05.30.
| Asztali beszélgetések… – Pilinszky János üzenetei >>>
05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
05.14.
| Jazz Kocsma – Izsó Zita Éjszakai földet érés című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| SZAKADOZÓ JEL / BREAKING SIGN – MAMŰ >>>
05.09.
| FISZ – Erőszak az irodalomban >>>
05.09.
| Vass Norbert Indiáncseresznye című kötetének bemutatója >>>
05.07.
| SZTE BTK – Ha május 7-e és 8-a, akkor BölcsészFeszt2! >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>

Aczél Géza, Bödecs László, Csehy Zoltán, Csordás Kata, Debreczeny György, Farkas Arnold Levente, Peer Krisztián versei
Interjú Krusovszky Dénessel
Jászberényi Sándor, Sayfo Omar prózája
VOLT EGYSZER EGY SZÍRIA
Szír novellák, Adonis verse, Mércz András, Mestyán Ádám, Nacsinák Gergely András írásai
Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról II.

>>>

BESZÉLGETÉS GYÁNI GÁBOR TÖRTÉNÉSSZEL
Gyáni Gábor történész nem ritka vendég a szegedi bölcsészkaron: néhány évvel ezelőtt a Történeti Intézet hívta meg, majd 2018 őszén a frissen megjelent Nemzeti vagy transznacionális történelem című kötetéről beszélgetett vele Sándor Klára. Ezúttal április 4-én az Audmax-esték keretében szintén Sándor Klára kérdezte Gyánit, a diskurzus középpontjában pedig ismét a történetírás legaktuálisabb kihívásai, a nemzeti versus transznacionális történészi vizsgálat problémái álltak… – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>

Zsámbéki szerint a világ
2013.05.13 - tiszatáj

A NÉP ELLENSÉGE CÍMŰ IBSEN-DARAB BEMUTATÓJA A BUDAPESTI KATONÁBAN

Egy nem túl sokat játszott Ibsen-műhöz nyúlt a budapesti Katona József Színház. A nép ellenségét Kúnos László új fordításában, Zsámbéki Gábor rendezésében mutatták be a Petőfi Sándor utcai teátrumban április 27-én.

Mondják, hogy a zseniknek is van kevésbé sikerült műve. A korábban Hajdu Henrik által Hazaárulónak fordított darab Robert Brustein szerint nem hibátlan alkotás. Kifogásai legfőképpen abból adódnak, hogy szerinte Ibsen túlságosan sokat engedett a messianisztikus karakter kiteljesedésének. Nos, a Katona nem erre helyezte a hangsúlyt.

A történet mondhatni egyszerű. A norvég kisváros kitűnő kitörési lehetőséget lát egy fürdő felépítésében, mi több a fürdő a település jövőjét, anyagi biztonságát jelenti. A fürdő vize azonban szennyezett, veszélyes az emberi egészségre. A darab konfliktusa ebből indul ki: doktor Stockmann (Fekete Ernő) tudomást szerez a szennyezésről és a súlyos kivitelezési hibáról, így orvosi fogadalma alapján a fürdő átépítését szorgalmazza. Egyszerű, tudományos kérdésként tekint a problémára, nem tudja, hogy ezzel érdekeket fog sérteni, szeme előtt egyedül az egyértelmű erkölcsi mérce lebeg. Bátyja, Peter Stockmann (Kulka János mv. [május 13-i hír, Kulka János a Katonához szerződik– a szerk.]), a város polgármestere görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz. Magányos, egyedülálló politikusként a város egyedüli felvirágoztatójának véli magát. Az előadás koncepciója érdekes, mi több kompromittáló, helyenként meghökkentő. Talán nem árt kiemelni, hogy nagyon széles mezsgyén mozog a rendezés: az ibseni szöveget nem kellett markánsan átdolgozni ahhoz, hogy kibontakozzon egy egyértelmű hasonlóság az előadás világa és az aktuális magyar közélet között. A rendező egyfelől politikai színházat csinál, másfelől pedig az ibseni dramaturgia mentén is szervezi a drámát. Nagy erénye a rendezésnek, hogy nem lesz szájbarágós, a helyzetek ráíródnak a magyar politikai viszonyokra, ugyanakkor nem szélsőségesen, s nem letiltva ezzel a hangsúlyos ibseni cselekményszövést. A politikai olvasat mellett ugyanis fontos az, hogy két testvér küzdelme folyik a színpadon, különbözőségük folyamatosan hangsúlyt kap.

Kétségtelen, hogy a Zsámbéki célja mindenekelőtt a sokkolás, a valósággal való szembenézésre való késztetés volt. Ez megmutatkozott abban, hogy a viszonylag hosszú darabot szűk két órára sűrítette, esélyt sem adva arra, hogy a néző kizökkenjen a megidézett világból. Önmagában sokkoló, hogy az 1882-ben keletkezett darab 2013-ban is meglehetősen aktuális, függetlenül mindennemű ideológiától. Ibsen már akkor rámutatott a sajtó manipulatív voltára, arra, hogy szavakkal (tehát a nyelvvel) bárki, bármikor tönkretehető. Stockmann doktor tragédiája éppen ez: naiv, burokban élő, némileg beszűkült tudós. Fekete Ernő játéka ezt hangsúlyozza. Az alak számára az egész egy nevelődési történet, rádöbbenés mindarra, hogy a modern társadalmak nem az ésszerűség és a tudomány törvényei szerint működnek. Hiába van a kezében döntő bizonyíték, hiába fekete-fehér mindaz, amit az egyetem a vízminták alapján bebizonyított. Stockmann doktor kezdetben nem tudja megérteni, hogy a társadalom, a közvélemény nem eszerint működik, az észérveket, a tényeket könnyebben legyőzik azok a gondolatok, amelyeket az emberek hallani akarnak (még akkor is, ha ez a saját életüket veszélyezteti).

Az intertextualitás irányába ez az Ibsen-mű (és a rendezés is) igencsak nyitott lesz. A modern demokrácia csendes kritikája, a többség-kisebbség problematikára való rámutatás, melyet a doktor a végén is említ, szerves része az előadásnak, s részben ki is rántja a darab világát a magyar helyzetből, s egyetemessé teszi. A tömegek lázadása (Ortega), A tömeg és a nemzet (Babits) gondolataira való utalásokkal Stockmann doktor vívódásaiból egyre filozofikusabb, komplexebb látlelet fejlődik, s ezzel az előadás horizontja fokozatosan bővül. Stockmann doktor eljut odáig, hogy a demokrácia nem működhet, hiszen a többség dönt saját sorsáról, ám – mint Stockmann mondja – a többség ostoba. A doktor rájön, hogy nem a vízmű az elsődleges gond, hanem sokkal mélyebb mechanizmusok miatt van társadalmi-politikai válság, s magányosságát fokozza, hogy ezt csak ő vette észre. Hamar kiderül, hogy mindenki korrupt, haszonleső, értékvesztett. A nép (Bodnár Erika, Bezerédi Zoltán, Keresztes Tamás), értelmetlenül ordít, Aslaksen (Bán János), a nyomdatulajdonos eleinte óva inti a doktort a hatalommal való szembeszegüléstől, majd ő lesz az elsők között, aki beáll a sorba. Az újságírók (Kovács Lehel, Ötvös András) értékvesztett, manipulatív, kettős beszédet folytatnak.

Zsámbéki tehát sokkolni akart, ez nem kérdés, s ezt az erős színészi játék mellett a látvánnyal igyekezett véghezvinni. A díszletet (Khell Csörsz mv.) lényegében a homályban megbúvó alakok képezik: Katrine Stockmann nevelőapja (Ujlaki Dénes), a polgárok (Bezerédi Zoltán, Bodnár Erika), továbbá egyes jelenetekben a polgármester alakja is. A színházi felügyeletre is erőteljesen reflektál a darab, külön érdekes, hogy a polgármester mielőtt a háttérből belépne, lényegében belehallgat a jelenete előtti diskurzusba, testvérének vívódásaiba, családi veszekedésekbe (tehát a jelenléte állandóvá válik). A sokkolás másik eszköze mindenképpen a darab második harmadára tehető, amikor a színpad közepén felbugyog a sár (sokjelentésű metafora), s fokozatosan elkezd folyni a nézőtér felé. Zsámbéki eszerint úgy vélte, hogy szinte nincs olyan ember, akit a közélet mocskai ne érintenének. A nézőteret már korábban is bevonta: a népgyűlés-jelenet elején a polgármester ismerősként üdvözölte a nézőtéren ülőket, jelezve: nem passzív nézői az eseményeknek, hanem szerves részei mindannak, ami a színpadon folyik. A népgyűlés-jelenet a színházi jelenlét kérdéskörével is eljátszik. Egyszerre válik elidegenítővé, s egyszerre lesz erőteljes. A hangos tüntetésekkel a néző elsősorban a tévében szembesül, itt egyszerre a kivetítőn és a színpadon is figyelemmel kísérjük a történéseket. Zsámbéki aktualizál: a média (mint negyedik hatalmi ág), s a médiumok közül is a televízió az új manipulatív eszköz, mely leginkább befolyásolja, hogy a tömeg miként értesül a tüntetésekről.

A Katona előadása tehát magabiztosan, határozottan szembesít és bírál, de nem ideologikusan, hanem egyetemesen. Kiváló színészi alakításokkal, alaposan megszerkesztett koncepcióval katartikus élménnyel enged el a nézőtérről. S jelzi: a sár egyre csak lövell ki a földből, amelynek áldozatául esik a következő generáció is: a doktor kisfia (Bezerédi Bendegúz mv.) apjához hasonlóan nem tud felállni a sártengerből.

Fritz Gergely

[nggallery id=146]

Fotó: katonajozsefszinhaz.hu


Címke: , , , ,
2019.05.23 - tiszatáj

Díjnyertes munkáról van szó. A Forum Könyvkiadó Intézet meghívásos regénypályázatán nyert még 2016-ban. Szerzője a szerbiai Kishegyesről származó Kocsis Árpád (1988–), aki a Pécsi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Műve, az Oktopusz, a bomlás regénye: bomlanak a halak, megbomlik az elme, látomások mentén lazul meg a kulimunka monotonitása… – MOLNÁR DÁVID KRITIKÁJA

>>>
2019.05.23 - tiszatáj

MAROSI KATA ÉS SZEPESI DÓRA ANNA KIÁLLÍTÁSA ELÉ
A Károlyi utcai műteremben őrzöm már egy pár éve Marosi Kata méteres vakrámára ragasztott farostlemezét. Nem fetisizmusból teszem, hanem a lemez felületének alapozása miatt. A szilárd alap olyan barázdáltságú, mintha a hidegburkolók fogas-vasával lenne felvíve, amelyre a falicsempét illesztik. A földművelés első fázisát a szántás után a szabályos föld-barázdák alkotják, ebbe kerül a jó vetőmag, amely életnövekedése végén termést hoz […]

>>>
2019.05.19 - tiszatáj

MAURITS FERENC: BUKOTT ANGYAL ABLAKA. FÉNYVERSEK UTAZÁSAIMRÓL
Pontatlan és felszínes megállapítás lenne, miszerint a Bukott angyal ablaka megdöbbentően összetett kötet. Tudniillik, aki kicsit is ismeri a szerző, Maurits Ferenc életművét (vagy akár csak elolvassa a borító fülszövegén írtakat, melyből száraz adatként is kiderül, hogy ő „grafikus, festőművész, költő. A hatvanas évek jugoszláv figuralizmusának meghatározó alapja, az Új Symposion, majd a Forum Könyvkiadó grafikai szerkesztője.”), az a jelen versgyűjtemény összetettségén nem döbbenhet meg… – SZARVAS MELINDA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.15 - tiszatáj

INTERJÚ GABORJÁK ÁDÁMMAL ÉS SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
Május 17-én rendezi meg a Próza Nostra az első tudományos konferenciáját, amely a Végtelen határok – Konferencia a populáris kultúráról címet kapta. A rendezvény létrejöttével és kivitelezésével, a szerkesztőség terveivel kapcsolatban Szabó István Zoltán „Steve” főszerkesztővel, illetve Gaborják Ádám főszerkesztő-helyettessel beszélgettünk… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2019.05.14 - tiszatáj

BÍRÓ TÍMEA: A PUSZTÍTÁS REGGELEI
Nem tudom, Bíró Tímea örült-e, amikor először vette kezébe a kinyomtatott (amúgy nagyon szép kiállítású) könyvét – feltehetően igen, hisz ez csak természetes –, mert a benne található verseket olvasva, az a benyomásunk támad, mintha a fiatal költő semmiben sem találná az örömét – a kötet majd’ minden költeménye fájdalmat, nyomort, gyászt, pusztulást és halált lehel… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

>>>
2019.05.13 - tiszatáj

A magyar olvasó immár a második Európai Irodalmi díjas makedón regényt tarthatja a kezében, ezt is Czinege-Panzova Annamária kitűnő fordításában.
Lidija Dimkovszka egyike azoknak a tehetséges kortárs makedón íróknak, akit korábban már a versesköteteiért is több díjjal tüntettek ki. Ugyanakkor ezzel a regényével már sikeres kétkötetes íróként is bemutatkozott az olvasók számára… – KUZDER RITA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.12 - tiszatáj

IL VOLO: MUSICA
Nem akarok a lemez borítójával viccelődni, de mégis kikívánkozik belőlem: a képen az Il Volo tagjai egyik kőről lépnek át a másikra, az ember rögtön azt gondolja, hogy ez nyilván a szintlépést jelenti, biztos arra utaltak a grafikusok, hogy ez már egy másik trió, amire nem csupán a rajongóknak érdemes odafigyelni. Lelövöm a poént: a borító nem mond igazat, legalábbis megtéveszti a hallgatót, mert ez nagyon is az az Il Volo, amely nagyjából kilenc éve itt van velünk… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.05.10 - tiszatáj

CSÉFALVAY ANDRÁS KIÁLLÍTÁSA A TRAFÓ GALÉRIÁBAN 
Az Egy olyan világban, ahol nincsenek tények, ott csak a jóság marad című kiállításán a kép, a szöveg és a hang mind egy olyan alternatív atmoszféra megteremtésére törekszik, amely egészen új irányokat tud adni a képzőművészeti befogadásesztétika kultúrájának. A teremben szinte teljes sötétség uralkodik, nem úgy érzékeljük a körülöttünk lévőket, mint egy szokványos kiállításon. Az egyedüli fényforrás Cséfalvay videóinstallációinak fénye, monitorok, illetve a random, meglepetésszerűen vetített csillagos ég, amely mintegy leheletnyi finomsággal emeli be a külvilágot… – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő