01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>

Báger Gusztáv, Bob Dylan, Komor Zoltán, Lengyelfalvi Egbert, Nyirán Ferenc, Talabér Miklós, Zalán Tibor versei
William Shakes­peare szonettjei Fazekas Sándor fordításában
Abafáy-Deák Csillag, Csabai László, Hegedűs Imre János prózája
Lengyel András, Marjanucz László, Tverdota György, Zimonyi Zoltán tanulmánya
Nagy József: Mnémosyne

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Rögzített lebegések az idő börtönében
2012.03.20 - tiszatáj

METANOIA ARTOPÉDIA: KÖSZÖNÖM JÓL! – VAN BENNE VALAMI NYUGTALANÍTÓ

A világ kezdete, a világ vége, tudás, technika, jelen, múlt, bölcső, koporsó. ()Rege az életről (vagy még inkább a halálról). Az előadás a színház megszokott eszközeit félre rakja. Nincs a klasszikus értelemben vett lineáris, narratív szál, csupán fel-felvillanó képek, hangok, amik arra hivatottak, hogy széttörjék és összeragasszák az előadást. Mondhatnánk azt is, hogy kortárs, posztmodern életérzés, a lét bizonytalansága. A korszakok egybecsúsznak, egyszer néhány századdal előrébb találjuk magunkat, amikor a tudomány még csak próbálgatta szárnyait, aztán meg könyörtelenül a jelenbe kerülünk. A játszók eszközszerű elemei az előadásnak, még ha rajtuk is múlik az előadás tovább görgetése, nem többek a tárgyaknál, fényeknél, hangoknál. Marionette figurákkal találkozhatunk, elembertelenített alakok, akiknek a tekintetük a távolba réved, hangjuk pedig nem követi a hétköznapi beszéd normáit. Vannak helyek, ahol a beszédet megtörik, érthetetlenné válik, sőt egy helyen ’tolmácsra’ is szükség van. (A háttérben szenvedését kifejtő férfi szereplő szavait nem lehet tisztán érteni, az előtérben elhelyezkedő nőalak merev tekintettel ismétli a szavakat, megfosztva azokat érzelmi töltetüktől.)

A térkezelés merész és sajátos, a játéktér még véletlenül sem akar hasonlítani egy színpadra. A filmszerűséget hangsúlyozza, hogy a maroknyi nézőt a játéktértől vászon választja el, miközben ez az árnyjáték lehetőségét (.)is megteremti, amit többször is kihasználnak, a bizonytalanság növelésének és a halál bizonyosságának éreztetése érdekében. A több alkalommal felhangzó, a filmszínházat megidéző kísérőzene szintén a filmhez köti az előadást.

Sötét. Semmit sem láthat a néző teljesen. A vászon egyértelműen elválasztja a két teret (illúzió pipa), és nem enged belépést, még akkor sem, amikor ezt a fehér takarót elhúzzák, a gúlában (egyik díszletelem) forgó alakok, tárgyak így is rejtve maradnak.

A néző a fényekre, az éppen megvilágított részekre, és a hangokra, a zenére van utalva. Az auditív vagy a vizuális aspektusa erősebb? Mindkét dimenziót kihasználja, a végletekig feszíti. Csend (a beszéd hiánya leginkább), amelyben a kis fel-felvillanó, mozgó fények uralkodnak, kimerevített, sötét élőképek, amelyeket csupán sejteni lehet. Másodperc, másodperc, má-sod-per-c, perc, percek, pe-ee-r-c. Az idő teljes elvesztése. Eltűnik a vizualitás, fájdalmassá válik a nézés. Információt, impulzust onnan nem kapunk, kénytelen, kelletlen ki kell nyitni a fület. Nehezíti a befogadást, hogy gondolatisággal terhelt szövegek hangoznak el folyamatosan. „- Nem szégyelled már, hogy meghalnál; kéred, a régi cellából, melyet már gyűlölsz, vinnének át egy újba, melynek a gyűlöletét csak eztán tanulhatod meg.” (Franz Kafka) Az egész mű egy hatalmas intertext. Több szerző műveiből van összevágva, és egymáshoz rendelve, hogy új harmóniát teremtsenek, méghozzá ennek az előadásnak a szövegét, durván szólva, ezt az előadást.

Ha ez nem lenne elég, ()tele van metaforákkal. A legkézenfekvőbb a vászon közepénél található felhúzható, folyamatos mozgásban lévő játékszék. Egy pillanatig sem feledkezhet meg róla a vászon másik oldalán ülő néző, ahogyan a halálról sem. A percek meg vannak számlálva, mind az előadásban, mind az életben. Az élet elválaszthatatlan a haláltól. A halál ()mindenkit táncba visz. Nem lehet látni, ki mozgatja a villamosszéknek is beillő tárgyat.  Néha az árnyéka hatalmasra nő, ő uralja teret, ahogyan az életet is. Mozgása megadja az előadás alap ritmusát, monoton (és persze fenyegető) pulzálását.

A metaforák körébe tartozik az előadás elején megjelenő játék baba is, akinek a tekintete pásztázza a közönséget. Annak ellenére, hogy élettelen, belenéz a szemükbe, mintha mondani akarna valamit (vagy mond is?). Az élettelen baba (gyerek) napjai is meg vannak számlálva, az egyik kalitka majd megtalálja őt is. Nem csak az ő figurájára jellemző, hogy megtartják a távolságot az élettől. Nem akarnak semmit utánozni, úgy beszélnek valamiről, hogy nem élnek a mimézis módszerével. Mégis mintha ez által közelebb járnánk a dolgok velejéhez.

Nincsenek szerepek, a szereplők mindig más bőrébe bújnak; vagy karaktereket jelenítenek meg, mint a tudós, vagy eszközként, hangkibocsátóként működnek. Bárki lehet bárki. Valaki például múlt századi fiatal nő, majd a következő percben öregasszony, akiben még élnek a régi erkölcsök, és akinek egyetlen társa a televízió, a jelen kor meghatározó karaktere.

Szintén a jelenre ()utalnak a földet reprezentáló díszletelemmel, amibe hatalmas villákat döfnek. Jó étvágyat!

Az egész előadást végigkísérő játékszék keltette pulzálás mellett kiemelendő egy másfajta ritmus is, ami a nézői/befogadói élmény intenzitását kívánja vezetni. A lassú, nehézkes felvezetés után jön egy erős gesztus, felgyorsulnak az események, a percekből másodpercek lesznek, aztán vissza, ismét lassul, lezárul a ciklus, hogy elkezdődhessen elölről. Az élet, jobban mondva életek, világok körkörössége alapvető motívummá válik, ami a fények, és a díszletelemek mozgásában is felfedezhető. Abban is a ciklikusság látható, ahogy vissza- visszatérnek motívumok, mint például a technika, ami mindent meghatároz, vagy a tudós, aki megakasztja, de tovább is lendíti az előadás menetét: „Miről is van ()szó kérem szépen? Miről is van szó?” Az irónia kopog. Jó napot! Reprezentáljuk a gondolatainkat. Reprezentáljuk az érzéseinket. Reprezentáljuk magunkat.

– Azt akarta?

– Nem.

– De, ha megnézzük az xyz-t akkor AZT akarta, igaz?

– Nem igazán.

– Amennyiben erre irányítjuk a figyelmet, akkor AZT akarta, ugye?

– Van benne valami.

Vagdalt Krisztina


Címke: , ,
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.08 - tiszatáj

MÁRTON LÁSZLÓ: KÉT OBELISZK
Márton László legújabb regénye, a Két obeliszk továbbhalad a szerző által már jól kikövezett poétikai úton: a fikcionalitás és a referencialitás dichotómikus rendszerének fel-, illetve megbontását tűzi ki célul. Ami azonban az előző két kötethez, A mi kis köztársaságunkhoz és a Hamis tanúhoz képest változott, az az, hogy ezúttal nem (csak) a magyar történelem egy jelentős eseménye (Vésztői köztársaság, tiszaeszlári vérvád) kerül a Márton-féle fikciós krónika középpontjába, hanem egy nemzeteken átívelő szerelmi történet… – KLAJKÓ DÁNIEL KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK
Zenitjén már túljutott az egyik legünnepeltebb kortárs dán rendező, ettől függetlenül Thomas Vinterberg vígdrámája szoros kezekkel összetartott, potens szerzői teljesítmény, amely mindenképpen a pályakép jobban sikerült darabjai között foglal helyet… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

INTERJÚ PETŐCZ ANDRÁSSAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Petőcz András Babérkoszorú-díjas költő beszél irodalmi tehetséggondozásról, a Kodolányi János Egyetemen általa vezetett kreatív írás tanfolyamon végzett munkáról, annak tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.03 - tiszatáj

ÁFRA JÁNOS: RÍTUS
Útmutató, vizualizáció, meditáció. Efféle benyomást keltenek a Rítus egyes szám második személyben írott versei. Az olvasó részben ennek köszönhetően érezheti: ősi örökség rejtélyeibe vezető beavatástörténet részese. Áfra János harmadik verseskötete egyszerre kezeli komolyan a rituális konstrukciók előírásait, és ébreszt megdöbbenést az abszurdba forduló, de nagyon is ismerős magatartásformákkal szemben… – URBÁN ANDREA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.30 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MILCHO MANCHEVSKI FILMRENDEZŐVEL
Legtöbben az Eső előtt rendezőjeként ismerjük, ám a macedón direktor az elmúlt közel 30 évben sem tétlenkedett. Miután Velencéből a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánnal távozott, öt újabb munkával jelentkezett: a hazai forgalmazásba is bekerült Árnyékok és Anyák után a Fűzfát is megtekinthették az érdeklődők, igaz, a pandémiára való tekintettel csak a Művész Távmoziban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő