03.09.
| REÖK – Rendőrség – avagy a helyzet egyre hülyébb >>>
03.06.
| Trafó – Artman vol.7. – 20 kép >>>
03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.23.
| Pannon Filharmonikusok – Vidovszky 75 >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Lírai banalitások
2019.02.01 - tiszatáj

ROLAND SCHIMMELPFENNIG:
AZ ARAB ÉJSZAKA

Van Magyarországon, azon belül is a főváros peremén egy szó szoros értelemben vett közösségi színház: a Budaörsi Latinovits Színház valójában egy művelődési házból színházzá fejlesztett térben működik, s az utóbbi években pezsgő kulturális műhellyé nőtte ki magát. Ehhez remek felhajtóerőt jelentett a Sztalker Csoport Liliomfi című vizsgaelőadása (rendezője ifj. Vidnyánszky Attila), amely szintúgy Budaörsön fut immár évek óta – természetesen teltházzal. De ami jóval fontosabb, s ami megalapozta a budaörsi teátrum közösségi jellegét, az a széleskörű közönségréteget megszólító műsorstruktúrában, illetve a helyi és környéki iskoláscsoportok színházi szocializációját megalapozó programokban keresendő.

 

Fotó: Borovi Dániel / www.latinovitsszinhaz.eu

 

Még az elmúlt év őszén bemutatott Az arab éjszaka című darab egyik délutáni előadásán is javarészt iskolás csoportok népesítették be a nézőteret. A hazájában egyik legtöbbet játszott kortárs német drámaíró, Roland Schimmelpfennig művét Forgács Péter vitte színre, amely igencsak bátor vállalás: Schimmelpfennig sűrű szövésű darabja kemény dió, idehaza kevés rendező vállalkozott a szóban forgó, burjánzó lírai nyelvvel operáló textus megrendezésére. Tegyük hozzá, teljes joggal: a mű groteszk, álom- és valóság között egyensúlyozó, füzérszerűen egymásba fonódó jelenetei öt szereplő kisszerű, banalitásokkal teli életét ábrázolják. A darab a lakótelepi mindennapok eseménytelen momentumainak elbeszélésére és a szövegstílus emelkedettségének feszültségére épül, hiszen a mű triviális, szóra sem érdemes hétköznapi szituációkat hangosít fel, s formál nyelvi anyaggá. Olyan szituációkról van szó, amelyek a hétköznapi szemünk előtt rendre rejtve maradnak, vagy mi magunk is az elrejtésükre törekszünk. A nyelv közlésfunkciója végletekig fokozott groteszkséggel párosulva csorbul, hiszen csőtörés, elromlott lift, elhagyott lakáskulcs, felborult bevásárlószatyor teszi ki a darab tartalmát. Mindemellett a stílusbeli feszültséget tovább serkenti a darab zeneisége, Forgács ugyanis Kéménczy Antal zongorakíséretével dúsítja fel az előadást, a szöveg ráadásul énekelve, operaszerű mintázatot követve hangzik el. Az Ezeregyéjszaka-szerű mesevilág és a panelház-valóság összecsapása a díszletezésben is formát ölt, hiszen (látványterv: Soki) az európai perspektívájú kelet-romantikát, kedves Ezeregyéjszaka-hangulatot árasztó belbecs tárul elénk: széles kanapék, hatalmas perzsaszőnyegek és a mennyezetről félig aláhulló lepedők népesítik be a teret. A színpad és a nézőtér között így koránt sincs szigorú választóvonal, amit a színészvezetés során ki is használtak: a színészek a nézők között járnak-kelnek, adott pillanatban leülnek melléjük, szemkontaktust teremtenek velük (tényleg közösségi színház!). Ez a nézői intimitást próbára tevő, bensőséges játékstílus a színészek számára is testhezálló feladatnak bizonyul, irigylésre méltó természetességgel léteznek szerepeikben.

 

Fotó: Borovi Dániel / www.latinovitsszinhaz.eu

 

A történet klisészerű karakterei rögtön az első jelenet során felsorakoznak: Hans Lomeier (Földes Tamás), a magányos házmester, aki monomániásan igyekszik kideríteni a lakótelepi vízhiány okait; Fatima Mansur (Szabó Irén), az érzéki, szexuális energiákkal túlfűtött hölgy; párja, a Fatiméhoz elmondása szerint mindig hűséges Kalil (Brasch Bence), illetve a feleségét gyászoló Peter Karpati (Chován Gábor). Mellettük Franziska Dehke képez egyfajta mesei-realitáson túli összekötőkapcsot: a fiatal lány Horváth Csenge alakításában a férfivágy tárgyaként, s Lomeier, illetve Karpati elfojtott érzéseinek felszabadítójaként jelenik meg. Schimmelpfennig darabjában nincsenek drámai karakterek, a szereplőket marcangoló belső konfliktusok pedig nem törnek fel a másik életét átíró gejzírként. Ugyanis Az arab éjszaka karakterei az álom és a valóság határán táncoló, az általuk teremtett nyelvi világban léteznek csupán.

 

Fotó: Borovi Dániel / www.latinovitsszinhaz.eu

 

Kérdéses viszont, hogy ez az elméleti síkon alaposan átgondolt rendezés mennyire képes a nézői befogadást megmozgatni. Attól tartok ugyanis, hogy kevéssé: az előadás metaforikus játékstílusa és meglehetősen sűrű nyelvisége nincs megfelelően előkészítve, az elrejtett, homályban maradó információk nem az érdeklődést stimulálják, hanem érzelmileg megközelíthetetlen távolságba tartják a színen szereplő karakterek háttértörténetét. Irodalmias érzület és néhol túlzottan esztétizáló zártság képződik meg ezzel, aminek következtében az előadást inkább nevezném érdekes kísérletnek, mint önmaga célját beteljesítő művészi produktumnak.

Fritz Gergely

 

Fotó: Borovi Dániel / www.latinovitsszinhaz.eu  Fotó: Borovi Dániel / www.latinovitsszinhaz.eu Fotó: Borovi Dániel / www.latinovitsszinhaz.eu Fotó: Borovi Dániel / www.latinovitsszinhaz.eu Fotó: Borovi Dániel / www.latinovitsszinhaz.eu Fotó: Borovi Dániel / www.latinovitsszinhaz.eu

Fotó: Borovi Dániel / www.latinovitsszinhaz.eu 


Címke: , , , , ,
2019.02.19 - tiszatáj

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA
A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben… – ALE ILDIKÓ MEGNYITÓJA

>>>
2019.02.19 - tiszatáj

BORSODI L. LÁSZLÓ:
MASZK ÉS SZEREPJÁTÉK
Egy időtálló költői életmű léte dinamikus, folyamatosan dialógusképes, hiszen állandóan megújuló értelmezéseiben létezik, ilyen értelemben soha nem lehet lezárt, befejezett – tartja az irodalomkritika egyik alaptézise. Igaz ez a dinamikus lét Baka István életművére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újabb fontos állomásához érkezett a Baka-kritika: Nagy Gábor 2001-es monográfiája után ismét egy szintetizáló jellegű mű látott napvilágot… – NAGY MÁRTA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.17 - tiszatáj

DOBÓ KATA FILMJE
A Kölcsönlakással bármilyen kapcsolatot tartó bohózatok közös gondja nem a hihetőség, hanem az, hogy a történet a szükség- és törvényszerű csavarokat, kalamajkákat, félreértéseket és egyebeket miként tudja tálalni. Természetesen érdemes mindazt, amit látunk, a saját tapasztalatainkkal összevetni, a néző ezt rutinszerűen megteszi, de készek vagyunk minden olyasmit nevettetőnek látni, ami mégiscsak szokatlan, mégiscsak olyasmi, amivel nemcsak hogy nem találkoztunk soha, de még elképzelni sem tudjuk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport (Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője) végezte. A kiállításon visszaköszön a gondos és elmélyült előkészítés, a tárlat az életmű teljességét mutatja meg. Párhuzamosan látható Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművész tárlata a Szentendrei Képtárban Mégis legyen kiállítás… címmel […]

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

OPERAHÁZI BOHÉMÉLET SZEGEDEN
Elvileg koncertszerű előadásban, gyakorlatilag előadásszerű koncerten turnéztatja a Magyar Állami Operaház Puccini Bohéméletét. A budapesti amúgy alighanem a világ legrégebben futó operaprodukciója, 1937-ben állította színre Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A főszerepeket akkor többek között Osváth Júlia, Pataky Kálmán, Losonczy György és Székely Mihály énekelték. Az Operaház vezetői nagyon büszkék erre a produkcióra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő