09.24.
| A PesText Fesztivál különleges meghívottjai >>>
09.21.
| Szegedi Nemzeti Színház – Kormányos Ákos: Raktárépület >>>
09.19.
| Asztali beszélgetések… – Konok Tamás 90 >>>
09.16.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
09.04.
| Grand Café – 15. BUSHO Film Festival >>>
07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>
08.22.
| Kiemelkedő művészeti eredmények az idei Szegedi Szabadtérin >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>

BESZÉL ÖN IDEGENÜL?
kortárs román írók

Halasi Zoltán drámarészlete

Nemes Jeles László művészetéről (Fritz Gergely, Sághy Miklós)
Beszélgetés a rendezővel

Andrei Gamart festményei

>>>
hamarosan...

Amikor a játékos ember kilép a dobozszínházból
2018.10.18 - tiszatáj

INTERJÚ BENKŐ IMOLA ORSOLYÁVAL

A ZUG művészeti tetthely nevéből adódóan egy kicsi, mégis nyitott színház. Az Őszi Kulturális Fesztivál ideje alatt Benkő Imola Orsolyával, a Homo Ludens Project művészeti vezetőjével beszélgettünk előadástervekről, a befogadás lehetőségeiről és az alkotóközösség színházi nevelésben betöltött szerepéről.

– Hogyan helyeznéd el a Homo Ludens Project munkáját a kortárs színházi irányzatok között? Saját benyomásom alapján valahol Marina Abramovic alkotói stílusa és Polcz Alaine játékterápiája között tudom elképzelni…

– Az elmúlt években egyre inkább arra tartunk, hogy minél több művészeti ág megjelenjen nálunk valamilyen módon. Van, hogy több művészeti ág fúzióját meg tudjuk teremteni, és van, amikor ez kevésbé sikerül, de azt hiszem, mindenképpen egy saját nyelv kialakítására törekszünk. Ez zűrzavart is szokott kelteni a befogadás oldaláról, éppen azért, mert általában a standard nézői attitűdöt támadjuk. Valaki szerint ez túl provokatív, valaki szerint pedig éppen nem elég provokatív.

 

 

Az egységes befogadásban nem hiszek – ebből írtam a szakdolgozatomat is –, kétlem, hogy érdemes lenne olyan alkotásokat teremteni, amiket mindenki ugyanúgy fogad be. Ezért a mi előadásainkon mindig a nézőre van bízva a befogadás mikéntje, az üzenet értelmezésétől a befogadói reakcióig, a színészeink dolga pedig improvizatív módon rezonálni ezekre a reakciókra.

Az idei évadra inkább a performativitás lesz jellemző. Ennek kapcsán több fúziós előadást is tervezünk, többek között az Ágens Társulattal, a független szféra egyik régi, elismert képviselőjével, illetve Szabó Veronikával, aki jelenleg a Trafóban alkot. Mi magunk egy  három hónapos tréning sorozattal vágunk neki az évadnak. Építkezünk, új utakat keresünk.

 

Azt szeretnénk, ha az előadásoknak külön-külön formanyelve lenne.

 

A cél – Marco De Marinis elméletéhez kapcsolóan – olyan nyitott alkotásokat létrehozni, melyekbe nincs beleírva didaktikusan a központi üzenet, hanem a befogadó saját értelmezésében születik meg az „egyéni” értelmezés.

– Ezek szerint a modern irodalmi irányzatokhoz hasonlóan nálatok is az „ahány befogadó, annyi olvasat” elve határozza meg a nézőkhöz való viszonyulást. Ebben a befogadó központú alkotófelfogásban ti hogyan írjátok a színdarabokat? Hogy néz ki a Homo Ludens Project alkotói folyamata?

– Nem teljesen úgy működik, mint az írásánál: az író teljesen beleépül a karakter testébe, szívébe. A mi munkánk azért bonyolultabb, mert ez esetben ott, helyben történik a dramaturgia, a színészeink találkoznak a passzív, vagy éppen aktív nézővel, akire rögtön reagálniuk kell. Ezt csak az improvizáció eszközével lehet megtenni, ami vagy sikerül, vagy nem. Mi ezt úgy szoktuk hívni: „Hogy lehet megvenni a nézőt?” De a valóságban persze nem akarjuk „megvenni”, csak hatni rá, bevonni az alkotásba. A cél: a befogadó figyelmét elterelni, feloldani a hagyományos színházi felállásról. Évek óta foglalkozunk ezzel a problematikával, és új megoldásokat keresünk.

 

 

– Mik a tapasztataitok a nézői reakciókról? Mennyire aktív vagy passzív résztvevő a közönség Szegeden, Budapesten, és egyéb városokban?

– Már Szeged és Budapest között is óriási a különbség. Budapesten hatalmas felhozatal van a színházak tekintetében. Sok nyelv, stílus, műfaj jelenik meg, így a nézők sokkal nyitottabbak. Bár Szeged stabil kulturális alapokon áll, itt mégis olyan, mintha újra és újra meg kellene küzdeni az egyes rétegekért. Időszakosan ki kell alakítani, megújítani a befogadás felől a nyelvezetet.

– Az egyik jelenleg is játszott darabotok A csillagok szíve, amely Roskó Gábor bevonásával megteremti a fúziót képzőművészet, mese és színház között. Lesz folytatása az ilyen jellegű fúzióknak?

– Igen, mindenképpen szeretnénk még ilyen együttműködéseket. Most hirdetünk például középiskolások számára egy összművészeti műhelyt. Sok iskolába jutottunk már el, akár a Fórum Színház keretében is, Szegeden és országszerte, és továbbra is fontosnak tartom, hogy a gondolkodásmódban meg kell erősíteni a performatív jelleget.

 

A diákoknak ma a színházról egyértelműen a kőszínház és a hagyományos megoldások jutnak eszükbe, mert a nyitott színház és a performance még ismeretlen számukra. Ezen szeretnénk változtatni.

 

Roskó Gáborral is vannak még terveink.

 

 

– Vannak a nézők soraiban visszatérő vendégek, vagy cserélődnek az érdeklődők?

– Vannak nézők, akik minden egyes előadásunkra eljárnak, de vannak, akik a stílusokhoz igazodnak. Érdekes a fluktuáció ezt illetően.

– Mesélnél a ZUG történetéről? Hogy alakítottátok ki ezt a színteret?

– Szükségünk volt még korábban egy helyre, ahol próbálhatunk– kezdetben ez volt a ZUG. Később, mivel nálunk hosszúak a próbafolyamatok, és sokat is próbálunk, kellett egy állandó helyszín is, ahol ezeket megtehetjük. Lassan aztán elkezdett a ZUG próbateremből átalakulni: három éve színházként működik.

– A dramaturgia, az előadások megtervezése hogyan zajlik, kinek a feladata?

– Attól függ, hogy mit vár el az adott anyag. Most például a meséknél [A csillagok szíve c. előadás – a szerk] alapvetően a próbafolyamat során alakult ez ki. Egy dolog volt kikötve: mindegyik mesét máshogy meséljük. Sokat dolgoztunk azon, hányféleképpen lehet egy történetet elmondani, illetve, hogy hogyan lehet ezekkel az állatokkal úgy bánni, mint transzparensekkel. Nagyon sokféleképpen próbáltuk el, de végül mindent levetett magáról –nyilvánvalóvá vált, hogy ez a képi eszköz csak plakátként működik. Roskó Gábor ugyan így tervezte őket eredetileg is, csak mi küzdöttünk kicsit, hogy mi lenne, ha mégse…  Nagyon sokat segített a próbafolyamatban az is, hogy volt egy rendezőaszisztens, aki végig jegyzetelt. Végül a kialakult előadás formáját felrobbantottuk, és megnéztük, hogyan lehet szabadon előadni.

 

 

– Mint alkotóközösség, hogyan épül fel a társulat? Minden tag a színház világából, kőszínházas tapasztalattal érkezett?

– Többször csak egy-egy előadás alkalmára jönnek össze a tagok, de van, aki marad állandóra, vagy máshol dolgozik közben.

– Vannak testreszabott szerepek?

– Volt, amikor mindenki végig próbált minden szerepet egy darab próbafolyamatában. De van, amikor tudom pontosan, hogy milyen szereposztás lesz a legjobb. Legutóbb például négy színésszel indultunk, és ketten maradtak végül. Gyakran a körülmények és az idő szabja meg a szereposztást.

 

 

– Formálódott a névválasztás, vagy a névről alkotott képetek az évek alatt?

– Az első években vadabb, most játékosabb a darabjaink stílusa. A játékosságot mindenképpen megtartjuk. Eredetileg alkotóközösségként definiáltuk magunkat, majd később megszilárdultunk egy időre társulattá. Most újra az alkotóközösség dominál.

Németh Zsófia

  

  

Fotók: Homo Ludens Project 

 

 

 

 


Címke: , , , , , ,
2019.09.16 - tiszatáj

INTERJÚ KORMÁNYOS ÁKOSSAL
Szeptember 21-én mutatják be ismét a Szegedi Nemzeti Színház balett termében Kormányos Ákos Raktárépület című drámáját Kállai Ákos rendezésében. Az előadás olyan társadalmi problémák bemutatására vállalkozott, melyekről napi szinten értesülhetünk különböző sajtóorgánumokból, ám áfogó stratégia még mindig nem született a probléma hatékony kezelése érdekében. A nemi erőszakról, az arról való közbeszédről, általános társadalmi reakciókról, a színház és a művészet feladatáról beszélgettünk… – TASKOVICS VIKTÓRIA INTERJÚJA

>>>
2019.09.16 - tiszatáj

SZÉLJEGYZETEK A HELIKON FOLYÓIRAT DEHUMANIZÁCIÓ-SZÁMÁRÓL
Megjelent a Helikon folyóirat idei első száma. A Timár Andrea által szerkesztett kiadvány egy konferencia előadásainak anyagából készült, s a Dehumanizáció: az elkövető alakja címet viselve a téma irodalmi reprezentációjával foglalkozik. De miért az elkövetőjével? A huszadik századi történelmi traumák művészi ábrázolásában alapvetően az áldozatot került kitüntetett pozícióba… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.09.14 - tiszatáj

SZUVENÍR
Levelekre, jegyzetekre, régi fotókra és szkriptekre hagyatkozva alkotta meg legutóbbi drámáját a brit rendezőnő, Joanna Hogg. Virtigli szerzői kommentárt, egész pontosan memoárt írt kamerával: a Sundance-en debütált Szuvenír időutazás Hogg fiatalkorába, a ’80-as évek elejére. A film egyik fontos mellékszerepét az életében 10 éves kora óta jelen lévő Tilda Swinton játssza, a hasonlóságok pedig nem állnak meg itt, lévén Hogg éppen a színésznő 22 éves lányában, Honor Swinton Byrne-ben látta meg az alteregóját… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.09.13 - MTI

Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus – tudatta a család pénteken az MTI-vel.

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

– így jellemezném a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban elmaradt Molnár Ferenc-átirat bemutatójának elmaradását. Molnár jogörökösei nem engedélyezték az általuk képviselt szerzőnek a Mohácsi testvérek által átdolgozott Delila című darabjának bemutatását. Joguk volt hozzá, és ennek érvényt szereztek. Pont. Ám ahogy az előadóművészek rendre (át)értelmezik az interpunkciókat – a szerzőknek a mű értelmezésére és előadására vonatozó, szövegben, kottában lefektetett jeleit –, úgy én is (át)értelmezem a fenti pont-ot… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

OROSZ–LETT FILM
Egy filmkritika némileg túllépi a hatáskörét, ha a megszokottnál bővebben beszél a film cselekményéről és a stábtagokról – Szergej Livnyev Van Goghok című filmje esetében ez azért látszik indokoltnak, mert különleges rendezői pályáról és alkotásról van szó… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

INTERJÚ CSÁNYI DÓRÁVAL A KORTÁRS KÖNYVILLUSZTRÁCIÓ ÚJ ÚTJAIRÓL
Ami izgalmas egy szöveg nélküli könyvben, hogy a mesélést visszatereli a szájhagyomány irányába, ahány mesélő, annyi megfogalmazás, annyi értelmezés születik majd, és ez még inkább igaz, amikor nem egy ismert mesére, hanem egy saját történetre épül a könyv. Itt nincsenek jó vagy rossz megoldások, nincs egyetlen jó megfejtés, hanem millió jó megfejtés lehetséges, hiszen mindenki a saját látásmódjának, hangulatának, a saját vagy a gyerek életkorának, érdeklődésének megfelelően „olvassa” majd a képeket és „írja” a saját történetét… – RÉVÉSZ EMESE INTERJÚJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

ÉLŐSKÖDŐK
Noha a rendező éleslátásáról bizonyságot téve deklarálja a dél-koreai anyagi különbségeket, a saját nemzetén belül húzódó áthidalhatatlan szakadékot nincstelen és jómódú között, az idén Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazott dráma sosem lokális felvetéseken, hanem univerzális problémákon állapodik meg. Bravúros szimbolikával teremt hátteret a konfliktusoknak… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő