04.19.
| REÖK – Meghosszabbítva a Táblaképfestészeti Biennálé jelentkezési határideje >>>
04.18.
| Alkotói pályázatot hirdet a Trafó >>>
04.15.
| 6 fesztiválfellépést lehet nyerni a debreceni tehetségkutatón >>>
04.02.
| Bogyó és Babóca 4. ‒ Tündérkártyák ‒ 13 + 1 új mese bemutatója >>>
03.31.
| Magyarországi kulturális javakat tesz elérhetővé a Digipédia >>>
03.31.
| A virtuális térbe költözött a Kazinczy Múzeum >>>
03.30.
| Segíts te is menteni a magyar webet! >>>
03.30.
| Csík János és a Mezzo rendhagyó karanténklipet készített >>>
03.24.
| Információs plakát pályázat a koronavírussal kapcsolatos személyes óvintézkedésekről >>>
NAPI TANDORI

04.02.
| Szolidaritásra buzdítanak a hazai zenészek >>>
04.01.
| Az interneten rendezik meg idén a Krakkói Filmfesztivált >>>
04.01.
| Elindul az színházi háttérszakmák áthidaló támogatására a FESZ Segélyalap >>>
03.31.
| Európai Örökség címet adományozott Szentendrének az Európai Bizottság >>>
03.24.
| Online fesztivált rendez a Friss Hús a korábbi évek filmjeiből >>>
03.23.
| Ingyenesen nézhető díjnyertes magyar természetfilmek >>>
03.23.
| Számos kulturális intézmény jelentkezik online tartalmakkal >>>
03.22.
| Több száz hangoskönyv lett ingyenesen hallgatható az MTVA Archívumában >>>
03.20.
| A mellékelt példa – A Tiszatáj Diákmellékletei >>>

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>

Beszarni könnyű, de jól összecsinálni magad, na arra nem mindenki képes. Elengeded, had folyjék, aztán lesz ami lesz. Ehhez nem kell tudomány. Csurog a combon, csurog a térden, egy kicsi a bokára, egy kicsi a szőnyegre, ahogy esik, úgy tottyan. De ahhoz, hogy csupa szar legyen minden körülötted, azt már nem tudja bárki jöttment szarógalamb. Technika, rátermettség, elhivatottság és egészséges öntudat. Ezek szükségeltetnek egy tisztességes beszaráshoz. […]

>>>

Nyugovóra térni
2020.03.08 - tiszatáj

AZ ATLANTIAK

Üvegtorony emelkedik a dakari hőségben, előtte munkások téblábolnak, miközben hipnotikus aura hatja át a helyszínt: a rövidfilmesként és színésznőként (35 pohár rum, Az igazi Simon) ismert, A hiéna útját készítő Diop Mambety unokahúgaként színre lépő Mati Diop nemcsak a tavalyi cannes-i versenyprogramban vált a mezőny első fekete rendezőnőjévé, sokkal fontosabb, hogy Az atlantiak hangulata rögtön berántja a nézőt és további 100 percen át nem ereszti.

Nagytotálok és premier plánok váltják egymást mérnöki precizitással, a csatangoló, pontokká zsugorodott építőipari melósok hatalmas látószögű vágóképére hirtelen zaklatott, üvöltöző átlagemberek premier plánja felel: Diop rendkívül érti, hogyan lökjön bennünket egyik érzelmi stációból a másikba. Tájképekben realizálódó higgadtság módosul indulatos, testközelbe hozott beállítássá, de a rendezőnő okosabb, hogy filmje csupán üres munkáspropaganda legyen. Laktatóan meditatív szerzői futama állapotokat, érzéseket konzervál – utal a színesbőrű munkások helyzetére, pontosabban kizsákmányolására (akiket épp egy jólétbe merevedett fekete góré nulláz le), így Az atlantiak tűpontos szociográfiai látlelet szegénységről, munkanélküliségről, ugyanakkor tiszta mozis eszköztárral rendelkező, képek és hangok transzformatív erejére hagyatkozó látomás, utóbbira a közelben húzódó, címben is jelzett Atlanti-óceán hívogató, végtelenséggel kecsegtető és rendre visszaköszönő látképe reflektál.

 

 

Mintha Claire Denis 1988-as Csokoládé című filmjének babonázó nyitánya ismétlődne, Mati Diop lassú filmes modora pedig a részletgazdagság és az áradó gondolatok legnagyobb tárháza: kulcspillanatait nézésekbe, éghajlat-szimbolikába, halk levegővételekbe, arcokról jókor lecsorduló könnyekbe rejti. Szubverzív melodrámaként ugyancsak figyelemreméltó darab Az atlantiak. Ada, a szegény, de egy gazdag férfinek odaígért dakari lány és Souleiman, az üvegfelhőkarcolón dolgozó nincstelen építőmunkás (a rendezőnő non-professionalekkel, vagyis amatőr színészekkel kölcsönöz autenticitást a szerelmesek vagy a többi atlanti minden rezdülésének) rögtön a poszt-kolonialista teóriák jegyében a színesbőrűek hányatott sorsát jelenítik meg. Toleranciára, méltóságra óhajtozó karakterekként áll előttünk a pár (erre bök rá az őket elzavaró úr jelenete), ám Diop, aki egyébként saját, azonos című 2009-es rövid-dokumentumetűdjét bővítette egész estéssé, a bevándorlókrízissel is foglalkozik. Souleiman és társai 3 hónapnyi bér híján, a jobb élet reményében hajóra szállnak és Spanyolországban kötnének ki – vagyis a távolság, a folyamatos nélkülözés, a kizsákmányolás Ada és Souleiman őszinte, igaz szavakon, reakciókon nyugvó lamúrját semmisíti meg, pláne, hogy a galád vállalkozó kényszeríti Souleimanékat az útra, ahol aztán ott is hagyják a fogukat. Maszkulin válságdarabként is számításba vehető Az atlantiak: drámaiatlan zöngékben dús, minimalista, elegáns cselekménye szerelmi történetből egy nyomatékosan feminista, Ada magányát, kitartását, önmagára találását forszírozó karaktertanulmánnyá érlelődik.

Diop részéről a bevándorlás-tematika csupán keretet nyújt a film valódi dilemmaköréhez, hovatovább, vizuális nyelvezetéhez. Fekete, olykor kékben úszó jelenet-fragmentumok árulkodnak Ada belvilágáról: egyedül ül a környék férfijainak bevételéből üzemelő óceánparti diszkóban, a rá boruló sötétség a benne zajló szüntelen tépelődés indexe, melyet zöld stroboszkóp-pontok váltanak fel, tovább fokozva nyugtalanságát és totális elveszettségét. Claire Mathon a Portré a lángoló fiatal lányról után ismét bizonyítja, mestere a felvevőgépnek. Impresszionista, transzcendenciába hajló képein asszociatív erővel bír a naplemente, a hullámzó óceán, a már említett sötétkékben pingált enteriőrök egyszerre futurisztikus és intim atmoszférája. Szociális, gazdag vs. szegény ellentétet rajzoló problémafilm lényegül tónusokkal, Fatima Al Quadiri zeneszerző hol melodikus, boldogságot ígérő dallamaival, hol csaknem fülsértő zúgásaival is operáló, csaknem Chris Markert vagy Raúl Ruizt idéző experimentális románccá: Az atlantiak nemcsak az omló falakkal, tehenekkel, törmelékkel zsúfolt dakari szegénynegyed utcafilm-miliőjét állítja szembe a vagyonosok jachttal, koktéllal színesített világával – hibátlanul kiragadott helyzetekkel, trivializáló pillanatképekkel is rávilágít Ada, illetve barátnői sorsára. Nemcsak az édesanya leharcolt szobában való pörölésre vagy a fotelben ülő nagymamára kell gondolni: Diop legfőképpen hősnője önállósulási törekvéseiről szónokol, melynek fényében az osztálykülönbség-narratíva kap gellert. Érdekházasságba kényszerítenék Adát egy gazdag, őt nem imádó, pusztán javaival lekenyerező ficsúrral, vagyis Az atlantiak újfent a materializmus kontra őszinte érzelmek oppozíciójából az utóbbira szavaz. iPhone-nal, hitvesi ággyal hajtaná igába Adát a rideg férfitekintet, plusz a mama is a hagyományok szerepéről papol, vagyis a direktornőt röghöz kötő tradíciók és emancipációt, felszabadulást ígérő talpra állás dichotómiája is lázba hozza.

 

 

Ugyanezt hangsúlyozza a sztori formanyelve: bűzös utcákból hirtelen fényűző közegben vagy folklór-ceremónián találjuk magunkat, az esős éjszakában lengedező pálmafák és a szürke, barátságtalan óceán panorámái utat nyitnak a tűző napsütésnek – vagyis a hangulatok ugyanolyan ritmusban váltakoznak, ahogy Ada éppen próbálja összeszedni magát és nyomorító kisvilága fölé nőni. Lírai realizmussal kokettáló coming-of-age story-t kreál Diop, valamint újabb csavarral is él: Az atlantiak ugyanis mitológiai párhuzamokat – például az Antigonét vagy a Lüszisztratét, sőt, Pat Barker brit írónő The Silence of the Girls című regényét is megidézi, amely az Iliászt Briszéisz perspektívájából regéli újra – felvonultató szerzői melodráma, hovatovább kísértettörténet. Ada és Souleiman hamvába holt szerelme így a szellem, tehát Souleiman metaforikus karakterén keresztül vágyról, románcról, de gyászról, veszteségről, traumafeldolgozásról és újrakezdésről is beszél. Diop a szellemsztorival újfent az elesettek olthatatlan szeretetvágyára, méltóságára irányítja a figyelmet, sőt, a lidérc-szálat is kiterjeszti, ráadásul a kísértettörténet-jelleg a film gender-politikáját is erősíti: nemcsak Souleiman tér vissza a halottaiból, de a többi odaveszett munkás is, akik női vagy férfi testbe egyaránt költöznek, így Diop nem von határt patriarchális és matriarchális szemszög közé, nőben és férfiben is képes felismerni a humánumot.

Kriminarratívával is él Az atlantiak, de végül ez a szál sem lóg ki a meséből: az Ada és Souleiman után gyakran megszállott voyeurként kutató felügyelő szála hirtelen vívódással, tartalommal telik meg és hibátlanul egészíti ki a kísértet-motívumot, mi több, a melodrámai közelítésmódot – e poétikus-asszociatív fejlődéstörténetben nemcsak Ada révbe érése számít, hanem a melósok, illetve a többi szereplő megváltása is. Nyughatatlan kísértet a legtöbb szereplő, akik traumáikat, fájdalmaikat levetve szeretnének végre megpihenni, így Diop a Ghost vagy a Hatodik érzék „heaven can wait”-dramaturgiáját formálja érzékekre ható, spirituális élménnyé, leginkább a Hirokazu Koreeda jegyezte Maborosi stíljében – noha a japán maestro a válaszokra lelés képtelenségét, valamint az élet folyásából sarjadó harmónia elfogadását emelte ki, Diop másra gondol. Nyugalomra lelésről filozofál a rendezőnő, tiszteletben tartja a kísértetmesék legfőbb motívumát (a szellemek csak akkor fogadják el félember-létüket, ha a problémáik megoldódnak, így fel is tudják azokat dolgozni és csak ekkor léphetnek be a túlvilág kapuján), de azt Ada sorsfordulatain keresztül az élőkre, a férjeiket, szeretőiket elsirató nőkre is rávetíti. Diop biztos kezű rendezésében a hősnő végső átszellemülése, vagyis a mű rögrealista hangvétele és a természetfeletti perspektíva egy pillanatra sem hullanak darabokra, épp ellenkezőleg, csodálatosan olvadnak egymásba. Tapasztalható és érzékfeletti nászából a rendezőnő szerint belépünk egy világba, ahol már nem létezik rendőrségi autoritás, hatalommal való visszaélés, az alacsonyabb sorúak kizsigerelése. Pusztán a jövő és Ada bíztató jelene sejlenek fel: erre utal a film tökéletes zárómonológja – mely az allegorikus női főhőssel dolgozó Mati Diop remélhetőleg fényes nagyjátékfilm-rendezői karrierjét is előrevetíti.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Atlantique, 2019

Rendező: Mati Diop

Szereplők: Mame Bineta Sane, Amadou Mbow, Ibrahima Traoré, Nicole Sougou, Aminata Kane

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2020.04.03 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS AJÁNLÓJA

Ligeti György: Viola Sonata
Brácsa: Daniele Colombo
A borítókép Hans Hofmann festménye

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE
KONRÁD GYÖRGGYEL 
…a merészebbek fél lábbal kívül voltak a rendszeren, de fél lábbal belül. Nekem viszont az egyik lábam sem volt benn. Úgyhogy amikor a Csoóri Sanyi először próbálkozott a Hitel megalapításával, mondtam neki, ezt soha nem fogjátok megkapni, majd adnak helyette valami kockacukrot. Legalább állítsatok össze egy számot, és azt tegyétek le a Széchenyi Könyvtárban, hogy legyen valami kézzelfogható. Mondtam Sanyinak, hogy a legjobb az volna, ha szamizdatban megcsinálnátok, de erre nem vállalkozott.

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>
2020.03.31 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

>>>
2020.03.30 - tiszatáj

Hogy egy olyannyira világgal-foglalkozó költő aktualitásáról beszélünk (hirtelen?), amilyen fokig e kritérium Szabó Lőrincnek legalább három kötetére illhet, vajon az így vizsgált líra megnövéséről az időben, vagy az idők „jelleges változásáról” (globali­zá­ciós és egyéb napjainkat tekintve: romlásáról) szól-e?
Válaszunkat előrevetítve: globálisan sem-sem, beállt korunkat (kinek-kinek tetszé­sére bízzuk, az idő készülődését tekintve huszonvalahány évet, netán tizenegy, tíz stb. évet számol-e így), a már valóban tagadhatatlan, múlandónak nem remélhető jellegeket tekintvén igencsak, igen-igen […]

>>>
2020.03.29 - tiszatáj

TERÉZIA MORA: SZERELMES UFÓK
A tíz elbeszélést felsorakoztató Szerelmes ufók mérföldkőnek tekinthető a leginkább regényeivel (el)ismertté vált Terézia Mora pályáján: novellákkal kezdte pályafutását, s immáron kanonizált szépíróként visszatért alkotói origójának műfajához. Az összehasonlítás apropója így adott, sőt egyenesen kikerülhetetlen. Az eltelt tizenhét év eredménye pedig az írói kibontakozás vonatkozásában – Mora történeteivel és hőseivel ellentétben – egyértelműen optimizmusra ad okot… – HAJNAL ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
2020.03.29 - tiszatáj

CORPUS CHRISTI
Határozott cselekmény-és karakterívvel bír ugyan Jan Komasa vallásdrámája, legnagyobb tartalékait azonban impressziókra húzott, epizodikus felépítésű pillanatok jelentik. A Corpus Christi nemcsak szerzői filmes jegyekkel zsonglőrködik kiválóan, univerzális érvényű látlelet hiábavaló megváltásról és közösségi képmutatásról – a lengyel új film egyik aktuális képviselője nemcsak az elmúlt évtized legjobb valláskritikus műveinek sorába illeszkedik, más témákat is pedzeget… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.03.26 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A NUNKI BAY STARSHIP TAGJAIVAL
A budapesti űrpop zenével foglalkozó Nunki Bay Starship új zenei világba utaztatja hallgatóit, hiszen nemigen találkozhatunk hasonló fúziós zenei műfajjal a környéken. Neo-pop-funk-soul? Legyen multidimenzionális brainpop! A kvartett már fellépett az Akvárium Klubban, az A38 és legutóbb a Trafó House-ban, valamint már néhány fesztiválon is bizonyították, eklektikus hangzásuk érdemes a figyelemre, hiszen irtóra eredeti… – BRESTYÁNSZKY BERNADETT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő