09.24.
| A PesText Fesztivál különleges meghívottjai >>>
09.21.
| Szegedi Nemzeti Színház – Kormányos Ákos: Raktárépület >>>
09.19.
| Asztali beszélgetések… – Konok Tamás 90 >>>
09.16.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
09.04.
| Grand Café – 15. BUSHO Film Festival >>>
07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>
08.22.
| Kiemelkedő művészeti eredmények az idei Szegedi Szabadtérin >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>

BESZÉL ÖN IDEGENÜL?
kortárs román írók

Halasi Zoltán drámarészlete

Nemes Jeles László művészetéről (Fritz Gergely, Sághy Miklós)
Beszélgetés a rendezővel

Andrei Gamart festményei

>>>
hamarosan...

Elefántok és nemoperás sztárok nélkül
2019.07.29 - tiszatáj

AIDA A DÓM TÉREN

Meglepő sztárvendég nélkül zajlott az idei operabemutató a Dóm téren. Depardieu nem Witt-e mellékesen diadalra az Aidát, de nélkülük sem volt koPottas. Domingo csak augusztus végén jön a stadionavatóra, nem bántuk volna, ha püspök urunk meggyőzi, hogy csomagban Amonasrót is nyomja el két este a katedrálisa előtt. Amúgy is új szerep lett volna ez Placidónak, talán az 516-odik.

Nem agyalták túl a játékok vezetői, egyszerűen csak kiszámolták a legjobb magyar Aida-gárdát. A végeredmény helyes. Mindegyik énekes jó, Fthá és Isis áldása van rajtuk.

Az Aida azért érdekes darab, mert nincsen benne gonosz ember, mindenkinek igazat kell adnunk, senkit nem kárhoztathatunk a törekvéseiért. A dramaturgiai vétséget talán Radames követi el, amikor győzelme után eredeti terveivel ellentétben nem azt kéri győzelmi díjként, hogy elvehesse feleségül szerelmét, Aidát. Persze ez nem puszta férfiszeszély, hisz jól érzi, hogy ezt most nem kérheti. Már az is derék dolog tőle, hogy meri nem Amneris kezét kérni, pedig mindenki ezt várja tőle.

 

 

Tetszik, hogy Radamest 8 egyforma tiszt közül választják ki fővezérnek, egyáltalán nem egyértelmű a dolog. László Boldizsár tenorja kissé karcsúbb, mint ebben a szerepben szokásos. Ám ha jobban belegondolunk, nem rettenthetetlen hőssel van dolgunk, csak egy szerelmes, ábrándos, kissé tétova fiatalemberrel. Szépen, hajlékonyan énekli a darabnyitó románcot, utána sem érezzük kevésnek, a győzelmi jelenetbe még egy magas C-t is becsempész. (Többek között Monacótól és Corellitől vette az ötletet.) A Nílus-parti jelenet végén aztán ez a fiú egycsapásra felnő: rádöbben, hogy nagy bűnt követett el. Feloldhatatlan belső konfliktusát teljesen világosan fogalmazza meg Aidának: „Per te tradii la partia – Teérted elárultam a hazámat.” Mindkettőjüknek ugyanaz a tragédiája: a szerelmet és a hazát egyszerre nem lehet választani. Aida ezt már hamarabb fölismerte, Radamas csak itt döbben rá. A szólam itt válik hősivé. Gál Erika sűrű, zsíros hangja nagyon jól illik Amneris szólamához. Talán épp az utolsó duettben a legjobb, ahol mindent bevet, hogy megmentse a szerelmét. A kettősben László is nyomban kettővel hősibb tónust üt meg. Ebben a történetben Amnerist lehet legjobban sajnálni. Miközben a világ minden kincse az övé, csak azt az egyet nem kaphatja meg, amire legjobban vágyik. Ráadásul az ő büntetése, hogy tovább kell élnie. Aida és Radames egymás karjaiban, megdicsőülve, boldogan halnak meg, ő viszont teljes boldogtalanságban marad életben.

De nem a mostani változatban! Itt a fáraólány átka nyomán egy csomó ember meghal a nyílt színen a fináléra. Lelkeik kék lufikként egyenként szállnak az egekbe. Legvégül a szerelmesek után Amneris fölengedi a maga léggömbjét, azaz ő is meghal.  Érhető, bár elég olcsó szimbólum. Kesselyák Gergely rendező több helyen is elmondta, hogy a történetet Atlantiszban képzelte el. Ez nem okoz különösebb gubancot, igaz, nagy hozadéka sincs. Zeke Edit lépcsős piramist tervezett a színpad közepére. Különböző fénycsíkokkal izgalmas látványkombinációkat lehet kialakítani. A hátsó ledfalra vetített alakzatok viszont nem művésziek. A nagy bevonulási jelenetben alig masíroznak katonák, ellenben a színpad fölött sárga háromszögek áramlanak. Velich Rita az egyiptomi népet fehér, a papokat fekete kortalan ruhába öltözteti. Radames a diadal után ehhez kap némi ezüst díszítést. A ruhák egyszerűnek tűnnek, de formájuk fantáziadús. Lenyűgöző viszont Amneris sötétkékben és aranyban pompázó ruhája, két hosszú fátyla. Aida finom vonalú világoskék kosztümöt kap, jelezve, hogy ő királyi vér, akkor is, ha most rabként szolgál. Az etiópoknak a sötétbarna szín marad.

 

 

A hangosítás új irányt vett. Idén sokkal kevésbé nyomták föl a potmétereket, mint a korábbi években. Ezt helyes döntésnek tartom, nagyszerű, hogy legtöbbször az az illúzió, mintha egyáltalán nem lennének hangszórók, a hang közvetlenül az énekes torkából jutna el hozzánk. Viszont a pénteki előadás elején a hangszint nagyon gyakran változott, a zenekar időnként hallhatatlan volt, a „Celeste Aida” meg hullámzott. Ilyenkor az énekeseket is óvatosan lehet csak megítélni, de az volt a benyomásom, hogy a fiatal Ádám Zsuzsa óvatosan adagolta szopránját. Szép színű, eléggé tartalmas a voce, egyéniségében is benne van az izzás, ahogy Aida megéli a dolgokat. Amit egyelőre hiányoltam, az az intenzitás. Főképp két áriájában nem mutatta meg eléggé a szélsőségeket. Nem a hang, hanem a lélek erejének megmutatására gondolok. Még nem képes leszállni a Pokol mélyére, csak a kapuból néz bele. Kellő erővel és nyerseséggel szólalt viszont meg Kálmándy Mihály. Gál Erika és az ő esete mutatja világosan, milyen hozadéka van annak, ha valaki évek óta birtokol egy szerepet, a szólamot fölényesen tudja, kifejezőeszközeit kiérlelte. Talán a szerep jellege okozza, talán az idő: ez a bariton most egy árnyalattal tompább fénnyel szólt, mint 2 évvel ezelőtt ugyanitt Scarpia szólamában. Kovács Istvánról mindig megállapítom, hogy milyen értékes basszussal rendelkezik, de megszólalásai érdektelenek. Persze a gyengeség a Király figurájának is sajátossága, ebben a felállásban még nyilvánvalóbb, hogy a valódi hatalmat a főpap birtokolja.  Kiss Andrásnak Ramfisként minden megnyilvánulása hangsúlyos. A Fthá templomban énekelt f-je meg egyenesen lenyűgöző. A nyitójelenetben igazi főnökként mozog,  Radames úgy megy utána, mint egy kiskutya. Akárkinek is volt az ötlete, nagyon beszedés.

Nagyszerű volt a Honvéd Férfikar és a Szabadtéri Játékok kórusa, Flórián Gergely, Strausz Kálmán és Gyüdi Sándor remek munkát végeztek. Szörnyűek viszont a táncok. Kozma Attila táncosai valami értelmetlen ugrabugrát hajtanak végre. Persze a díszlet sem kedvez a nagy mozgásoknak, hisz a piramis elfoglalja a színpad közepét, de ennél azért több fantáziát, nagyobb látványosságot várnánk.

 

 

A záróduett a premieren kivételes költőiséggel szólalt meg. A legtöbb hősi Radames ezt nem bírja piano-szusszal, László viszont elemében van, és Ádám Zsuzsa is itt ér föl a csúcsra, amiben annak is szerepe lehet, hogy itt már nincs mire tartalékolni. Verdinél a halál soha nem rettenetes, mindig a megváltás és a túlvilág reménye csillog benne. (Érdekesség, hogy a második előadáson a finálét elmosta az eső, hőseinknek nem jutott idejük a halálra.) Pál Tamás az egész darabban a lírát, a könnyedséget, az éjszakai titkos színeit mutatja meg legnagyobb élvezettel. Zeneileg amúgy szilárdan áll a lábán az előadás, az arányok is megfelelőek, a karakterek is pontosak. A finálé transzcendenciának színeit nagyszerűen keverte ki.

Atlantisz a legenda szerint elmerült a tengerben. Ez színpadon is hatásos effektus lehetne, de a Dóm téren speciel nincs süllyesztő. Ez az Aida nem fog elmerülni az idők süllyesztőjében, esendőségei ellenére is emlékezetes és élvezetes előadás. Az elefántoknál, tevéknél, lovaknál, nemoperás marketingsztároknál sokkal fontosabbak a valóban jó énekesek.

Márok Tamás

 

Fotó: Dusha-Mezey Anni

 

Kapcsolódó írásunk:


Címke: , , , , ,
2019.09.16 - tiszatáj

INTERJÚ KORMÁNYOS ÁKOSSAL
Szeptember 21-én mutatják be ismét a Szegedi Nemzeti Színház balett termében Kormányos Ákos Raktárépület című drámáját Kállai Ákos rendezésében. Az előadás olyan társadalmi problémák bemutatására vállalkozott, melyekről napi szinten értesülhetünk különböző sajtóorgánumokból, ám áfogó stratégia még mindig nem született a probléma hatékony kezelése érdekében. A nemi erőszakról, az arról való közbeszédről, általános társadalmi reakciókról, a színház és a művészet feladatáról beszélgettünk… – TASKOVICS VIKTÓRIA INTERJÚJA

>>>
2019.09.16 - tiszatáj

SZÉLJEGYZETEK A HELIKON FOLYÓIRAT DEHUMANIZÁCIÓ-SZÁMÁRÓL
Megjelent a Helikon folyóirat idei első száma. A Timár Andrea által szerkesztett kiadvány egy konferencia előadásainak anyagából készült, s a Dehumanizáció: az elkövető alakja címet viselve a téma irodalmi reprezentációjával foglalkozik. De miért az elkövetőjével? A huszadik századi történelmi traumák művészi ábrázolásában alapvetően az áldozatot került kitüntetett pozícióba… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.09.14 - tiszatáj

SZUVENÍR
Levelekre, jegyzetekre, régi fotókra és szkriptekre hagyatkozva alkotta meg legutóbbi drámáját a brit rendezőnő, Joanna Hogg. Virtigli szerzői kommentárt, egész pontosan memoárt írt kamerával: a Sundance-en debütált Szuvenír időutazás Hogg fiatalkorába, a ’80-as évek elejére. A film egyik fontos mellékszerepét az életében 10 éves kora óta jelen lévő Tilda Swinton játssza, a hasonlóságok pedig nem állnak meg itt, lévén Hogg éppen a színésznő 22 éves lányában, Honor Swinton Byrne-ben látta meg az alteregóját… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.09.13 - MTI

Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus – tudatta a család pénteken az MTI-vel.

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

– így jellemezném a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban elmaradt Molnár Ferenc-átirat bemutatójának elmaradását. Molnár jogörökösei nem engedélyezték az általuk képviselt szerzőnek a Mohácsi testvérek által átdolgozott Delila című darabjának bemutatását. Joguk volt hozzá, és ennek érvényt szereztek. Pont. Ám ahogy az előadóművészek rendre (át)értelmezik az interpunkciókat – a szerzőknek a mű értelmezésére és előadására vonatozó, szövegben, kottában lefektetett jeleit –, úgy én is (át)értelmezem a fenti pont-ot… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

OROSZ–LETT FILM
Egy filmkritika némileg túllépi a hatáskörét, ha a megszokottnál bővebben beszél a film cselekményéről és a stábtagokról – Szergej Livnyev Van Goghok című filmje esetében ez azért látszik indokoltnak, mert különleges rendezői pályáról és alkotásról van szó… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

INTERJÚ CSÁNYI DÓRÁVAL A KORTÁRS KÖNYVILLUSZTRÁCIÓ ÚJ ÚTJAIRÓL
Ami izgalmas egy szöveg nélküli könyvben, hogy a mesélést visszatereli a szájhagyomány irányába, ahány mesélő, annyi megfogalmazás, annyi értelmezés születik majd, és ez még inkább igaz, amikor nem egy ismert mesére, hanem egy saját történetre épül a könyv. Itt nincsenek jó vagy rossz megoldások, nincs egyetlen jó megfejtés, hanem millió jó megfejtés lehetséges, hiszen mindenki a saját látásmódjának, hangulatának, a saját vagy a gyerek életkorának, érdeklődésének megfelelően „olvassa” majd a képeket és „írja” a saját történetét… – RÉVÉSZ EMESE INTERJÚJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

ÉLŐSKÖDŐK
Noha a rendező éleslátásáról bizonyságot téve deklarálja a dél-koreai anyagi különbségeket, a saját nemzetén belül húzódó áthidalhatatlan szakadékot nincstelen és jómódú között, az idén Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazott dráma sosem lokális felvetéseken, hanem univerzális problémákon állapodik meg. Bravúros szimbolikával teremt hátteret a konfliktusoknak… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő