04.22
| Vadlovak – Hortobágyi mese >>>
01.27.
| A Homo Ludens Project a Szövegdiszkó maratonnal zárja a telet >>>
01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Bartók Imre: A nyúl éve
2013.07.03 - tiszatáj
bartok imreMÓRICZ 2013 rovatunkban az idei Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjasokat mutatjuk be. Bartók Imre 1985-ben született Budapesten, 2008-ban filozófia szakos diplomát szerzett az ELTE-n. Két irodalomtörténeti munkát (Paul Celan. A sérült élet poétikája. 2009, L’Harmattan, Rilke. Ornamentika és halál. 2011, L’Harmattan) és két regényt jelentett meg (Fém. Kalligram, 2011, A patkány éve. Libri, 2013). Jelenleg A patkány éve folytatásán dolgozik.

 

(RÉSZLET)

Egyszerűen csak eljut a könyvtárig, és megteszi, amire kérték.

Éppen ezen morfondírozott, amikor odaért. A botladozó léptek nem voltak hát hiába: New York harmadik legnagyobb közkönyvtára előtt állt. Az oromzaton gipszcsigák virítottak, közvetlenül a bejárat mellől pedig fojtogató bűz áradt egy ponyva alól. A kitárt ajtó nyikorgott az elrozsdásodott sarokvason. Odabent homály és por uralkodott, és alig lehetett kivenni bármit is. Gonyolék nyelt egyet – ez kissé fájdalmasnak bizonyult, a torka ugyanis nem perisztaltikusan, hanem egy örvényszivattyúhoz hasonlóan működött –, majd átlépte a ponyva alatt szunnyadó, mozdulatlan tömeget, és bement.

Az előtér üresnek mutatkozott, bár Gonyolék tudta, hogy sosem lehet elég óvatos. Az elmúlt hetek során a pengeéles fogakkal rendelkező farkasok és a savat köpködő mosómedvék jelentették az elsődleges fenyegetést, de találkozott már egyéb megvadult teremtményekkel is. Az övére erősített erszényhez nyúlt, amelyben a bicskáját tartotta. Nem, talán ezúttal nem lesz rá szükség.

Átment egy kétszárnyú üvegajtón, és a könyvtár beosztására vonatkozó kiírást kezdte böngészni. Szórakoztató irodalom, ezoterikus irodalom – ennek láttán ismét nyelnie kellett –, vámpír- és erotikus irodalom – megrázta a fejét –, és végül, a harmadik emeleten: filozófia. Eredetileg valami más lehetett ott, ugyanis a műanyag táblán lévő betűket lefestették, és mellé macskakaparással vésték oda a „filozófia” szót. Különös! – gondolta Gonyolék. Bárhogyan is, ő ezt a helyet kereste, őt ide küldték. És a Hang nem tévedhet.

A levegő itt párásabb volt. Olyan illatok terjengtek, amelyeket még soha életében nem érzett korábban, és az orrában rejlő kis sörték izgatottan táncra perdültek. Felkapaszkodott a harmadik emeletre, miközben a pára egyre csak nőtt, és mikor végre ott állt a lépcső tetején, úgy érezte magát, hogy ahhoz hasonló forróság veszi körül, mint amit az hacienda kazánjának karbantartása során szokott érezni – azzal a különbséggel, hogy a forróság ezúttal kellemes volt. A meleg simogatta és átölelte, valósággal bebugyolálta érdes bőrét.

Amikor körbepillantott, elállt a lélegzete. A harmadik emelet, ahol a filozófiai könyveknek is lenniük kellett, egy arborétum volt.

A polcokat repkény és borostyán futotta be. A padlón, akár megannyi, természetellenesen felduzzadt véna, mindenfelé különböző vastagságú, mélyzöld indák csavarodtak, nyomukban Hatsepszut fáraónő kedvenc növényével, a boswellia sacra keskenyebb és szálkásabb szárainak kapillárisszerű hálózatával. Gonyolék – részben a fojtogató páratartalomtól és ózontól, de leginkább az áhítatos meglepetéstől – alig kapott levegőt. Még sosem látott semmi ehhez foghatót. A polcok előtt tuják és pálmák álltak, és lepattogzott kérgű törzsek csavarodtak a távoli mennyezet felé. A falakat barnásra festette a moha és a penész, az alattuk növekedő, hatalmas kucsmagombák kalapjain tenyérnyi legyek és színpompás kukacok nyüzsögtek.

Az egész szövevény lüktetett és zúgott, mintha egyetlen szervezet volna. Aztán a zümmögés közepéből egyszer csak cuppanó hang hallatszott – egy óriási, húsevő növény kitárta rózsaszín száját, és elnyelt egy egész botsáskagenerációt. Gonyolék hátrahőkölt, de a három lába közül a csökevényesebb beleakadt egy komiszan kiálló indába, és elzuhant. Kis híján hátrabucskázott a lépcsőn, de még idejében megkapaszkodott egy korhadt, avas szagot árasztó gyökérben. Amikor feltápászkodott, látta, hogy a helyiség arculata leheletnyit ugyan, de megváltozott. Az indák tekeregni kezdtek, és azok a szárak, amelyek az imént még az F-G sorban álltak, most áthúzódtak a H-I sor közé. Látta, hogy ezek ugyanazok az indák, hiszen egyedül az F-G sor növényeit pettyezték különös, citromsárga foltok. És ahogy Gonyolék némán figyelte a reszkető pálmaleveleket, a mocorgó jácintokat és páfrányokat, a tarka kétszikűeket és zárvatermőket, az indák előtte, mintha csak neki jeleznének valamit, ismét megindultak, és átkúsztak a következő, J-K jelű sor felé, majd a K oldalon megálltak az egyik polc előtt, elindultak felfelé, megragadtak néhány kötetet, és…

Gonyolék megbabonázva figyelte, ahogyan a hatalmas parafiletikus tenyészetből kiszökő zöldessárga és fakóbarna kacsok egyenesen felé közelítenek, hogy átnyújtsák neki a könyveket. Vajon a Hang tudta, hogy ez fog rá várni idebent? Lehetséges, hogy ezek a növények tényleg gondolkodnak, esetleg olvasnak a gondolataiban? Gonyolék képtelenségnek tartotta az ötletet, de mégis, akkor hogyan lehet, hogy az a húsos kar már az ölébe is pottyantott két vaskos kötetet… Ahogy a címlapra pillantott, újfent elállt a lélegzete: hiszen pont ezért jött ide! Éppen erről beszélt neki a Hang! Csak a szerző nevét ismerte persze, ezt a különös nevet. Egyike volt azoknak, amelyeket a Hang oly sokszor sulykolt a gyülekezet számára a beszédei során.

Bódultan a boswellia sacra kipárolgó aromájától, a filodendronok árnyai alá húzódva Gonyolék remegő ujjaival végigsimított a fedőlapon.

Karl Marx: A politikai gazdaságtan kritikája, III. kötet

Karl Marx: Botanikai írások

Az első kötet borítóján sötétszürke alakok mozgolódtak mindenfelé hatalmas, vasból készült eszköz között. Gonyolék érdekesnek találta a képet: figyelemreméltó választás a Hang részéről! Hiszen a borítón ábrázolt jelenet nem sokban különbözik az ő népének mindennapjaitól. Munka, fáradtság, a végeláthatatlan küzdelem, de egyúttal valami más is: becsület és büszkeség, a dolgos élet fáradt és láthatatlan örömei.

De hiszen ez csak a harmadik kötet… vajon hol lehet az első kettő? Arra nincs szükség? Mindenesetre az is feltűnt neki, hogy a kötet a Pingvin kiadónál jelent meg. Kiskorában sokat hallott róla. A Pingvin egy háromemeletes, kétfejű rémálom, aki valahol Bronxban rejtőzik. Az egyik szakaszvezető óva intette attól, hogy a környékére merészkedjen. Állítólag agyakkal táplálkozik, de bizonyos mendemondák szerint megkíméli a területére betolakodók életét, ha kellemesen el tud velük beszélgetni. Gonyolék még senkivel sem találkozott, aki azt állította, hogy beszélt volna a Pingvinnel.

A második kötet borítója egy éppolyan húsevő növényt ábrázolt, mint amilyet az imént látott a könyvtár távolabbi sarkában. Ez azonban nem tátotta ki recés, tüskékkel borított száját, hanem mozdulatlanul, a környezetébe szinte beleolvadva, némán várakozott. Öblös kis kacsóit összefonta maga előtt, mintha imádkozna. Baljós jelenség volt, és Gonyolék egy percig nem is tudta eldönteni, hogy ezt a könyvet is magával vigye, vagy maradjon a másiknál, amelyről biztosan tudta, hogy a Hang is igényt tart rá.

És miközben ezen morfondírozott, ismét feltámadt a zümmögés az arborétum mélyéből. Ezúttal mélyebb volt és fenyegetőbb, mintha dongók dörgölőztek volna egymáshoz, hogy megfenjék idegméreggel teli tüskéiket.

Ahogy oldalra pillantott, meglátta a tuják mögött feszítő húsevő növényt. Mostanra alighanem elfogyasztotta a sáskákat, mert moccanatlanul állt, száját összezárva, akárcsak fajtársa a rejtélyes könyv borítóján. Gonyolék zavartan pillantott hol a kezében tartott könyv fedőlapjára, hol a tőle alig szökkenésnyire meredező növényre, és nehezen tudta eldönteni, hogy mit is lát valójában. Vajon a képzelete tréfálja meg? Lehetséges, hogy olyasféle hallucinogének keveredtek a könyvtárt uraló tömött párába, mint amelyek az aknákban megesett harapást követően gyötörték?

Csak nem egy rosszindulatú kökörcsin pillantott rá az imént? Valami megtapadt rajta, mintha hártya borítana itt mindent, műanyag, valami fémes… Mesterséges fosszília, szépséges máz, mely elevenebb az életnél, gondolta. Megkettőződött teremtés, a lét hatványa, melynek csúcsán a tudás rügyezik, igen, mintha erről is beszélt volna a Hang egy esős délutánon, mikor az hacienda széles ablaktábláit veszettül ostromolta a szél.

Magához szorította a könyveket, megfeledkezve arról, hogy esetleg összenedvesíti az oldalakat a bőréből itt-ott megállás nélkül, lassan csordogáló nedvvel. Hátrált egy lépést, majd még egyet, és ahogy a lépcső peremére lépett, és egyensúlyát elveszítve kalimpált, egy hosszú pillanatig, reszketve a levegőben, látta a húsevő növényt, ahogy ismét kitárja a száját, szélesebbre, mint korábban, és tüskék helyett valódi, zománcozott fogak szöknek elő a növényi torokból, és a könyvtár minden reszketeg növénye hajladozni kezdett, és zümmögve egyetlen szót rebegtek felé.

– Gonyolék…

Hidegség vette körül. Hideg és valami fenyegető gyöngédség. Kloroform.

Az utolsó, amit látott, mielőtt lebucskázott volna a harmadik emeletről, egy hatalmasra nyílt, tágra meredt szem volt, egyetlen szem, tízezer alakban, ahogy őt nézte meredten, vádlón, minden bimbóról, minden tövisről, minden inda hegyéről és hajlatáról, a polcsorokat befonó pázsitszőnyeg minden rojtjáról, a sarkokban álló platánok leveleinek éléről és a padlóköveket széttöredező gyökérzet minden göcsörtjéről – egyetlen, bíborban és karmazsinban úszó szem, amely őt nézte, és az ő nevét mondta.

És ahogy hátrafelé zuhant, a mindenütt jelenlévő kölyökhájának köszönhetően, ha nem is fájdalommentesen, de legalább nem életveszélyesen, a gondolatolvasó arborétum kísértete követte. Ott volt vele a második emeleten, a lektűrök hosszan elnyúló sorai között. Ahogy végigszaladt közöttük, úgy érezte, a kötetek lángnyelvekként meredeznek felé. Csípték a bőrét, és a háta mögül még mindig hallotta a nevét.

– Gonyolék…

Nem mert visszanézni. Hóna alatt a két kötettel – remélve, hogy a Hang elégedett lesz a zsákmánnyal – elérte a szemközti ablakot. Nem volt bezárva, úgyhogy kimászott rajta a tűzlépcsőre, majd leereszkedett egy sikátorra, és végül előbukkant a könyvtárépület oldala mellett futó utcán. Az izgalmaktól még mindig reszketve kihúzta magát, felnézett az égen gomolygó, deres fellegekre, majd nagy levegőt vett, és az ürességtől kongó utcákon elindult hazafelé.

 


Címke: , , ,
2021.01.25 - tiszatáj

MARK WAID, ALEX ROSS:
A TE ORSZÁGOD
Waid és Ross 1996-os szuperhősképregénye briliáns munka. Részben Alan Moore hagyományait szövi tovább, ugyanakkor önértékén is lenyűgöző: hagyománytörő darabként ugyanolyan emlékezetes, mint egyenes vonalvezetésű meseként… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.24 - tiszatáj

A Balassi Kiadónál megjelent kötet címében, tartalmának egyes részeiben, illetve nyomdai megjelenési formáját tekintve kapcsolódik az ugyancsak itt először 1997-ben napvilágot látott Szimbólumtárhoz. A közös vonatkozások felsorolása folytatható a genius locival, hiszen a főszerkesztők révén mindkettő a Szegedi (97-ben még József Attila) Tudományegyetem Olasz Tanszéke szellemi közegéből származik… – PÁL JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.23 - tiszatáj

MOESKO PÉTER: MEGYÜNK HAZA
Moesko Péter első novelláskötete kiérlelt, meggyőző bemutatkozás. Az eddigi fogadtatás egyértelműen pozitív, ugyanakkor, hozzá kell tenni, nem túl bőséges: Károlyi Csaba lelkes ÉS-beli rövidkritikáját vagy a moly.hu felületén közzétett olvasói benyomásokat leszámítva nem igazán találkozunk értelmezői megnyilvánulásokkal… – SZÁNTAI MÁRK KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.22 - tiszatáj

ORBÁN JÁNOS DÉNES AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Orbán János Dénes, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó műhely Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának vezetője – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő