12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Amikor a játékos ember kilép a dobozszínházból
2018.10.18 - tiszatáj

INTERJÚ BENKŐ IMOLA ORSOLYÁVAL

A ZUG művészeti tetthely nevéből adódóan egy kicsi, mégis nyitott színház. Az Őszi Kulturális Fesztivál ideje alatt Benkő Imola Orsolyával, a Homo Ludens Project művészeti vezetőjével beszélgettünk előadástervekről, a befogadás lehetőségeiről és az alkotóközösség színházi nevelésben betöltött szerepéről.

– Hogyan helyeznéd el a Homo Ludens Project munkáját a kortárs színházi irányzatok között? Saját benyomásom alapján valahol Marina Abramovic alkotói stílusa és Polcz Alaine játékterápiája között tudom elképzelni…

– Az elmúlt években egyre inkább arra tartunk, hogy minél több művészeti ág megjelenjen nálunk valamilyen módon. Van, hogy több művészeti ág fúzióját meg tudjuk teremteni, és van, amikor ez kevésbé sikerül, de azt hiszem, mindenképpen egy saját nyelv kialakítására törekszünk. Ez zűrzavart is szokott kelteni a befogadás oldaláról, éppen azért, mert általában a standard nézői attitűdöt támadjuk. Valaki szerint ez túl provokatív, valaki szerint pedig éppen nem elég provokatív.

 

 

Az egységes befogadásban nem hiszek – ebből írtam a szakdolgozatomat is –, kétlem, hogy érdemes lenne olyan alkotásokat teremteni, amiket mindenki ugyanúgy fogad be. Ezért a mi előadásainkon mindig a nézőre van bízva a befogadás mikéntje, az üzenet értelmezésétől a befogadói reakcióig, a színészeink dolga pedig improvizatív módon rezonálni ezekre a reakciókra.

Az idei évadra inkább a performativitás lesz jellemző. Ennek kapcsán több fúziós előadást is tervezünk, többek között az Ágens Társulattal, a független szféra egyik régi, elismert képviselőjével, illetve Szabó Veronikával, aki jelenleg a Trafóban alkot. Mi magunk egy  három hónapos tréning sorozattal vágunk neki az évadnak. Építkezünk, új utakat keresünk.

 

Azt szeretnénk, ha az előadásoknak külön-külön formanyelve lenne.

 

A cél – Marco De Marinis elméletéhez kapcsolóan – olyan nyitott alkotásokat létrehozni, melyekbe nincs beleírva didaktikusan a központi üzenet, hanem a befogadó saját értelmezésében születik meg az „egyéni” értelmezés.

– Ezek szerint a modern irodalmi irányzatokhoz hasonlóan nálatok is az „ahány befogadó, annyi olvasat” elve határozza meg a nézőkhöz való viszonyulást. Ebben a befogadó központú alkotófelfogásban ti hogyan írjátok a színdarabokat? Hogy néz ki a Homo Ludens Project alkotói folyamata?

– Nem teljesen úgy működik, mint az írásánál: az író teljesen beleépül a karakter testébe, szívébe. A mi munkánk azért bonyolultabb, mert ez esetben ott, helyben történik a dramaturgia, a színészeink találkoznak a passzív, vagy éppen aktív nézővel, akire rögtön reagálniuk kell. Ezt csak az improvizáció eszközével lehet megtenni, ami vagy sikerül, vagy nem. Mi ezt úgy szoktuk hívni: „Hogy lehet megvenni a nézőt?” De a valóságban persze nem akarjuk „megvenni”, csak hatni rá, bevonni az alkotásba. A cél: a befogadó figyelmét elterelni, feloldani a hagyományos színházi felállásról. Évek óta foglalkozunk ezzel a problematikával, és új megoldásokat keresünk.

 

 

– Mik a tapasztataitok a nézői reakciókról? Mennyire aktív vagy passzív résztvevő a közönség Szegeden, Budapesten, és egyéb városokban?

– Már Szeged és Budapest között is óriási a különbség. Budapesten hatalmas felhozatal van a színházak tekintetében. Sok nyelv, stílus, műfaj jelenik meg, így a nézők sokkal nyitottabbak. Bár Szeged stabil kulturális alapokon áll, itt mégis olyan, mintha újra és újra meg kellene küzdeni az egyes rétegekért. Időszakosan ki kell alakítani, megújítani a befogadás felől a nyelvezetet.

– Az egyik jelenleg is játszott darabotok A csillagok szíve, amely Roskó Gábor bevonásával megteremti a fúziót képzőművészet, mese és színház között. Lesz folytatása az ilyen jellegű fúzióknak?

– Igen, mindenképpen szeretnénk még ilyen együttműködéseket. Most hirdetünk például középiskolások számára egy összművészeti műhelyt. Sok iskolába jutottunk már el, akár a Fórum Színház keretében is, Szegeden és országszerte, és továbbra is fontosnak tartom, hogy a gondolkodásmódban meg kell erősíteni a performatív jelleget.

 

A diákoknak ma a színházról egyértelműen a kőszínház és a hagyományos megoldások jutnak eszükbe, mert a nyitott színház és a performance még ismeretlen számukra. Ezen szeretnénk változtatni.

 

Roskó Gáborral is vannak még terveink.

 

 

– Vannak a nézők soraiban visszatérő vendégek, vagy cserélődnek az érdeklődők?

– Vannak nézők, akik minden egyes előadásunkra eljárnak, de vannak, akik a stílusokhoz igazodnak. Érdekes a fluktuáció ezt illetően.

– Mesélnél a ZUG történetéről? Hogy alakítottátok ki ezt a színteret?

– Szükségünk volt még korábban egy helyre, ahol próbálhatunk– kezdetben ez volt a ZUG. Később, mivel nálunk hosszúak a próbafolyamatok, és sokat is próbálunk, kellett egy állandó helyszín is, ahol ezeket megtehetjük. Lassan aztán elkezdett a ZUG próbateremből átalakulni: három éve színházként működik.

– A dramaturgia, az előadások megtervezése hogyan zajlik, kinek a feladata?

– Attól függ, hogy mit vár el az adott anyag. Most például a meséknél [A csillagok szíve c. előadás – a szerk] alapvetően a próbafolyamat során alakult ez ki. Egy dolog volt kikötve: mindegyik mesét máshogy meséljük. Sokat dolgoztunk azon, hányféleképpen lehet egy történetet elmondani, illetve, hogy hogyan lehet ezekkel az állatokkal úgy bánni, mint transzparensekkel. Nagyon sokféleképpen próbáltuk el, de végül mindent levetett magáról –nyilvánvalóvá vált, hogy ez a képi eszköz csak plakátként működik. Roskó Gábor ugyan így tervezte őket eredetileg is, csak mi küzdöttünk kicsit, hogy mi lenne, ha mégse…  Nagyon sokat segített a próbafolyamatban az is, hogy volt egy rendezőaszisztens, aki végig jegyzetelt. Végül a kialakult előadás formáját felrobbantottuk, és megnéztük, hogyan lehet szabadon előadni.

 

 

– Mint alkotóközösség, hogyan épül fel a társulat? Minden tag a színház világából, kőszínházas tapasztalattal érkezett?

– Többször csak egy-egy előadás alkalmára jönnek össze a tagok, de van, aki marad állandóra, vagy máshol dolgozik közben.

– Vannak testreszabott szerepek?

– Volt, amikor mindenki végig próbált minden szerepet egy darab próbafolyamatában. De van, amikor tudom pontosan, hogy milyen szereposztás lesz a legjobb. Legutóbb például négy színésszel indultunk, és ketten maradtak végül. Gyakran a körülmények és az idő szabja meg a szereposztást.

 

 

– Formálódott a névválasztás, vagy a névről alkotott képetek az évek alatt?

– Az első években vadabb, most játékosabb a darabjaink stílusa. A játékosságot mindenképpen megtartjuk. Eredetileg alkotóközösségként definiáltuk magunkat, majd később megszilárdultunk egy időre társulattá. Most újra az alkotóközösség dominál.

Németh Zsófia

  

  

Fotók: Homo Ludens Project 

 

 

 

 


Címke: , , , , , ,
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
2018.11.14 - tiszatáj

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>
2018.11.14 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A Vásárhelyi Őszi Tárlat is egy metszet, a kortárs képzőművészet metszete. A napos oldalt mutatja, a festészet megújuló hagyományát, az inspirációkat, a kapcsolódásokat elődökhöz, kortársakhoz. A VÖT története jövőre is folytatódni fog. Nem is az eddig múlt jogán, hanem inkább a mindenkori kortárs képviselete miatt. Hogy képben legyünk. Vásárhelyen is. A világ itt sem ér véget, igaz, hogy nem is itt kezdődik. Csak folytatódik. Sodrásban…

>>>
2018.11.11 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
A szegedi kötődésű Próza Nostra egy olyan online folyóirat, amely a populáris irodalom alkotásaira fókuszáló, kritikai vállalkozásain túl irodalmi estek szervezésben is részt vesz, oldalán és eseményein pedig lehetőséget nyújt arra, hogy az érdeklődők tágabb perspektívából ismerhessék meg a zsánerirodalom legfrissebb műveit. A Próza Nostra szerkesztőségének tagjaként beszélgettem Szabó István Zoltán alapítóval a lapról, annak múltjáról, újraéledő programjairól, tervezett jövőjéről, és a hazai populáris kultúráról… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2018.11.08 - tiszatáj

A NÉMA FORRADALOM
A német filmgyártásban immár tekintélyes nevet kivívó olasz származású Lars Kraume újfent történelmi drámával gazdagította a Németország közelmúltját feldolgozó filmek jelenkori sorozatát. A néma forradalom (Das schweigende Klassenzimmer) címet viselő egészestés alkotás cselekménye megtörtént eseményeken alapul, s markáns magyar vonatkozással bír, ugyanis 1956 őszén játszódó története egy iskolai osztály magyar forradalom melletti kiállását és az abból származó bonyodalmakat fogalmazza vászonra… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő