01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.21.
| Pintér Bélával és Gálvölgyi Jánossal indítja az új évet a MASZK >>>
01.11.
| Barboncás Társulat – wonder full avagy NÓRA Csodaországban >>>
01.08.
| Bethlen Téri Színház – Az utolsó tűzijáték >>>
01.04.
| Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál >>>
01.04.
| MAMŰ – Invitation Kettős rendszer / Double system >>>
01.02.
| Pannon Filharmonikusok – Exkluzív hagyomány >>>
12.27.
| Belső Horizont a Négyszoba Galériában >>>
12.19.
| Szabadkai Városi Könyvtár – Sándor Zoltán: A gonosz átváltozása >>>
12.18.
| Jazz Kocsma – Hartay Csaba Rajongók voltunk című prózakötetének bemutatója >>>
12.14.
| Bäck Manci fényűzése a REÖK-ben >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>
12.06.
| Elsöprő többséggel állt ki az MTA Közgyűlése az elnök mellett, és kéri a kutatóhálózat pénzét a minisztertől >>>
12.04.
| Pozsonyban díjazták a Virágvölgyet >>>
12.03.
| Az operák királynője készül a Szegedi Szabadtérire >>>
11.29.
| Új fénybe állítják a magángyűjtemények a kommunista korszak kutatását >>>
11.29.
| Átadták az idei Kortárs-díjakat >>>
11.22.
| Kulka János Szegeden játszik a nyáron >>>

Európai elsőkönyvesek
(Csutak Gabi, Jan Kristoffer Dale, Ivana Djilas, Weronika Gogola, Matěj Hořava, Giorgos Panagi, Matteo Trevisani)

Krešimir Bagić, Bozsik Péter, Kóbor Adriána, Nagy Dániel, Szőllősy Balázs, Tornai József versei

Klajkó Dániel beszélgetése Kemény Istvánnal

Farkas Zsolt, Lőrincz Csongor, tanulmánya

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Ingatlanmaffia alulnézetből
2018.10.28 - tiszatáj

SPIRÓ GYÖRGY SZÉLJEGY CÍMŰ DARABJA A KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZBAN

Megérne egy átfogó esszét, hogy a budapesti Katona József Színház repertoárszerkesztése milyen átalakuláson ment keresztül az utóbbi esztendők során. A főváros vezető művészszínháza egy olyan, saját identitását továbbra is magabiztosan sugárzó intézmény, amely egyfajta világítótorony-szerepet betöltve igyekszik reflektálni a hazai társadalmi problémákra, amiket aztán színpadi anyaggá gyúrva tár a nézőközönség elé az ötödik kerületben található teátrum falai között. Ezzel önmagában egyáltalán nincs probléma, azzal viszont olyankor már jócskán akad, hogy egy művészszínház milyen esztétikai rendet képvisel konkrét társadalmi kérdések színrevitelekor, s hogy az általa használt színházi nyelv alkalmazásakor milyen mértékben reflektál önnön intézményi pozíciójára.

Spiró György Széljegy című, Katonában bemutatott darabja ugyanis szintén nem mentes attól a törekvéstől, hogy teatralizálja a mindennapi valóságot, hovatovább a színház segítségével leplezze le a hétköznapokat átszövő haszonlesés gátlástalan működését. Az előadás – ahogy azt már több kritikus is megjegyezte – valóban egy közhelyes ötletre épül, ami önmagában még nem feltétlenül problematikus (hiszen számos korszakos mű kiindulópontja közhely), ám a Széljegy ábrázolta mindennapi posvány az egyéni sorsdráma és a fájdalmasan egyszerű általánosság között lebeg.

A darab rendezője Zsámbéki Gábor, aki a Kamra szűk terébe applikálja az egyébként korántsem bonyolult cselekményt, a nézőtér a színpad körül helyezkedik el, a középpontba telepített színpad pedig egy szintúgy aprócska terrénum, amit egy ízléstelenül nagy fényerővel bíró lámpasereg világít meg. A díszlet meglehetősen minimalista, átlátszó design-asztal foglalja el a tér közepét, amit azonos stílusú székek vesznek körül.

 

 

A Széljegy négy színészt foglalkoztat, a helyszín mindvégig az Ügyvédnő (Rezes Judit) irodája, ahol egy véletlen folytán találkozik két egykori osztálytárs: Ügyvédnő és Nő (Fullajtár Andrea). Az alaptörténet szerint Nő eladná belvárosi kislakását és kertes házat vásárolna a természet közeli agglomerációban. Ennek hatására a rég elmúlt iskolai évekről folytatott kedélyes nosztalgiázás közben az Ügyvédnő fejéből kipattan egy mesterterv: elhinti, hogy éppen van egy eladó ház a főváros peremén, ami nagyon jó vételnek ígérkezik. A vétel egyetlen szépséghibája, hogy tulajdoni lapja az öröklési procedúra befejezéséig széljegyet rejt, mivel a végrendelet szerinti örököst a vér szerinti leszármazottak beperelték, így a bírósági döntésig az ingatlan tulajdoni háttere meghatározatlan. A ház tulajdonosa ugyanis Ingatlanos (Bányai Kelemen Barna), akiről kiderül, hogy az idős nők az esetei, akik elhalálozásuk előtt az általuk tett „önzetlen” szolgálataiért ráhagyják ingatlanukat. Ettől a ponttól kezdve a történet folyása kívülről szemlélve igencsak kiszámítható. Ügyvédnő ügyes praktikákat vet be, azaz először fellelkesíti Nőt, majd visszafogottan ecseteli a vásárlás kockázatait. Amikor Nő elbizonytalanodik, ismét a vétel előnyeit hangsúlyozza, a jogi háttér ecsetelésekor pedig olyan nyelvi formulákat használ, aminek homályosságából fakadó magasröptűsége egy sajátos hatalmi klímát teremt meg, amiben Nő csakis alárendelt szereplőként vehet részt. Spiró darabja úgy ábrázolja a Nő becsapásának folyamatát, hogy azt a közte és Ügyvédnő közti kommunikációs eszközkészlet eltérésében mutatja fel, így kettejük alá-fölérendeltsége egyben a köztük uralkodó világértelmezési kompetenciakülönbségből fakad. Azaz Nő naivsága egyben a nyelv birtoklásának és használatának deficitjében jelentkezik, ami egyenes következménye annak, hogy Nő egy ilyen nyelvi-hatalmi közegben nem mondhat nemet (csak amikor már késő). Nő lépre csalásának folyamatát, azaz a foglaló címén tőle kicsalt hárommillió forint elvesztéséből fakadó egyéni sorstragédiát az előadás megindító módon képes artikulálni, azonban globálisabb szinten a másfél órás mű jelentésköre már fájó általánosságokba csap át.

 

 

Spiró reflektáltanul dichotomikus keretek közé illeszti a hétköznapok mocskát ábrázoló cselekményt, miközben az alaptörténet a névadáson keresztül a Spiró-drámák által követett általános példázatszerűséget erősíti. Nincsenek identifikáló nevek, ám az általánosból kiinduló történet nem képes elrugaszkodni a sematizmustól. Ezt hűen kiütközik a karakterrajzok: Ügyvédnő gazdag és gátlástalan, míg Nő, aki foglalkozását tekintve műszaki fordító, meglehetősen szerény körülmények között tengődik. A kiváló Rezes Judit otthonosan mozog Ügyvédnő szerepében: azonban annak tipikus jellemvonásait, így anyagi egzisztenciájából fakadó önhitt kivagyiságát olykor túlzott gesztusjátékkal teszi természetellenessé. Ügyvédnő kirívóan csinos öltözködése, illetve magasságából fakadó tekintélyt parancsoló megjelenése tökéletes ellentéte Nő meggyötört, gondterhelt küllemének. Fullajtár Andrea mély és akkurátus alakítása átfogóan jeleníti meg a karakter kiszolgáltatott vergődését, el lehet hinni róla a napi teendők jármából fakadó szenvedést, és a hétköznapi robot nyomasztó terhét. A Szombathelyről nyáron a Katonába igazolt Bányai Kelemen Barna Ingatlanosa szintúgy profizmust tükröz: mesteri alakítása kitűnően hozza a minden hájjal megkent nagydumás macsó prototípusát, aki rábeszélőgépként működve csalja ki gyanútlan áldozatai pénzét. Bányai Kelemen minimális eszközökhöz folyamodik szerepformálásánál, harsány mozdulatai és gondosan felépített mondandójának lehengerlő beszédstílusa rögvest megteremti a mindenkori ingatlanmaffiózó karakterét, aki mindig tudja, hogy mit kell mondani a naiv ügyfélnek. Ez pontosan lekövethető abban a jelenetben, amikor Nő édesanyja is színre lép Takács Kati alakításában: ekkor adják át mindennemű okirat nélkül a hárommillió forintnyi foglalót. Amikor is Mama nemhogy nem veszi észre a csalás megtörténtét, hanem még ki is fejezi Ingatlanossal szembeni szimpátiáját. Takács Kati önironikus karakterrajza remekül hozza felszínre a sematikus idősnéni-figurát. Rendkívül sokat fecseg, folytonosan lekezelő tónusban kommunikál lányával, miközben felfele, a magasok felé hízeleg. Mindez idő alatt lassítja az ügy intézését, az éledező vétel kockázataiból pedig semmit sem észlel. Őt is és lányát is megkérdőjelezhetetlenül alárendelt kisember-szereplőként ábrázolja az előadás, ami végül a kisember pénzügyi kisemmizésére felesküdött haszonleső karvalyok működésének sablonos ábrázolási rendjét követi.

 

 

Az előadás által sugallt képlet szerint ugyanis adott volt két osztálytárs, akik azonos helyzetből indultak, mindketten kitűnően tanultak, ám az élet, s főként a kapitalizmus győztest és a vesztest kreált belőlük. Így az előadás képlete szerint aki gonosz és haszonleső volt, az bizonyosan az is marad, a kisember pedig (aki keményen dolgozik?) minduntalan áldozatul esik a haszonleső nagyvadak fondorlatainak, így alárendelt szerepe szintúgy állandó. Az utolsó előtti jelenet ezt tovább erősíti, hiszen a vételtől való visszalépés bejelentésével ismét megjelenő Nőt nemcsak megalázzák és elzavarják, hanem Ügyvédnő és Ingatlanos önhitt módon már következő áldozatukat keresik. Mert nekik csak a pénz számít. Hogy ez a kliséhalmozás mennyire illik a Katona színpadára, az már nézői ízlés kérdése.

Kettős érzéseket vált ki a Széljegy, hiszen nehezen tagadható, hogy megérintő előadás, az összkép mégis sekélyes, hiszen megerősíti dichotomikus gondolkodási mintáinkat. Amiktől inkább szabadulni kellene.

Fritz Gergely

 

Fotók: katonajozsefszinhaz.hu


Címke: , , , , ,
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
A kötet megjelenésével felmérhetetlen értékű dokumentumsorozat vált hozzáférhetővé az érdeklődő olvasóközönség számára. A Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezését tartalmazó kötet az alábbiak szerint épül fel: a szóban forgó levelezés 1948-tól 1994-ig folyamatosan, továbbá Polcz utolsó levele Mészölynek 1997-ből… – NAGY JÓZSEF KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
Mészöly Miklós 1975-ben, berlini tartózkodása idején a következőket üzente Polcz Alaine-nek: „valójában állandó zavarban vagyok, ha közvetlen személyes dolgaimról közvetlenül-személyesen írok”. A házaspár egymáshoz címzett, 1948 és 1997 között keletkezett leveleit magába foglaló kötet Polcz és Mészöly életének eddig kevéssé ismert eseményeire, privát kapcsolatára enged rálátást… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

SILVIO ÉS A TÖBBIEK
A 2008-as Il Divo – A megfoghatatlan című film sikerét követve Paolo Sorrentino olasz filmrendező egy hírhedt politikus életét mutatja be újra. Eredetileg a Silvio és a többiek egy 2 epizódos filmnek készült, viszont a nemzetközi piacra egy két és fél órás változat készült el. Eddig az olasz és a nemzetközi filmkritika kedvező fogadtatásban részesítette a filmet. Ennek köszönhetően 2019 szeptemberében mutatják be a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon… – JUHÁSZ BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.15 - tiszatáj

EXPERIMENTÁLIS KÖLTÉSZET, 1980–2018
Egy tekintélyes méretű kötet áll előttem, amely még a címében is alátámasztja küllemének erejét és szilárdságát, hiszen a Concrete az angolban nemcsak konkrétumot jelent, hovatovább cementet is. Petőcz András rekapitulációja fizikai mivoltában valóban azt a hatást kelti, hogy a munkákat összefogó szellemi és poétikai kötőanyag nemcsak az elkövetkező téli fagyokat vészeli majd át, hanem a beköszönő évtizedek megpróbáltatásain, kihívásain is túllendül… – SZOMBATHY BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.13 - tiszatáj

FARAGÓ KORNÉLIA: IDŐK, TEREK, INTENZITÁSOK CÍMŰ KÖNYVÉRŐL
Faragó Kornélia legújabb tanulmánygyűjteményének külön érdekessége, hogy helyet kapnak benne azok a tanulmányok is, amelyek a klasszikus modern irodalom néhány reprezentatív darabjának, köztük versszövegeknek a téma szempontjából rendkívül innovatív megközelítéseit tartalmazzák. A gazdag elméleti repertoár többek között olyan magyar modern költők látványvilágának és téridőszemléletének többirányú módszeres megközelítésére vállalkozik, mint Babits Mihály, Radnóti Miklós és Ady Endre… – LÁBADI ZSOMBOR KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

Az én rapszodikus színházlátogatásaimat a véletlen szeszélye vezérli, amibe belejátszik néha a szakmai érdek. Ha valamelyik teátrum műsorra tűzi egy-egy darabomat, vagy színésznő feleségem kap szerepet valahol, akkor félig-meddig kíváncsiságból, félig-meddig illendőségből belekóstolok az illető műintézmény repertoárjába. Így kerültem tegnap a József Attila színház nézőterére, Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című darabjának előadására… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

PÁLYI ANDRÁS: GYÁSZ ÉS GYÖNYÖR
Pályi András gyűjteményes kötetében a sorsok érzéki perspektíváit kísérli meg feltárni. Ebben a kísérletben a veszteségben és gyönyörben egyaránt részesült testiségnek központi szerep jut: ahogyan a gyász, úgy a feltámadás is része az életnek, melyekről az elbeszélésekben egy torz tükrön át szembesülhetünk. A kérdés már csak az, hogy ez a tükör kellő teret enged-e a témának, vagy be kell látnunk, kevés arra, hogy a gyász és a gyönyör igazán érzéki aspektusait láthassuk… – DEMUS ZSÓFIA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.10 - tiszatáj

SAGMEISTER LAURA:
FEHÉR MACSKA PIROS VIRÁGOKKAL
A festmény macskája megsérült, sebéből csordogáló vére piros virágba hajlik fehér szőrén. Vérző hómacska, hópárduc. Párductekintetű magány és embertekintetű rejtély. Macska emberszemekkel: pupillája a macskáké, szemvonala azonban emberi. Legalább annyira emberi, amennyire mondjuk Modigliani portréinak üres szemnyílásai emberinek hatnak […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő