05.30.
| Asztali beszélgetések… – Pilinszky János üzenetei >>>
05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
05.14.
| Jazz Kocsma – Izsó Zita Éjszakai földet érés című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| SZAKADOZÓ JEL / BREAKING SIGN – MAMŰ >>>
05.09.
| FISZ – Erőszak az irodalomban >>>
05.09.
| Vass Norbert Indiáncseresznye című kötetének bemutatója >>>
05.07.
| SZTE BTK – Ha május 7-e és 8-a, akkor BölcsészFeszt2! >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>

Aczél Géza, Bödecs László, Csehy Zoltán, Csordás Kata, Debreczeny György, Farkas Arnold Levente, Peer Krisztián versei
Interjú Krusovszky Dénessel
Jászberényi Sándor, Sayfo Omar prózája
VOLT EGYSZER EGY SZÍRIA
Szír novellák, Adonis verse, Mércz András, Mestyán Ádám, Nacsinák Gergely András írásai
Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról II.

>>>

BESZÉLGETÉS GYÁNI GÁBOR TÖRTÉNÉSSZEL
Gyáni Gábor történész nem ritka vendég a szegedi bölcsészkaron: néhány évvel ezelőtt a Történeti Intézet hívta meg, majd 2018 őszén a frissen megjelent Nemzeti vagy transznacionális történelem című kötetéről beszélgetett vele Sándor Klára. Ezúttal április 4-én az Audmax-esték keretében szintén Sándor Klára kérdezte Gyánit, a diskurzus középpontjában pedig ismét a történetírás legaktuálisabb kihívásai, a nemzeti versus transznacionális történészi vizsgálat problémái álltak… – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>

Exit Temesvárról
2019.04.25 - tiszatáj

REKAMIÉ FESZTIVÁL, SZEGED

Más a színpad, és más az élet – énekli Canio a Bajazzókban A Szegedi Nemzeti Színház előadásán. Közben 500 méterrel odébb, a Kisszínházban, a Temesvári Csiky Gergely Színház szegedi vendégjátékán mintha ennek éppen ez ellenkezőjét láttuk volna. A téma, a helyszín, a figurák teljesen aktuálisak, köznapiak. Mintha egy híradós riportot látnánk. Érdekes, hogy lesz ebből mégis művészet.

11 ember várakozik London kapujában. Románok, szerbek, erdélyi és magyarországi magyarok. Angliában szeretnének dolgozni. Könyvelő, pap, énekesnő, ingyenélő fiatal. Bevándorlók, vagy kivándorlók, talán nem menekültek, talán csak munkakeresők. Tele reményekkel, félelmekkel, előítéletekkel. Mintha a mindennapokat látnánk.

A szerbek szerbül, a románok románul, a magyarok magyarul, és néha románul beszélnek. Néhányan tudnak angolul, mások csak szeretnének megtanulni. A nem magyar nyelvű szövegrészeket föliratozzák. Gondolom, Romániában vagy Szerbiában a nem ottani nyelven elhangzókat. Nem véletlen, hogy a produkció Temesváron született meg, amely egy többnyelvű többnemzetiségű nagyváros. A szöveget nagyrészt a rendező, Schilling Árpád írta, de tele van improvizációval, és maguk a színészek is jelentősen beledolgoztak.

Az előadásnak nincs egy anyanyelve. Szerb, román és magyar színészek dolgoznak benne együtt, néhányan a valós életben is nehezen értenek szót. Aki több nyelven is beszél, az előnyben van, többet ért a helyzetből, tolmácskodhat.

A társaság hamar vezetőt vagy képviselőt választ magának, s aki tárgyal a kint lévőkkel, talán rendőrökkel, talán katonákkal, talán hivatalnokokkal. Közben a többiek próbálnak beszélgetni, többet megtudni egymásról.

Vannak olyan részek is, ahol nincs szövegvetítés, Ezek ugyanis épp a meg nem értésről, vagy a kommunikáció nagy nehézségeiről szólnak. A könyvelő a fiával skóciai nagybátyjához igyekszik, alig beszéli a nyelvet.

Egy másik jövevényben a lugosi papot véli felismerni, akit pedofíliával vádol. A szemüveges férfi tagad. Egy gyanúsan férfias nő kíséri, akinek később elmeséli, hogy egy sérült fiúnak segített csak fürödni és megengedte, hogy mellébújjon az ágyba, mert a gyermek nagyon félt. Jóság, bűn és perverzió keveredik, minden homályos, sokértelmű.

A magyar lány énekesnőnek mondja magát, dalol is egyet, de nyomban megvádolják, hogy prostiként akar pénzt keresni.

Legszebbek a meg nem értés részei. Amikor a szerb és a román nő próbál beszélgetni. Ahogy közös nyelv nélkül is kialakul közöttük valami megértés, kézzel, lábbal, mimikával, néhány nemzetközi kifejezéssel mégiscsak csevegnek, mégiscsak hidat építenek.

A színészek hangsúlyaiban, mimikájában hiába keresnénk az igazságot, elfeledni akarják inkább magukat, semmint kifejezni. És nem is őszinték. A helyzet nem az igaz beszédet kívánja, hanem épp a szerepjátszást. Azt, hogy mindenki olyannak mutatkozzon, ami a leghasznosabb. Persze, hogy mi is az elvárás, azt mindenki csak sejti.

A darab a játszó személyektől különleges technikát igényel. A rendező azt kérte, a hagyományos értelemben ne játsszanak, csak létezzenek a színpadon. Eszköztelen civilekként, eltévedt vándorokként bizonytalankodjanak. Az előadás szobaszínházi közegben, a színpadon játszódik, minden közel van, a közönség nagyon jól látja, hogy mit nem lát.

Ez az előadás igazi értéke: a minimálszínészet. Ahogy az aliggesztusokból, szintehangsúlyokból mégiscsak kibontakoznak a vágyak, a félelmek, a lélek mélyére szorított brutalitás. Mindenkinek van csomagja. Bőröndök, szatyrok vagy csak egy hátizsák. Valamit magával akar hozni, amire szüksége lehet, amihez kötődik, vagy ami egyszer hasznos lehet. A szerb pár két liter szilvapálinkát, a férfi maga főzte. Nagyon büszke rá, de elismerést alig kap érte. Egyszer barátságra isznak, máskor ijedtségre, van, akinek jól esik, másikra tukmálni kell.

A pap rőzsét visz magával, a darab végén tüzet készül rakni. Az ember aggódik is, hogy a színpadi deszkákon meg is gyújtja majd, de amikor kihúzza a gyufát, a szín lassan elsötétül. Ki tudja mit hoz a jövő?

Eddigre néhányan már kitörtek az épületből. Talán átjutottak az örökön, talán elfogták és megbilincselték őket, talán néhányukat le is lőtték.

Majd szóljanak, ha történik valami, kéri a könyvelő elalvás lőtt. De nem tudja, fog-e egyáltalán valaha?

Márok Tamás

 

EXIT

Rendező:
Schilling Árpád

Szereplők:
Balázs Attila, Bandi András Zsolt, Csata Zsolt, Éder Enikő, Mátrai Lukács Sándor, Tokai Andrea, Vass Richárd, Andrei Elek, Carmen Vlaga-Bogdan, Ninoslav Đorđević, Branislav Jerković, Dragana Šuša

 

 

 

 

 


Címke: , , , , , , ,
2019.05.23 - tiszatáj

Díjnyertes munkáról van szó. A Forum Könyvkiadó Intézet meghívásos regénypályázatán nyert még 2016-ban. Szerzője a szerbiai Kishegyesről származó Kocsis Árpád (1988–), aki a Pécsi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Műve, az Oktopusz, a bomlás regénye: bomlanak a halak, megbomlik az elme, látomások mentén lazul meg a kulimunka monotonitása… – MOLNÁR DÁVID KRITIKÁJA

>>>
2019.05.23 - tiszatáj

MAROSI KATA ÉS SZEPESI DÓRA ANNA KIÁLLÍTÁSA ELÉ
A Károlyi utcai műteremben őrzöm már egy pár éve Marosi Kata méteres vakrámára ragasztott farostlemezét. Nem fetisizmusból teszem, hanem a lemez felületének alapozása miatt. A szilárd alap olyan barázdáltságú, mintha a hidegburkolók fogas-vasával lenne felvíve, amelyre a falicsempét illesztik. A földművelés első fázisát a szántás után a szabályos föld-barázdák alkotják, ebbe kerül a jó vetőmag, amely életnövekedése végén termést hoz […]

>>>
2019.05.19 - tiszatáj

MAURITS FERENC: BUKOTT ANGYAL ABLAKA. FÉNYVERSEK UTAZÁSAIMRÓL
Pontatlan és felszínes megállapítás lenne, miszerint a Bukott angyal ablaka megdöbbentően összetett kötet. Tudniillik, aki kicsit is ismeri a szerző, Maurits Ferenc életművét (vagy akár csak elolvassa a borító fülszövegén írtakat, melyből száraz adatként is kiderül, hogy ő „grafikus, festőművész, költő. A hatvanas évek jugoszláv figuralizmusának meghatározó alapja, az Új Symposion, majd a Forum Könyvkiadó grafikai szerkesztője.”), az a jelen versgyűjtemény összetettségén nem döbbenhet meg… – SZARVAS MELINDA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.15 - tiszatáj

INTERJÚ GABORJÁK ÁDÁMMAL ÉS SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
Május 17-én rendezi meg a Próza Nostra az első tudományos konferenciáját, amely a Végtelen határok – Konferencia a populáris kultúráról címet kapta. A rendezvény létrejöttével és kivitelezésével, a szerkesztőség terveivel kapcsolatban Szabó István Zoltán „Steve” főszerkesztővel, illetve Gaborják Ádám főszerkesztő-helyettessel beszélgettünk… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2019.05.14 - tiszatáj

BÍRÓ TÍMEA: A PUSZTÍTÁS REGGELEI
Nem tudom, Bíró Tímea örült-e, amikor először vette kezébe a kinyomtatott (amúgy nagyon szép kiállítású) könyvét – feltehetően igen, hisz ez csak természetes –, mert a benne található verseket olvasva, az a benyomásunk támad, mintha a fiatal költő semmiben sem találná az örömét – a kötet majd’ minden költeménye fájdalmat, nyomort, gyászt, pusztulást és halált lehel… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

>>>
2019.05.13 - tiszatáj

A magyar olvasó immár a második Európai Irodalmi díjas makedón regényt tarthatja a kezében, ezt is Czinege-Panzova Annamária kitűnő fordításában.
Lidija Dimkovszka egyike azoknak a tehetséges kortárs makedón íróknak, akit korábban már a versesköteteiért is több díjjal tüntettek ki. Ugyanakkor ezzel a regényével már sikeres kétkötetes íróként is bemutatkozott az olvasók számára… – KUZDER RITA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.12 - tiszatáj

IL VOLO: MUSICA
Nem akarok a lemez borítójával viccelődni, de mégis kikívánkozik belőlem: a képen az Il Volo tagjai egyik kőről lépnek át a másikra, az ember rögtön azt gondolja, hogy ez nyilván a szintlépést jelenti, biztos arra utaltak a grafikusok, hogy ez már egy másik trió, amire nem csupán a rajongóknak érdemes odafigyelni. Lelövöm a poént: a borító nem mond igazat, legalábbis megtéveszti a hallgatót, mert ez nagyon is az az Il Volo, amely nagyjából kilenc éve itt van velünk… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.05.10 - tiszatáj

CSÉFALVAY ANDRÁS KIÁLLÍTÁSA A TRAFÓ GALÉRIÁBAN 
Az Egy olyan világban, ahol nincsenek tények, ott csak a jóság marad című kiállításán a kép, a szöveg és a hang mind egy olyan alternatív atmoszféra megteremtésére törekszik, amely egészen új irányokat tud adni a képzőművészeti befogadásesztétika kultúrájának. A teremben szinte teljes sötétség uralkodik, nem úgy érzékeljük a körülöttünk lévőket, mint egy szokványos kiállításon. Az egyedüli fényforrás Cséfalvay videóinstallációinak fénye, monitorok, illetve a random, meglepetésszerűen vetített csillagos ég, amely mintegy leheletnyi finomsággal emeli be a külvilágot… – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő