09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
09.09.
| Duda Éva Társulat – „Újra lendületben! ” >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Rizspor helyett L’Oréal
2020.01.21 - tiszatáj

COSI FAN TUTTE – BEAVATÓ OPERA NEM CSAK BIMBÓZÓ KAMASZOKNAK

Toronykőy Attila rendezésében elsősorban a műfajjal ismerkedő fiataloknak szánta a szegedi operatársulat Mozart vígoperáját, a Cosi fan tuttét, amit kettős szereposztásban mutattak be a hétvégén a kisszínházban.

Tom Hulce Mozartjának idétlen vihogását mindenki örökre megjegyzi, aki látta Milos Forman filmjét, a mára klasszikussá lett Amadeust. Ezért ügyes húzás a rendezés mellett a díszlettervezésre is vállalkozó Toronykőy Attilától, hogy színház a színházban játékként képzelte el a sokféleképp értelmezhető, enigmatikus Cosi fan tuttét, és a rendező szerepében behozta az előadásba a komponistát is. Büte László énekkari művész a színpad szélén, Mozart feliratú rendezői székről, a csembaló előtt ülve tartja szemmel a szürke rokokó ruhákba bujtatott főszereplőket, akik a nyitány alatt monogramos háttámlájú rokokó székeikről figyelik, ahogyan árnyjátékosok előadnak nekik egy szerepcserés szerelmi történetet. Amikor a vihogó Mozart megunja a rizsport, és 2020 jegyében inkább L’Oréalért kiált, a székeket kényelmes babzsákfotelekre, a kardokat pedig pisztolyokra cserélik. Korhű jelmezeikből mai ruhákba bújnak a szereplők, és recitativók helyett prózában kezdenek beszélni. A játékteret a színpad hátterében lezáró, hatalmas vetítővászonként is funkcionáló fehér falról pedig leszedik a díszítők a barokk arany ornamentikát.

 

 

Kérdés persze, pusztán azzal, hogy időben közelebb hozzák Lorenzo da Ponte maga korában sikamlósnak számító történetét, és az énekbeszédet prózára cserélik, a zenei anyagot is húzzák, sűrítik, tényleg közelebb kerülhet-e az opera műfaja is a célközönséghez, a középiskolásokhoz. Mert alapvetően nekik szánták a beavató produkciót, amit különben operabérletben felnőtteknek is kínálnak. A kérdést igazából csak a teljes előadás-sorozat után tudják majd megválaszolni az alkotók és a szereplők. Nekem az a gyanúm, aki eddig szerette, ezután sem menekül az operától, aki viszont irtózott tőle, nem biztos, hogy ennek az előadásnak köszönhetően lesz a műfaj szerelmese. Mert nem pusztán kedvcsináló egy-másfél órás keresztmetszetet adnak, hanem két felvonásban majdnem a teljes operát rázúdítják a fiatalokra. Operabarátnak persze jó hír, hogy hallhatja a nehéz áriákat, de a műfajjal csak most ismerkedő gyereknek, főleg ha még nem is középiskolás – és több ilyen ifjú nézőt is láttam mindkét előadáson –, akár sokk is lehet.

A tisztes énekesi teljesítmények között igazán kiugrót alig hallottam. Az pedig megint bebizonyosodott, nem olyan biztos, hogy az operaénekeseknek prózát profin mondani sokkal könnyebb, mint a recitativókat elénekelni. Itt is számít a tempó, hangszín, ritmus, artikuláció, poentírozás. Hogy tökéletesen csinálják, a színészek is egy életen át gyakorolják. Elég egy hamisan elmondott mondat, egy késlekedő riposzt, pár nyilvánvaló megakadás, kis baki a szövegben, máris olyan érzése támadhat a nézőnek, mintha egy diákszínpad amatőr előadásán lenne. Kár, mert Varsányi Anna, az előadás dramaturgja különben kacagtató poénokkal tűzdelte tele az összekötő szövegeket, így ha jól mondanák a prózát, működhetne ez a koncepció.

 

 

A pénteki premieren számomra a legnagyobb meglepetést Horák Renáta szerezte, aki a kissé karcosnak, ridegnek beállított Fiordiligi szerepében nagyszerű hangi és fizikai formaidőzítéssel debütált. Alakításán érződött a rengeteg befektetett munka, a stílusismeret, a professzionális felkészítés. Különösen tetszett a már-már Händel skálafutamait idéző nevezetes „Mint a szikla” („Come scoglio”) ária, melyben halálosan komoly arccal szinte paródiaszerűvé növesztette a felháborodást. A nagy virtuozitást igénylő ária karikatúra jellegét erősítő vicces rendezői ötlet, hogy közben háborgó hullámokat vetítenek a háttérfalra, majd a főszereplők szörfdeszkával jelennek meg, és közös hullámlovaglással zárul a jelenet. Szombaton a másik szereposztás élén Kovács Éva alakította Fiordiligit, aki egészen más karaktert, játékosabb, bohémebb nőalakot formált. Hallhatóan megküzdött az énekszólam mélységeivel és az oktávnál nagyobb ugrásokkal, összességében mégis meggyőzött. Dorabellaként először Dobrotka Szilvia mutatkozott be, akinek plasztikusabban sikerült érzékeltetnie a hűtlenkedésre könnyebben kapható testvér alakjának groteszkségét, a történet komédia jellegét. A tragikusra hangolt „Szörnyű a szenvedés…” („Smanie implacabili”) árián is átsütött a paródia. Másnap este Máthé Beáta is hozta az elvárható színvonalat Dorabellaként.

A hazai hagyományokat követve Despinát, a nővérek szobalányát talán túlzott óvatoskodással ebben az előadásban is Rosinára keresztelték, és a lányok tizennégy szobás sorrentói villájának házvezetőnőjévé léptették elő. Az előadás egyik legszórakoztatóbb része Rosina „A férfinép állhatatlan…” („In uomini, in soldati”) kezdetű népszerű áriája. Miközben hamis könnyekről, csalóka pillantásokról, hazug szavakról, csalfa bájcsevejről énekel, a háttérfalon Sylvester Stallonétól Channing Tatumon át Brad Pittig a legismertebb mai szívtiprók, katonafiguraként elhíresült hősszerelmesek fotóját mutatja, majd slusszpoénként Kim Dzsong Un észak-koreai diktátor és a felborzolt hajú Donald Trump fényképe is felbukkan. Mert a férfiak is mind így csinálják. A csattanónak is van csattanója: elromlik a távirányító, és Rosina Don Alfonsóval váltott csókjáról is előugrik egy fotó, ami kimerevítve beragad. „Ez a hajó már elment” – mondja erre Vajda Júlia, akinek régi jó szerepe Rosina, most is vérbő bolondozással, tettetett naiv rácsodálkozással hozza az alkoholt sem megvető rafinált kis bestiát. A pólójára jól látható, nagy betűkkel írták: „50 is the new 20” – ennek jegyében olyan könnyedséggel énekli a nehéz áriákat, mint évtizedekkel ezelőtt. A szombaton debütáló Kónya Krisztina is tűzről pattant Rosina, bár kissé decensebbre veszi a figurát. Éneklés közben ugyan jobban koncentrál a karmesterre, számára is remek lehetőséget kínál ez a szerep, ami meglepően illik hangjához, habitusához.

Hanczár György csak később mutatkozott be, így a publikum a két Ferrando közül az első két estén Balczó Pétert hallhatta, akinek lírai tenorként ez az igazi szerepköre. Persze nem lehet összehasonlítani nagy kedvencemmel, az utánozhatatlan Réti Józseffel, akinek pazar hangfelvételeire csak a halála után évtizedekkel, a CD-, majd még inkább a YouTube-korszak beköszöntével csodálkozott rá a világ. Ha nem is olyan éteri édességgel és könnyedséggel, mint Réti, Balczó is poétikusan énekelte a „Szerelmem átjárja…” („Un’aura amorosa”) kezdetű, sokak szerint az egyik legszebb Mozart-tenoráriát.

 

 

A jelmezeket is tervező Varsányi Anna a megszokott turbános törökös viselet helyett raszta hajú mai rappereknek öltöztette az álruhás csábítókat. Szélpál Szilveszter talán a kelleténél kicsit ütődöttebbnek mutatta Guglielmót, de remekül énekelt, bolondozott. Ugyanebben a szerepben másnap élmény volt hallani a másik baritonistát is, a biztatóan szép hanganyaggal rendelkező Koczka Tamást, aki kidolgozott felsőtestét is bedobta, tekintélyes bicepszeit is megmutatta, így mindjárt más jelentésük lett a szóvicceknek, a párt cserélő két jó barát szerelmi vetélkedésének.

Andrejcsik István prózát is kitűnően mond, cinikus Don Alfonsója rendületlenül oktatja a szerelem iskolájára a fiatalokat. A Mozart-galaxis talán legszebb tercettjét – „Fújjatok lágyan, szellők” („Soave sia il vento”) – ugyan kicsit lebegősebben hallhattuk, mint az ideális, de így is hatott a rendezői ötlet: a szokásos idillikus hajós tengeri kép helyett lángtengerben küzdő rohamsisakos katonákról készült lassított harctéri felvételeket vetítettek a háttérfalra. Szombaton Cseh Antal alakította az öreg filozófust, neki néhányszor meggyűlt a baja a prózai szöveggel, viszont Don Alfonso szólamát nagyszerűen énekelte.

Pál Tamás dirigálásával a premieren ihletetten, stílusosan muzsikált a Szegedi Szimfonikus Zenekar, már a nyitány alatt érezni lehetett: Mozarthoz méltó örömzenélést hallhatunk. Másnap Gyüdi Sándor karmesteri pálcáját figyelve kevésbé tűnt lelkesnek az együttes, néhol a tempó is furcsán ingadozott, zeneileg kevésbé volt összeszedett az előadás.

Mind így csinálják, mind ilyenek. A nők és a férfiak is – hogy ez mit jelent a szerelemben, talán átjön a középiskolás nézőknek is, de a szofisztikáltabb rendezői üzenetek célba juttatásáról már kevésbé vagyok meggyőződve. Mindenesetre ha azt szeretnénk, hogy évtizedek múlva is legyenek még opera-előadások a Tisza partján, a hasonló vagy még átgondoltabb próbálkozások, útkeresések a jövőben is szükségesek.

Hollósi Zsolt

 

Fotók: SZNSZ/Kelemen József


Címke: , , , , ,
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
2020.09.13 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE KONRÁD GYÖRGGYEL 
Érdekes kérdés, hogy kit számítunk zsidónak. Hallottam erről egy anekdotát Izraelben, amely szerint mondták Ben-Gúriónnak, aki megalapította Izrael államot, és az első miniszterelnöke is volt, hogy sokan jönnek a Szovjetunióból olyan zsidók, akikről nem lehet tudni, hogy valójában azok-e. Erre azt válaszolta, ha valaki olyan hülye, hogy zsidónak mondja magát, akkor zsidó…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő