08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
06.18.
| Világszerte elérhető lesz a Müpa Wagner-fesztiválja >>>
06.12.
| A Quasimodo költőverseny fesztivállá növi ki magát. >>>
05.31.
| Rendhagyó gyermeknap a Müpával >>>
05.22.
| Táncold körbe Magyarországot online! >>>
05.20.
| Közös, szolidaritáson alapuló kampány indult >>>
05.15.
| Új MADOKE-akció >>>
05.14.
| Ezen a héten a Hóhérokat adja a Miskolci Nemzeti Színház! >>>
05.11.
| 25 éves a Söndörgő >>>
05.08.
| Vírushelyzet vs. szerzői jog >>>
05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
NAPI TANDORI

05.29.
| Jövőbe tekint a Szegedi Szabadtéri Játékok >>>
05.28.
| Indiában debütál Goztola Kristina új filmje >>>
05.28.
| Elhunyt Dr. Diószegi István történész >>>
05.26.
| Ezek a könyvek esélyesek az idei Merítés-díjra >>>
05.26.
| Wa(l)king the city – Pályázati kiírás >>>
05.22.
| Online tárlaton láthatók a szegedi Táblaképfestészeti Biennálé alkotásai >>>
05.21.
| Könyvtárak az álhírek ellen a koronavírus-járvány idején is >>>
05.18.
| Elindult a Cinego >>>
05.13.
| Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesText >>>
05.12.
| Nádasy Erika kapta idén a Déryné díjat! >>>
05.05.
| Elstartolt az 1749.hu >>>

Aczél Géza, Samuel Martin Eno Belinga, Gömöri György, Julesz János, Rékai Anett, Vajsenbek Péter versei

Bene Zoltán, Kovács Katalin, Nyerges Gábor Ádám prózája

Bartha-Kovács Katalin, Éles Árpád, Nagy Fruzsina tanulmánya

Bakonyi István, Baráth Tibor, Kabdebó Lóránt, Lukács Barbara, Sántha József, Széchenyi Ágnes kritikája

>>>

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>

Az érzékelés határai
2013.11.05 - tiszatáj

MEGGYESKERT, ÖRKÉNY SZÍNHÁZ

Zsótér Sándor kortárs színházat csinált a Meggyeskertből. Zavarba ejtő utalások, jelenünkre való roppant összecsengések figyelhetők meg a rendező első Csehov művet színpadra állító alkotásában. Zsótér erősen törekedett arra, hogy a berögzült Csehov-képet lebontsa. Nincs polgári szoba, idilli kert, nincs melankólia, vagy nosztalgia. Van viszont Cseresznyéskert helyett Meggyeskert, és műfajilag farce, négy felvonásban.

Az Örkény Színház színpadának ölelésében fogadja a nézőt Ambrus Mária díszlete. Már a színlap alapján kiviláglik, hogy az alkotók szakítani kívánnak a Csehov-értelmezést nehezítő panelekkel, így a díszlet – amivel a néző először szembesül – döntő hatású. A történettel korreláló, azt kiegészítő, a befogadói elemzést markánsan irányító tér született. A csehovi szituáció szerint a súlyosan eladósodott Ranyevszkaja és testvére Gajev hazatér Párizsból Oroszországba. Adósságuk lefaragása csupán a meggyeskert hasznosításával válna lehetségessé, erre azonban nem törekednek.

Ambrus Mária tere maga a valószínűtlenség, az illúziók kicsúcsosodása. Párizs után egy mesterséges, műanyag valóságba érkezik a két testvér, Ranyevszkaja lánya, nevelőnőstül, inasostul. A kertet egy műanyag pálmafa jelenti, amely hangsúlyozza a szereplők művi ábrándjait. Az első perctől tudható, hogy a kert valójában már rég nem létezik. A pálmafa a puszta idegenség képzetét kelti, a tárgyak mellett és mögött a színház fekete falait látjuk, a teljes struktúra egy óriási fikcióként értelmezhető, amely mindössze a színházi térben létezik. A pálmafán kívül egy hatalmas macskafej tekint le a színpadról, ez Ranyevszkaja összetett személyiségét igyekszik értelmezni a befogadó számára. Egyszerre jeleníti meg a nőisége csúcsán járó nőt, aki a gyermeki lét idillikus képeivel képtelen szakítani. A macskafej többfunkciós tér az előadásban. A gyermeklét idillizmusát és az előadás végén a halál helyét egyaránt magába foglalja. A két tárgy között egy mobiltelefon-dívány is helyet foglal: kihagyhatatlan elem.

Zsótér elsődleges módszere, hogy a jelenbe illeszti az előadást, arra kíváncsi, hogy a mának mit tud kifejezni a több mint száz évvel ezelőtt keletkezett darab. Kerekes Éva Ranyevszkaját kiégett, megfáradt, életidegen nőnek formázza, amelyet ellenpontoz üde szépsége. Árnyaltan láttatja színes megjelenését, s hozzáteszi látszatlétben tobzódó életét. Debreczeny Csaba képes spontán, a kiszámíthatatlanságát megmutató Gajevet nyújtani, hogy a néző pontosan érezze, hogy gondolatai mikor hullámzanak éppen egy másik valóságban – esetleg egy billiárdpartin. A Meggyeskert legfőbb célja tehát az élettől való távolesés tragédiájának láttatása, a problémák megoldása előli menekvés. A farce műfaját kidomborítva kellő humorral emeli az előadást Zsótér – az irónia végig előremozdító, hangulatbefolyásoló elem. Znamenák István Szimeonov-Piscsik szerepében például kiváló öniróniával rendelkező figura. Az előadás az irónia és a humor hiányával is jól operál, így a tragikus jelentéstartalmakat még erőteljesebbé teszi. Ezáltal képződik meg az egyértelmű utalás a jelenre, egyetemes mondanivaló tekintetében a közép-európai tragikumra, amely egyaránt jelenti a tespedtséget, a valóságtól való menekvést, a problémák megoldásában való részvétel elutasítását. A Meggyeskert tragikuma az identitás elvesztését és visszaszerzéséről való lemondást is bemutatja, a virtuális műanyagvilág zártságában vergődő szereplők életét. Ranyevszkaja lehetetlen ábrándjai közben macskaként nyújtózik el a kinyitható mobiltelefon-díványon, miközben a meggyeskertjével együtt szemünk előtt hullik darabokra a világ. A helyzet a Lopahinoknak áll. Nagy Zsolt mv. alakításában Lopahin erős, meghatározó jelenléttel bír,  céltudatos személyiség. Hiába próbálja kirántani Ranyevszkaját ábrándlétéből, lehetetlen vállalkozás.

Az előadás világában talán egyedül Firsznek van még tényleges arca, azonban Békés Itala megrendítő alakításában az öreg inas által képviselt rend lassú elmúlása úgyszintén végbemegy. Ugyanakkor Firsz még élő karakter, a múlttal kapcsolatot tart, értekezik a régi világból – a többi szereplő számára a múlt nem kitapintható. A polgári szobabelsők korának elsüllyedését az apró játékszerként megjelenő száz éves szekrény jeleníti meg. Az identitásukat vesztett lelkek báb-létének plasztikus láttatása is a díszletek által valósul meg. A harmadik felvonás ünnepi fogadást tartalmazó jelenetében a szereplők a mennyezetről lelógó kis ülőalkalmatosságokon himbálóznak. Az illúzió görcsös birtoklását a jelmezek (jelmeztervező: Benedek Mari) is hangsúlyozzák. Ranyevszkaja és Gajev ruhája az egzotikumok világához közelít. Mintha a kert megjelenne Ranyevszkaja jelmezén, erősítve, hogy a kert illúziója teljesen össze van kötve a szereplővel. A befejező felvonásban mikor Lopahin közli a meggyeskert megvásárlását, egy Ranyevszkaja felé tett határozott lendítéssel (mintha kivágná) jelzi az illúziók összeomlását. Kerekes Éva Ranyevszkajája odaadón rogyik össze, Lopahin karjaiba.

Pavis szerint a farce-ban olyat is ki lehet mondani, amit más műfajok nehezen engednek. Zsótér Meggyeskertje a lemondó, a küzdeni képtelen emberek jellemrajzát kívánta artikulálni. Ranyevszkaja, mintegy szerepéből kilépve, a második felvonásban a nézőtér felé fordulva Lopahin „színházi élményére” reflektálva mondja: „Ne járjatok színházba. Inkább nézzetek magatokba!” A tiszta, egyenes beszéd azonban Trokán Nóra mv. által megformált Sarlotta Ivanovnára jellemző leginkább, aki még érti világban elfoglalt helyét, groteszk módon éppen azt, hogy nem tudja magáról, kicsoda. Ő fejezi ki verbálisan, hogy nincs arca, nincs személyi igazolványa, nem tudja hány éves; kifejezi, hogy gyökértelen.

Zsótér rendezéseinek sorába a Meggyeskert is erőteljesen beleilleszkedik, a vizualitáson alapuló világérzékelésbe, önnön teremtett virtuális valóságába betokosodott egyének élete mutatkozik meg a darabban. A döntésképtelenség következményeként összekuszálódott viszonyokból pedig nehezen lehet kitörni: akkor bizony a Lopahinok döntenek a fejünk felett; az élet pedig bizonyosan „meggykeserű” marad.

Fritz Gergely

 

[nggallery id=255]

Fotók: Szigetváry Zsolt (MTI)


Címke: , , , ,
2020.05.31 - tiszatáj

IRODALOM ÉS FESTÉSZET PAUL KLEE SCHRIFTBILDER CÍMŰ KORSZAKÁBAN
„[Az] Énekek éneke zavarba ejtően más arcát mutatja az alkotónak, hiszen tárgya nem illeszkedik be a Klee-természet fantasztikus idilljébe, a növényvilág, a házak és az emberalakok népes kozmoszába, abba a jól felismerhető figurativitásba, tárgyválasztásba, amiből Klee saját művészkarakterét, saját szobrát tudatosan faragta ki az utókornak. Tehát első ránézésre semmilyen összefüggést nem ismerhetünk fel, ami valamilyen megfejtésre, ikonológiai értelmezésre szorul […]

>>>
2020.05.29 - tiszatáj

AZ IFJÚ AHMED
Szűk, néha klausztrofób terei, valamint a karakterek mozdulatait nyomon követő kézikamerás beállítások miatt a Dardenne fivérek új műve egyrészt realista, szociodrámai igénnyel lép fel, másrészt a pályaképükön végigvonuló legfontosabb témákat, a hétköznapi emberek ábrázolását és a bennük feltárulkozó humánumot sem hagyja parlagon heverni… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.29 - tiszatáj

LOUISE MOILLON: CSERESZNYÉSTÁL, SZILVÁK ÉS SÁRGADINNYE
Hosszú volt az út, amely a Saint-Germain-des-Prés-i apátság felé vezetett. A kocsis lassan bandukolt a hajnali ködben, lába elszokott a gyaloglástól. Megbokrosodott lovát a városkapunál hagyta, a fogadósné gondjaira bízta, míg vissza nem ér. Jól ismerte a Szajna bal partján magasodó kőtemplomot és környékét, az ott élő művészembereket és kereskedőket, akik egymás között sajátos nyelven beszéltek, flamand torokhangokat vegyítettek a francia szavak közé […]

>>>
2020.05.28 - tiszatáj

J. M. W. TURNER THOMSON’S AEOLIAN HARP (THOMSON ÆOLHÁRFÁJA)
„William Turner minden idők egyik leghíresebb és legeredetibb művésze; festészetével kapcsolatban a szakirodalom többsége szuperlatívuszokban fogalmaz. A művészettörténetben a „fény őrültjeként” emlegetik, „aki valóságos katalógusát adta a fenségesnek”, és aki „a végsőkig kifinomult ábrázolásaival ajándékozott meg minket”. Turner munkássága és hagyatéka azonban nemcsak képzőművészeti, de lírai alkotásokat is tartalmaz – amint erre elenyészően kevesen, de az utolsó ötven év kutatásai közül többen is felhívták a figyelmet […]

>>>
2020.05.27 - tiszatáj

RÉVÉSZ EMESE: SIMI ÉS A RENDETLEN BETŰK
Révész Emese nevével eddig leggyakrabban művészettörténeti kontextusban találkozhattunk, a gyermekkönyvek kapcsán is leginkább művészettörténeti, illusztrációs kérdésekkel összefüggésben. Most megjelent könyvével a gyermek- és ifjúsági irodalom platformján jelentkezett, az elemzői oldalról az alkotói oldalra térve át. Könyvének főhőse Simi, az óvodából iskolába kerülő kisfiú, akinek iskolakezdő éve jelentősen különbözik osztálytársaitól… – KATONA ANDREA KRITIKÁJA

>>>
2020.05.26 - tiszatáj

BÖDECS LÁSZLÓ: AZ ÁRVÍZ HELYE
Bödecs László második kötete is a hiány esztétikájára épít, ahogy számos műalkotás a XX. század elejétől egészen napjainkig. A hiányérzet, a töredezettség, szétesettség, az értékvesztettség tapasztalatából táplálkozó művek a világot, a dolgokat in absentia ábrázolják. A hiány azonban olyan jel nélküli jelölet, olyan üres hely, lyuk, hézag, repedés, űr stb., amely mindig a valamivel – az artikulálhatóval, jelenlévővel – szembeállítható. A semmi is a valamivel, mindennel szemben megképződő nemlét… – VISY BEATRIX KRITIKÁJA

>>>
2020.05.25 - tiszatáj

AZ ELSŐ ÁRULÓ

Radikális baloldaliként indult, Pasolini barátjaként tartották számon az idén 81 éves Marco Bellocchiót, jóllehet tavalyi maffiadrámája végképp nem bír semmilyen újító, pláne felforgató szándékkal: Az első áruló olykor csúnya kilengésekkel, de összességében biztos kézzel felépített biopic, amelynek esélye sincs, sőt, talán soha nem is akart a legnagyobbak közé emelkedni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL
Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő