04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Cintányéros cudar világ
2019.12.16 - tiszatáj

A MÁGNÁS MISKA PELLER KÁROLY TRADICIONÁLIS RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN

Peller Károly Mágnás Miska-rendezése azoknak készült a Szegedi Nemzeti Színházban, akik a hagyományos operettet szeretik: a lenyűgözően látványos díszletet, az elegáns, korhű ruhákat, a megunhatatlan poénokat és az örökzöld melódiákat. A pótszékes telt házzal megtartott kettős premieren a közönség elégedetten ünnepelte mindkét szereposztást. 

Hátrány, ha a kritikus nem fiatal, és a slágerdarabokból túl sok rendezést látott már, ezért folyton méricskél, hasonlítgat, nosztalgiázik ahelyett, hogy egyszerűen csak figyelné, élvezné az előadást. Ez történt velem a Mágnás Miska pénteki premierjén. Szirmai Albert 1916-ban született operettjének két emlékezetes előadása is volt Szegeden az elmúlt negyedszázadban: a kilencvenes évek második felében Telihay Péter állította színpadra a nagyszínházban, 2012-ben pedig Alföldi Róbert rendezte meg a Dóm téren. Az előbbi verzióból Hőgye Zsuzsa fanyar humorú, kleptomániás nagymamája, Létay Dóra, Mészáros Tamás és az egész akkori fiatal csapat kirobbanó energiája, vidámsága, életereje, és a fergeteges finálé jutott most eszembe. A szabadtérin pedig arra láthattunk jó példát, hogy egy eredeti látásmódú rendező egy okos dramaturggal társulva hogyan tud leporolni, felfrissíteni egy évszázados operettet, zseniális színészekkel hogyan képes egyszerre izgalmasan mai, pergő és ellenállhatatlanul szórakoztató színházat csinálni. Stohl András és Radnay Csilla Miska-Marcsa párosa azon az estén a Dóm térről felszökkent a csillagokba. A mostani bemutató kicsit nyögvenyelősen induló első felvonása kezdetén ezen gondolkodtam, szerencsére nem sokáig akadt lehetőségem a múltba révedésre, mert a lassan felpörgő játék lekötötte a figyelmem.

 

 

A produkció Kossuth-díjas sztárvendégét, a csillogó tárgyak eltulajdonítása iránt ellenállhatatlan vágyat érző Zsorzsi nagymama szerepében bemutatkozó Oszvald Marikát már színpadra lépésekor nyílt színi taps fogadja. A legendás szubrettcsillag – aki évtizedeken át az ország leghíresebb Marcsája volt – mórikálja magát, összekacsint a közönséggel, és a nézők legnagyobb gyönyörűségére a hetvenhez közelítve is kifogyhatatlan energiával cigánykereket hány. Ezek után az már senkit sem érdekel, hogy tényleg minden hangot tökéletesen ki tud-e még énekelni.

Rétfalvi Tamás Miskájával és Ágoston Katalin Marcsájával ugyanaz az érzésem: olyanok, mint amikor a jól nevelt, tehetséges belvárosi úri gyerekek finomkodva adják a műparasztot. Kicsit hiányzik az az egyéni íz, ami igazán hitelessé tehetné a két figurát. Ez a megjegyzés ugyanakkor igazságtalan is, mert mindketten remek színészek, van humorérzékük, parádés a mozgáskultúrájuk, és még énekelni is tudnak, így tökéletesen alkalmasak a táncos komikus–szubrett szerepkörre. Meg is nevettetik a publikumot, és megérdemelten kapnak hatalmas tapsot.

A megjelenés tekintetében ugyan illúziókeltő primadonna–bonviván párossal már több a bajom. A Rollát alakító Széles Flóra olyan gyönyörű, mintha egy hollywoodi szuperprodukció sztárja lenne, de énekhangja még mikroporttal erősítve is olyan gyenge, hogy a Szegedről indult legendás díva, Moldován Stefánia szalonképtelen, de találó jellemzése jut eszembe: lepkefing. A Baracs mérnököt játszó Ágoston Péter bizonytalan éneklését pedig kifejezetten idegesítő hallgatni. Ettől a párostól nem azon a hőfokon szólalnak meg a szerelmes duettek, ahogyan egy tradicionálisra fazonírozott operettprodukciótól elvárható lenne. A főszereplőktől kicsit el is lopja a show-t Pixi és Mixi bravúros kettőse: Szívós László  viccesen adja a kopasz idiótát, a rugólábú Medveczky Balázs pedig olyan őrült és groteszk, mintha Salvador Dalit egy szöcskével keresztezték volna.

 

 

Kevésbé hálás a házigazda grófi pár szerepe, mintha Korláthként Kárász Zénó kicsit maga is unná már a fárasztó és kiszámítható „izé”-poénokat és a kardhúzogatásokat. Szilágyi Annamária Stefániaként legalább kedvére ájuldozhat – be is gyűjtheti érte rajongóitól a tapsokat.

A rendező talán legeredetibb, leghumorosabb ötlete Lotti grófnő és Jella baronesz kacagtató párosa. Afféle női Stan és Panként Somogyvári Tímea Zita és Kovács Éva kelti életre a „korvákat”. A Keresztény Operarajongók Vidéki Áhítatos Közösségének ösztrogéntúltengéses, fölajzott két aktivistája a Carmen és az Éj Királynője dallamaival igyekszik felkelteni az ál-Eleméry gróf, azaz Miska figyelmét, miközben a keresztény felebaráti szeretet jegyében egymással is folyton civakodnak. Baracs mérnök bizsergető kiszólásával együtt – reménykedik, hogy száz év múlva talán eltűnik a magyar életet megkeserítő korrupció – csak ez e két utalás von direkt párhuzamot a mával, a többi nyilvánvaló hasonlóság felismerését a figyelmes nézőre bízza a rendező.

A sikerben oroszlánrésze van a pazar látványnak is: ez aztán nem szegény színház. Újabban valahogy mindig jut pénz arra, amire tényleg kell. Túri Erzsébet ízléses, átgondolt díszletét mesteri mívességgel, a motívumokat aprólékosan kidolgozva gyártotta le a teátrum Szabó Gábor szobrászművész vezette kitűnő csapata. Amikor az első felvonásban feltűnik a borostyánnal futtatott pergolafalra illesztett kínai stílusú, négy pompás pávás kép, kitör a taps a nézőtéren. A második részben a gyönyörű, virágmintás szecessziós üvegfalak és Wéber Tamás hatásos világítása ejtik ámulatba a publikumot. Pattantyus Dóra stílusos, finom, elegáns jelmezeivel is sokat dolgozhattak a varroda odaadó munkatársai. Lőcsei Jenő ötletes, nem tolakodó koreográfiáját a színészek is nagy buzgalommal igyekeztek pontosan megvalósítani, és lelkesen adta elő a tánckar is – különösen a „Cintányéros, cudar világ…” keserűen vigadó tombolását. Pénteken Koczka Ferenc, másnap Kardos Gábor vezényletével is frissen, stílusosan, élvezettel muzsikált a Szegedi Szimfonikus Zenekar, mindent beleadva játszott-énekelt a kórus.

 

 

A szombat este bemutatkozó másik szereposztás húzóembere a Miska szerepében ellenállhatatlan humorral, lehengerlő energiával parádézó Gömöri Krisztián. A raccsolást pálinkával gargarizálva gyakorló fergeteges jelenetében úgy fetrengett a közönség a nevetéstől, hogy a féktelen jókedv a játszókra is átragadt, néhány pillanatig az lehetett az érzésünk, nem tudják folytatni, leáll az előadás. Sziládi Hajnának nincs olyan képzett, erős énekhangja, mint a másik Marcsának, de egy szubrettnél ez könnyebben megbocsátható, ha belülről fakadó derűvel, lendülettel mókázva, remek tánctudással és egyéni bájjal képes életre kelteni a kis cselédlány szeretni való karakterét. A szombati előadásban már igazi primadonna–bonviván páros lépett színre: a Rollát alakító Horák Renátától és a Baracs mérnököt életre keltő Szélpál Szilvesztertől úgy hallhatták a nézők az „Úgy szeretnék boldog lenni…” és a többi szerelmes slágert, ahogyan az egy nagy zenei hagyományokkal rendelkező városban elvárható. Vajda Júlia cigánykerekek nélkül, de annál finomabb humorral, tökéletesen érthető szövegmondással játszotta a kleptomániás Zsorzsi nagymamát, és operistához illő igényességgel énekelte az ifjúkori medvetáncoltatós vásári forgatagba visszarévedő dalát.

Varga-Huszti Máté egyetemi hallgató és Ferencz Nándor kacagtatóan hozta a Pixi–Mixi-párost. Andrejcsik István (Korláth gróf) és Kónya Krisztina (Stefánia) összeszokott színpadi partnerként adta a rátarti, korlátolt arisztokrata házaspárt. Somló Gábor félig szőrmébe burkolva, távolságtartó eleganciával alakította az afrikai oroszlánvadászatról negyedszázad múltán hazatérő igazi Eleméry grófot.

Peller Károly rendezését azoknak ajánlom, akik nincsenek oda az idézőjelbe tett, aktuális kiszólásokkal teletűzdelt, bátran kísérletező modern operettprodukciókért, hanem inkább hagyományos formában szeretik a műfajt, andalító melódiákra, illúziókeltő látványra, sok nevetésre, felhőtlen szórakozásra vágynak.

Hollósi Zsolt

 

  

Fotók: SZNSZ/Kelemen József


Címke: , , , , ,
2021.04.21 - tiszatáj

TVERDOTA GYÖRGY: HAGYOMÁNY ÉS LELEMÉNY
Kiemelkedően fontos tanulmánykötet jelent meg éppen két éve. Nagy időhatárokat fog egybe, harminc év terméséből állt össze. Az esetleges rossz nyelvek igyekezetét állítsuk meg rögtön. A gyűjtemény nem egy egyébként létező – tipikus – igyekezet terméke, hogy egy szerzőnek legyen sok év után, akár régi szövegekből is, újból egy kötete. Az egész itt lényegesen nagyobbat ad ki, mint az egyes tanulmányok sejtetnék… – SZÉCHENYI ÁGNES KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.17 - tiszatáj

THE FATHER 
Mielőtt bárki kedvét szegné az esetleges teatralitás, nyugodtak lehetünk: Zeller színdarab-adaptációja nemcsak a formai gyerekbetegségektől szabadul meg, hanem egy tematikai irányzat kurrens csúcsdarabjává is avanzsál… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.16 - tiszatáj

Székely Örs szerény költő, még nincs Wikipédia-szócikke se, de pár adat összegyűjthető róla. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt, a mesterképzést viszont már az ELTÉ-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító vagy service desk agent, ez utóbbi akármit is jelentsen… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő