12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Éjszakai montázs
2018.11.05 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A HAJNÓCZY-KONFERECIÁRÓL (2.)

A Perzsia Szegedre jön elnevezésű Hajnóczy-konferencia záróprogramja október 18-án, este 7-kor, a Régi Zsinagógában vette kezdetét. Két művészeti alkotás volt megtekinthető, közös pontjuk pedig az volt – Hajnóczy szövegeinek alkalmazásán túl –, hogy a szerző műveit sajátosan, az adott művészeti terület keretin túllépve dolgozták fel.

Rácz Lőrinc belsőépítészt és fénytervezőt A parancs című kisregény ihlette meg. A történet egy irodától a szállásig tartó utat ír le, amit képek, víziók és hangok kísérnek. Különlegessége, hogy minden fekete. Ezt használva kiindulásként Rácz egy installációt hozott létre, amit szintén a fent említett három elem határoz meg,  ugyanakkor annak bemutatásakor kihangsúlyozta, nem ragaszkodott a Hajnóczy által teremtett világhoz, inkább a saját montázsát alkotta meg.

 

 

Mindez még kint, a Zsinagóga előtt hangzott el, ugyanis a belső térben, a Fekete fény a sötétben címhez hűen mindent elsötétítettek. Az alkotó elmondta, az emberi szem sajátosságait is figyelembe vette az installáció létrehozásakor, éppen ezért a teljes sötétségben adaptációs időre is szükség van, hogy minden láthatóvá váljon.

A térbe lépve, és egy rövid folyosót követve tábla fogadta az érdeklődőt: „Én vagyok az új Megváltó! Csak négy parancsom van, nem tíz.” „Én vagyok az Alkotó! Csak négy parancsom van, nem tíz.” – állt a megvilágított kőtáblamimézisen. Balra lépve egy kötelet kellett keresni, abba kapaszkodva lehetett biztonságosan végigmenni a kiállításon, ami mégsem volt teljesen fekete: képek vetültek a falra, egymást váltották tájfotók, testek, rajzolt jógamozdulatok. Közben olaszul egy, vélhetően Hajnóczy-szöveg szólt. Tovább haladva egy kicsi szökőkút – talán mozgásra – bekapcsolt, egy belülről kéken megvilágított gömb forgott benne. Még pár lépés – és vége is volt. Kevés időt töltöttünk bent, lendületesebb volt a kíváncsiság a kelleténél, páran tervezték is, még egyszer bemennek, hogy mindent lássanak.

 

 

Kis szünetet követően vette kezdetét a DoN’t Eat Group A halál kilovagolt Perzsiából című műve. A 2017-ben bemutatott, azonos című színdarabból forgatott filmet Sőrés Zsolt élőzenéje kísérte. Egy intermediális mű tárult a nézők elé: a színdarab ki nem számítható módon helyenként megtört, és végtelenített jelenetdarabok játszódtak le újra és újra, miközben a hangsáv menetelt az eredeti útján, monológok, olykor dialógok formájában. Hasonló törés ment végbe, amikor illozórikus, rémálomszerű mozgóképek épültek fel a vásznon, hogy Sőrés széttorzított zenéjére rezonálva szétessenek.

Azok számára, akik nem olvasták a darab és film – darabfilm – alapját adó, azonos című művet, groteszk, szinte érthetetlen lehetett ez a megvalósítás, még a kiépülő történet ellenére is. Ebben segítséget nyújthatott az est záróprogramja, ahol Jánossy Lajos az alkotókkal, Szenteczki Zita rendezővel, Lévai Viola előadóval, Juhász András intermédia-művésszel, Sőrés Zsolt zeneszerzővel, Diák István díszlettervezővel, illetve Rácz Lőrinccel beszélgettet.

 

 

Mint kiderült, Szenteczki számára A Halál kilovagolt Perzsiából egy olyan mű, ami már gimnazista korában megfogta, és amit már korábban is szeretett volna adaptálni. Juhász Andrással való közös munkája, a DoN’t Eat Group és az intermédia-művész saját fejlesztésű „hegesztőprojektora” hozta meg a lehetőséget számára. A találmány képek vetítésére képes, így egy metafora a fizikai és szellemi munka közötti átmenetre, ami Szenteczki szerint ott ér össze Hajnóczyval, hogy

 

adott egy ember, aki munkások között értelmiségi, az értelmiségiek között pedig munkás.

 

Ezen felül fontos elemet képez a loopolás, ami pedig a regényben megjelenő, folytonos emlékezést képezi le, illetve a függőséget is.

Juhász és Diák beszéltek a technikai és filmes oldalról: Sőréssel már korábban is kísérleteztek loopolással, illetve filmtechnika adaptálásával színpadra, így amikor felmerült a Hajnóczy-darab filmadaptációjának lehetősége, már voltak ötleteik a koncepcióra nézve. Két kamerát használtak a felvételhez: az egyik a látomások miatt alkalmazott fix kamera, minden mást egyetlen mozgóval, és boommal oldottak meg. Ahogy a rögzítés is élesben, az ősbemutató alkalmával történt, úgy a vágás is – a kiemelt, loopolt anyag pillanatokkal később a vetítőről volt visszanézhető.

 

 

Sőrés elmondta, hogy a létrehozás során senki sem hagyományos módon szerette volna adaptálni a művet, ő maga is kreatív alapanyagként tekint rá, amiből dolgozhat a vetítés során. Ehhez csatlakozott Szenteczki a látomásokat felhozva példaként, ugyanis, mint mondta, a szövegeket eldobva, saját inspirációikat használták fel azoknál a jeleneteknél. Lévai szintén a látomásokra helyezte a hangsúlyt, ugyanis az elkészült szövegkönyv elolvasása után asszociációkat hoztak létre, amiket a színpadra alkalmazás után újabb asszociációk követtek, míg nem létrejött a végleges forma.

Jánossy Ráczhoz fordulva kérdezte meg, hogy mint szintén Hajnóczyból inspirálódó alkotónak, milyen benyomásai voltak a látottakkal kapcsolatban. Rácz nagy kontrasztot fedezett fel a két feldolgozás között, teljesen másképp valósították meg a két művet: ő kevés effektet és objektumot használt fel, míg a film alkotói masszív, sokrétegű anyagot hoztak létre. A kevésre reflektálva Jánossy szerint a Fekete fény a sötétben kontextus nélkül maradt, arra volt kíváncsi, mennyire szándékos ez a megvalósítás. Rácz kísérletként tekint installációjára, hogy A parancsban számára létrejött sötétséget mennyire tudja megjeleníteni és hogyan. Két, a novellában megjelenő vonalat szeretett volna megjeleníteni vizuálisan: a tájleírásokat, illetve az ezoterikát. Ezeket a közvetlen környezetében fellelhető tárgyakkal oldotta meg, megerősítve az installáció bemutatásán elhangzott „saját montázs”-elképzelést. Mint kiderült, a háttérzajként szolgáló felolvasás szintén egy tudatos eltávolítás volt a műtől: egy meditatív szöveg volt hallható olaszul.

 

 

A filmre visszakanyarodva a közönség soraiból Szkárosi a szöveggel kapcsolatban fogalmazta meg kérdését, ugyanis érezhetően nagyon hozzá lett nyúlva, de közben egy nagyon erős dramaturgiát fedezett fel. Szenteczki felvázolta a többkörös munkafolyamatot: először kihúzták azokat a részeket, amikre szövegszinten nem volt szükség. Azután Bíró Bencével, az előadás dramaturgjával és Juhász Andrással többször leültek, hogy a még megmaradt szövegeket, amik képpel megmutathatóak, szintén kihúzzák. Majd a vitás pontokat is – mint a számára fontos kórházi jelenet, a Krisztina-anya szál – átbeszélték, meghagyták vagy rövidítették. Helyenként olyan módosítást is alkalmaztak, például a feleség karakterével, aminek a segítségével keretet adtak az általuk létrehozott műnek.

A beszélgetést követően Szkárosi Endre a konferencia főszervezőjének, Cserjés Katalinnak kért egy loopolt köszönömöt, ezzel mintegy le is zárva a Hajnóczy napot.

Földesi Csenge

 

  

   

Fotó: Révész Róbert

 

Beszámoló a Hajnóczy-konferenciáról (1.) >>>


Címke: , , , , ,
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
2018.11.14 - tiszatáj

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>
2018.11.14 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A Vásárhelyi Őszi Tárlat is egy metszet, a kortárs képzőművészet metszete. A napos oldalt mutatja, a festészet megújuló hagyományát, az inspirációkat, a kapcsolódásokat elődökhöz, kortársakhoz. A VÖT története jövőre is folytatódni fog. Nem is az eddig múlt jogán, hanem inkább a mindenkori kortárs képviselete miatt. Hogy képben legyünk. Vásárhelyen is. A világ itt sem ér véget, igaz, hogy nem is itt kezdődik. Csak folytatódik. Sodrásban…

>>>
2018.11.11 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
A szegedi kötődésű Próza Nostra egy olyan online folyóirat, amely a populáris irodalom alkotásaira fókuszáló, kritikai vállalkozásain túl irodalmi estek szervezésben is részt vesz, oldalán és eseményein pedig lehetőséget nyújt arra, hogy az érdeklődők tágabb perspektívából ismerhessék meg a zsánerirodalom legfrissebb műveit. A Próza Nostra szerkesztőségének tagjaként beszélgettem Szabó István Zoltán alapítóval a lapról, annak múltjáról, újraéledő programjairól, tervezett jövőjéről, és a hazai populáris kultúráról… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2018.11.08 - tiszatáj

A NÉMA FORRADALOM
A német filmgyártásban immár tekintélyes nevet kivívó olasz származású Lars Kraume újfent történelmi drámával gazdagította a Németország közelmúltját feldolgozó filmek jelenkori sorozatát. A néma forradalom (Das schweigende Klassenzimmer) címet viselő egészestés alkotás cselekménye megtörtént eseményeken alapul, s markáns magyar vonatkozással bír, ugyanis 1956 őszén játszódó története egy iskolai osztály magyar forradalom melletti kiállását és az abból származó bonyodalmakat fogalmazza vászonra… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő