12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Zsámbéki szerint a világ
2013.05.13 - tiszatáj

A NÉP ELLENSÉGE CÍMŰ IBSEN-DARAB BEMUTATÓJA A BUDAPESTI KATONÁBAN

Egy nem túl sokat játszott Ibsen-műhöz nyúlt a budapesti Katona József Színház. A nép ellenségét Kúnos László új fordításában, Zsámbéki Gábor rendezésében mutatták be a Petőfi Sándor utcai teátrumban április 27-én.

Mondják, hogy a zseniknek is van kevésbé sikerült műve. A korábban Hajdu Henrik által Hazaárulónak fordított darab Robert Brustein szerint nem hibátlan alkotás. Kifogásai legfőképpen abból adódnak, hogy szerinte Ibsen túlságosan sokat engedett a messianisztikus karakter kiteljesedésének. Nos, a Katona nem erre helyezte a hangsúlyt.

A történet mondhatni egyszerű. A norvég kisváros kitűnő kitörési lehetőséget lát egy fürdő felépítésében, mi több a fürdő a település jövőjét, anyagi biztonságát jelenti. A fürdő vize azonban szennyezett, veszélyes az emberi egészségre. A darab konfliktusa ebből indul ki: doktor Stockmann (Fekete Ernő) tudomást szerez a szennyezésről és a súlyos kivitelezési hibáról, így orvosi fogadalma alapján a fürdő átépítését szorgalmazza. Egyszerű, tudományos kérdésként tekint a problémára, nem tudja, hogy ezzel érdekeket fog sérteni, szeme előtt egyedül az egyértelmű erkölcsi mérce lebeg. Bátyja, Peter Stockmann (Kulka János mv. [május 13-i hír, Kulka János a Katonához szerződik– a szerk.]), a város polgármestere görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz. Magányos, egyedülálló politikusként a város egyedüli felvirágoztatójának véli magát. Az előadás koncepciója érdekes, mi több kompromittáló, helyenként meghökkentő. Talán nem árt kiemelni, hogy nagyon széles mezsgyén mozog a rendezés: az ibseni szöveget nem kellett markánsan átdolgozni ahhoz, hogy kibontakozzon egy egyértelmű hasonlóság az előadás világa és az aktuális magyar közélet között. A rendező egyfelől politikai színházat csinál, másfelől pedig az ibseni dramaturgia mentén is szervezi a drámát. Nagy erénye a rendezésnek, hogy nem lesz szájbarágós, a helyzetek ráíródnak a magyar politikai viszonyokra, ugyanakkor nem szélsőségesen, s nem letiltva ezzel a hangsúlyos ibseni cselekményszövést. A politikai olvasat mellett ugyanis fontos az, hogy két testvér küzdelme folyik a színpadon, különbözőségük folyamatosan hangsúlyt kap.

Kétségtelen, hogy a Zsámbéki célja mindenekelőtt a sokkolás, a valósággal való szembenézésre való késztetés volt. Ez megmutatkozott abban, hogy a viszonylag hosszú darabot szűk két órára sűrítette, esélyt sem adva arra, hogy a néző kizökkenjen a megidézett világból. Önmagában sokkoló, hogy az 1882-ben keletkezett darab 2013-ban is meglehetősen aktuális, függetlenül mindennemű ideológiától. Ibsen már akkor rámutatott a sajtó manipulatív voltára, arra, hogy szavakkal (tehát a nyelvvel) bárki, bármikor tönkretehető. Stockmann doktor tragédiája éppen ez: naiv, burokban élő, némileg beszűkült tudós. Fekete Ernő játéka ezt hangsúlyozza. Az alak számára az egész egy nevelődési történet, rádöbbenés mindarra, hogy a modern társadalmak nem az ésszerűség és a tudomány törvényei szerint működnek. Hiába van a kezében döntő bizonyíték, hiába fekete-fehér mindaz, amit az egyetem a vízminták alapján bebizonyított. Stockmann doktor kezdetben nem tudja megérteni, hogy a társadalom, a közvélemény nem eszerint működik, az észérveket, a tényeket könnyebben legyőzik azok a gondolatok, amelyeket az emberek hallani akarnak (még akkor is, ha ez a saját életüket veszélyezteti).

Az intertextualitás irányába ez az Ibsen-mű (és a rendezés is) igencsak nyitott lesz. A modern demokrácia csendes kritikája, a többség-kisebbség problematikára való rámutatás, melyet a doktor a végén is említ, szerves része az előadásnak, s részben ki is rántja a darab világát a magyar helyzetből, s egyetemessé teszi. A tömegek lázadása (Ortega), A tömeg és a nemzet (Babits) gondolataira való utalásokkal Stockmann doktor vívódásaiból egyre filozofikusabb, komplexebb látlelet fejlődik, s ezzel az előadás horizontja fokozatosan bővül. Stockmann doktor eljut odáig, hogy a demokrácia nem működhet, hiszen a többség dönt saját sorsáról, ám – mint Stockmann mondja – a többség ostoba. A doktor rájön, hogy nem a vízmű az elsődleges gond, hanem sokkal mélyebb mechanizmusok miatt van társadalmi-politikai válság, s magányosságát fokozza, hogy ezt csak ő vette észre. Hamar kiderül, hogy mindenki korrupt, haszonleső, értékvesztett. A nép (Bodnár Erika, Bezerédi Zoltán, Keresztes Tamás), értelmetlenül ordít, Aslaksen (Bán János), a nyomdatulajdonos eleinte óva inti a doktort a hatalommal való szembeszegüléstől, majd ő lesz az elsők között, aki beáll a sorba. Az újságírók (Kovács Lehel, Ötvös András) értékvesztett, manipulatív, kettős beszédet folytatnak.

Zsámbéki tehát sokkolni akart, ez nem kérdés, s ezt az erős színészi játék mellett a látvánnyal igyekezett véghezvinni. A díszletet (Khell Csörsz mv.) lényegében a homályban megbúvó alakok képezik: Katrine Stockmann nevelőapja (Ujlaki Dénes), a polgárok (Bezerédi Zoltán, Bodnár Erika), továbbá egyes jelenetekben a polgármester alakja is. A színházi felügyeletre is erőteljesen reflektál a darab, külön érdekes, hogy a polgármester mielőtt a háttérből belépne, lényegében belehallgat a jelenete előtti diskurzusba, testvérének vívódásaiba, családi veszekedésekbe (tehát a jelenléte állandóvá válik). A sokkolás másik eszköze mindenképpen a darab második harmadára tehető, amikor a színpad közepén felbugyog a sár (sokjelentésű metafora), s fokozatosan elkezd folyni a nézőtér felé. Zsámbéki eszerint úgy vélte, hogy szinte nincs olyan ember, akit a közélet mocskai ne érintenének. A nézőteret már korábban is bevonta: a népgyűlés-jelenet elején a polgármester ismerősként üdvözölte a nézőtéren ülőket, jelezve: nem passzív nézői az eseményeknek, hanem szerves részei mindannak, ami a színpadon folyik. A népgyűlés-jelenet a színházi jelenlét kérdéskörével is eljátszik. Egyszerre válik elidegenítővé, s egyszerre lesz erőteljes. A hangos tüntetésekkel a néző elsősorban a tévében szembesül, itt egyszerre a kivetítőn és a színpadon is figyelemmel kísérjük a történéseket. Zsámbéki aktualizál: a média (mint negyedik hatalmi ág), s a médiumok közül is a televízió az új manipulatív eszköz, mely leginkább befolyásolja, hogy a tömeg miként értesül a tüntetésekről.

A Katona előadása tehát magabiztosan, határozottan szembesít és bírál, de nem ideologikusan, hanem egyetemesen. Kiváló színészi alakításokkal, alaposan megszerkesztett koncepcióval katartikus élménnyel enged el a nézőtérről. S jelzi: a sár egyre csak lövell ki a földből, amelynek áldozatául esik a következő generáció is: a doktor kisfia (Bezerédi Bendegúz mv.) apjához hasonlóan nem tud felállni a sártengerből.

Fritz Gergely

[nggallery id=146]

Fotó: katonajozsefszinhaz.hu


Címke: , , , ,
2018.11.20 - tiszatáj

BACON, FREUD ÉS A LONDONI ISKOLA FESTÉSZETE
Még a Frida Kahlo-kiállítás is látogatható, a Magyar Nemzeti Galéria máris tálcán kínálja legújabb tárlatán az egyetemes képzőművészet – talán nem túlzás állítani – egyik legfontosabb korszakát, a Londoni iskola fénykorát. A Magyarországon először látható időszaki kiállítás elsősorban Lucian Freud, Francis Bacon, Leon Kossoff és Frank Auerbach munkásságára fókuszál, de láthatók az iskola utódainak, a figurális festészet tehetséges kortárs alkotóinak munkái is…. – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő