kérdőíveket osztanak ki – zsidókra, cigányokra és haj­lék­talanokra vonatkozó kérdésekkel –, melyeket kitöltve, még előadás előtt visszaadunk, s Pero azt mondja, a mi véleményeink is formálják majd a következő előadások hang­ját/hang­súlyait.

Ibos Éva

 

[nggallery id=313]

fotó: Tóth Balázs Zoltán


Címke: , , , , , ,
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.15 - tiszatáj

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

Tovább olvasom >>>
2021.09.15 - tiszatáj

FERENCZY ORSOLYA MUSETTA SZEREPÉRE KÉSZÜL
Sűrű évad vár Ferenczy Orsolyára, a Szegedi Nemzeti Színház Erdélyből indult fiatal magánénekesére, akit legközelebb októberben Musetta szerepében láthat a közönség Göttinger Pál nagyszínházi Bohémélet-rendezésében. Novemberben Belinda, decemberben Konstanze, márciusban Donna Anna szerepében lép színpadra, az évad végén pedig a Marica grófnő Lizáját alakítja… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.13 - tiszatáj

STILLWATER
Műfaji hagyomány és szerzői világkép példás egyensúlya: Tom McCarthy védjegyei nem tűnnek el, a 2015-ös Oscar-nyertes Spotlight után a független közegből érkező direktor újabb lépést tesz a populáris filmkészítés irányába, de csupán annyi sallanggal, hogy azok ne gátolják ambíciói kiteljesedését… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.13 - tiszatáj

HORVÁTH DÁNIEL FESTŐMŰVÉSZ MÁS TÁJAK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSA A K GALÉRIÁBAN
Lead: Burjánzó, zöldellő növények kavargó színfoltjai borítják be a K Galéria alagsori kiállítótermét. A buja növényzet között hol katonák masíroznak kivont karddal, hol piciny házikó képe tűnik fel egy szikrázó gyémánton. Horváth Dániel új, Más tájak című kiállításának különös tájképei között járok… – TAKÁTS FÁBIÁN BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.12 - tiszatáj

KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓ KRASZNAHORKAI BALÁZS RENDEZŐVEL A BELVÁROSI MOZIBAN
A gyönyörűséges Máramarosi-havasokban játszódik Krasznahorkai Balázs első nagyjátékfilmje, a különös apa-fiú történetet elmesélő Hasadék, amiről a rendezővel és a fiút alakító Babai Dénessel hallhattak beszélgetést a Belvárosi mozi nézői a péntek esti vetítés utáni közönségtalálkozón. Házigazdaként Ibos Éva kritikus, művészettörténész faggatta a vendégeket… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)