09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
09.09.
| Duda Éva Társulat – „Újra lendületben! ” >>>
NAPI TANDORI

09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Szegedi operistáknak bravózott a pesti közönség
2013.03.26 - tiszatáj

RIGOLETTÓ AZ ERKEL SZÍNHÁZBAN

Zajos sikerrel mutatta be Rigolettót a budapesti Erkel Színházban március 25-én a Szegedi Nemzeti Színház operatársulata. A vendégjáték része az Erkel Színház újranyitási programjának.

A II. János Pál pápa (korábban Köztársaság) téren álló épület 1911-ben nyílt meg, utána itt működött többek között a Népopera és a Városi Színház. 1951-től került a magyar Állai Operaházhoz, 1953-ban vette föl az Erkel Színház nevet. Csaknem 2000 fős nézőterével az ország egyik legnagyobb kőszínháza. 2007-ben bezárták, mert az épület felújításra szorult. Ókovács Szilveszter, az Operaház nemrégiben kinevezett főigazgatója tűzte zászlójára az újranyitást, amelyre egy kisebb fölújítás után idén március 1-jén került sor.

Azóta néhány darab az Operaházból átkerült ide, emellett azt tervezik, folyamatos vendégjátékokkal töltik meg a színházat. Ennek keretében a napokban Primavera13 (Tavasz13) fantázianéven minifesztivált rendeztek, amelynek keretében három magyar operajátszó műhely hozta el a produkcióját. Március 22-én a Győri Nemzeti Színház játszotta Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékát, 25-dikén a szegedi Rigoletto ment, 27-dikén pedig a Kolozsvári Magyra Opera társulata mutatja be Verdi Álarcosbálját Ascher Tamás színpadra állatásában.

A vendégjáték jelentőségét az adta, hogy a szegedi operatársulat még soha nem vendégszerepelt az Erkelben (sem az Operaházban). Budapesten már többször: a Tavaszi Fesztivál keretében a Thália Színházban többek között Liszt Ferenc egyetlen operáját a Don Sanche-ot és Rossinitől az Ory grófját játszották, az új Nemzeti Színházban pedig Verdi A végzet hatalma című művével lépett föl a társulat. A mostani újranyitáskor az Operaház vezetősége az Andrássy útinál lényegesen alacsonyabb árakat állapított meg. Részben ennek is köszönhető, hogy jó házakkal játszanak, ezen az estén is csaknem megtelt a terem. Megtudtuk, és tapasztalhattuk is, hogy az előadásokon viszonylag sok a fiatal, de külföldi érdeklődőkkel is találkoztunk.

A mostani vendégjátékon problémát jelentett, hogy a színpadi forgót még nem sikerült működőképessé felújítani, márpedig a rendező Juronics Tamás és Kentaur a Rigoletto díszletében használták a forgót. Ezért aztán az Operettszínháztól kellett bérelni a szerkezetet. Kentaur díszlete egyetlen hatalmas trónszék, ez fordul aztán el a második és a harmadik felvonásban, így lesz a Herceg palotájából Rigoletto kertes háza és Sparafucile külvárosi fogadója. A szimbolikus teret a pesti publikum jól fogadta, s azt is természetesnek vette, hogy a jelmezek nem a reneszánszt, hanem Verdi korát, a XIX. századot idézik.

Valószínűleg fontosabbnak találták a zenei megvalósítás egyenletesen magas színvonalát. Pál Tamás vezényletével a Szegedi Szimfonikus Zenekar és az összes énekes kitűnően teljesített. Jó drámai arányokkal, élénk színekkel szólalt meg Verdi egyik legsokszínűbb partitúrája. Derekasan teljesített a férfikar, a szöktetőkórus ismét lehengerlően szólt.

A szólistagárdából kiemelkedett a három főhős. Közülük László Boldizsár (Herceg) és Kelemen Zoltán vették észre leghamarabb a terem közmondásosan kitűnő akusztikáját ezért aztán egyre több pianót énekeltek, és gazdagabban, merészebben árnyalták szólamukat. László kitűnő formában énekelt, tenorja könnyedén, magabiztosan szólt, áriái remekül sikerültek. Kelemen megrázó jellemrajzot adott a kétlelkű férfiről, tartalmas hangja nem tévesztették hatásukat, méltán részesült meleg fogadtatásban. Szemere Zita legelső operai szerepében a szegedi után a pesti publikumot is elragadta könnyed virtuozitásával, feltűnő formálókészségével, átélt éneklésével. Mindhárman pompás magas hangokkal szédítették el a nézősereget. László a La donna e mobilében fényes há-val a Bosszúkettős végén Szemere egy átható esszel, Kelemen pedig hatalmas magas asszal ért el nagy hatást.

A többiek közül a szintén pályakezdő Kálnay Zsófia keltett még figyelmet leginkább ízléses színészi alakításával. De a többiek, Altorjai Tamás (Sparafucile), Kiss András (Monterone), Szonda Éva (Giovanna), Dobrotka Szilvia (Ceprano grófnő), Somogyvári Tímea Zita (Apród), Herczeg Ferenc (Borsa), Szélpál Szilveszter (Marullo), Andrejcsik István (Ceprano), Taletovics Milán (Porkoláb).

Az ismert áriákat a nézők hosszú tapssal, hangos bravózással fogadták, az előadás végén pedig a teljes társulatot hasonló éljenzésben részesítették. A tavaszi operafesztiválok hagyománya folytatódik az Erkel Színházban, ezért a szegedi társulat első föllépése valószínűleg egy vendégjáték-sorozat kezdete lesz.

 Márok Tamás

[nggallery id=130]

Fotó: MÁO (Nagy Attila)

 


Címke: , , ,
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
2020.09.13 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE KONRÁD GYÖRGGYEL 
Érdekes kérdés, hogy kit számítunk zsidónak. Hallottam erről egy anekdotát Izraelben, amely szerint mondták Ben-Gúriónnak, aki megalapította Izrael államot, és az első miniszterelnöke is volt, hogy sokan jönnek a Szovjetunióból olyan zsidók, akikről nem lehet tudni, hogy valójában azok-e. Erre azt válaszolta, ha valaki olyan hülye, hogy zsidónak mondja magát, akkor zsidó…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő