05.22.
| Táncold körbe Magyarországot online! >>>
06.18.
| Világszerte elérhető lesz a Müpa Wagner-fesztiválja >>>
05.14.
| Ezen a héten a Hóhérokat adja a Miskolci Nemzeti Színház! >>>
05.15.
| Új MADOKE-akció >>>
05.08.
| Vírushelyzet vs. szerzői jog >>>
06.12.
| A Quasimodo költőverseny fesztivállá növi ki magát. >>>
05.11.
| 25 éves a Söndörgő >>>
05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
05.04.
| OSZK – Trianon 100 – Történelmünk tragikus sorsú művészeti alkotásai >>>
04.28.
| Alternatív valóság közösségi filmezéssel >>>
NAPI TANDORI

05.22.
| Online tárlaton láthatók a szegedi Táblaképfestészeti Biennálé alkotásai >>>
05.21.
| Könyvtárak az álhírek ellen a koronavírus-járvány idején is >>>
05.18.
| Elindult a Cinego >>>
05.13.
| Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesText >>>
05.12.
| Nádasy Erika kapta idén a Déryné díjat! >>>
05.05.
| Elstartolt az 1749.hu >>>
05.04.
| Értéket ment és munkahelyeket teremt a Népi Építészeti Program >>>
04.28.
| Zene otthonmaradáshoz – Lounge remix album a Kerekes Bandtől >>>
04.24.
| Dalközpontú urbánus album Subicz Gábortól és zenekarától >>>
04.22.
| Nádasdy Ádám Aegon-díjas >>>

Aczél Géza, Samuel Martin Eno Belinga, Gömöri György, Julesz János, Rékai Anett, Vajsenbek Péter versei

Bene Zoltán, Kovács Katalin, Nyerges Gábor Ádám prózája

Bartha-Kovács Katalin, Éles Árpád, Nagy Fruzsina tanulmánya

Bakonyi István, Baráth Tibor, Kabdebó Lóránt, Lukács Barbara, Sántha József, Széchenyi Ágnes kritikája

>>>

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>

Cintányéros cudar világ
2019.12.16 - tiszatáj

A MÁGNÁS MISKA PELLER KÁROLY TRADICIONÁLIS RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN

Peller Károly Mágnás Miska-rendezése azoknak készült a Szegedi Nemzeti Színházban, akik a hagyományos operettet szeretik: a lenyűgözően látványos díszletet, az elegáns, korhű ruhákat, a megunhatatlan poénokat és az örökzöld melódiákat. A pótszékes telt házzal megtartott kettős premieren a közönség elégedetten ünnepelte mindkét szereposztást. 

Hátrány, ha a kritikus nem fiatal, és a slágerdarabokból túl sok rendezést látott már, ezért folyton méricskél, hasonlítgat, nosztalgiázik ahelyett, hogy egyszerűen csak figyelné, élvezné az előadást. Ez történt velem a Mágnás Miska pénteki premierjén. Szirmai Albert 1916-ban született operettjének két emlékezetes előadása is volt Szegeden az elmúlt negyedszázadban: a kilencvenes évek második felében Telihay Péter állította színpadra a nagyszínházban, 2012-ben pedig Alföldi Róbert rendezte meg a Dóm téren. Az előbbi verzióból Hőgye Zsuzsa fanyar humorú, kleptomániás nagymamája, Létay Dóra, Mészáros Tamás és az egész akkori fiatal csapat kirobbanó energiája, vidámsága, életereje, és a fergeteges finálé jutott most eszembe. A szabadtérin pedig arra láthattunk jó példát, hogy egy eredeti látásmódú rendező egy okos dramaturggal társulva hogyan tud leporolni, felfrissíteni egy évszázados operettet, zseniális színészekkel hogyan képes egyszerre izgalmasan mai, pergő és ellenállhatatlanul szórakoztató színházat csinálni. Stohl András és Radnay Csilla Miska-Marcsa párosa azon az estén a Dóm térről felszökkent a csillagokba. A mostani bemutató kicsit nyögvenyelősen induló első felvonása kezdetén ezen gondolkodtam, szerencsére nem sokáig akadt lehetőségem a múltba révedésre, mert a lassan felpörgő játék lekötötte a figyelmem.

 

 

A produkció Kossuth-díjas sztárvendégét, a csillogó tárgyak eltulajdonítása iránt ellenállhatatlan vágyat érző Zsorzsi nagymama szerepében bemutatkozó Oszvald Marikát már színpadra lépésekor nyílt színi taps fogadja. A legendás szubrettcsillag – aki évtizedeken át az ország leghíresebb Marcsája volt – mórikálja magát, összekacsint a közönséggel, és a nézők legnagyobb gyönyörűségére a hetvenhez közelítve is kifogyhatatlan energiával cigánykereket hány. Ezek után az már senkit sem érdekel, hogy tényleg minden hangot tökéletesen ki tud-e még énekelni.

