01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>

Báger Gusztáv, Bob Dylan, Komor Zoltán, Lengyelfalvi Egbert, Nyirán Ferenc, Talabér Miklós, Zalán Tibor versei
William Shakes­peare szonettjei Fazekas Sándor fordításában
Abafáy-Deák Csillag, Csabai László, Hegedűs Imre János prózája
Lengyel András, Marjanucz László, Tverdota György, Zimonyi Zoltán tanulmánya
Nagy József: Mnémosyne

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

2018.12.01 - tiszatáj

INTERJÚ PEROVICS ZOLTÁN RENDEZŐVEL

Az előadás kifejezetten azzal a szándékkal jött létre, hogy érzékennyé tegye a mai fiatal generációkat a náci gyűlöletbeszéd veszélyeire, illetve megtanítsa felismerni annak elemeit a mai közbeszédben.

Az előadás a Holokauszt esztétikai reprezentációjának szokatlanabb módját választja azáltal, hogy az áldozatok perspektívája helyett az elkövetőkre koncentrál, pontosabban az elkövetők nyelvhasználatát és gondolkodásmódját állítja a fókuszba, azt a Victor Klemperer, az irodalomtudós drezdai túlélő és szemtanú által LTI-nek (Lingua Tertii Imperii – a Harmadik Birodalom Nyelve) nevezett nyelvi propagandát, amely képes volt tömegméretekben mételyezni a hétköznapi emberek tudatát is, és gyilkosokká vagy a gyilkosok kollaboránsaivá tenni őket.

Az előadás szövegkönyve a szélesen értelmezett kordokumentumok sajátos kollázsa: szerepelnek benne idézetek a túlélők emlékirataiból (dr. Nyiszli Miklós, Victor Klemperer, Ovics Perla) is, de zömmel az elkövetőknek, a népirtás német és magyar felelőseinek (Hitler, Himmler, Eichmann, Endre László, Horthy Miklós) beszédeire, nyilatkozataira alapoz, illetve a ’30-as, ’40-es évek náci szövegei mellé, közé helyezi napjaink szélsőjobboldali megnyilvánulásait, a blogok, internetes fórumok névtelen szereplőinek kommentjeit és egyes mai közszereplők nyilatkozatait

– Mennyiben szövegközpontú a Jég-doktrínák?

– A Metanoia Artopédia: Jég-doktrínák – variációk a náci retorikára című előadásait – alcímével összhangban – az elkövetők gondolkozásmódjának, nyelvhasználatának, tehát nyelvi propagandájának és mutáns variációinak – archív és jelenkori demagóg/mutáns-náci/fasiszta/rasszista nyilatkozatok, szövegek – koncentrált sűrítésével és átvilágításával valósítja meg. Az egyes variációkban a mindenkori – ismert és névtelen/személytelen – rétor(ok) alakjának/alaktalanságának hatásmechanizmusai a náci propaganda performatív mozzanataival, archív és modern (új)náci zenék, indulók, szövegek montázsával és a nézők által kitöltött – előadásról-előadásra kiértékelt – szociológiai kérdőívek eredményeivel egészülnek ki.

(Megjegyzés: a Victor Klemperer, irodalomtudós – drezdai túlélő és szemtanú – által LTI‐nek [Lingua Tertii Imperii – a Harmadik Birodalom Nyelve] nevezett nyelvi propagandának és gondolkodásmódnak a szimbolikus elnevezése a Jég-doktrínák, amely még a nemzetiszocializmust megelőző korszakból származik. Hans Hörbiger a szerzője a tudományos alapokat is nélkülöző Világjég-elméletnek [Welteislehre, WEL], amelyet 1912-ben tett közzé Philipp Fauth német amatőr csillagász és felsőiskolai tanár együttműködésével a Hörbigers Glacial-Kosmogonie című könyvében. A Heinrich Himmler irányítása alatt álló Ahnenerbe 1938-ban Philipp Fauth is belépett és professzori címet kapott. A Jég-doktrínákat a Harmadik Birodalom „hivatalos kozmológiájának” tekintette, mely szerint a csillagászati jelenségek magyarázata a jég felsőbbrendűségében rejlik.)

A szövegkönyv tehát kordokumentumokból – a túlélők emlékirataiból (Dr. Nyiszli Miklós, Victor Klemperer, Ovics Perla), – de nagyobb részt a népirtás német és magyar felelőseinek (Hitler, Himmler, Eichmann, Endre László, Horthy Miklós, Szálasi Ferenc) beszédeiből, nyilatkozataiból, (beleértve a Horthy-korszakban 1920-ban elfogadott numerus clausust, ill. az 1938–1944 között, tehát a Nemzetgyűlés, ill. a Képviselő-ház által megszavazott huszonkét zsidótörvényt) – valamint napjaink szélsőjobboldali megnyilvánulásainak mutáns elhajlásaiból, blogok, internetes fórumok névtelen szereplőinek kommentjeiből és mai közszereplők stb. nyilatkozataiból készül(t).

– Milyen viszonyban áll egymással az előadás terében a biztos, a bizonyos, a véletlen, a valósznű és az ismeretlen?

– Néhány évvel ezelőtt más összefüggésben azt mondtam, hogy: Az a valami érdekel, ami a jelen történéseiből kiindulva, vagy azokhoz társulva az időtlenből, ismeretlenből átsugárzó lehetőségeket is bevonzza és egy képben, írásban, meditációs objektumban, vagy egy színházi előadásban annak a valaminek ősi katartikus revelációjaként felragyog.

A Jég-doktrínák előadás nem lineáris paradoxona az ismert és a szőnyeg alá söpört tartalmakkal való szembesülésben, a magától értetődő állásfoglalás mellett a létezés eredendő közös bázisában, alapállásában van elgondolva. Függetlenül attól, hogy „Az őrületnek nincs alkonya…” – ahogy azt Hamvas Béla: Karnevál c. regényének végén írja.

Az előadás közreműködőit az a nyitott, perfekcionista hozzáállás jellemzi, amely nélkül ez a nem lineáris építkezés, sem annak nyitott dramaturgiája nem működhetne, nem épülhetne tovább variációról-variációra. A Metanoia Artopédia majdnem három évtizedes történetében a Jég-doktrínákban valósulhatott meg igazán az az Antonin Artaud szellemiségében fogalmazó jelenlét, amely elsősorban Erdély Perovics Andrea kimagasló színészi és emberi teljesítményének köszönhető, mert teszem hozzá, hogy az előadás előkészületeiben és utóéletében vállalt kutatói, szerkesztői és egyéb feladatainak jelentősége ugyanennyire fontosak. Ám most, hogy már több mint harminc variáción is túl vagyunk, hatványozottan állíthatom, hogy az a jelenlét amelyből Andrea fogalmaz, egy olyan archaikus/ősi tudásból/elementaritásból van, amely estéről estére képessé teszi őt arra, hogy szinte elviselhetetlenül végletes létállapotok közvetítőjévé, médiumává válhasson. Ez a legsötétebb bugyrokat is átvilágító, egyáltalán nem kockázatmentes, –  ám önmagát maximálisan kontrolláló – delejes vitalitás nagyon ritka, kivételes adomány, pláne, hogy ezt közben átitatja azzal a nőiségéből is adódó szenzibilis tudással, amelyről a másik nem többnyire csak emocionális-racionális újrahangoltsággal szerezhetne némi tapasztalatot. Andrea tehát zsigerig hatóan, nagyon eltérő, vagy szélsőséges érzelmi/hangulati tartalmakat képes döbbenetes árnyaltsággal olvashatóvá/lefordíthatóvá tenni a színház terében. Részéről mindezekhez kivételes szorgalom és alázat társul. Kérdésedet az abban forszírozott “viszony” tekintetében igyekeztem kimerítően megválaszolni, ti. valószínűleg semmilyen reveláció nem ragyoghat fel áldozat nélkül még a képzelet terében sem. Ha úgy tetszik le kellett mondanunk a színházról, az azzal kapcsolatos összes beidegződésről, mert itt nem lehet arról szó, mert soha nem arról van szó, még a színházban sem.

– Az előadást több országban is bemutattátok, a befogadás szempontjából számodra mit jelentenek az országhatárok, országonként változik/változhat a befogadás felületének dőlésszöge?

– Minden józan gondolkodású ember elítéli azt, ami történt. Ugyanakkor a múlt feldolgozása, a történelmi bűnökkel való szembenézés/szembesülés és a jóvátétel mértéke országonként más és más. Ezek elmulasztása a katarzis nélküli ködösítés, felejtés és tagadás melegágyát tartja. Előadásunkat kivétel nélkül mindenütt értő közönség fogadta, példaértékűnek, és fontosnak tartják, ahogy ez az előadás fogalmaz.

– Lehetséges egy társadalom tudatát a nyelven, a szóhasználaton keresztül megszállni?

– Európa és a világ társadalmai számára Auschwitz a válasz. Ti. az önmagát semlegesnek elgondoló magatartás, ill. az aki korának valóságát elmulasztotta, egyik pillanatról a másikra azon kapta magát, hogy valami olyasmit szolgál, amit valószínűleg nem akar(t), mert az addig kisebbségben tevékenykedő aktív mérgek szolgálójaként röviddel később maga is méreggé lett. Ez a sokká lett, csak látszólag előjeltelen magatartás később hiába is szerette volna áldozatként exponálni magát, mert nem volt az. Nem én voltam! Csak parancsot teljesítettem – a közvetett/közvetlen méreg primitív definíciója ennyi lehetne. A valódi áldozatok nem gyilkoltak semmiféle parancsot osztva, vagy teljesítve, mert ők a legyilkolt gyerekek, öregek, asszonyok, ártatlan emberek…

Tudomásul kell venni, hogy a Horthy-rendszer hozta Európa egyik első zsidóellenes törvényét a numerus clausust. Amelyhez a megrágalmazott, a mai napig nem rehabilitált világhírű botanikus tudós, polihisztor és egykori szegedi neológ főrabbi, Löw Immánuel házi őrizetbe záratása és meghurcoltatása is ürügyként szolgálhatott. A numerus clausus már több mint két évtizeddel a német megszállás előtt legalizálta, erősítette az antiszemitizmust az országban, és az azt követő zsidótörvényekkel, rendeletekkel lépésről-lépésre készítette elő a „végső megoldást”. Ezek a törvények az egyetemes emberi jogokat nem csak, hogy sértették, de azokkal gyökeresen szemben álltak. Ezeket a törvényeket olyan intézkedések követték, amelyek az élet minden területére kiterjedtek. Utána lehet nézni. A morális akadályok elhárítása a hitleri német országban egy nevetséges okkultista/darvinista fajelmélettel átitatott überhit jegyében a szív középpontjába a világuralmi ambíció igéit helyezte. A náci Németország által elindított háborúra szövetségeseik és kollaboránsaik igent mondtak, a zsidótörvények, rendeletek és intézkedések egyenes következménye a megszállást követő katasztrófa lett. Az elkülönítéseket, gettósításokat és deportálásokat a magyar hatóság és karhatalmi apparátus nem, hogy nem tagadta meg, de olyan gyorsasággal segítette elő, hogy ez a holokauszt történetében is egyedülálló „ügybuzgalom” még Eichmannt és „kollégáit” is meglepte.

– És ha ismerjük ennek módszereit, könnyebben védekezhetünk ellene?

– Ti. a magától értetődő egyetemes nagyon is emberit zsigerig kikezdő méreg ellenmérge abban van, aki azt önmagában ugyancsak zsigerig átvilágítja és állásfoglalásával azt az örökbe helyezi. Ahol és akiben ez nem történik meg, ott nincsen valódi szembenézés, szembesülés, ott félrebeszélés, elkenés, homály, félelem, mulasztás, hogyne mondjam a hallgató „bölcs” (csak nem beavatkozni, csak nem bele szólni) rossz lelkiismeret van. Az új mutáció potenciális szolgálója hiába hallja meg álmában, hogy: „A szónokokban felsiketül(t) a gyász.”

– Ha a náci retorikáról, akkor egyben a mindenkori tömegek manipulálására szolgáló propagandagépezetről is beszélünk?

– A mindenkori diktatúrák propagandája azt, amiért őket illetné kritika, éppen az őket kritizálókra hárítva fogalmazzák meg, a felismerő érzék megbénításához valakinek ennyi is elég. Ha nem, akkor jön a vélemény nyilvánítás, ill. a szabadság korlátozása, stb. Mindez törvényes úton történik ott, ahol a törvényeket a diktatúra szolgálatában hozzák. Eichmann törvénytisztelő ember volt, a Harmadik Birodalom törvényeit tisztelte, be is tartotta, aszerint cselekedett. Ez a gonosz banalitása.

– Milyen módon befolyásolja az előadás menetét az előadások előtt a közönséggel kitöltetett szociológiai kérdőív, amely a társadalmi kisebbségekhez és az agresszióhoz való viszonyunkat vizsgálja?

– A Jég-doktrínák nyitott dramaturgiája és a kérdőívek eredményei lehetővé teszik az aktuális történések, információk beemelését az előadás soron következő újabb variációiba. A kérdőívet kitöltő is a történetet írja, amelyben mindannyian benne vagyunk. A közös történetünket írjuk.

– Képes vagy szarkazmussal szemlélni a mérhetetlen emberi tudatlanságot? Szükséged van egyfajta eltartásra?

– Ha szarkazmus csúszott volna az előző válaszomba, szükségem is lenne egyfajta eltartásra. A humor csak addig ellenméreg, amíg nem teszi súlytalanná a katasztrófát, amit a hülyeség, a tudatlanság és a középszerű tehetség szentháromsága előidézhet.

Sirbik Attila

 

 

DESIRÉ CENTRAL STATION 2018 – barbaricum

Metanoia Artopédia: Jég-doktrínák – variációk a náci retorikára

Közreműködők: Erdély Perovics Andrea, Krasznahorkai Ágnes, Varga Vera, Szokol Szilárd, Francia Gyula, Varga-Szűcs Dóra

 

Ruhák: Csúri Anna

Szociológiai kérdőív: Lencsés Gyula

A kartonfigurákat preparálta: Kiss Attila Etele

Hangkeverés és élő narráció: Lengyel Zoltán

A rendező-szerkesztő munkatársa: Erdély Perovics Andrea

Rendező, látvány: Perovics Zoltán

 


Címke: , , , , , ,
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.08 - tiszatáj

MÁRTON LÁSZLÓ: KÉT OBELISZK
Márton László legújabb regénye, a Két obeliszk továbbhalad a szerző által már jól kikövezett poétikai úton: a fikcionalitás és a referencialitás dichotómikus rendszerének fel-, illetve megbontását tűzi ki célul. Ami azonban az előző két kötethez, A mi kis köztársaságunkhoz és a Hamis tanúhoz képest változott, az az, hogy ezúttal nem (csak) a magyar történelem egy jelentős eseménye (Vésztői köztársaság, tiszaeszlári vérvád) kerül a Márton-féle fikciós krónika középpontjába, hanem egy nemzeteken átívelő szerelmi történet… – KLAJKÓ DÁNIEL KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK
Zenitjén már túljutott az egyik legünnepeltebb kortárs dán rendező, ettől függetlenül Thomas Vinterberg vígdrámája szoros kezekkel összetartott, potens szerzői teljesítmény, amely mindenképpen a pályakép jobban sikerült darabjai között foglal helyet… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

INTERJÚ PETŐCZ ANDRÁSSAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Petőcz András Babérkoszorú-díjas költő beszél irodalmi tehetséggondozásról, a Kodolányi János Egyetemen általa vezetett kreatív írás tanfolyamon végzett munkáról, annak tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.03 - tiszatáj

ÁFRA JÁNOS: RÍTUS
Útmutató, vizualizáció, meditáció. Efféle benyomást keltenek a Rítus egyes szám második személyben írott versei. Az olvasó részben ennek köszönhetően érezheti: ősi örökség rejtélyeibe vezető beavatástörténet részese. Áfra János harmadik verseskötete egyszerre kezeli komolyan a rituális konstrukciók előírásait, és ébreszt megdöbbenést az abszurdba forduló, de nagyon is ismerős magatartásformákkal szemben… – URBÁN ANDREA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.30 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MILCHO MANCHEVSKI FILMRENDEZŐVEL
Legtöbben az Eső előtt rendezőjeként ismerjük, ám a macedón direktor az elmúlt közel 30 évben sem tétlenkedett. Miután Velencéből a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánnal távozott, öt újabb munkával jelentkezett: a hazai forgalmazásba is bekerült Árnyékok és Anyák után a Fűzfát is megtekinthették az érdeklődők, igaz, a pandémiára való tekintettel csak a Művész Távmoziban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő