10.15.
| Próza Nostra – II. Végtelen határok – Konferencia a popkultúráról >>>
10.11.
| DANTE 700 >>>
10.08.
| Huszonötödik évfordulóját ünnepli idén a szegedi Grand Café >>>
10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
10.11.
| ZSIBBADÁS – Zsemberi-Szígyártó Miklós művészeti albumának bemutatója >>>
10.08.
| Fodor Barbara és Rácz Laura Lili: Évszakváltás >>>
10.04.
| Grand Café – Ráolvasás 10. – Szálinger Balázs: Al-dunai álom >>>
10.04.
| Somogyi Könyvtár – Országos Könyvtári Napok >>>
10.03.
| Balszerencsét! Fesztivál – adománygyűjtés >>>
09.30.
| Grand Café Szeged – Irodalmi Diszkó minifeszt >>>
09.25.
| Ők a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál idei díjazottjai >>>
09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Gergely Ágnes, Allen Ginsberg, Benedek Miklós, Lázár Bence András, Marno János versei
N. Tóth Anikó, Makkai Flóra, Benedek Szabolcs prózája
Emil Cioran: Gondolatok alkonya, Koman Zsombor Emil Cioranról
Iris Murdoch, Vladimir Tasić tanulmánya
Kritikák Sándor Iván, Szöllősi Mátyás, Ljudmila Ulickaja könyvéről
Diákmelléklet: Nyári Krisztián: Az esőcsinálók boldogsága, avagy mire való a vers?

>>>

MARKÓ BÉLA A SZEGEDI BÖLCSÉSZKARON
A Magyar Könyvkiadók Napján az erdélyi magyar kultúra és közélet kiemelkedő egyénisége, a szegedi irodalmárokkal régóta jó kapcsolatot ápoló Markó Béla költő is vendége volt a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának, ahol Fried István irodalomtörténésszel beszélgetett pályájáról, költészetéről és A haza milyen? című új kötetéről… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>

Hol volt, hol van
2019.10.26 - tiszatáj

JÁSZAY TAMÁS: NAPSUGÁRTÓL NAPSUGÁRIG (TÖRTÉNETEK A HETVENÉVES BÉKÉSCSABAI BÁBJÁTSZÁSRÓL)

Ingoványos területre lép a kutató, ha gyerekszínházzal, sőt bábszínház-történettel kíván foglalkozni – írja bevezetőjében Jászay Tamás, aki a békéscsabai Napsugár Bábszínház elmúlt 70 évének történetét foglalta kötetbe.

A könyv borítója, és maszatos gyerekkéz lenyomatokat imitáló lapjai (L. Deák Réka igényes munkája) hívogatóak, ám a bizalom ennek ellenére inog, vajon nem lesz unalmas? Hiszen itt nem számíthatunk se húzónevekre, se a világirodalom remekeire, csak olyasmire, amit mindenki ismer gyerekkorából, a nyuszi, a mókus, a szegény ember, meg a királylány történetére.

A könyv persze erről is szól, mármint a darabokról, ám Jászay Tamás nagyobb hangsúlyt fektet az összképre, vagyis az alcímben ígért történetekre, melyek révén a békéscsabai együttes krónikája mellett a műfaj kulisszatitkai, sőt az akkori bábjátszás hazai körképe is feltárul az olvasó előtt.  A tényszerű eseményeket visszaemlékezések és Lenkefi Konrád példás alapossággal (sőt szenvedéllyel) vezetett naplóinak bejegyzései árnyalják és teszik személyessé, s e szubjektív és objektív szálakat a szerző fonja tárgyilagos, ugyanakkor olvasmányos egésszé.

A kezdetek ismerősek lehetnek az idősebbek számára, hiszen még a 60-as években is bevett iskolai gyakorlat volt a bábszakkörözés, ami házilag összetákolt paravánnal és saját kezűleg varrt kesztyűbábokkal zajlott – pontosan ilyen „infrastruktúrával” indult az amatőrmozgalom is, vagyis az újkori bábozás története, miután 1947 környékén „a pártállam határozott mozdulatokkal eltörölte a magyarországi bábjátszás történelmi nyomait”.

A hagyomány ment, a báb maradt, ugyanis a rezsim felismerte, hogy a műfaj kiváló terepe az ideológiai tanmeséknek, nem mellesleg olcsó is, hiszen az amatőr mozgalom íratlan szabályai szerint a tagok a munkahelyi helytállás után próbáltak és játszottak ingyen, sőt a zsebükbe nyúlva állították elő a produkciók díszlet- és jelmezigényét.

A budapesti Állami Bábszínházat, majd a nem sokkal később hivatásossá váló pécsi Bóbitát leszámítva, hasonló körülmények között működött a bábjátszás az egész országban. A jelentős vidéki társulatok (mint például a kecskeméti Ciróka, a győri Vaskakas, a debreceni Vojtina, és a szegedi Kövér Béla) a 80-as és 90-es évtizedekben professzionális bábszínházakká váltak, ám ez a tendencia valahogy elkerülte a békéscsabai együttest, amely viszonylag későn, csak 2005-ben lett önálló.

Ebből következik, hogy a Napsugár fennállása nem szűkölködött viszontagságokban, de (talán pont ennek ellenére), világhíres sikerekben sem. A hullámhegyeket és völgyeket az érintetteknek meglehetősen izgalmas folyamat volt megélni és végigküzdeni, a mai olvasónak pedig azért lehet mindez érdekes, mert a tágasabb kontextusba helyezett események megvilágítják a korszak társadalmi és szakmai mechanizmusait is.

Bár a kötet a békéscsabai bábjátszás együttes-történetét hivatott összefoglalni, a főszereplője valójában a fájdalmasan korán elhunyt, a bábozás művészetét univerzálisan érző és értő Lenkefi Konrád (1936-1995), az együttes fénykorának szervezője, tervezője, rendezője, röviden alkotói mindenese. Lenkefi Konrád kamaszkora óta részt vett bábszínészként az együttes életében, később tervezett is, 1961-ben pedig átvette a csoport vezetését. A következő évben már az UNIMA (Nemzetközi Bábművész Szövetség) tagja lett az együttes, 1968-ban pedig útnak indította a (máig aktív) békéscsabai nemzetközi bábfesztivált.

A sikerhez (beleértve a szaporodó külföldi meghívásokat is) darabok kellettek, de mindenekelőtt korszerű formanyelv és stílus. Ebbe beletartozik a színpadi mozgás (például a pantomim) és zene hangsúlya, a tárgyak előadásba emelése, és természetesen a saját kezűleg megformált, képzőművészeti igényességgel kidolgozott, meglepően színes, olykor fluoreszkáló bábok is. „A bábunak olyan mívesnek kell lennie, mint egy biedermeier széknek” – summázta hitvallását az alkotó.

Számos nagysikerű előadása közül csak egyet, az 1967-ben bemutatott, de szakmai körökben a máig emlékezetes Cantata profanát emeljük ki. Lenkefi három évig készült rá, folyamatosan kereste a zene, a báb és a mozgás együttállásának legsimulékonyabb módját, aminek az eredménye nem csak egy rendkívüli sikerszéria lett, de a produkció igényességét látva, Bartók Béla fia kivételes módon, a zenei jogdíjat elengedte neki.

Ez után egymást követték a zenei alapú művek, Kodály (Kádár Kata, Mónár Anna), majd a népzene ihletése után Prokofjev Hamupipőkéje szerepelt a repertoáron, mellettük nagy közönségsikerű, felnőtteknek szóló ironikus hangvételű előadások is készültek, és természetesen a mesejátékok sem maradtak el.

Lenkefi Konrád halálával újabb krízishelyzetbe került az együttes, de ebből is kilábaltak. A 2004-es Árgyélus királyfi és Tündér Ilona című előadást szimbolikus őrségváltásnak tekinthetjük, mivel erre a darabra még Konrád készült, a színpadra állítását viszont már a fia Zoltán, a Napsugár Bábszínház mai igazgatója gondozta.

„Tudom, mi az: örökölni valamit, és azt tudásom legjavát nyújtva továbbvinni” – olvassuk Lenkefi Zoltán szavait az előszóban. Az övé már teljesen más világ, a hivatásos színházi keretek másféle mentalitást és tempót követelnek, de ez már a következő 70 év története.

Ibos Éva

 

Békéscsabai Napsugár Bábszínház

Békéscsaba, 2019

96 oldal

Megjelent 800 számozott példányban

 

 

 

 

 


Címke: , , , , , ,

Warning: Use of undefined constant php - assumed 'php' (this will throw an Error in a future version of PHP) in /home/tiszataj/tiszatajonline.hu/wp-content/themes/tiszataj/post.php on line 118
2021.10.16 - tiszatáj

Gergely Ágnes, Allen Ginsberg, Benedek Miklós, Lázár Bence András, Marno János versei
N. Tóth Anikó, Makkai Flóra, Benedek Szabolcs prózája
Emil Cioran: Gondolatok alkonya, Koman Zsombor Emil Cioranról
Iris Murdoch, Vladimir Tasić tanulmánya
Kritikák Sándor Iván, Szöllősi Mátyás, Ljudmila Ulickaja könyvéről
Diákmelléklet: Nyári Krisztián: Az esőcsinálók boldogsága, avagy mire való a vers?

Tovább olvasom >>>
2021.10.15 - tiszatáj

GONÇALO M. TAVARES: TÁNCKÖNYV
Miért ejt zavarba Gonçalo M. Tavares Tánckönyve? Leginkább azért, mert folyamatosan kimozdít a megszokott olvasási stratégiánkból. Ha végigolvassuk a 106 költeményből álló kötetet, tettre készen kell figyelnünk arra, épp merre taszít, ránt a szöveg, mikor húzza ki lábunk alól az épp megszerzett olvasói pozíciónkat… – BORBÁTH PÉTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.13 - tiszatáj

CSAPDA A NETEN
4 éve forró pont a #MeToo, valamint legalább ennyi ideje képez beszédtémát a cyberbullying: Barbora Chalupová és Vít Klusák közös dokumentumfilmje megfelelő tárgyismerettel hozza közös nevezőre a dilemmákat, egyszerre új és taszítóan ismerős világba kalauzolva az érdeklődőket… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.13 - tiszatáj

TÁRLATTAL IS EMLÉKEZNEK A 700 ÉVE ELHUNYT KÖLTŐRE A TISZATÁJ SZALONBAN
A 700 éve elhunyt olasz költőre, Dantéra emlékeztek hétfőn a Tiszatáj Szalonban, ahol Nátyi Róbert művészettörténész nyitotta meg Géczi János október végéig látható dekollázs tárlatát, majd Pál József irodalomtörténésszel és a kiállító költővel, képzőművésszel az Isteni színjátékról is beszélgetett… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.12 - tiszatáj

HANSÁGI ÁGNES: LÁTHATATLAN LIMESEK
Hansági Ágnes kötete a Tempevölgy gondozásában jelent meg, témáját tekintve pedig határjelenségekre fókuszál, amelyek két nagyobb témára oszlanak: történeti és mediális szempontú tanulmányokra. Egy-egy nagyobb fejezeten belül is széles merítéssel találkozhatunk, hiszen Hansági különböző, egymástól eltérő jelenségeket vizsgálva mutatja be az irodalmi limeseket… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.10 - tiszatáj

KUKORELLY ENDRE: Cé Cé Cé Pé AVAGY LASSÚDAD HALADÁS A KOMMUNIZMUS FELÉ
Egy új interjúformát álmodtam meg. Interjú egy könyvvel. Nem a szerzővel, hanem a könyvével (identitást adva annak) „beszélgetek”. Elképzelésem szerint a könyvinterjú se nem kritika, se nem interjú, se nem szépírás, hanem ezek egyvelege… – JANÁKY MARIANNA KÖNYVINTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.09 - tiszatáj

MAGYAR BANDA: 12 BETYÁR
Finoman szólva is némi kétkedéssel fordultam egy olyan produkció felé, amely bevallása szerint „az autentikus népzenét a megszokottól eltérő szemszögből” kívánja bemutatni. Ilyen mondatok olvasása kapcsán orbitális tévedések és véget nem érő definíciós viták rémlenek fel bennem a világ- és népzene mibenlétéről. A zenekar tagjai azonban mást ígértek, és hál’ Istennek nem kellett csalódnom… – PIPCZ ILLÉS AJÁNLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.07 - tiszatáj

MEZEY KATALIN: RÉGI NAPOK RENDJE
Mezey Katalin azon szerzők közé tartozik, akik több műfajban is kipróbálták tehetségüket. Prózaíró, költő és műfordító. Számos verseskönyv és prózakötet után legutóbb a Régi napok rendje novelláit vehettük kezünkbe. Két fő részből áll a mű: az első fejezet hét novellája még 1987-ből való, a többi nyolc pedig a 2014-es Ismernek téged után keletkezett. A több évtizedes eltérés ellenére egységesnek mondható a Régi napok rendje…– BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)