Rétfalvi Tamás Miskájával és Ágoston Katalin Marcsájával ugyanaz az érzésem: olyanok, mint amikor a jól nevelt, tehetséges belvárosi úri gyerekek finomkodva adják a műparasztot. Kicsit hiányzik az az egyéni íz, ami igazán hitelessé tehetné a két figurát. Ez a megjegyzés ugyanakkor igazságtalan is, mert mindketten remek színészek, van humorérzékük, parádés a mozgáskultúrájuk, és még énekelni is tudnak, így tökéletesen alkalmasak a táncos komikus–szubrett szerepkörre. Meg is nevettetik a publikumot, és megérdemelten kapnak hatalmas tapsot.

A megjelenés tekintetében ugyan illúziókeltő primadonna–bonviván párossal már több a bajom. A Rollát alakító Széles Flóra olyan gyönyörű, mintha egy hollywoodi szuperprodukció sztárja lenne, de énekhangja még mikroporttal erősítve is olyan gyenge, hogy a Szegedről indult legendás díva, Moldován Stefánia szalonképtelen, de találó jellemzése jut eszembe: lepkefing. A Baracs mérnököt játszó Ágoston Péter bizonytalan éneklését pedig kifejezetten idegesítő hallgatni. Ettől a párostól nem azon a hőfokon szólalnak meg a szerelmes duettek, ahogyan egy tradicionálisra fazonírozott operettprodukciótól elvárható lenne. A főszereplőktől kicsit el is lopja a show-t Pixi és Mixi bravúros kettőse: Szívós László  viccesen adja a kopasz idiótát, a rugólábú Medveczky Balázs pedig olyan őrült és groteszk, mintha Salvador Dalit egy szöcskével keresztezték volna.

 

 

Kevésbé hálás a házigazda grófi pár szerepe, mintha Korláthként Kárász Zénó kicsit maga is unná már a fárasztó és kiszámítható „izé”-poénokat és a kardhúzogatásokat. Szilágyi Annamária Stefániaként legalább kedvére ájuldozhat – be is gyűjtheti érte rajongóitól a tapsokat.

A rendező talán legeredetibb, leghumorosabb ötlete Lotti grófnő és Jella baronesz kacagtató párosa. Afféle női Stan és Panként Somogyvári Tímea Zita és Kovács Éva kelti életre a „korvákat”. A Keresztény Operarajongók Vidéki Áhítatos Közösségének ösztrogéntúltengéses, fölajzott két aktivistája a Carmen és az Éj Királynője dallamaival igyekszik felkelteni az ál-Eleméry gróf, azaz Miska figyelmét, miközben a keresztény felebaráti szeretet jegyében egymással is folyton civakodnak. Baracs mérnök bizsergető kiszólásával együtt – reménykedik, hogy száz év múlva talán eltűnik a magyar életet megkeserítő korrupció – csak ez e két utalás von direkt párhuzamot a mával, a többi nyilvánvaló hasonlóság felismerését a figyelmes nézőre bízza a rendező.

A sikerben oroszlánrésze van a pazar látványnak is: ez aztán nem szegény színház. Újabban valahogy mindig jut pénz arra, amire tényleg kell. Túri Erzsébet ízléses, átgondolt díszletét mesteri mívességgel, a motívumokat aprólékosan kidolgozva gyártotta le a teátrum Szabó Gábor szobrászművész vezette kitűnő csapata. Amikor az első felvonásban feltűnik a borostyánnal futtatott pergolafalra illesztett kínai stílusú, négy pompás pávás kép, kitör a taps a nézőtéren. A második részben a gyönyörű, virágmintás szecessziós üvegfalak és Wéber Tamás hatásos világítása ejtik ámulatba a publikumot. Pattantyus Dóra stílusos, finom, elegáns jelmezeivel is sokat dolgozhattak a varroda odaadó munkatársai. Lőcsei Jenő ötletes, nem tolakodó koreográfiáját a színészek is nagy buzgalommal igyekeztek pontosan megvalósítani, és lelkesen adta elő a tánckar is – különösen a „Cintányéros, cudar világ…” keserűen vigadó tombolását. Pénteken Koczka Ferenc, másnap Kardos Gábor vezényletével is frissen, stílusosan, élvezettel muzsikált a Szegedi Szimfonikus Zenekar, mindent beleadva játszott-énekelt a kórus.

 

 

A szombat este bemutatkozó másik szereposztás húzóembere a Miska szerepében ellenállhatatlan humorral, lehengerlő energiával parádézó Gömöri Krisztián. A raccsolást pálinkával gargarizálva gyakorló fergeteges jelenetében úgy fetrengett a közönség a nevetéstől, hogy a féktelen jókedv a játszókra is átragadt, néhány pillanatig az lehetett az érzésünk, nem tudják folytatni, leáll az előadás. Sziládi Hajnának nincs olyan képzett, erős énekhangja, mint a másik Marcsának, de egy szubrettnél ez könnyebben megbocsátható, ha belülről fakadó derűvel, lendülettel mókázva, remek tánctudással és egyéni bájjal képes életre kelteni a kis cselédlány szeretni való karakterét. A szombati előadásban már igazi primadonna–bonviván páros lépett színre: a Rollát alakító Horák Renátától és a Baracs mérnököt életre keltő Szélpál Szilvesztertől úgy hallhatták a nézők az „Úgy szeretnék boldog lenni…” és a többi szerelmes slágert, ahogyan az egy nagy zenei hagyományokkal rendelkező városban elvárható. Vajda Júlia cigánykerekek nélkül, de annál finomabb humorral, tökéletesen érthető szövegmondással játszotta a kleptomániás Zsorzsi nagymamát, és operistához illő igényességgel énekelte az ifjúkori medvetáncoltatós vásári forgatagba visszarévedő dalát.

Varga-Huszti Máté egyetemi hallgató és Ferencz Nándor kacagtatóan hozta a Pixi–Mixi-párost. Andrejcsik István (Korláth gróf) és Kónya Krisztina (Stefánia) összeszokott színpadi partnerként adta a rátarti, korlátolt arisztokrata házaspárt. Somló Gábor félig szőrmébe burkolva, távolságtartó eleganciával alakította az afrikai oroszlánvadászatról negyedszázad múltán hazatérő igazi Eleméry grófot.

Peller Károly rendezését azoknak ajánlom, akik nincsenek oda az idézőjelbe tett, aktuális kiszólásokkal teletűzdelt, bátran kísérletező modern operettprodukciókért, hanem inkább hagyományos formában szeretik a műfajt, andalító melódiákra, illúziókeltő látványra, sok nevetésre, felhőtlen szórakozásra vágynak.

Hollósi Zsolt

 

  

Fotók: SZNSZ/Kelemen József


Címke: , , , , ,
2020.05.25 - tiszatáj

AZ ELSŐ ÁRULÓ

Radikális baloldaliként indult, Pasolini barátjaként tartották számon az idén 81 éves Marco Bellocchiót, jóllehet tavalyi maffiadrámája végképp nem bír semmilyen újító, pláne felforgató szándékkal: Az első áruló olykor csúnya kilengésekkel, de összességében biztos kézzel felépített biopic, amelynek esélye sincs, sőt, talán soha nem is akart a legnagyobbak közé emelkedni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL
Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

GERGELY ÁGNES: A SZOMJÚSÁG ÁRA. KÉT REGÉNY
Gergely Ágnes lírája, tárcái, memoárja és regényei szorosan összetartoznak, írásainak mélyrétegeiben beforratlan, újra meg újra feltépett sebek sejlenek fel. Regényei szereplőinek az életét egyéni és kollektív traumák, a személyiséget eltörölni próbáló hatalmi rendszerek alakítják. „Mi is megtapasztaltuk a már elfelejtett szavak – mint éhség, szomjúság és hazátlanság – elemi jelentését” – írja Pilinszky János. Gergely Ágnes azt tárja elénk, mi lett ennek a gyötrelmesen megtapasztalt, majd elfelejteni próbált elemi szomjúságnak az ára… – POLGÁR ANIKÓ KRITIKÁJA

>>>
2020.05.18 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNESSEL BENCSIK ORSOLYA BESZÉLGET
Vannak írók, akik a különböző műfajok és műnemek között az átfedéseket keresik, abból építkeznek, és olyan írók is, akikre azt szoktuk mondani, hogy „folyton ugyanazt a szöveget írják”. Én azt hiszem, hogy egyik sem vagyok, és az, hogy különböző műfajokban is dolgozom, éppen amiatt van, hogy a különbözőségük érdekel. Egyébként azt szoktam mondani, mert ez tényleg így van, hogy engem az irodalom egésze izgat. Már kamasz koromban is volt bennem egy ilyen éhség, hogy kipróbáljam a verset, a prózát, az esszét, a levelet, a naplót, a műfordítást, a kritikát és mindent, ami csak az irodalom része […]

>>>
2020.05.17 - tiszatáj

„Villányi László korokat, érzéslehetőségeket, letöréseket, vígságokat, pontos képeket és képzelgéseket ad, ámulatos a változatossága… Egyre olvasom, egyre jobban csodálom. Villányi a mindenkori élvonalak egyik írója, érzelmi felhangjai-lényege révén nem is olyan bő – másképp, persze, tágas – társaságban.” – írta Tandori Dezső… – JANÁKY MARIANNA SOROZATA

>>>
2020.05.16 - tiszatáj

CAPONE
5 év karrierpokol után új filmmel jelentkezett Az erő krónikájával hirtelen felkapottá, majd gyorsan kegyvesztetté vált Josh Trank. Szerzői kommentárokkal dúsított anti-gengsztermozijában végig ott lüktet fiaskójának összes zöngéje: drogmámoros, alkoholgőzben pácolt, kreatív nézeteltérésekkel, végül idegösszeomlással dúsított rendezőpályáját a szesztilalom legismertebb gengszterének hattyúdalával állítja párhuzamba… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.13 - tiszatáj

RESET – AZ IRODALOM MOST IS ÖSSZEKÖT Mi történik akkor, ha megnyomjuk a reset gombot és a rendszer leáll, újraindul? Mi történik a társadalommal, a mindennapokkal, a kapcsolatokkal, a világ megszokott működésével? Az idén, második alkalommal szeptemberre tervezett PesText Nemzetközi […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő