02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Fotó, film, Kecskemét
2013.11.29 - tiszatáj

HEVESY IVÁN KIÁLLÍTÁSA

A magyar kultúrtörténeti diszkurzusban bevett hagyomány, hogy bizonyos progresszív és avantgárd törekvések, illetve az azokat képviselő művészek és teoretikusok saját korukban kevésbé kapják meg a méltó figyelmet, vagy egyenesen a hallgatás az osztályrészük. Az ide tartozók hosszú listájából az egyik a művészettörténész, fotó- és filmteoretikus Hevesy Iván, akinek a fotótörténész Albertini Béla rendezésében most nyílt kiállítása a kecskeméti Magyar Fotográfia Múzeumban. A Százhúsz éve született Hevesy Iván című kiállítás 2013. november 22-től 2014. január 26-ig tekinthető meg.

Hevesy Iván a 20. századi magyar művészettörténészeinek, fotó- és filmteoretikusainak kevésbé méltatott és kutatott képviselője, a fotó- és filmtörténet terén is inkább csak az utóbbi időben élénkült meg munkássága iránt a tudományos érdeklődés. 1893-ban Hevesy Iván Kapuváron született, de szülei még gyermekkorában Szegedre költöztek a Nap utca 8. szám alá. Érdekes egyezés, hogy a magyar avantgárd három prominens teoretikusa, Moholy-Nagy László, Balázs Béla és Hevesy Iván is rendelkezik szegedi kötődéssel. A mostani kiállítás Hevesy születésének 120. évfordulója alkalmából az elméleti szakember és művész rendkívül gazdag, és eleddig hiányos recepcióval bíró életművét állítja középpontja. A kiállítás megnyitóján jelen volt Hevesy Iván lánya, Hevesi Katalin is, aki az anyag összegyűjtésének folyamatában is közreműködött.

A kecskeméti kiállítás megnyitóján Baki Péter múzeumigazgató bevezetőjét követően Korniss Péter fotóművész személyes hangvételű megnyitó beszédében nem véletlenül hangsúlyozta Hevesynek a magyar fotográfia korszerűsítésének terén tett erőfeszítéseit, amit cseh és szlovák fotótörténeti kontextusba helyezett. Hasonlóképpen Albertini Béla, a kiállítás kurátora is a tárlaton bemutatott fotók, könyvek és egyéb szöveges anyagok nemzetközi összefüggésére hívta fel a figyelmet, mert a magyar avantgárd művészet a Horthy-korszak ellenséges magatartása miatt folyamatosan információhiánnyal és a legújabb fejleményektől való elzártság problémájával küszködött (lásd erről György Péter Az elsüllyedt sziget című tanulmányát, melyben több hivatkozás történik Hevesyre is). Így, miközben külföldön – az amúgy is rendszerint emigrációba kényszerült – magyar avantgárd művészek jóval nagyobb elismerésnek örvendtek, aközben itthon a recepció jóformán hallgatott róluk, vagy egyenesen gátakat állított eléjük. Amíg azonban Kassák Lajos számos avantgárd művészhez hasonlóan visszaklasszicizálódott, és egyszersmind elszigetelődött a nemzetközi tendenciáktól, addig Hevesy Iván, aki a nyugatra emigrált alkotókkal szemben itthon maradt, továbbra is kiállt a progresszív esztétikai törekvések mellett, amint arra a megnyitón Korniss Péter a hivatalos fényképészeti irányvonallal szemben létrejött debreceni Műhely ’67 című kiállítás kapcsán rámutatott.

A mostani kiállításon Hevesy életpályájának dokumentumai és írásai mellett helyet kaptak saját fotói, illetve felesége, a szintén fotóművész Kálmán Kata Hevesy Iván-portréja is. Jóllehet teoretikus munkássága során alapvetően érdeklődött az avantgárd művészet különböző trendjei iránt, fotói jóval hagyományosabb formanyelvet alkalmaznak, mint a történeti avantgárdhoz kapcsolódó irányzatok, például az új tárgyiasság vagy Moholy-Nagy László fotogramjai. Fotográfusként Hevesy inkább a mindennapok témáiból merítkezett, itt látható paraszti tematikájú képein falusi házak, tanyák, munkásokat reprezentáló munkáin kubikusok, nagyvárosi témájú művein pedig bérházak, no meg macskák láthatók. Hevesy Iván azonban nem annyira a szociofotók felől közelítette meg tárgyait és alakjait, jól láthatóan jobban érdeklődött az esztétikai irányú kérdések iránt. Valamennyi képén a fény és árnyék közötti viszonyokra, formateremtő hatásokra, a negatív és pozitív elemek kontrasztjára, a sötét tónusokra és a kiemelésekre fókuszál (bár ez jószerivel minden fotóról elmondható). Ez figyelhető meg a harmincas években készült, ablakmélyedést mutató Falfelület vagy az Almák a kosárban, kés (1931) című képén, és még az amúgy mellbevágó, az amputált lábak hiányát mintegy „profilból” megörökítő Hadirokkant című fényképén is az esztétikai kérdések dominálnak a dokumentatív funkció helyett.

Az emlékkiállítás azonban nemcsak Hevesy Iván fotóinak válogatott gyűjteményét adja közre, nemcsak fotókiállítás, hanem egyúttal életművéről is szól, így sorba rendezi életének és tudományos pályafutásának emlékeit a családfától kezdve a haláláig (és még tovább). A művészettörténész Kapuváron született értelmiségi családban (apja Hevesi János, tanár, az első kapuvári újság, a Rábaköz alapító-főszerkesztője, anyja pedig Sikor Margit írónő volt), és az anyai ág révén felmenői között tarthatta számon Schedel (Toldyra magyarosított) Ferencet, a „nemzeti tudományok” egyik atyját. Ezért Csiszár Attila, a kapuvári Rábaközi Muzeális Gyűjtemény kezelője és a Soproni Múzeum etnográfusa-muzeológusa jóvoltából kapuvári vonatkozású anyagok is helyet kaptak a kiállításon. Itt jegyezném meg, hogy amíg az újságíró apa a helyi lap fejlécén következetesen „i” végződéssel írta a nevét, addig fia „y”-t alkalmazott, de az itt bemutatott halotti anyakönyvi kivonat másolatán ismét „i” olvasható. Ezzel kapcsolatos kérdésemre a művészettörténész lánya, Hevesi Katalin (ismét „i” végződéssel) felvilágosított, hogy édesapja művésznévként ugyan a nemesi végződést preferálta, de az y/i a hivatalos iratokban is gyakorta ingadozik.

Albertini Béla, a kiállítás kurátora jól láthatóan azt a koncepciót igyekezett megvalósítani, hogy az életút anyagait a nemzetközi művészeti trendekkel kontextualizálja, rámutatva a magyar és a külföldi törekvések szinkronitására (vagy adott esetben különbségeire). Így az egyes életszakaszok Hevesy-vonatkozású anyagai mellett együttesen láthatók például Brassaï, Moholy-Nagy, Escher Károly képei (pontosabban azok másolatai), és levelezésének darabjai, például Moholy-Nagy neki írt sorai. Továbbá a művészettörténeti könyvek mellett párhuzamosan ott állnak Roland Barthes vagy éppen Susan Sontag fotóelméleti reflexióinak példányai is. Mindazonáltal Hevesy Iván művészettörténeti és teoretikus tevékenysége oly széles látókörű és gazdag, hogy önálló könyveinek és szövegeinek száma csaknem tandoris magasságokba ér. Hevesy ugyanis számos filmelméleti cikket és – utólag összeállított – némafilm-történeti szintézist  írt.  A filmjáték esztétikája és dramaturgiája című komplex elméleti könyvét – noha az említés szintjén még az Oxford Filmenciklopédiában is szerepel – a recepció mostohábban kezelte Balázs Béla könyvénél, miközben A látható ember alig valamivel korábban született. Emellett az avantgárd irányzatainak is számos kötetet szentelt, melyeket az egykorú külföldi interpretációk mellett érdemes lenne Kassák szintézisével is összevetni. Mindezeken túl termékenységét jelzi, hogy gyakorlatilag megszámlálhatatlan mennyiségű könyvben, füzetben és cikkben foglalkozott a fotográfia kérdéseivel, és nemcsak annak művészeti oldalával, hanem olyan technikai aspektusaival is, mint például „az állatok fényképezése” vagy „a tájképfotografálás technikája”. A Hevesy-kutatás hiányosságait jelzi, hogy számos írása, az avantgárd művészekkel folytatott levelezése túlnyomórészt kiadatlanul, az MTA kézirattárában hever, noha ezek elengedhetetlenek lennének a hazai avantgárd történetének mélyebb értelmezéséhez.

Hevesy Iván sokrétű és terjedelmes teoretikus és kritikai tevékenységét a művészettörténeti recepciónak érdemesebb volna az eddigieknél jóval részletesebben feltérképeznie, illetve – mint Albertini Béla tette – kontextusba állítania, és ezt nem csak azért szorgalmazom, mert kapuváriként, szegediként és vizkultosként háromszorosan is kapcsolódom Hevesyhez.

Gerencsér Péter

 

Százhúsz éve született Hevesy Iván” című kiállítás

Kurátor: Albertini Béla fotótörténész

Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét (2013. november 22 – 2014. január 26.)

 


Címke: , , , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő