11.29.
| Vándorutak a Müpában >>>
11.28.
| Függetlenségi nyilatkozat – Juhász Kata különös műfaji kísérlete >>>
11.28.
| ZUG – Kerekasztal Színház: Vitaszínház a környezettudatosságról >>>
11.28.
| Asztali beszélgetések… – In memoriam Radnóti Miklós >>>
11.28.
| Kerekasztal Színház – Vitaszínház a környezettudatosságról >>>
11.21.
| ZUG művészeti tetthely – Homo Ludens Projekt: Humánia >>>
11.21.
| A 16. Verzió Filmfesztivál szegedi programjai >>>
11.20.
| Grand Café – Próza Nostra Irodalmi Estek: Moskát Anita és Brandon Hackett >>>
11.19.
| Novemberi Sikersztorik a JATE Klub színpadán >>>
11.17.
| Háború utáni és kortárs művekből rendez aukciót a Virág Judit Galéria >>>
11.16.
| Átadták a 16. Verzió Filmfesztivál díjait! >>>
11.15.
| Átadták az ARTtransfer-díjat – A Ludwig Múzeum a kortárs művészet közvetítésének elismerésére alapított új díját >>>
11.14.
| Fergeteges Molière-komédia az Újszegedi Szabadtéri Színpadon >>>
11.07.
| Már elérhetők az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál 2020 jegyei >>>
11.05.
| Budapest Debut Film Forum a Friss Hús filmfesztiválon – várják a filmterveket >>>
10.29.
| Karácsony a Szegedi Szabadtérivel: már kaphatók a kedvezményes bérletek >>>
10.27.
| Felavatták a felújított kökösi unitárius templomot >>>
10.25.
| Alföldi Róbert rendezi a szegedi West Side Story-t >>>
10.24.
| Művészettörténeti szenzáció a kárpátaljai Visken >>>
10.17.
| New Flash >>>

Benesóczky László, Boda Magdolna, Csontos Márta, Kurdy Fehér János, Mohai V. Lajos, Nagy Márta Júlia, Nagy Zopán, Schneider Éva, Simon Bettina, Szegedi Eszter versei
Ferdinánd Zoltán, Szakács Réka, Tóbiás Krisztián prózája
Interjú Danyi Zoltánnal
Franciák, figurák, fordítások (Kovács Eszter, Kovács Ilona, Penke Olga tanulmányai)
Perovics Zoltán Artopédlandia című kiállítása

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Az érzékelés határai
2013.11.05 - tiszatáj

MEGGYESKERT, ÖRKÉNY SZÍNHÁZ

Zsótér Sándor kortárs színházat csinált a Meggyeskertből. Zavarba ejtő utalások, jelenünkre való roppant összecsengések figyelhetők meg a rendező első Csehov művet színpadra állító alkotásában. Zsótér erősen törekedett arra, hogy a berögzült Csehov-képet lebontsa. Nincs polgári szoba, idilli kert, nincs melankólia, vagy nosztalgia. Van viszont Cseresznyéskert helyett Meggyeskert, és műfajilag farce, négy felvonásban.

Az Örkény Színház színpadának ölelésében fogadja a nézőt Ambrus Mária díszlete. Már a színlap alapján kiviláglik, hogy az alkotók szakítani kívánnak a Csehov-értelmezést nehezítő panelekkel, így a díszlet – amivel a néző először szembesül – döntő hatású. A történettel korreláló, azt kiegészítő, a befogadói elemzést markánsan irányító tér született. A csehovi szituáció szerint a súlyosan eladósodott Ranyevszkaja és testvére Gajev hazatér Párizsból Oroszországba. Adósságuk lefaragása csupán a meggyeskert hasznosításával válna lehetségessé, erre azonban nem törekednek.

Ambrus Mária tere maga a valószínűtlenség, az illúziók kicsúcsosodása. Párizs után egy mesterséges, műanyag valóságba érkezik a két testvér, Ranyevszkaja lánya, nevelőnőstül, inasostul. A kertet egy műanyag pálmafa jelenti, amely hangsúlyozza a szereplők művi ábrándjait. Az első perctől tudható, hogy a kert valójában már rég nem létezik. A pálmafa a puszta idegenség képzetét kelti, a tárgyak mellett és mögött a színház fekete falait látjuk, a teljes struktúra egy óriási fikcióként értelmezhető, amely mindössze a színházi térben létezik. A pálmafán kívül egy hatalmas macskafej tekint le a színpadról, ez Ranyevszkaja összetett személyiségét igyekszik értelmezni a befogadó számára. Egyszerre jeleníti meg a nőisége csúcsán járó nőt, aki a gyermeki lét idillikus képeivel képtelen szakítani. A macskafej többfunkciós tér az előadásban. A gyermeklét idillizmusát és az előadás végén a halál helyét egyaránt magába foglalja. A két tárgy között egy mobiltelefon-dívány is helyet foglal: kihagyhatatlan elem.

Zsótér elsődleges módszere, hogy a jelenbe illeszti az előadást, arra kíváncsi, hogy a mának mit tud kifejezni a több mint száz évvel ezelőtt keletkezett darab. Kerekes Éva Ranyevszkaját kiégett, megfáradt, életidegen nőnek formázza, amelyet ellenpontoz üde szépsége. Árnyaltan láttatja színes megjelenését, s hozzáteszi látszatlétben tobzódó életét. Debreczeny Csaba képes spontán, a kiszámíthatatlanságát megmutató Gajevet nyújtani, hogy a néző pontosan érezze, hogy gondolatai mikor hullámzanak éppen egy másik valóságban – esetleg egy billiárdpartin. A Meggyeskert legfőbb célja tehát az élettől való távolesés tragédiájának láttatása, a problémák megoldása előli menekvés. A farce műfaját kidomborítva kellő humorral emeli az előadást Zsótér – az irónia végig előremozdító, hangulatbefolyásoló elem. Znamenák István Szimeonov-Piscsik szerepében például kiváló öniróniával rendelkező figura. Az előadás az irónia és a humor hiányával is jól operál, így a tragikus jelentéstartalmakat még erőteljesebbé teszi. Ezáltal képződik meg az egyértelmű utalás a jelenre, egyetemes mondanivaló tekintetében a közép-európai tragikumra, amely egyaránt jelenti a tespedtséget, a valóságtól való menekvést, a problémák megoldásában való részvétel elutasítását. A Meggyeskert tragikuma az identitás elvesztését és visszaszerzéséről való lemondást is bemutatja, a virtuális műanyagvilág zártságában vergődő szereplők életét. Ranyevszkaja lehetetlen ábrándjai közben macskaként nyújtózik el a kinyitható mobiltelefon-díványon, miközben a meggyeskertjével együtt szemünk előtt hullik darabokra a világ. A helyzet a Lopahinoknak áll. Nagy Zsolt mv. alakításában Lopahin erős, meghatározó jelenléttel bír,  céltudatos személyiség. Hiába próbálja kirántani Ranyevszkaját ábrándlétéből, lehetetlen vállalkozás.

Az előadás világában talán egyedül Firsznek van még tényleges arca, azonban Békés Itala megrendítő alakításában az öreg inas által képviselt rend lassú elmúlása úgyszintén végbemegy. Ugyanakkor Firsz még élő karakter, a múlttal kapcsolatot tart, értekezik a régi világból – a többi szereplő számára a múlt nem kitapintható. A polgári szobabelsők korának elsüllyedését az apró játékszerként megjelenő száz éves szekrény jeleníti meg. Az identitásukat vesztett lelkek báb-létének plasztikus láttatása is a díszletek által valósul meg. A harmadik felvonás ünnepi fogadást tartalmazó jelenetében a szereplők a mennyezetről lelógó kis ülőalkalmatosságokon himbálóznak. Az illúzió görcsös birtoklását a jelmezek (jelmeztervező: Benedek Mari) is hangsúlyozzák. Ranyevszkaja és Gajev ruhája az egzotikumok világához közelít. Mintha a kert megjelenne Ranyevszkaja jelmezén, erősítve, hogy a kert illúziója teljesen össze van kötve a szereplővel. A befejező felvonásban mikor Lopahin közli a meggyeskert megvásárlását, egy Ranyevszkaja felé tett határozott lendítéssel (mintha kivágná) jelzi az illúziók összeomlását. Kerekes Éva Ranyevszkajája odaadón rogyik össze, Lopahin karjaiba.

Pavis szerint a farce-ban olyat is ki lehet mondani, amit más műfajok nehezen engednek. Zsótér Meggyeskertje a lemondó, a küzdeni képtelen emberek jellemrajzát kívánta artikulálni. Ranyevszkaja, mintegy szerepéből kilépve, a második felvonásban a nézőtér felé fordulva Lopahin „színházi élményére” reflektálva mondja: „Ne járjatok színházba. Inkább nézzetek magatokba!” A tiszta, egyenes beszéd azonban Trokán Nóra mv. által megformált Sarlotta Ivanovnára jellemző leginkább, aki még érti világban elfoglalt helyét, groteszk módon éppen azt, hogy nem tudja magáról, kicsoda. Ő fejezi ki verbálisan, hogy nincs arca, nincs személyi igazolványa, nem tudja hány éves; kifejezi, hogy gyökértelen.

Zsótér rendezéseinek sorába a Meggyeskert is erőteljesen beleilleszkedik, a vizualitáson alapuló világérzékelésbe, önnön teremtett virtuális valóságába betokosodott egyének élete mutatkozik meg a darabban. A döntésképtelenség következményeként összekuszálódott viszonyokból pedig nehezen lehet kitörni: akkor bizony a Lopahinok döntenek a fejünk felett; az élet pedig bizonyosan „meggykeserű” marad.

Fritz Gergely

 

[nggallery id=255]

Fotók: Szigetváry Zsolt (MTI)


Címke: , , , ,
2019.11.16 - tiszatáj

OLGA TOKARCZUK ÉS PETER HANDKE VILÁGAI A GRAND CAFÉBAN
A szegedi Grand Café 2019. november 12-én irodalmi beszélgetéssel köszöntötte a friss Nobel-díjasokat, Olga Tokarczukot és Peter Handkét. A beszélgetést Erdélyi Ágnes, a Kép-Szín-Ház Művészmozi Alapítvány vezetője moderálta. A két, magyarul csak részben olvasható életművet a szerzők szakértő rajongói, Bombitz Attila és Keserű Gizella mutatták be a közönségnek… – KOVÁCS KRISZTINA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.11.15 - tiszatáj

SZÍVEK KIRÁLYNŐJE
Zöldbe és szürkébe bugyolált erdei részlet – első körben rögtön a harmóniára asszociálnánk, csakhogy a dán-egyiptomi May el-Toukhy erotikus melodrámájának nyitánya fejtetőre állítja az elvárásainkat. Pörögni kezd a felvevőgép, szimbolikusan érezzük, beköszöntött a káosz, valami rossz készülődik,,, SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.15 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
aatoth franyo tárgyaival, képeivel provokálja és sokkolja a nézőt, gondolatban cselekvésre ösztönzi, amit lát, az most valami előtt vagy után, vagy valami helyett létezik? Nem egy színpadi előadás díszletét tárja elénk a művész, hanem mást, egyfajta mágiát, érzékenységet a természet szépsége iránt […]

>>>
2019.11.13 - tiszatáj

KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ: APRÓMUNKA EGY PALOTÁÉRT
Úgy tűnik, a Krasznahorkai-univerzum súlyosan és rendíthetetlenül, csupán a maga törvényeinek engedelmeskedve gravitál az irodalmi térben, és e kikezdhetetlen alkotói szuverenitás a független gondolkodás és létezés etikáját írja bele az életmű egészébe. A periféria, a margó határvidékén történő berendezkedés nem csak a szerzői autonómia, hanem az aktuális irodalmi divatokat következetesen figyelmen kívül hagyó szövegek tekintetében is a szabadság megőrzésének egyik lehetséges biztosítéka… – SZABÓ GÁBOR KRITIKÁJA

>>>
2019.11.12 - tiszatáj

OLOSZ ELLA TEXTILMŰVÉSZ ALKOTÁSAIBÓL NYÍLT EMLÉKKIÁLLÍTÁS
A kedvencemmé lett egy fénykép Olosz Elláról: az, amelyiken a művész egyik geometrikus rendbe zárt szőttese előtt áll, karba font kézzel egy finoman csíkozott blézerben. A törékeny alak mintha maga is a mögötte látható mű szerves része lenne. Azt hiszem, ez egy jellemző kép róla, ez a nagyszerű asszony testileg, lelkileg azonosult művészetével. Ez az autentikusság átsüt a szövedékeken, leragyog a szőnyegekről, a ránk hagyott életművéből személyisége pontosan kiolvasható… – PACSIKA LIA MEGNYITÓJA

>>>
2019.11.12 - tiszatáj

ÁLOM DOKTOR
Járgány motor nélkül. Stephen King legendás Kubrick-kritikája szerint ilyen adaptációt csiszolt 1977-es bestselleréből a híresen perfekcionista direktor. Rögtön ki is ütközik a különbség: az író csupán populáris paneleket tologat, míg a 2001 és a Mechanikus narancs adaptőre szerzői hangütéssel közelít a témához, vagyis darabokra szed, analizál, újra összerak, és valami egyedit teremt. Mike Flanagan misztikus horrorja – vagyis egyszerre a Ragyogás című regény és film folytatása – után még tágabbra nyílik a könyv és mozi közötti rés… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.09 - tiszatáj

KISS JUDIT ÁGNES: A HALÁL MILONGÁT TÁNCOL
Tizenöt éves koromban, konfirmációi előkészítőn a lelkészünk azt a kérdést tette fel nekünk, mihez kezdenénk, ha megtudnánk, hogy 24 óra van már csak hátra az életünkből, és jön a világvége. A többség nagy része szendén megadta a pc választ: kibékülnék a haragosaimmal, elmondanám a szeretteimnek, mennyire fontosak nekem, rendbe tenném a dolgaimat, imádkoznék Istenhez stb. Egy lány volt csak közöttünk, aki ki merte mondani a frankót, én bizony kipróbálnám a kábítószert és a szexet, mert nem akarok úgy meghalni, hogy egyikben sem volt részem… – ISTÓK ANNA KRITIKÁJA

>>>
2019.11.07 - tiszatáj

A XXIX. PLEIN AIR NEMZETKÖZI ALKOTÓTELEP KIÁLLÍTÁSA ELÉ
Tudjuk, hogy egy művésztelepet elindítani és működtetni nem egyszerű dolog. Munka van vele. Sokba kerül. Akkor mégis miért szeretne Csongrád városa művésztelepet magának – Európa és Magyarország sok más településével együtt? Talán azért, mert csupán a művészet képes időtállóan és hitelesen dokumentálni egy időszakot, egy kort. Hogy a művészet maradéktalanul tiszta, romlatlan és igazmondó lenne? Szó sincs róla. De még mindig ez a legjobb megoldás. Ahogyan a demokrácia… – GYARMATI GABRIELLA MEGNYITÓJA

>>>
2019.11.03 - tiszatáj

INTERJÚ A HOMO LUDENS PROJECT ALKOTÓIVAL
A Homo Ludens Project kompániájáról nehéz úgy beszélni, hogy ne személyes emlékek, tapasztalatok sora rohamozzon meg. Több elsőjénél ott voltam, és egészen felemelő látni, merre haladnak. Ahogy ott ülök a megbeszélt helyünkön Benkő Imolára és Szilágyi Szabolcsra várva, az jut eszembe, hogy ők is olyan emberek, akikkel ott tudom felvenni a beszélgetés fonalát, ahol leejtettük. Két folyton mozgó figura, akik folyamatosan feszegetik a határaikat, ezzel bevállalva olyan élethelyzeteket akár szakmai téren, akár civil életükben, amelyekre lehet, hogy ők sem számítottak eddig… – TÓTH EMESE INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő