Technikailag persze nagyon gyors. Csak beütöm a linket és már olvashatom egy távoli kontinensen élő embertársam véleményét mondjuk egy kutyagyógyszer vírusölő hatásáról. Remek, hogy terjed a tudás. Tudás? Könyörgöm, ez nem tudás, ismeret, csupán vélemény. Nyolc milliárd embertársam közül az egyik, fogalmam sincsen, ki is ő, egyetemi tanár, ért valamihez, vagy szabósegéd, aki mindig elrontja a szövetet, rossz helyen vág bele és a főnöke korholásait kompenzálja esténként azzal, hogy mindenről véleményt mond. A fene tudja.
Ősrégen, amikor még valódi közösségekben éltünk, mindenkinek fontos volt, hogy véleményét a közösség meghallgassa, mert a közösség véleménye a közösség tudása így alakult ki. Mindenki beleszólt mindenbe, sokféle tapasztalatról is beszéltek, és szépen lassan, hetek, hónapok alatt kialakult a közösségi vélemény a vitatott dologról, amit persze tudásnak szerettek nevezni. Minden, amit a közösség ismert, használt, gondolt így alakult ki. Ez hatalmas evolúciós újítás volt, mert állatrokonaink csak a saját tapasztalataikból formálhatnak véleményt, csak abból tanulhatnak, ami velük történik. Leszámítva persze azokat az állandóan jelentkező tanulságokat, amelyek a szelekció révén a genetikai háttérben rögzültek.
Amikor a társadalmak írást kezdtek használni, megint magasabb szintre ugrott a tudás, mert kevesen tudtak írni és csak a nagytekintélyű kortársak gondolatait, intelmeit rögzítették, amelyek már több generációt szolgáltak. Persze ezeknek a nagy tekintélyeknek a tudását ma már igen kritikusan értelmezzük, és úgy gondoljuk, sok sületlenséget rögzítettek az írástudók.
Amikor a rádió feltalálták és elkezdték kommunikációra használni, sokan ujjongtak, hogy eljött az értelmes világkorszak. A legsötétebb vidékek lakói is rádión kaphatják meg a híreket, az ismereteket. Minden paraszt rádiót fog hallgatni és vége a kizsákmányolásnak. Sajnos a parasztok drágállották a rádiót, akik mégis vettek egyet, csak csodálkoztak a képtelenségeken, ami a rádiós beszélgetésekből dőlt. Nekik magyarázzák, hogy hogyan kell a földet művelni? Képtelenség. Szerencsére egy mozdulattal el lehet zárni. A televízió a hang mellé már képet is adott, és a sületlenségeket most már látni is lehet, de nagyon egyoldalúnak tűnik, nem lehet visszabeszélni.
Az igazi korszakváltás az Internettel következett be. Elképesztően rövid idő alatt lett az emberiség több mint felének valamiféle kompjútere, mobiltelefonja, és ezeken nem csak mindenki véleményét lehet olvasni, látni, hallani, hanem vissza is lehet beszélni, mindent azonnal helyre is lehet igazítani, és nincs az a képtelen ötlet, amivel a társakat, nyolc milliárdot, fel ne lehetne rázni.
Boldog kor. És már benne élünk.
Aprócska probléma, amit nem ismertük fel, hogy csak a technológia változott, mi magunk egy cseppet sem. Mi magunk úgy gondoljuk, genetikai örökség, hogy egy kicsi, kellemes közösség közepén ülünk, mindenki, mi is, elmondhatja véleményét és hamarosan kialakul a biztos alapokon álló, megdönthetetlen közösségi tudás, ami segít, ha betegek leszünk, eligazít a politikában és minden létező egyéb bajunkban. Egy kattintás, és ömlik a tudás az ölünkbe. Drága szíveim, nem egészen így van. Sőt egészen nincs így! Az Interneten mindenki véleménye megjelenik, természetesen azoké is, akik értenek a vitatott dologhoz, meg azoké is, akiknek nincs egyebük csak a véleményük, de azt megosztják velünk. Meg kell tanulnunk, hogy az Interneten kialakuló közösségi tudás, mert az azért itt is kialakul, lassan, fontosabb kérdésekben már néhány hónap, másokban évek alatt jelenik meg. És ha már megjelent, nem feltétlenül lesz bizonyítottan igaz, egyedüli, elfogadott, mert kialakulását is vélemények kísérik és mindig akadnak néhányan, aki azt gondolják nem úgy van. A merev hierarchiában élő társadalmakban a vélemény „fent” fogalmazódik meg, ez sokszor jó és kielégítő, persze nem mindig, politikában sohasem, és „lent” ezt elfogadják vita nélkül. Egyszerűvé teszi az életet.
Az Internet a merev hierarchiát rombolja. Ez politikailag ugyan hasznos is lehet, tudományosan, orvosi, egészségügyi szempontból viszont aggodalmas. Jön egy új vírus, amit a tudomány sem ismer még, és mindenki mohón várja a róla szóló híreket. A hírek jönnek dögivel, nincs is, létezik, de kedves, rendes jószág, van és gyilkos szörnyeteg, enyhe influenza, az emberiség létét fenyegető pusztító járvány. Nagy a paletta, lehet válogatni. A válogatást megkönnyíti, hogy hallhatjuk, nézhetjük azok szenvedéseit, akiket megtámadott. Különösen azokét, akik emellett cukorbetegséggel, magas vérnyomással, szívproblémákkal, rákkal is küzdenek, de ha ki kell majd választani, hogy halálukat mi okozta, természetesen a divatos betegséget említik először. És láthatjuk azokat is, akiket nem támadott meg (még) és ékesszólón bizonygatják, hogy vírus nincs is. Rendkívül sok munkával már a vakcinák is készen lesznek lassan. Alig több mint 150 éve ismerjük a vakcinálás lehetőségeit és segítségükkel megszüntettük a pusztító járványokat. Kialakultak a vakcinakészítés, felhasználás tudományosan ellenőrzött szabályai és ezeket minden országban, Kínában és Oroszországban is szigorúan ellenőrzik, mert bármilyen tévedés iszonyú kárt okozhat. Száz év alatt még nem történt ilyen. Mellékhatások rendkívül alacsony számban jelentkezhetnek, de a vakcinák veszélyessége elhanyagolható az oltatlan populációban terjedő kórokozó hatásához képest. Mindezt még az Internet előtti időkből elég biztosan tudjuk. Jöhet a vakcina, de az Internet közössége, sok milliárd ember előbb szeretné megvitatni, hogy hasznos-e. Nem azok, akik foglalkoznak vele, értenek hozzá, hanem mindenki. Mindenkinek van róla véleménye, és ennek hatására az országnak kevesebb mint a fele óhajtja magát beoltatni. Elképesztő.
Csányi Vilmos
