02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.20.
| Átírt városok – Kettős könyvbemutató az E-MIL szervezésében >>>
01.18.
| Szabadon szárnyaló karmester, óramű pontos alkotó >>>
01.16.
| Bereményi Géza mesél az első Cseh Tamás-lemezről >>>
01.13
| Beethovent ünnepli a világ >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
01.10.
| Impróműhely, mesedélelőtt, hangszersimogató – januárban indul a második STARTfeszt! >>>
01.18.
| Különleges Kakaókoncerttel készült a Miskolci Nemzeti Színház >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>
01.14.
| A Fiatal Írók Szövetségét Antal Nikolett és Pataki Viktor vezetik tovább társelnöki rendszerben >>>
01.13.
| Az Élősködők hat kategóriában Oscar-jelölt! >>>
01.04.
| Tandori Ágnes emlékére >>>
12.28.
| Lukács Sándor kapta idén a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt >>>
12.22.
| Elkészült a Kecskeméti Katona József Múzeum digitális gyűjteményi adatbázisa >>>

Fenyvesi Orsolya, Mezei Gábor, Nagy Lea, Payer Imre, Sokacz Anita versei

Balogh Gyula, Bogdán László prózája

Tanulmányok Juhász Ferencről (Borsik Miklós, Csehy Zoltán, Kabdebó Lóránt, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Németh Zoltán, Pomogáts Béla, Varga Emőke)

Kőszegfalvi Ferenc Tornyai János humoráról

>>>

éjszaka van – negyven
kihűlt vagonnal és három fűtöttel
száguld a vonat

bár az én fülkém hideg
jobbat kívánnom
nem visz rá a lélek
mert száguldva szépek
az elszáradt tájak
s az elnagyolt árnyak
olyanok mint valami
földöntúli szabályosság síkidomai
[…]

>>>

Elefántok és nemoperás sztárok nélkül
2019.07.29 - tiszatáj

AIDA A DÓM TÉREN

Meglepő sztárvendég nélkül zajlott az idei operabemutató a Dóm téren. Depardieu nem Witt-e mellékesen diadalra az Aidát, de nélkülük sem volt koPottas. Domingo csak augusztus végén jön a stadionavatóra, nem bántuk volna, ha püspök urunk meggyőzi, hogy csomagban Amonasrót is nyomja el két este a katedrálisa előtt. Amúgy is új szerep lett volna ez Placidónak, talán az 516-odik.

Nem agyalták túl a játékok vezetői, egyszerűen csak kiszámolták a legjobb magyar Aida-gárdát. A végeredmény helyes. Mindegyik énekes jó, Fthá és Isis áldása van rajtuk.

Az Aida azért érdekes darab, mert nincsen benne gonosz ember, mindenkinek igazat kell adnunk, senkit nem kárhoztathatunk a törekvéseiért. A dramaturgiai vétséget talán Radames követi el, amikor győzelme után eredeti terveivel ellentétben nem azt kéri győzelmi díjként, hogy elvehesse feleségül szerelmét, Aidát. Persze ez nem puszta férfiszeszély, hisz jól érzi, hogy ezt most nem kérheti. Már az is derék dolog tőle, hogy meri nem Amneris kezét kérni, pedig mindenki ezt várja tőle.

 

 

Tetszik, hogy Radamest 8 egyforma tiszt közül választják ki fővezérnek, egyáltalán nem egyértelmű a dolog. László Boldizsár tenorja kissé karcsúbb, mint ebben a szerepben szokásos. Ám ha jobban belegondolunk, nem rettenthetetlen hőssel van dolgunk, csak egy szerelmes, ábrándos, kissé tétova fiatalemberrel. Szépen, hajlékonyan énekli a darabnyitó románcot, utána sem érezzük kevésnek, a győzelmi jelenetbe még egy magas C-t is becsempész. (Többek között Monacótól és Corellitől vette az ötletet.) A Nílus-parti jelenet végén aztán ez a fiú egycsapásra felnő: rádöbben, hogy nagy bűnt követett el. Feloldhatatlan belső konfliktusát teljesen világosan fogalmazza meg Aidának: „Per te tradii la partia – Teérted elárultam a hazámat.” Mindkettőjüknek ugyanaz a tragédiája: a szerelmet és a hazát egyszerre nem lehet választani. Aida ezt már hamarabb fölismerte, Radamas csak itt döbben rá. A szólam itt válik hősivé. Gál Erika sűrű, zsíros hangja nagyon jól illik Amneris szólamához. Talán épp az utolsó duettben a legjobb, ahol mindent bevet, hogy megmentse a szerelmét. A kettősben László is nyomban kettővel hősibb tónust üt meg. Ebben a történetben Amnerist lehet legjobban sajnálni. Miközben a világ minden kincse az övé, csak azt az egyet nem kaphatja meg, amire legjobban vágyik. Ráadásul az ő büntetése, hogy tovább kell élnie. Aida és Radames egymás karjaiban, megdicsőülve, boldogan halnak meg, ő viszont teljes boldogtalanságban marad életben.

De nem a mostani változatban! Itt a fáraólány átka nyomán egy csomó ember meghal a nyílt színen a fináléra. Lelkeik kék lufikként egyenként szállnak az egekbe. Legvégül a szerelmesek után Amneris fölengedi a maga léggömbjét, azaz ő is meghal.  Érhető, bár elég olcsó szimbólum. Kesselyák Gergely rendező több helyen is elmondta, hogy a történetet Atlantiszban képzelte el. Ez nem okoz különösebb gubancot, igaz, nagy hozadéka sincs. Zeke Edit lépcsős piramist tervezett a színpad közepére. Különböző fénycsíkokkal izgalmas látványkombinációkat lehet kialakítani. A hátsó ledfalra vetített alakzatok viszont nem művésziek. A nagy bevonulási jelenetben alig masíroznak katonák, ellenben a színpad fölött sárga háromszögek áramlanak. Velich Rita az egyiptomi népet fehér, a papokat fekete kortalan ruhába öltözteti. Radames a diadal után ehhez kap némi ezüst díszítést. A ruhák egyszerűnek tűnnek, de formájuk fantáziadús. Lenyűgöző viszont Amneris sötétkékben és aranyban pompázó ruhája, két hosszú fátyla. Aida finom vonalú világoskék kosztümöt kap, jelezve, hogy ő királyi vér, akkor is, ha most rabként szolgál. Az etiópoknak a sötétbarna szín marad.

 

 

A hangosítás új irányt vett. Idén sokkal kevésbé nyomták föl a potmétereket, mint a korábbi években. Ezt helyes döntésnek tartom, nagyszerű, hogy legtöbbször az az illúzió, mintha egyáltalán nem lennének hangszórók, a hang közvetlenül az énekes torkából jutna el hozzánk. Viszont a pénteki előadás elején a hangszint nagyon gyakran változott, a zenekar időnként hallhatatlan volt, a „Celeste Aida” meg hullámzott. Ilyenkor az énekeseket is óvatosan lehet csak megítélni, de az volt a benyomásom, hogy a fiatal Ádám Zsuzsa óvatosan adagolta szopránját. Szép színű, eléggé tartalmas a voce, egyéniségében is benne van az izzás, ahogy Aida megéli a dolgokat. Amit egyelőre hiányoltam, az az intenzitás. Főképp két áriájában nem mutatta meg eléggé a szélsőségeket. Nem a hang, hanem a lélek erejének megmutatására gondolok. Még nem képes leszállni a Pokol mélyére, csak a kapuból néz bele. Kellő erővel és nyerseséggel szólalt viszont meg Kálmándy Mihály. Gál Erika és az ő esete mutatja világosan, milyen hozadéka van annak, ha valaki évek óta birtokol egy szerepet, a szólamot fölényesen tudja, kifejezőeszközeit kiérlelte. Talán a szerep jellege okozza, talán az idő: ez a bariton most egy árnyalattal tompább fénnyel szólt, mint 2 évvel ezelőtt ugyanitt Scarpia szólamában. Kovács Istvánról mindig megállapítom, hogy milyen értékes basszussal rendelkezik, de megszólalásai érdektelenek. Persze a gyengeség a Király figurájának is sajátossága, ebben a felállásban még nyilvánvalóbb, hogy a valódi hatalmat a főpap birtokolja.  Kiss Andrásnak Ramfisként minden megnyilvánulása hangsúlyos. A Fthá templomban énekelt f-je meg egyenesen lenyűgöző. A nyitójelenetben igazi főnökként mozog,  Radames úgy megy utána, mint egy kiskutya. Akárkinek is volt az ötlete, nagyon beszedés.

Nagyszerű volt a Honvéd Férfikar és a Szabadtéri Játékok kórusa, Flórián Gergely, Strausz Kálmán és Gyüdi Sándor remek munkát végeztek. Szörnyűek viszont a táncok. Kozma Attila táncosai valami értelmetlen ugrabugrát hajtanak végre. Persze a díszlet sem kedvez a nagy mozgásoknak, hisz a piramis elfoglalja a színpad közepét, de ennél azért több fantáziát, nagyobb látványosságot várnánk.

 

 

A záróduett a premieren kivételes költőiséggel szólalt meg. A legtöbb hősi Radames ezt nem bírja piano-szusszal, László viszont elemében van, és Ádám Zsuzsa is itt ér föl a csúcsra, amiben annak is szerepe lehet, hogy itt már nincs mire tartalékolni. Verdinél a halál soha nem rettenetes, mindig a megváltás és a túlvilág reménye csillog benne. (Érdekesség, hogy a második előadáson a finálét elmosta az eső, hőseinknek nem jutott idejük a halálra.) Pál Tamás az egész darabban a lírát, a könnyedséget, az éjszakai titkos színeit mutatja meg legnagyobb élvezettel. Zeneileg amúgy szilárdan áll a lábán az előadás, az arányok is megfelelőek, a karakterek is pontosak. A finálé transzcendenciának színeit nagyszerűen keverte ki.

Atlantisz a legenda szerint elmerült a tengerben. Ez színpadon is hatásos effektus lehetne, de a Dóm téren speciel nincs süllyesztő. Ez az Aida nem fog elmerülni az idők süllyesztőjében, esendőségei ellenére is emlékezetes és élvezetes előadás. Az elefántoknál, tevéknél, lovaknál, nemoperás marketingsztároknál sokkal fontosabbak a valóban jó énekesek.

Márok Tamás

 

Fotó: Dusha-Mezey Anni

 

Kapcsolódó írásunk:


Címke: , , , , ,
2020.01.19 - tiszatáj

HÁROM DARAB A SZEGEDI KORTÁRS BALETT VÁGY-ESTJÉN
Vágy címmel három darabból álló bemutatóra készül február végén a Szegedi Kortárs Balett. Roberto Galvan argentin koreográfus az elmúlt napokban Szegeden járt, hogy betanítsa a mostani táncosoknak az Astor Piazzola zenéjére komponált, 1992-ben már óriási sikert aratott Koncert tangóharmonikára és zenekarra című művét… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Keresem a kapcsolatot a két művész alkotásai között. Rajcsók a hiányra épít, Esse Bánki a nem látható, de láthatóvá tett vonalakra, fénycsíkokra, fénypászmákra. A csutka mint hiány. Van egész alma is, kivágva egy rész belőle, egymás mellett vannak, rész és egész, az egész mint hiány. A rágás nyomai, az égig érő csutka, mint Jákob lajtorjája, felfele kell nézni […]

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ELIA SULEIMAN FILMRENDEZŐVEL 
Szeptember 17-én, a CineFesten láthatta először a hazai közönség a cannes-i zsűri különdíjával honorált A mennyországnak kell lennie című egzisztencialista tragikomédiát. Rendezője nevéhez korábban olyan alkotások fűződtek, mint az Egy eltűnés krónikája, a Deus ex machina és A hátralévő idő, de közülük Magyarországon csak a másodikat játszották a mozik 16 évvel ezelőtt. Suleimant aktuális remekműve 2020. február 20-án debütál a filmszínházakban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS
Van abban némi igazság, hogy Marjane Satrapi nem grafikus memoárként definiálja pályafutása főművét: a 2007-es, Vincent Paronnaud társrendezésében fogant, cannes-i zsűridíjjal jutalmazott rajzfilmadaptáció forrásanyaga ugyanis jóval rövidebb intervallumot ölel fel annál, minthogy rögtön számvetésről beszéljünk. Körülbelül 15 évet fog át a cselekménytelen, inkább színesítő-részletező momentumokra húzott narratíva… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOGDÁN ÁRPÁD FILMRENDEZŐVEL
A játékfilm, a színház és az irodalom világából érkező Bogdán Árpád filmrendező, egykor tíz évet élt a nyolcadik kerület mélyén. Legújabb dokumentumfilmjében ezt a miliőt és két erős karakterét mutatja be a nézőknek. Az interjú során a beszélgetés többek között kitér a történetmesélés fontosságára, a roma emberek jelenkori ábrázolhatóságára és a segítségnyújtás igényének alapvető fontosságára… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

A ROMÁN KULTÚRA NAPJÁN FOTÓKIÁLLÍTÁS NYÍLT A DUGONICS TÉREN
A Budapesti Román Kulturális Intézet Szegedi Fiókszervezete a Purcărete világa című multidiszciplináris projekttel – fotókiállítással, filmvetítéssel és a hozzá kapcsolódó beszélgetéssel – ünnepelte szerdán a Román Kultúra Napját. A tárlat február 17-ig tekinthető meg a szervezet Dugonics téri székhelyén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.14 - tiszatáj

GONDOLATOK SZILÁK ANDREA BUNKER CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL
A művész jelenlegi kiállításnak előkészítése során a galéria terében egy olyan urbánus természeti képződményre talált, amit bunkerré lehet tenni – vagy legalábbis kihasználta azokat az adottságait, amik lehetővé teszik, hogy bunkerként is funkcionálhasson. Jelentősebb környezetalakítás nélkül birtokba vette ezt a helyet (vagy ide menekült), és berendezett benne egy otthont, egy helyet, ahol túl lehet élni… – VIDRA RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BALCZÓ PÉTER ÉS HANCZÁR GYÖRGY A COSI FAN TUTTÉBAN
Kettős szereposztásban mutatja meg Mozart Cosi van tutte című operáját a Szegedi Nemzeti Színház. Két olyan művész osztozik Ferrando jelmezén, akik régi ismerősök, pályájuk Szegeden indult. Balczó Péter főképp a budapesti Magyar Állami Operaházban énekel. Hanczár György viszont inkább külföldi színpadokon énekelt az elmúlt időszakban. Régebben is voltak már váltótársak egy szerepben. A tenorokra gyakran jellemző féltékenység és rivalizálás azonban szerencsére nem bántja őket… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő