09.24.
| A PesText Fesztivál különleges meghívottjai >>>
09.21.
| Szegedi Nemzeti Színház – Kormányos Ákos: Raktárépület >>>
09.19.
| Asztali beszélgetések… – Konok Tamás 90 >>>
09.16.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
09.04.
| Grand Café – 15. BUSHO Film Festival >>>
07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>
08.22.
| Kiemelkedő művészeti eredmények az idei Szegedi Szabadtérin >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>

BESZÉL ÖN IDEGENÜL?
kortárs román írók

Halasi Zoltán drámarészlete

Nemes Jeles László művészetéről (Fritz Gergely, Sághy Miklós)
Beszélgetés a rendezővel

Andrei Gamart festményei

>>>
hamarosan...

Fotó, film, Kecskemét
2013.11.29 - tiszatáj

HEVESY IVÁN KIÁLLÍTÁSA

A magyar kultúrtörténeti diszkurzusban bevett hagyomány, hogy bizonyos progresszív és avantgárd törekvések, illetve az azokat képviselő művészek és teoretikusok saját korukban kevésbé kapják meg a méltó figyelmet, vagy egyenesen a hallgatás az osztályrészük. Az ide tartozók hosszú listájából az egyik a művészettörténész, fotó- és filmteoretikus Hevesy Iván, akinek a fotótörténész Albertini Béla rendezésében most nyílt kiállítása a kecskeméti Magyar Fotográfia Múzeumban. A Százhúsz éve született Hevesy Iván című kiállítás 2013. november 22-től 2014. január 26-ig tekinthető meg.

Hevesy Iván a 20. századi magyar művészettörténészeinek, fotó- és filmteoretikusainak kevésbé méltatott és kutatott képviselője, a fotó- és filmtörténet terén is inkább csak az utóbbi időben élénkült meg munkássága iránt a tudományos érdeklődés. 1893-ban Hevesy Iván Kapuváron született, de szülei még gyermekkorában Szegedre költöztek a Nap utca 8. szám alá. Érdekes egyezés, hogy a magyar avantgárd három prominens teoretikusa, Moholy-Nagy László, Balázs Béla és Hevesy Iván is rendelkezik szegedi kötődéssel. A mostani kiállítás Hevesy születésének 120. évfordulója alkalmából az elméleti szakember és művész rendkívül gazdag, és eleddig hiányos recepcióval bíró életművét állítja középpontja. A kiállítás megnyitóján jelen volt Hevesy Iván lánya, Hevesi Katalin is, aki az anyag összegyűjtésének folyamatában is közreműködött.

A kecskeméti kiállítás megnyitóján Baki Péter múzeumigazgató bevezetőjét követően Korniss Péter fotóművész személyes hangvételű megnyitó beszédében nem véletlenül hangsúlyozta Hevesynek a magyar fotográfia korszerűsítésének terén tett erőfeszítéseit, amit cseh és szlovák fotótörténeti kontextusba helyezett. Hasonlóképpen Albertini Béla, a kiállítás kurátora is a tárlaton bemutatott fotók, könyvek és egyéb szöveges anyagok nemzetközi összefüggésére hívta fel a figyelmet, mert a magyar avantgárd művészet a Horthy-korszak ellenséges magatartása miatt folyamatosan információhiánnyal és a legújabb fejleményektől való elzártság problémájával küszködött (lásd erről György Péter Az elsüllyedt sziget című tanulmányát, melyben több hivatkozás történik Hevesyre is). Így, miközben külföldön – az amúgy is rendszerint emigrációba kényszerült – magyar avantgárd művészek jóval nagyobb elismerésnek örvendtek, aközben itthon a recepció jóformán hallgatott róluk, vagy egyenesen gátakat állított eléjük. Amíg azonban Kassák Lajos számos avantgárd művészhez hasonlóan visszaklasszicizálódott, és egyszersmind elszigetelődött a nemzetközi tendenciáktól, addig Hevesy Iván, aki a nyugatra emigrált alkotókkal szemben itthon maradt, továbbra is kiállt a progresszív esztétikai törekvések mellett, amint arra a megnyitón Korniss Péter a hivatalos fényképészeti irányvonallal szemben létrejött debreceni Műhely ’67 című kiállítás kapcsán rámutatott.

A mostani kiállításon Hevesy életpályájának dokumentumai és írásai mellett helyet kaptak saját fotói, illetve felesége, a szintén fotóművész Kálmán Kata Hevesy Iván-portréja is. Jóllehet teoretikus munkássága során alapvetően érdeklődött az avantgárd művészet különböző trendjei iránt, fotói jóval hagyományosabb formanyelvet alkalmaznak, mint a történeti avantgárdhoz kapcsolódó irányzatok, például az új tárgyiasság vagy Moholy-Nagy László fotogramjai. Fotográfusként Hevesy inkább a mindennapok témáiból merítkezett, itt látható paraszti tematikájú képein falusi házak, tanyák, munkásokat reprezentáló munkáin kubikusok, nagyvárosi témájú művein pedig bérházak, no meg macskák láthatók. Hevesy Iván azonban nem annyira a szociofotók felől közelítette meg tárgyait és alakjait, jól láthatóan jobban érdeklődött az esztétikai irányú kérdések iránt. Valamennyi képén a fény és árnyék közötti viszonyokra, formateremtő hatásokra, a negatív és pozitív elemek kontrasztjára, a sötét tónusokra és a kiemelésekre fókuszál (bár ez jószerivel minden fotóról elmondható). Ez figyelhető meg a harmincas években készült, ablakmélyedést mutató Falfelület vagy az Almák a kosárban, kés (1931) című képén, és még az amúgy mellbevágó, az amputált lábak hiányát mintegy „profilból” megörökítő Hadirokkant című fényképén is az esztétikai kérdések dominálnak a dokumentatív funkció helyett.

Az emlékkiállítás azonban nemcsak Hevesy Iván fotóinak válogatott gyűjteményét adja közre, nemcsak fotókiállítás, hanem egyúttal életművéről is szól, így sorba rendezi életének és tudományos pályafutásának emlékeit a családfától kezdve a haláláig (és még tovább). A művészettörténész Kapuváron született értelmiségi családban (apja Hevesi János, tanár, az első kapuvári újság, a Rábaköz alapító-főszerkesztője, anyja pedig Sikor Margit írónő volt), és az anyai ág révén felmenői között tarthatta számon Schedel (Toldyra magyarosított) Ferencet, a „nemzeti tudományok” egyik atyját. Ezért Csiszár Attila, a kapuvári Rábaközi Muzeális Gyűjtemény kezelője és a Soproni Múzeum etnográfusa-muzeológusa jóvoltából kapuvári vonatkozású anyagok is helyet kaptak a kiállításon. Itt jegyezném meg, hogy amíg az újságíró apa a helyi lap fejlécén következetesen „i” végződéssel írta a nevét, addig fia „y”-t alkalmazott, de az itt bemutatott halotti anyakönyvi kivonat másolatán ismét „i” olvasható. Ezzel kapcsolatos kérdésemre a művészettörténész lánya, Hevesi Katalin (ismét „i” végződéssel) felvilágosított, hogy édesapja művésznévként ugyan a nemesi végződést preferálta, de az y/i a hivatalos iratokban is gyakorta ingadozik.

Albertini Béla, a kiállítás kurátora jól láthatóan azt a koncepciót igyekezett megvalósítani, hogy az életút anyagait a nemzetközi művészeti trendekkel kontextualizálja, rámutatva a magyar és a külföldi törekvések szinkronitására (vagy adott esetben különbségeire). Így az egyes életszakaszok Hevesy-vonatkozású anyagai mellett együttesen láthatók például Brassaï, Moholy-Nagy, Escher Károly képei (pontosabban azok másolatai), és levelezésének darabjai, például Moholy-Nagy neki írt sorai. Továbbá a művészettörténeti könyvek mellett párhuzamosan ott állnak Roland Barthes vagy éppen Susan Sontag fotóelméleti reflexióinak példányai is. Mindazonáltal Hevesy Iván művészettörténeti és teoretikus tevékenysége oly széles látókörű és gazdag, hogy önálló könyveinek és szövegeinek száma csaknem tandoris magasságokba ér. Hevesy ugyanis számos filmelméleti cikket és – utólag összeállított – némafilm-történeti szintézist  írt.  A filmjáték esztétikája és dramaturgiája című komplex elméleti könyvét – noha az említés szintjén még az Oxford Filmenciklopédiában is szerepel – a recepció mostohábban kezelte Balázs Béla könyvénél, miközben A látható ember alig valamivel korábban született. Emellett az avantgárd irányzatainak is számos kötetet szentelt, melyeket az egykorú külföldi interpretációk mellett érdemes lenne Kassák szintézisével is összevetni. Mindezeken túl termékenységét jelzi, hogy gyakorlatilag megszámlálhatatlan mennyiségű könyvben, füzetben és cikkben foglalkozott a fotográfia kérdéseivel, és nemcsak annak művészeti oldalával, hanem olyan technikai aspektusaival is, mint például „az állatok fényképezése” vagy „a tájképfotografálás technikája”. A Hevesy-kutatás hiányosságait jelzi, hogy számos írása, az avantgárd művészekkel folytatott levelezése túlnyomórészt kiadatlanul, az MTA kézirattárában hever, noha ezek elengedhetetlenek lennének a hazai avantgárd történetének mélyebb értelmezéséhez.

Hevesy Iván sokrétű és terjedelmes teoretikus és kritikai tevékenységét a művészettörténeti recepciónak érdemesebb volna az eddigieknél jóval részletesebben feltérképeznie, illetve – mint Albertini Béla tette – kontextusba állítania, és ezt nem csak azért szorgalmazom, mert kapuváriként, szegediként és vizkultosként háromszorosan is kapcsolódom Hevesyhez.

Gerencsér Péter

 

Százhúsz éve született Hevesy Iván” című kiállítás

Kurátor: Albertini Béla fotótörténész

Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét (2013. november 22 – 2014. január 26.)

 


Címke: , , , ,
2019.09.16 - tiszatáj

INTERJÚ KORMÁNYOS ÁKOSSAL
Szeptember 21-én mutatják be ismét a Szegedi Nemzeti Színház balett termében Kormányos Ákos Raktárépület című drámáját Kállai Ákos rendezésében. Az előadás olyan társadalmi problémák bemutatására vállalkozott, melyekről napi szinten értesülhetünk különböző sajtóorgánumokból, ám áfogó stratégia még mindig nem született a probléma hatékony kezelése érdekében. A nemi erőszakról, az arról való közbeszédről, általános társadalmi reakciókról, a színház és a művészet feladatáról beszélgettünk… – TASKOVICS VIKTÓRIA INTERJÚJA

>>>
2019.09.16 - tiszatáj

SZÉLJEGYZETEK A HELIKON FOLYÓIRAT DEHUMANIZÁCIÓ-SZÁMÁRÓL
Megjelent a Helikon folyóirat idei első száma. A Timár Andrea által szerkesztett kiadvány egy konferencia előadásainak anyagából készült, s a Dehumanizáció: az elkövető alakja címet viselve a téma irodalmi reprezentációjával foglalkozik. De miért az elkövetőjével? A huszadik századi történelmi traumák művészi ábrázolásában alapvetően az áldozatot került kitüntetett pozícióba… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.09.14 - tiszatáj

SZUVENÍR
Levelekre, jegyzetekre, régi fotókra és szkriptekre hagyatkozva alkotta meg legutóbbi drámáját a brit rendezőnő, Joanna Hogg. Virtigli szerzői kommentárt, egész pontosan memoárt írt kamerával: a Sundance-en debütált Szuvenír időutazás Hogg fiatalkorába, a ’80-as évek elejére. A film egyik fontos mellékszerepét az életében 10 éves kora óta jelen lévő Tilda Swinton játssza, a hasonlóságok pedig nem állnak meg itt, lévén Hogg éppen a színésznő 22 éves lányában, Honor Swinton Byrne-ben látta meg az alteregóját… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.09.13 - MTI

Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus – tudatta a család pénteken az MTI-vel.

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

– így jellemezném a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban elmaradt Molnár Ferenc-átirat bemutatójának elmaradását. Molnár jogörökösei nem engedélyezték az általuk képviselt szerzőnek a Mohácsi testvérek által átdolgozott Delila című darabjának bemutatását. Joguk volt hozzá, és ennek érvényt szereztek. Pont. Ám ahogy az előadóművészek rendre (át)értelmezik az interpunkciókat – a szerzőknek a mű értelmezésére és előadására vonatozó, szövegben, kottában lefektetett jeleit –, úgy én is (át)értelmezem a fenti pont-ot… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

OROSZ–LETT FILM
Egy filmkritika némileg túllépi a hatáskörét, ha a megszokottnál bővebben beszél a film cselekményéről és a stábtagokról – Szergej Livnyev Van Goghok című filmje esetében ez azért látszik indokoltnak, mert különleges rendezői pályáról és alkotásról van szó… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

INTERJÚ CSÁNYI DÓRÁVAL A KORTÁRS KÖNYVILLUSZTRÁCIÓ ÚJ ÚTJAIRÓL
Ami izgalmas egy szöveg nélküli könyvben, hogy a mesélést visszatereli a szájhagyomány irányába, ahány mesélő, annyi megfogalmazás, annyi értelmezés születik majd, és ez még inkább igaz, amikor nem egy ismert mesére, hanem egy saját történetre épül a könyv. Itt nincsenek jó vagy rossz megoldások, nincs egyetlen jó megfejtés, hanem millió jó megfejtés lehetséges, hiszen mindenki a saját látásmódjának, hangulatának, a saját vagy a gyerek életkorának, érdeklődésének megfelelően „olvassa” majd a képeket és „írja” a saját történetét… – RÉVÉSZ EMESE INTERJÚJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

ÉLŐSKÖDŐK
Noha a rendező éleslátásáról bizonyságot téve deklarálja a dél-koreai anyagi különbségeket, a saját nemzetén belül húzódó áthidalhatatlan szakadékot nincstelen és jómódú között, az idén Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazott dráma sosem lokális felvetéseken, hanem univerzális problémákon állapodik meg. Bravúros szimbolikával teremt hátteret a konfliktusoknak… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő