09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
09.09.
| Duda Éva Társulat – „Újra lendületben! ” >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

A dokumentumok fúgája
2020.08.25 - tiszatáj

METANOIA ARTOPÉDIA:
JÉG-DOKTRÍNÁK

A Metanoia Artopédia: Jég-doktrínák – variációk a náci retorikára című előadása 2013-as bemutatója óta többször játszották Magyarországon és külföldön is. Eddig Szegeden, a Grand Café mozitermében került megrendezésre, így elég unikális alkalom volt a Thealter fesztivál részeként, a Régi Zsinagógában látni.

Az egyedi díszlet, habár teljesen autonóm, szuggesztív teret és színpadot teremt, nagyon elegánsan használja fel a zsinagóga adottságait. Például, amikor meglátjuk egy fehér lepedő átvilágításában a tóratekercs szobrát.

A Metanoia Artopédia honlapján olvasható rövid leírásból is megtudhatjuk, hogy itt nem ma a cselekmény a lényeg, nem egy történetet dolgoz fel a darab. „A Jég-doktrínák nem lineáris történet, nem is akként olvasandó. Kísérlet arra, hogy néhány eredeti és mutáns variáción keresztül a történelmi katasztrófákat hamisan értelmező, és személytelen pozíciójukban is aktív bűnbakképző „őrületszilánkot” átvilágítsunk.” Pont ezért nem is az a célom, hogy kritikámban a színpadon történő elemeket állítsam időrendi sorrendbe, tekintve ez is nehéz lenne, hiszen nem lehet egyszerre a fényezésre, a hanganyagok értelmezésére és a színészi játékra figyelni, azok összetettsége miatt.

 

 

A hallható szövegek valós dokumentumokra épülnek: az áldozatok, dr. Nyiszli Miklós, Victor Klemperer, Ovics Perla, valamint az elkövetők Hitler, Himmler, Eichmann, Endre László, Horthy Miklós szövegrészletei mellett, napjaink szélsőjobboldali megnyilvánulásai: blogok, kommentek, közszereplők nyilatkozatai, televíziós adások jelennek meg, vagy archív felvételben vagy a szereplők általi tolmácsolásban. A hihetetlenül nagy és változatos anyag szinte lehetetlenné teszi, hogy mindet kövessük, felismerjük. Így arra az Artaudnál megjelenő nyelvi-esztétikai módszerre visszavezethető megoldást láthatunk – hallhatunk, hogy a szöveg informatív erejénél fontosabb az akusztikai. A kommentek uszító retorikája nagyon könnyen kiismerhető, hiszen automatikusan működik, nincsen túlgondolva. Főleg az uszítás és az agresszió jelenik meg bennük. Az archív dokumentumok mondanivalója, a felvételek rossz minősége miatt, néha nehezen kihallhatók. A felolvasott kordokumentumok, önéletrajzi írások részletei tömören és szikáran világítanak rá a holokauszt borzalmaira.

A szövegfoszlányok gyors váltogatása és bizonyos elemek visszatérése, az előadásban is felhangzó Bach fúgák egymással versengő szólamaival rokonítható. Így az előadás első része egy hatalmas zenei építkezés, ahol a már említett szövegek, az alatta szóló különböző zenei betétek (Sickratman, Bach, Laibach stb.) és a fényezés ritmikáját követhetjük a színpadon.     A színészi mozgás helyett inkább a hanggal való játék dominál, egyes mondatokat más-más hangszínnel, hangerővel hallunk újra.

 

 

A darabban nagyon fontos szerepet játszik a humor. A kisebbségi viccektől kezdve, a fasiszta retorika parodisztikus előadásán át, a közmédiából ismerhető „sorosbérenc, libernyák” típusú kifejezések mind felveszik a kapcsolatot a közönséggel, valahogyan viszonyulnia kell hozzá. Ami ezesetben vagy a nevetés vagy pedig az elemi elutasítás. Viszont az elemi elutasítás nem tud létrejönni, vagy csak nagyon nehezen. A darab elején egy szociológiai kérdőív kitöltésével minket is bevonnak az előadásba. Emellett a már említett zenei építkezés szép és monumentális, a díszlet nagyon szuggesztív. Az esztétikum iránt érzett örömünk találkozik a darab tartalmának elutasításával. A folyamatosan visszatérő uszítás pedig propagandaszerűen, az ismétléssel szeretne minket meggyőzni igazáról.

A színpadon szereplők (Erdély Perovics Andrea, Krasznahorkai Ágnes, Vetlényi Lili, Szokol Szilárd) erős, fehér sminkje szándékosan emeli ki, hogy a színészek valaminek a demonstrációi, a színjátszás kötelező elemei. Azaz minden, ami a színpadon van, „megtévesztés” bizonyos szinten. Ezzel kapcsolatos a díszlet több eleme is, a fekete papírmaséfigurák és a fényezés által kialakult árnyékok játéka. A színpadon csak egy esetben reprezentálódik az áldozatok szövege, csak az élő narrálásból (Lengyel Zoltán) halljuk a szólamaikat.

A darab második felében már több akció van, itt az aláfestő hangok közül a nemzeti rock dominál. Az archív anyagokban is a cselekvésre való felszólítás jelenik meg, és erre szólít fel minket is a főszereplő (Erdély Perovics Andrea), náci karlendítéssel alátámasztva mondanivalóját.

 

 

Az ezt követő ezo tévés jelenet nem csak azért fontos, mert átvezet bennünket egy metafizikai síkra, hanem mert visszavonja az érdemi diskurzus szerepét is. A darab tudatosan használja fel a különböző nyelvi-irodalmi eszközöket (líra, próza, interjú, önéletírás stb.) és a médiumtörténeti korszakok eszközeit (könyv, rádió, televízió, internet). Emellett a misztériumjátékoktól az artaudi színházig többféle megszólalásmódot is felvonultat. Az eddigi egymásra épülő szólamok helyett is például Horthy Miklós próbálja felmenteni magát a műsorvezetőnél.

A darab vége letisztultabb, szakrális – rituális tiszteletadásként értelmezhető, amely emléket állít az áldozatoknak.

Vajsenbek Péter

 

Fotó: Thealter / Németh György

 

Közreműködők: Erdély Perovics Andrea, Krasznahorkai Ágnes, Vetlényi Lili, Szokol Szilárd, Francia Gyula, Tóth Péter Zoltán, Lengyel Zoltán, Perovics Zoltán
Ruhák: Csúri Anna
A kartonfigurákat preparálta: Kiss Attila Etele
Hangkeverés és élő narráció: Lengyel Zoltán
A rendező/szerkesztő munkatársa: Erdély Perovics Andrea
Rendező, látvány: Perovics Zoltán
Támogatók: EMMI, Grand Café, Patyolat//PRÓBAüzem


Címke: , , , ,
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
2020.09.13 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE KONRÁD GYÖRGGYEL 
Érdekes kérdés, hogy kit számítunk zsidónak. Hallottam erről egy anekdotát Izraelben, amely szerint mondták Ben-Gúriónnak, aki megalapította Izrael államot, és az első miniszterelnöke is volt, hogy sokan jönnek a Szovjetunióból olyan zsidók, akikről nem lehet tudni, hogy valójában azok-e. Erre azt válaszolta, ha valaki olyan hülye, hogy zsidónak mondja magát, akkor zsidó…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő