10.15.
| Próza Nostra – II. Végtelen határok – Konferencia a popkultúráról >>>
10.11.
| DANTE 700 >>>
10.08.
| Huszonötödik évfordulóját ünnepli idén a szegedi Grand Café >>>
10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
10.11.
| ZSIBBADÁS – Zsemberi-Szígyártó Miklós művészeti albumának bemutatója >>>
10.08.
| Fodor Barbara és Rácz Laura Lili: Évszakváltás >>>
10.04.
| Grand Café – Ráolvasás 10. – Szálinger Balázs: Al-dunai álom >>>
10.04.
| Somogyi Könyvtár – Országos Könyvtári Napok >>>
10.03.
| Balszerencsét! Fesztivál – adománygyűjtés >>>
09.30.
| Grand Café Szeged – Irodalmi Diszkó minifeszt >>>
09.25.
| Ők a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál idei díjazottjai >>>
09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Gergely Ágnes, Allen Ginsberg, Benedek Miklós, Lázár Bence András, Marno János versei
N. Tóth Anikó, Makkai Flóra, Benedek Szabolcs prózája
Emil Cioran: Gondolatok alkonya, Koman Zsombor Emil Cioranról
Iris Murdoch, Vladimir Tasić tanulmánya
Kritikák Sándor Iván, Szöllősi Mátyás, Ljudmila Ulickaja könyvéről
Diákmelléklet: Nyári Krisztián: Az esőcsinálók boldogsága, avagy mire való a vers?

>>>

MARKÓ BÉLA A SZEGEDI BÖLCSÉSZKARON
A Magyar Könyvkiadók Napján az erdélyi magyar kultúra és közélet kiemelkedő egyénisége, a szegedi irodalmárokkal régóta jó kapcsolatot ápoló Markó Béla költő is vendége volt a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának, ahol Fried István irodalomtörténésszel beszélgetett pályájáról, költészetéről és A haza milyen? című új kötetéről… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>

A párbeszéd ereje
2021.09.04 - tiszatáj

FÜZI LÁSZLÓ ÚJ KÖNYVÉNEK BEMUTATÓJA KECSKEMÉTEN

A 92. Ünnepi Könyvhét kecskeméti programjai 2021. szeptember 2-án a Katona József Könyvtárban kezdődtek. A város könyvünnepe Szeberényi Gyula Tamás alpolgármester megnyitóbeszédével és Füzi László irodalomtörténész, szerkesztő új kötete, A világ változása bemutatójával nyílt meg. Szeberényi az olvasás fontosságáról és ökonómikus hasznáról szóló expozéja után a Forrás folyóirat főszerkesztőjének friss könyvét a szerző mellett Bombitz Attila és Virág Zoltán szegedi irodalomtörténészek, valamint Kriskó János kecskeméti újságíró, tanár mutatták be

az érdeklődőknek. A több mint ezer oldalas, a Noran Libro Kiadó gondozásában most megjelent munka műfaja nehezen meghatározható, a Füzi prózáját kitartóan követőknek azonban sem szerkezetével sem vállalásaival nem okoz majd nagy meglepetést.

Az „önéletrajzi regény”, az „Én-regény”, a vallomás címkéivel ez az életmű úgy tűnik ugyanúgy könnyen leírható, mint ahogy meghatározható a személyes konfessziókból, fragmentumokból és tényszerűen argumentálható társadalomtörténeti, szociografikus adatokból változatos módon alakuló, tényszerű, ám posztmodern esztétikai intenciókat is idéző rizomatikus forma felemlegetésével is. A beszélő hang, amely Füzi „vallomásos” prózáit az elmúlt másfél évtizedben narrálta, elsősorban elbeszélői pozícióit (E/1. és E/3. személyű elbeszélésmód) váltogatta kötelességszerűen. Másrészt, egy Füzi-kötet, és ez is karakteres olvasói tapasztalata sokunknak, elszántan következetes mesterjegyként tipográfiai variabilitásával is mindig figyelemre készteti az olvasót. A problémafelvetések rendre ugyanazok: egyetlen élet, egyetlen szociokulturálisan meghatározott személyes sors történéseiből kiolvasható-e az őt meghatározó, a rá ható közösségi identitás. Hogyan, milyen módszerekkel írható le, mérhető meg, megmérhető-e egyáltalán az egyesből az általános. És főként, kínálja-e egy térség, egy korszak, egy nemzedék krónikáját, körberajzolja-e közérzetét mindaz, ami az egyénnel történik.

Füzi László olyan konok elszántsággal mondja el újra és újra ezt a történetet, a saját történetét, miközben az újraformált, újraszerkesztett, újrarendezett korpusz ugyanazokban a fabulákban is rendre újat kíván megtalálni, hogy olvasás közben nem marad kétség, a válasz igen. A most kiadott könyv három kötet, a Világok határán – Ikerkönyv(Kalligram, 2010), Az idő keresése (Kalligram, 2017) és egy nagyjából háromszáz oldalnyi új anyag, A világ változásaegybefűzése. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a Világok határán annak idején már a Kötések, szakadások – Hármasköny (Kalligram, 2012) című, szintén három egységből álló gyűjteménybe is bekerült, láthatjuk, milyen nagy szorgalom, koncentrált figyelem húzódik meg emögött a vállalás mögött. Persze tudunk példát már akár a szecesszió vagy klasszikus modernség magyar irodalmából is nagy újramondókra (Krúdy, Kosztolányi, Hunyady). De nem tévedünk nagyot, ha a Füzi által nemcsak esszéisztikus metodológiával körüljárt, hanem professzionális irodalomtörténeti módszerekkel is kutatott szerzők közül a legkedvesebb, Németh László munkamódszerét hozzuk szóba. A nyelv keresése, a leírásra tökéletesen alkalmas szókészlet és a forma harmóniájának, egyben szubverziójának megteremtése okán Esterházy Péter neve is felmerülhet. Helye is van nemcsak modellként, retorika és figura ihletőjeként, hanem a fabulát benépesítő alakok között mindkettőjüknek.

Ezt a módszert, és persze a most tárgyalt új munka műtárgy jellegét, a koncepció összművészeti (elsősorban erősen képzőművészeti ihletettségének) jegyeit emelte ki a könyvről szólva reflexiójában Virág Zoltán. A bámulatosan kitartó, az én-elbeszélés közvetlenségének minden veszélyét vállaló, mégsem „nárcisztikusan mindentudó”, nem megfellebbezhetetlen igazságokat mondó narrátor sorseseményeire, az ebben a sorsban rejlő izgalmas válaszutak kínálta szépirodalmi lehetőségek kiaknázására Bombitz Attila hívta fel a figyelmet. A dunántúli faluból, a Vasfüggöny melletti zónából induló, a bezártság fizikai és mentális tereiben egyaránt mozgó karakter helyváltoztatásai, szegedi, egri, kecskeméti otthonra találásai, ahogy e tapasztalások között is elsősorban az irodalmi és nemcsak irodalmi olvasmányok kitartó jegyzeteléséből, a jegyzetek szövegbe kerüléséből formálódó világnézeti modell hogyan határozzák meg végül egy „alkat”, egy karakter épülését, ezek Bombitz Füzi-olvasásának legfontosabb következtései.

Az hogy egy tíz évig tartó, most lezáruló munkafolyamat, mondták el ezen az estén a résztvevők, az adatok folyamatos újrarendezése éppen egy fizikai és mentális átmenetiség-szimbólumból, a vonatból (jelesül a Műhely folyóirat 2010-es Vonat című tematikus számához készült Füzi-esszéből) bontakozott ki, sorsszerűnek is mondható. A határsávban egzisztáló, szabad mozgásában nemcsak technikai avultságai miatt korlátozott közlekedési eszköz lassú cammogása az én-elbeszélő kamasz hétköznapjai mellett egy korszak közérzetének is esszenciája. Érdekes lehet itt kitérni a beszélgetést vezető Kriskó első generációs értelmiségi származást firtató kérdéseire, különösen ha meggondoljuk, milyen sokat szerepel ez a „meghatározottság” mint az állandóan kérdező jelölője, mint a markánsan rendszeralkotó attitűd forrása a Füzi-könyvek állításai között. És persze fontos volt ezen az délutánon beszélni arról is, hogy az életünket, az egykori közép-európai rurális világokat az elmúlt évtizedekben a felbomlás, a kilépés, az új világ belakásának dinamikája uralta. Ez az a probléma, a zártság és a nyitottság szubjektumot formáló ereje, ami Füzi Lászlót talán a legjobban izgatja: ezeket a kérdéseket járták körbe a beszélgetés résztvevői.

A végképp globális életvezetésbe torkolló modernizáció, állítja A világ változása, elzárta, majd eltörölte az egykor otthonos és áttekinthető lokális és közösségi identitásokat az egyének, köztük elsősorban e vaskos munka önéletíró narrátora elől. A könyv fejezeteit olvasva, a beszélgetést hallgatva folyton az eltűnő életforma fájdalmas nosztalgiájának élményével szembesülhetettünk. Ezekhez a veszteségekhez, a „beosztással”, szűk egzisztenciális lehetőségekkel, nagy küzdelmekkel és elvesztett illúziókkal teli létezéshez tér vissza előszövegeihez hasonlóan A világ változása. Ám azt is sugallja, és ez volt a bemutató egyik legfontosabb állítása, hogy a szabadság megteremtése megúszhatatlan létprogram. Ehhez, a kötetben legalábbis cseppet sem idilli, és sohasem eufórikus szabadsághoz a szellemi integritás, az olvasmányokban megtestesülő, önelemző és sokszor öngyötrő, mégis nélkülözhetetlen kérdésfelvetések vezetnek. Az ezen az alkalmon ténylegesen vagy csak szellemükben jelen lévő protagonisták között ott vannak a mesterek (az életben és a Füzi-oeuvre-ben sem előtérbe tolakodó, ám háttérbe húzódása ellenére is súlyos jelenléttel bíró szellemi apa, Ilia Mihály), a barátok, alkotótársak (Buda Ferenc, Hatvani Dániel, Dobozi Eszter, Pintér Lajos), és a család körei. Füzi László régi-új kötetében több mint kétszázszor olvasható a „beszélgetés” szó. A beszélgetés, mint a másik felé fordulás legfontosabb gesztusa, a figyelem és a szabadság megteremtésének nem könnyű, de e történet szereplői számára legalábbis leginkább követhető útja.

Kovács Krisztina

 

A szerző fotói

 


Címke: , , , , ,

Warning: Use of undefined constant php - assumed 'php' (this will throw an Error in a future version of PHP) in /home/tiszataj/tiszatajonline.hu/wp-content/themes/tiszataj/post.php on line 118
2021.10.16 - tiszatáj

Gergely Ágnes, Allen Ginsberg, Benedek Miklós, Lázár Bence András, Marno János versei
N. Tóth Anikó, Makkai Flóra, Benedek Szabolcs prózája
Emil Cioran: Gondolatok alkonya, Koman Zsombor Emil Cioranról
Iris Murdoch, Vladimir Tasić tanulmánya
Kritikák Sándor Iván, Szöllősi Mátyás, Ljudmila Ulickaja könyvéről
Diákmelléklet: Nyári Krisztián: Az esőcsinálók boldogsága, avagy mire való a vers?

Tovább olvasom >>>
2021.10.15 - tiszatáj

GONÇALO M. TAVARES: TÁNCKÖNYV
Miért ejt zavarba Gonçalo M. Tavares Tánckönyve? Leginkább azért, mert folyamatosan kimozdít a megszokott olvasási stratégiánkból. Ha végigolvassuk a 106 költeményből álló kötetet, tettre készen kell figyelnünk arra, épp merre taszít, ránt a szöveg, mikor húzza ki lábunk alól az épp megszerzett olvasói pozíciónkat… – BORBÁTH PÉTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.13 - tiszatáj

CSAPDA A NETEN
4 éve forró pont a #MeToo, valamint legalább ennyi ideje képez beszédtémát a cyberbullying: Barbora Chalupová és Vít Klusák közös dokumentumfilmje megfelelő tárgyismerettel hozza közös nevezőre a dilemmákat, egyszerre új és taszítóan ismerős világba kalauzolva az érdeklődőket… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.13 - tiszatáj

TÁRLATTAL IS EMLÉKEZNEK A 700 ÉVE ELHUNYT KÖLTŐRE A TISZATÁJ SZALONBAN
A 700 éve elhunyt olasz költőre, Dantéra emlékeztek hétfőn a Tiszatáj Szalonban, ahol Nátyi Róbert művészettörténész nyitotta meg Géczi János október végéig látható dekollázs tárlatát, majd Pál József irodalomtörténésszel és a kiállító költővel, képzőművésszel az Isteni színjátékról is beszélgetett… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.12 - tiszatáj

HANSÁGI ÁGNES: LÁTHATATLAN LIMESEK
Hansági Ágnes kötete a Tempevölgy gondozásában jelent meg, témáját tekintve pedig határjelenségekre fókuszál, amelyek két nagyobb témára oszlanak: történeti és mediális szempontú tanulmányokra. Egy-egy nagyobb fejezeten belül is széles merítéssel találkozhatunk, hiszen Hansági különböző, egymástól eltérő jelenségeket vizsgálva mutatja be az irodalmi limeseket… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.10 - tiszatáj

KUKORELLY ENDRE: Cé Cé Cé Pé AVAGY LASSÚDAD HALADÁS A KOMMUNIZMUS FELÉ
Egy új interjúformát álmodtam meg. Interjú egy könyvvel. Nem a szerzővel, hanem a könyvével (identitást adva annak) „beszélgetek”. Elképzelésem szerint a könyvinterjú se nem kritika, se nem interjú, se nem szépírás, hanem ezek egyvelege… – JANÁKY MARIANNA KÖNYVINTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.09 - tiszatáj

MAGYAR BANDA: 12 BETYÁR
Finoman szólva is némi kétkedéssel fordultam egy olyan produkció felé, amely bevallása szerint „az autentikus népzenét a megszokottól eltérő szemszögből” kívánja bemutatni. Ilyen mondatok olvasása kapcsán orbitális tévedések és véget nem érő definíciós viták rémlenek fel bennem a világ- és népzene mibenlétéről. A zenekar tagjai azonban mást ígértek, és hál’ Istennek nem kellett csalódnom… – PIPCZ ILLÉS AJÁNLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.07 - tiszatáj

MEZEY KATALIN: RÉGI NAPOK RENDJE
Mezey Katalin azon szerzők közé tartozik, akik több műfajban is kipróbálták tehetségüket. Prózaíró, költő és műfordító. Számos verseskönyv és prózakötet után legutóbb a Régi napok rendje novelláit vehettük kezünkbe. Két fő részből áll a mű: az első fejezet hét novellája még 1987-ből való, a többi nyolc pedig a 2014-es Ismernek téged után keletkezett. A több évtizedes eltérés ellenére egységesnek mondható a Régi napok rendje…– BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)