04.22
| Vadlovak – Hortobágyi mese >>>
01.27.
| A Homo Ludens Project a Szövegdiszkó maratonnal zárja a telet >>>
01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Régi margináliák a fordulat környékén
2013.01.25 - tiszatáj

10.

Hogyan viselkedtem egy púpos öregemberrel, egy szakadt kolleginával, aki nemrég jött ki az elmekórházból, barátom feleségével, az anyámmal, aki kávét hozott be nekem? A jó ember többet ad, mint amennyit kap, nem kér semmit, és örül annak, amit csakúgy adnak. Nem választhatom ketté a tudást, mint tényekre és értékekre vonatkozót, anélkül, hogy össze ne keverném. Burkolt alakban szüntelenül értékjavaslatokat kapunk. A pozitivizmus lemondás arról a kérdésről, hogy miképpen kell élnem, de ha ezt a kérdést elhessentem, körülkerítenek a lemondó magányképek és a kétségbeesés érvei. Leginkább a tapintat filozófiája érdekelne, ha lenne olyan, a létezők gyengéd felszabadítása. Az eltúlzott kitagadottság megszüli ellenszerét, a túlzott elhivatottságot, amitől nem csak azért, mert nevetséges, de az egészség védelmében is őrizkedni kell. A rendszerre egy teljes nem, a vérbeli disszidens minden korban és kultúrában elutasítja a fennállót úgy, ahogy van, szőröstül-bőröstül, és vele szemben van egy általános ellenjavaslata. A manicheus dualizmushoz kell valami istentől eredeztetett küldetés ábrándja. Az Úr vele van, neki ad igazat, s a próféta, a disszidens – az Úr igazának a felismerője és kimondója. A küldött, a hirdető túl van a gyakorlati kérdéseken, inkább vallásalapító, mint politikus. A praxis neki csak trambulin ahhoz, hogy felszálljon az általános igazságok tükörfényes égboltozatára. Az ő cselekvése csodatétel vagy példázat. A valódi disszidens forradalmár, nem reformista, a rendszert egészében veti el, ezen nincs mit javítani, roncstelepre az egészet! Kapott ehhez a radikalizmushoz valami biztatást felülről. Itt járkál a többiek között, de van egy titkos összeköttetése a felsőbb hatalommal. Ehhez képest kicsodák-micsodák ezek a világi urak, ezek a pöttöm tirannusok?

*

Mi a különbség az eretnek, a hamisnak mondott, de talán mégis igazi próféta, a rang­rejtett fölkent, a pusztába futó szerzetes, a megkínzott filozófus, a modern forradalmár, a jogvédő disszidens, etcetera között? Íme a marginális értelmiség különböző szerepei. A jézusi radikalizmustól megperzselt karakter nem akar sem kormányzó lenni, sem udvari bölcs, sem főpap, aztán megeshetik, hogy mégis az lesz, egyik, vagy másik, ha fordul a kerék, és tőle várják, hogy megmondja: akkor most, hogy az eddigi kormányzók, udvari bölcsek és főpapok letűntek, akkor most mi legyen? Jönnek hozzá a tisztviselők és az őrök, akkor most mit tegyünk? A válasz: amit eddig. A fej változhat, a kéz marad. Persze a kéznek is megvan a maga esze. A szólamok ingalengése normális, az adminisztráció nem inoghat, a döntés szeszélyeskedhet, a végrehajtás nem. A főpapok és a lázadó próféták szembenállása örök páros, ami bizonyítja, hogy a spirál nem kevésbé találó hasonlat, mint az inga, sőt, kissé csúfondárosabb valami konzervatív cinizmus szellemében. Talán azt is kifejezi, hogy a sok hűhó nem semmiért történt, mutatkozik némi gyarapodás. A nagy dualitások fennállnak, a dialektikus gondolkodás egybevág a paradoxonokban és ambivalenciákban történő gondolkodással, de talán a spirál optimizmusával is, feltételezve, hogy az emberek tanulnak. Élvezni is szoktuk a kettősségek mákonyát.

*

Csattognak a kardok, lövések ropognak, de a duellumoknak előbb-utóbb vége van, és akkor egy darabig tart a dicsőséges körbeforgolódás, egy darabig vállon hordozzák a győztest, utána jön az új kihívó, és az új párviadal, amelyekben a nagy bajnok előbb-utóbb legyőzetik, de az örök dramaturgiának vannak mindig mitologikus központi figurái, mindig volt az atya és a fiú, és mindig volt a király és a lázadó trónkövetelő, aki alkalmasint forradalmár is lehet. És mindig volt az igazság szerelmese, akit megkísértett a lehetőség, hogy a tudást konvertálja az egyik mezőből a másikba, a kultúrából, a reflexióból, az irodalomból, a verbalitásból, az akadémiából a hatalomba, a politikába, a projektek, a beszédek valóra váltásának a dimenziójába. Világunkra éppen az a jellemző, hogy nagy a sokféleség ezek között a pólusok között, hogy egymásba csúsznak a szerepek. Állunk a nagy gardrób előtt, ami a mi könyvszekrényünk, és onnan emelgetjük le a hőseinket, a romantikáinkat, különösnek hitt jegyeink kollekcióit, azt az érték-együttest, amelyet igaznak gondolunk és egyszersmind kínálhatónak, kapósnak. Mindenesetre a szemlélet és a cselekvés, illetve a cselekvő, avagy szemlélő beszédmód közötti dilemmákról van szó, amely dilemmák benne rejlenek a léthelyzetünkben, hiszen egyszerre szeretnénk érteni a világunkat, és ugyanakkor működünk is, megélni is próbálunk benne.

 Konrád György

Megjelent a Tiszatáj 2012/5. számában
Fotó: Somorjai László

 


Címke: ,
2021.01.25 - tiszatáj

MARK WAID, ALEX ROSS:
A TE ORSZÁGOD
Waid és Ross 1996-os szuperhősképregénye briliáns munka. Részben Alan Moore hagyományait szövi tovább, ugyanakkor önértékén is lenyűgöző: hagyománytörő darabként ugyanolyan emlékezetes, mint egyenes vonalvezetésű meseként… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.24 - tiszatáj

A Balassi Kiadónál megjelent kötet címében, tartalmának egyes részeiben, illetve nyomdai megjelenési formáját tekintve kapcsolódik az ugyancsak itt először 1997-ben napvilágot látott Szimbólumtárhoz. A közös vonatkozások felsorolása folytatható a genius locival, hiszen a főszerkesztők révén mindkettő a Szegedi (97-ben még József Attila) Tudományegyetem Olasz Tanszéke szellemi közegéből származik… – PÁL JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.23 - tiszatáj

MOESKO PÉTER: MEGYÜNK HAZA
Moesko Péter első novelláskötete kiérlelt, meggyőző bemutatkozás. Az eddigi fogadtatás egyértelműen pozitív, ugyanakkor, hozzá kell tenni, nem túl bőséges: Károlyi Csaba lelkes ÉS-beli rövidkritikáját vagy a moly.hu felületén közzétett olvasói benyomásokat leszámítva nem igazán találkozunk értelmezői megnyilvánulásokkal… – SZÁNTAI MÁRK KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.22 - tiszatáj

ORBÁN JÁNOS DÉNES AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Orbán János Dénes, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó műhely Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának vezetője – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő