12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Ingatlanmaffia alulnézetből
2018.10.28 - tiszatáj

SPIRÓ GYÖRGY SZÉLJEGY CÍMŰ DARABJA A KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZBAN

Megérne egy átfogó esszét, hogy a budapesti Katona József Színház repertoárszerkesztése milyen átalakuláson ment keresztül az utóbbi esztendők során. A főváros vezető művészszínháza egy olyan, saját identitását továbbra is magabiztosan sugárzó intézmény, amely egyfajta világítótorony-szerepet betöltve igyekszik reflektálni a hazai társadalmi problémákra, amiket aztán színpadi anyaggá gyúrva tár a nézőközönség elé az ötödik kerületben található teátrum falai között. Ezzel önmagában egyáltalán nincs probléma, azzal viszont olyankor már jócskán akad, hogy egy művészszínház milyen esztétikai rendet képvisel konkrét társadalmi kérdések színrevitelekor, s hogy az általa használt színházi nyelv alkalmazásakor milyen mértékben reflektál önnön intézményi pozíciójára.

Spiró György Széljegy című, Katonában bemutatott darabja ugyanis szintén nem mentes attól a törekvéstől, hogy teatralizálja a mindennapi valóságot, hovatovább a színház segítségével leplezze le a hétköznapokat átszövő haszonlesés gátlástalan működését. Az előadás – ahogy azt már több kritikus is megjegyezte – valóban egy közhelyes ötletre épül, ami önmagában még nem feltétlenül problematikus (hiszen számos korszakos mű kiindulópontja közhely), ám a Széljegy ábrázolta mindennapi posvány az egyéni sorsdráma és a fájdalmasan egyszerű általánosság között lebeg.

A darab rendezője Zsámbéki Gábor, aki a Kamra szűk terébe applikálja az egyébként korántsem bonyolult cselekményt, a nézőtér a színpad körül helyezkedik el, a középpontba telepített színpad pedig egy szintúgy aprócska terrénum, amit egy ízléstelenül nagy fényerővel bíró lámpasereg világít meg. A díszlet meglehetősen minimalista, átlátszó design-asztal foglalja el a tér közepét, amit azonos stílusú székek vesznek körül.

 

 

A Széljegy négy színészt foglalkoztat, a helyszín mindvégig az Ügyvédnő (Rezes Judit) irodája, ahol egy véletlen folytán találkozik két egykori osztálytárs: Ügyvédnő és Nő (Fullajtár Andrea). Az alaptörténet szerint Nő eladná belvárosi kislakását és kertes házat vásárolna a természet közeli agglomerációban. Ennek hatására a rég elmúlt iskolai évekről folytatott kedélyes nosztalgiázás közben az Ügyvédnő fejéből kipattan egy mesterterv: elhinti, hogy éppen van egy eladó ház a főváros peremén, ami nagyon jó vételnek ígérkezik. A vétel egyetlen szépséghibája, hogy tulajdoni lapja az öröklési procedúra befejezéséig széljegyet rejt, mivel a végrendelet szerinti örököst a vér szerinti leszármazottak beperelték, így a bírósági döntésig az ingatlan tulajdoni háttere meghatározatlan. A ház tulajdonosa ugyanis Ingatlanos (Bányai Kelemen Barna), akiről kiderül, hogy az idős nők az esetei, akik elhalálozásuk előtt az általuk tett „önzetlen” szolgálataiért ráhagyják ingatlanukat. Ettől a ponttól kezdve a történet folyása kívülről szemlélve igencsak kiszámítható. Ügyvédnő ügyes praktikákat vet be, azaz először fellelkesíti Nőt, majd visszafogottan ecseteli a vásárlás kockázatait. Amikor Nő elbizonytalanodik, ismét a vétel előnyeit hangsúlyozza, a jogi háttér ecsetelésekor pedig olyan nyelvi formulákat használ, aminek homályosságából fakadó magasröptűsége egy sajátos hatalmi klímát teremt meg, amiben Nő csakis alárendelt szereplőként vehet részt. Spiró darabja úgy ábrázolja a Nő becsapásának folyamatát, hogy azt a közte és Ügyvédnő közti kommunikációs eszközkészlet eltérésében mutatja fel, így kettejük alá-fölérendeltsége egyben a köztük uralkodó világértelmezési kompetenciakülönbségből fakad. Azaz Nő naivsága egyben a nyelv birtoklásának és használatának deficitjében jelentkezik, ami egyenes következménye annak, hogy Nő egy ilyen nyelvi-hatalmi közegben nem mondhat nemet (csak amikor már késő). Nő lépre csalásának folyamatát, azaz a foglaló címén tőle kicsalt hárommillió forint elvesztéséből fakadó egyéni sorstragédiát az előadás megindító módon képes artikulálni, azonban globálisabb szinten a másfél órás mű jelentésköre már fájó általánosságokba csap át.

 

 

Spiró reflektáltanul dichotomikus keretek közé illeszti a hétköznapok mocskát ábrázoló cselekményt, miközben az alaptörténet a névadáson keresztül a Spiró-drámák által követett általános példázatszerűséget erősíti. Nincsenek identifikáló nevek, ám az általánosból kiinduló történet nem képes elrugaszkodni a sematizmustól. Ezt hűen kiütközik a karakterrajzok: Ügyvédnő gazdag és gátlástalan, míg Nő, aki foglalkozását tekintve műszaki fordító, meglehetősen szerény körülmények között tengődik. A kiváló Rezes Judit otthonosan mozog Ügyvédnő szerepében: azonban annak tipikus jellemvonásait, így anyagi egzisztenciájából fakadó önhitt kivagyiságát olykor túlzott gesztusjátékkal teszi természetellenessé. Ügyvédnő kirívóan csinos öltözködése, illetve magasságából fakadó tekintélyt parancsoló megjelenése tökéletes ellentéte Nő meggyötört, gondterhelt küllemének. Fullajtár Andrea mély és akkurátus alakítása átfogóan jeleníti meg a karakter kiszolgáltatott vergődését, el lehet hinni róla a napi teendők jármából fakadó szenvedést, és a hétköznapi robot nyomasztó terhét. A Szombathelyről nyáron a Katonába igazolt Bányai Kelemen Barna Ingatlanosa szintúgy profizmust tükröz: mesteri alakítása kitűnően hozza a minden hájjal megkent nagydumás macsó prototípusát, aki rábeszélőgépként működve csalja ki gyanútlan áldozatai pénzét. Bányai Kelemen minimális eszközökhöz folyamodik szerepformálásánál, harsány mozdulatai és gondosan felépített mondandójának lehengerlő beszédstílusa rögvest megteremti a mindenkori ingatlanmaffiózó karakterét, aki mindig tudja, hogy mit kell mondani a naiv ügyfélnek. Ez pontosan lekövethető abban a jelenetben, amikor Nő édesanyja is színre lép Takács Kati alakításában: ekkor adják át mindennemű okirat nélkül a hárommillió forintnyi foglalót. Amikor is Mama nemhogy nem veszi észre a csalás megtörténtét, hanem még ki is fejezi Ingatlanossal szembeni szimpátiáját. Takács Kati önironikus karakterrajza remekül hozza felszínre a sematikus idősnéni-figurát. Rendkívül sokat fecseg, folytonosan lekezelő tónusban kommunikál lányával, miközben felfele, a magasok felé hízeleg. Mindez idő alatt lassítja az ügy intézését, az éledező vétel kockázataiból pedig semmit sem észlel. Őt is és lányát is megkérdőjelezhetetlenül alárendelt kisember-szereplőként ábrázolja az előadás, ami végül a kisember pénzügyi kisemmizésére felesküdött haszonleső karvalyok működésének sablonos ábrázolási rendjét követi.

 

 

Az előadás által sugallt képlet szerint ugyanis adott volt két osztálytárs, akik azonos helyzetből indultak, mindketten kitűnően tanultak, ám az élet, s főként a kapitalizmus győztest és a vesztest kreált belőlük. Így az előadás képlete szerint aki gonosz és haszonleső volt, az bizonyosan az is marad, a kisember pedig (aki keményen dolgozik?) minduntalan áldozatul esik a haszonleső nagyvadak fondorlatainak, így alárendelt szerepe szintúgy állandó. Az utolsó előtti jelenet ezt tovább erősíti, hiszen a vételtől való visszalépés bejelentésével ismét megjelenő Nőt nemcsak megalázzák és elzavarják, hanem Ügyvédnő és Ingatlanos önhitt módon már következő áldozatukat keresik. Mert nekik csak a pénz számít. Hogy ez a kliséhalmozás mennyire illik a Katona színpadára, az már nézői ízlés kérdése.

Kettős érzéseket vált ki a Széljegy, hiszen nehezen tagadható, hogy megérintő előadás, az összkép mégis sekélyes, hiszen megerősíti dichotomikus gondolkodási mintáinkat. Amiktől inkább szabadulni kellene.

Fritz Gergely

 

Fotók: katonajozsefszinhaz.hu


Címke: , , , , ,
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
2018.11.14 - tiszatáj

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>
2018.11.14 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A Vásárhelyi Őszi Tárlat is egy metszet, a kortárs képzőművészet metszete. A napos oldalt mutatja, a festészet megújuló hagyományát, az inspirációkat, a kapcsolódásokat elődökhöz, kortársakhoz. A VÖT története jövőre is folytatódni fog. Nem is az eddig múlt jogán, hanem inkább a mindenkori kortárs képviselete miatt. Hogy képben legyünk. Vásárhelyen is. A világ itt sem ér véget, igaz, hogy nem is itt kezdődik. Csak folytatódik. Sodrásban…

>>>
2018.11.11 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
A szegedi kötődésű Próza Nostra egy olyan online folyóirat, amely a populáris irodalom alkotásaira fókuszáló, kritikai vállalkozásain túl irodalmi estek szervezésben is részt vesz, oldalán és eseményein pedig lehetőséget nyújt arra, hogy az érdeklődők tágabb perspektívából ismerhessék meg a zsánerirodalom legfrissebb műveit. A Próza Nostra szerkesztőségének tagjaként beszélgettem Szabó István Zoltán alapítóval a lapról, annak múltjáról, újraéledő programjairól, tervezett jövőjéről, és a hazai populáris kultúráról… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2018.11.08 - tiszatáj

A NÉMA FORRADALOM
A német filmgyártásban immár tekintélyes nevet kivívó olasz származású Lars Kraume újfent történelmi drámával gazdagította a Németország közelmúltját feldolgozó filmek jelenkori sorozatát. A néma forradalom (Das schweigende Klassenzimmer) címet viselő egészestés alkotás cselekménye megtörtént eseményeken alapul, s markáns magyar vonatkozással bír, ugyanis 1956 őszén játszódó története egy iskolai osztály magyar forradalom melletti kiállását és az abból származó bonyodalmakat fogalmazza vászonra… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő