08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
06.18.
| Világszerte elérhető lesz a Müpa Wagner-fesztiválja >>>
06.12.
| A Quasimodo költőverseny fesztivállá növi ki magát. >>>
05.31.
| Rendhagyó gyermeknap a Müpával >>>
05.22.
| Táncold körbe Magyarországot online! >>>
05.20.
| Közös, szolidaritáson alapuló kampány indult >>>
05.15.
| Új MADOKE-akció >>>
05.14.
| Ezen a héten a Hóhérokat adja a Miskolci Nemzeti Színház! >>>
05.11.
| 25 éves a Söndörgő >>>
05.08.
| Vírushelyzet vs. szerzői jog >>>
05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
NAPI TANDORI

05.29.
| Jövőbe tekint a Szegedi Szabadtéri Játékok >>>
05.28.
| Indiában debütál Goztola Kristina új filmje >>>
05.28.
| Elhunyt Dr. Diószegi István történész >>>
05.26.
| Ezek a könyvek esélyesek az idei Merítés-díjra >>>
05.26.
| Wa(l)king the city – Pályázati kiírás >>>
05.22.
| Online tárlaton láthatók a szegedi Táblaképfestészeti Biennálé alkotásai >>>
05.21.
| Könyvtárak az álhírek ellen a koronavírus-járvány idején is >>>
05.18.
| Elindult a Cinego >>>
05.13.
| Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesText >>>
05.12.
| Nádasy Erika kapta idén a Déryné díjat! >>>
05.05.
| Elstartolt az 1749.hu >>>

Aczél Géza, Samuel Martin Eno Belinga, Gömöri György, Julesz János, Rékai Anett, Vajsenbek Péter versei

Bene Zoltán, Kovács Katalin, Nyerges Gábor Ádám prózája

Bartha-Kovács Katalin, Éles Árpád, Nagy Fruzsina tanulmánya

Bakonyi István, Baráth Tibor, Kabdebó Lóránt, Lukács Barbara, Sántha József, Széchenyi Ágnes kritikája

>>>

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>

Hídépítő Parasztopera a kisszínházban
2020.01.29 - tiszatáj

KERESZTES ATTILA RENDEZI PINTÉR BÉLA NÉPSZERŰ KRIMIBALLADÁJÁT

Az erdélyi Keresztes Attila rendezésében és az Újvidéki Színházzal koprodukcióban mutatja be márciusban a Szegedi Nemzeti Színház társulata Pintér Béla egyik legnépszerűbb, legtöbbször műsorra tűzött darabját, a Parasztoperát. A népies-zenés krimiballada olvasópróbáját kedden tartották a kisszínházban.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészeti igazgatója, Keresztes Attila nevéhez az elmúlt évtizedből olyan nagy sikert aratott szegedi produkciók kötődnek, mint például a Liliom, az Édes Anna, a Hedda Gabler, a Karnyóné és a La Mancha lovagja. Néhány évnyi szünet után Keresztes most újra Szegeden rendez, Pintér Béla egyik legnépszerűbb darabját, a Parasztoperát állítja színpadra a kisszínházban. A keddi olvasópróbán Barnák László, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója köszöntőjében hangsúlyozta: különleges vállalkozásra készül a társulat, mert az Újvidéki Színházzal koprodukcióban mutatják be a népies-zenés krimiballadát.

– Szeged, Marosvásárhely és Újvidék korábban egy országhoz tartozott, ebben az évben van a százéves évfordulója annak az eseménynek, amely elszakította ezeket a városokat egymástól. Azt gondolom, a kultúrán, a színházon keresztül hidat tudunk építeni, újra össze tudjuk kapcsolni ezeket a magyar ajkú városokat és színházakat. A tavalyi Rekamié Fesztiválon vendégül láttuk az Újvidéki Színház társulatát, már akkor megfogalmazódott az együttműködés gondolata, mely mostanra testet öltött és elindult. Szeged a dél-alföldi régió egyik legfontosabb városa, a Szegedi Nemzeti Színház pedig az egyik legfontosabb kulturális intézménye, emiatt is fontos feladata nemcsak a hazai darabok bemutatása, hanem a határon túli magyar színházakkal a kapcsolatok ápolása, erősítése – mondta Barnák László. A főigazgató hozzátette, a koprodukció arról is szól, hogy jobban megismerjék egymást és egymás színházcsináló módszereit, kultúráját.

 

 

– Azt látom elsősorban a Facebookról, hogy élő színháza van Szegednek – vette át a szót a rendező, Keresztes Attila. – Harag György óta van egy olyan vágyunk, hogy Újvidéken dolgozzunk. Bevallom, a mostani újvidéki társulatot inkább ismerem, ezért az első próbahét elsősorban az ismerkedésről szól majd. Ennek a Budapesten íródott darabnak az előjelei természetesen megváltoznak majd a mi kulturális génjeink folytán. A darab alaptörténetére ráismerhetnének az ógörögök vagy a csehek is. Egy kis Camus, egy kis Oidipusz, egy kis Indul a bakterház, egy kis Jirí Menzel, van ebben minden. Az egyszerűsége miatt nagyon nehéz darab. Nem lehet benne alakítani. Nincs benne semmi színház, azt maga a forma megteremti, nem engedi, hogy rutinból játsszuk és elrontsuk. Hozzá kell adni az emberi minőséget, és szinte magától fantasztikus tud lenni. Kellett találnunk egy alaphelyzetet, amiben a darab indulása, az esküvő megtörténhet. Krassó–Szörényben volt egy nagy református közösség. Mára elvándoroltak, elfogytak. Az óriási templomok megmaradtak, ma tehenek legelnek bennük. Az esküvőt ebbe a közegbe tettük, a díszlet ezt a világot idézi meg. Úgy érzem, nem tudunk mit kezdeni azzal, hogy elroncsolódtak a gyökereink. Ragaszkodunk ahhoz, amit örököltünk, közben kénytelenek vagyunk alkalmazkodni a globális kulturális kényszerekhez. Ennek az ellentmondásnak a felismeréséből születnek olyan zavarok, amivel nem tudunk mit kezdeni. Ezen billenne át az egész történet groteszksége.

– Boldog vagyok, hogy erre a koprodukcióra sor került. Az Újvidéki Színház korporatív színház, az elmúlt években szlovén és szerb társulatokkal több ízben koprodukciós projektekben vett részt. Így az újvidéki színészeknek nagy tapasztalatuk van ilyen együttműködéssel megszülető alkotások létrehozásában. Régi vágyunk volt, hogy egy anyaországi színházzal is koprodukcióban dolgozzunk. Sokat beszélünk a magyar színjátszás és a kultúra egyetemességéről, a mi közös valóságunkról, ennek a valóságnak és a közösségnek a demonstrálása a közös munka. Ez a közösség igazi megnyilvánulása, ennek van egyedül értelme – fogalmazott Venczel Valentin, az újvidéki teátrum vezetője, aki azt is hozzátette: talán Harag György volt az egyik utolsó előtti olyan színházi alkotó, aki a magyar kultúrát, színházat egyetemességében és a különbözőségek közösségében látta. – Örülök, hogy most valami közöset és egyetemeset fogunk csinálni.

 

 

„A Parasztoperában egy balladisztikus történetet dolgoztunk fel opera formában. Zenéjének alapja az erdélyi magyar népdalok, a barokk és a rock bizarr, mégis homogén elegye. A történet talán sokak számára ismerős lesz. Nekem a nagymamám úgy mesélte, hogy Szabadszállás környéki emberekkel történt ez meg nagyon régen. Bocsássák meg nekem, ha egyelőre csak annyit árulok el belőle, hogy lesz benne néhány boldogtalan sorsú ember, szenvedély, humor, vérfertőzés és gyilkosság. Akinek tetszik, nézze meg többször is! Akinek nem tetszik, nézesse meg magát!” – írta Pintér Béla a darabról, amit azóta már olyan sok társulat műsorra tűzött, hogy néhány éve külön Parasztopera Fesztivált rendezett a budapesti Átrium, ahol öt teátrum játszotta el a maga verzióját.

A március 13-tól a kisszínházban látható szegedi koprodukciós előadásban az Anya szerepében Borsos Beátával és Bognár Annával, valamint Sziládi Hajnával (Julika), Ferencz Nándorral (Roland), Vicei Zsolttal (Állomásfőnök), Pongó Gáborral (Apa), László Judittal (Etelka), Elor Eminával (Tündérke), Huszta Dániellel (Feri) és Káli Gergellyel (Cowboy) találkozhat majd a közönség. A díszlet Fodor Viola, a jelmez a sokszoros Dömötör-díjas Papp Janó tervei alapján készül, a produkció zenei vezetője Koczka Ferenc karmester.

H. Zs.

 

A szerző fotói


Címke: , , , , , ,
2020.05.31 - tiszatáj

IRODALOM ÉS FESTÉSZET PAUL KLEE SCHRIFTBILDER CÍMŰ KORSZAKÁBAN
„[Az] Énekek éneke zavarba ejtően más arcát mutatja az alkotónak, hiszen tárgya nem illeszkedik be a Klee-természet fantasztikus idilljébe, a növényvilág, a házak és az emberalakok népes kozmoszába, abba a jól felismerhető figurativitásba, tárgyválasztásba, amiből Klee saját művészkarakterét, saját szobrát tudatosan faragta ki az utókornak. Tehát első ránézésre semmilyen összefüggést nem ismerhetünk fel, ami valamilyen megfejtésre, ikonológiai értelmezésre szorul […]

>>>
2020.05.29 - tiszatáj

AZ IFJÚ AHMED
Szűk, néha klausztrofób terei, valamint a karakterek mozdulatait nyomon követő kézikamerás beállítások miatt a Dardenne fivérek új műve egyrészt realista, szociodrámai igénnyel lép fel, másrészt a pályaképükön végigvonuló legfontosabb témákat, a hétköznapi emberek ábrázolását és a bennük feltárulkozó humánumot sem hagyja parlagon heverni… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.29 - tiszatáj

LOUISE MOILLON: CSERESZNYÉSTÁL, SZILVÁK ÉS SÁRGADINNYE
Hosszú volt az út, amely a Saint-Germain-des-Prés-i apátság felé vezetett. A kocsis lassan bandukolt a hajnali ködben, lába elszokott a gyaloglástól. Megbokrosodott lovát a városkapunál hagyta, a fogadósné gondjaira bízta, míg vissza nem ér. Jól ismerte a Szajna bal partján magasodó kőtemplomot és környékét, az ott élő művészembereket és kereskedőket, akik egymás között sajátos nyelven beszéltek, flamand torokhangokat vegyítettek a francia szavak közé […]

>>>
2020.05.28 - tiszatáj

J. M. W. TURNER THOMSON’S AEOLIAN HARP (THOMSON ÆOLHÁRFÁJA)
„William Turner minden idők egyik leghíresebb és legeredetibb művésze; festészetével kapcsolatban a szakirodalom többsége szuperlatívuszokban fogalmaz. A művészettörténetben a „fény őrültjeként” emlegetik, „aki valóságos katalógusát adta a fenségesnek”, és aki „a végsőkig kifinomult ábrázolásaival ajándékozott meg minket”. Turner munkássága és hagyatéka azonban nemcsak képzőművészeti, de lírai alkotásokat is tartalmaz – amint erre elenyészően kevesen, de az utolsó ötven év kutatásai közül többen is felhívták a figyelmet […]

>>>
2020.05.27 - tiszatáj

RÉVÉSZ EMESE: SIMI ÉS A RENDETLEN BETŰK
Révész Emese nevével eddig leggyakrabban művészettörténeti kontextusban találkozhattunk, a gyermekkönyvek kapcsán is leginkább művészettörténeti, illusztrációs kérdésekkel összefüggésben. Most megjelent könyvével a gyermek- és ifjúsági irodalom platformján jelentkezett, az elemzői oldalról az alkotói oldalra térve át. Könyvének főhőse Simi, az óvodából iskolába kerülő kisfiú, akinek iskolakezdő éve jelentősen különbözik osztálytársaitól… – KATONA ANDREA KRITIKÁJA

>>>
2020.05.26 - tiszatáj

BÖDECS LÁSZLÓ: AZ ÁRVÍZ HELYE
Bödecs László második kötete is a hiány esztétikájára épít, ahogy számos műalkotás a XX. század elejétől egészen napjainkig. A hiányérzet, a töredezettség, szétesettség, az értékvesztettség tapasztalatából táplálkozó művek a világot, a dolgokat in absentia ábrázolják. A hiány azonban olyan jel nélküli jelölet, olyan üres hely, lyuk, hézag, repedés, űr stb., amely mindig a valamivel – az artikulálhatóval, jelenlévővel – szembeállítható. A semmi is a valamivel, mindennel szemben megképződő nemlét… – VISY BEATRIX KRITIKÁJA

>>>
2020.05.25 - tiszatáj

AZ ELSŐ ÁRULÓ

Radikális baloldaliként indult, Pasolini barátjaként tartották számon az idén 81 éves Marco Bellocchiót, jóllehet tavalyi maffiadrámája végképp nem bír semmilyen újító, pláne felforgató szándékkal: Az első áruló olykor csúnya kilengésekkel, de összességében biztos kézzel felépített biopic, amelynek esélye sincs, sőt, talán soha nem is akart a legnagyobbak közé emelkedni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL
Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő