02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.20.
| Átírt városok – Kettős könyvbemutató az E-MIL szervezésében >>>
01.18.
| Szabadon szárnyaló karmester, óramű pontos alkotó >>>
01.16.
| Bereményi Géza mesél az első Cseh Tamás-lemezről >>>
01.13
| Beethovent ünnepli a világ >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
01.10.
| Impróműhely, mesedélelőtt, hangszersimogató – januárban indul a második STARTfeszt! >>>
01.18.
| Különleges Kakaókoncerttel készült a Miskolci Nemzeti Színház >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>
01.14.
| A Fiatal Írók Szövetségét Antal Nikolett és Pataki Viktor vezetik tovább társelnöki rendszerben >>>
01.13.
| Az Élősködők hat kategóriában Oscar-jelölt! >>>
01.04.
| Tandori Ágnes emlékére >>>
12.28.
| Lukács Sándor kapta idén a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt >>>
12.22.
| Elkészült a Kecskeméti Katona József Múzeum digitális gyűjteményi adatbázisa >>>

Fenyvesi Orsolya, Mezei Gábor, Nagy Lea, Payer Imre, Sokacz Anita versei

Balogh Gyula, Bogdán László prózája

Tanulmányok Juhász Ferencről (Borsik Miklós, Csehy Zoltán, Kabdebó Lóránt, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Németh Zoltán, Pomogáts Béla, Varga Emőke)

Kőszegfalvi Ferenc Tornyai János humoráról

>>>

éjszaka van – negyven
kihűlt vagonnal és három fűtöttel
száguld a vonat

bár az én fülkém hideg
jobbat kívánnom
nem visz rá a lélek
mert száguldva szépek
az elszáradt tájak
s az elnagyolt árnyak
olyanok mint valami
földöntúli szabályosság síkidomai
[…]

>>>

Amikor a játékos ember kilép a dobozszínházból
2018.10.18 - tiszatáj

INTERJÚ BENKŐ IMOLA ORSOLYÁVAL

A ZUG művészeti tetthely nevéből adódóan egy kicsi, mégis nyitott színház. Az Őszi Kulturális Fesztivál ideje alatt Benkő Imola Orsolyával, a Homo Ludens Project művészeti vezetőjével beszélgettünk előadástervekről, a befogadás lehetőségeiről és az alkotóközösség színházi nevelésben betöltött szerepéről.

– Hogyan helyeznéd el a Homo Ludens Project munkáját a kortárs színházi irányzatok között? Saját benyomásom alapján valahol Marina Abramovic alkotói stílusa és Polcz Alaine játékterápiája között tudom elképzelni…

– Az elmúlt években egyre inkább arra tartunk, hogy minél több művészeti ág megjelenjen nálunk valamilyen módon. Van, hogy több művészeti ág fúzióját meg tudjuk teremteni, és van, amikor ez kevésbé sikerül, de azt hiszem, mindenképpen egy saját nyelv kialakítására törekszünk. Ez zűrzavart is szokott kelteni a befogadás oldaláról, éppen azért, mert általában a standard nézői attitűdöt támadjuk. Valaki szerint ez túl provokatív, valaki szerint pedig éppen nem elég provokatív.

 

 

Az egységes befogadásban nem hiszek – ebből írtam a szakdolgozatomat is –, kétlem, hogy érdemes lenne olyan alkotásokat teremteni, amiket mindenki ugyanúgy fogad be. Ezért a mi előadásainkon mindig a nézőre van bízva a befogadás mikéntje, az üzenet értelmezésétől a befogadói reakcióig, a színészeink dolga pedig improvizatív módon rezonálni ezekre a reakciókra.

Az idei évadra inkább a performativitás lesz jellemző. Ennek kapcsán több fúziós előadást is tervezünk, többek között az Ágens Társulattal, a független szféra egyik régi, elismert képviselőjével, illetve Szabó Veronikával, aki jelenleg a Trafóban alkot. Mi magunk egy  három hónapos tréning sorozattal vágunk neki az évadnak. Építkezünk, új utakat keresünk.

 

Azt szeretnénk, ha az előadásoknak külön-külön formanyelve lenne.

 

A cél – Marco De Marinis elméletéhez kapcsolóan – olyan nyitott alkotásokat létrehozni, melyekbe nincs beleírva didaktikusan a központi üzenet, hanem a befogadó saját értelmezésében születik meg az „egyéni” értelmezés.

– Ezek szerint a modern irodalmi irányzatokhoz hasonlóan nálatok is az „ahány befogadó, annyi olvasat” elve határozza meg a nézőkhöz való viszonyulást. Ebben a befogadó központú alkotófelfogásban ti hogyan írjátok a színdarabokat? Hogy néz ki a Homo Ludens Project alkotói folyamata?

– Nem teljesen úgy működik, mint az írásánál: az író teljesen beleépül a karakter testébe, szívébe. A mi munkánk azért bonyolultabb, mert ez esetben ott, helyben történik a dramaturgia, a színészeink találkoznak a passzív, vagy éppen aktív nézővel, akire rögtön reagálniuk kell. Ezt csak az improvizáció eszközével lehet megtenni, ami vagy sikerül, vagy nem. Mi ezt úgy szoktuk hívni: „Hogy lehet megvenni a nézőt?” De a valóságban persze nem akarjuk „megvenni”, csak hatni rá, bevonni az alkotásba. A cél: a befogadó figyelmét elterelni, feloldani a hagyományos színházi felállásról. Évek óta foglalkozunk ezzel a problematikával, és új megoldásokat keresünk.

 

 

– Mik a tapasztataitok a nézői reakciókról? Mennyire aktív vagy passzív résztvevő a közönség Szegeden, Budapesten, és egyéb városokban?

– Már Szeged és Budapest között is óriási a különbség. Budapesten hatalmas felhozatal van a színházak tekintetében. Sok nyelv, stílus, műfaj jelenik meg, így a nézők sokkal nyitottabbak. Bár Szeged stabil kulturális alapokon áll, itt mégis olyan, mintha újra és újra meg kellene küzdeni az egyes rétegekért. Időszakosan ki kell alakítani, megújítani a befogadás felől a nyelvezetet.

– Az egyik jelenleg is játszott darabotok A csillagok szíve, amely Roskó Gábor bevonásával megteremti a fúziót képzőművészet, mese és színház között. Lesz folytatása az ilyen jellegű fúzióknak?

– Igen, mindenképpen szeretnénk még ilyen együttműködéseket. Most hirdetünk például középiskolások számára egy összművészeti műhelyt. Sok iskolába jutottunk már el, akár a Fórum Színház keretében is, Szegeden és országszerte, és továbbra is fontosnak tartom, hogy a gondolkodásmódban meg kell erősíteni a performatív jelleget.

 

A diákoknak ma a színházról egyértelműen a kőszínház és a hagyományos megoldások jutnak eszükbe, mert a nyitott színház és a performance még ismeretlen számukra. Ezen szeretnénk változtatni.

 

Roskó Gáborral is vannak még terveink.

 

 

– Vannak a nézők soraiban visszatérő vendégek, vagy cserélődnek az érdeklődők?

– Vannak nézők, akik minden egyes előadásunkra eljárnak, de vannak, akik a stílusokhoz igazodnak. Érdekes a fluktuáció ezt illetően.

– Mesélnél a ZUG történetéről? Hogy alakítottátok ki ezt a színteret?

– Szükségünk volt még korábban egy helyre, ahol próbálhatunk– kezdetben ez volt a ZUG. Később, mivel nálunk hosszúak a próbafolyamatok, és sokat is próbálunk, kellett egy állandó helyszín is, ahol ezeket megtehetjük. Lassan aztán elkezdett a ZUG próbateremből átalakulni: három éve színházként működik.

– A dramaturgia, az előadások megtervezése hogyan zajlik, kinek a feladata?

– Attól függ, hogy mit vár el az adott anyag. Most például a meséknél [A csillagok szíve c. előadás – a szerk] alapvetően a próbafolyamat során alakult ez ki. Egy dolog volt kikötve: mindegyik mesét máshogy meséljük. Sokat dolgoztunk azon, hányféleképpen lehet egy történetet elmondani, illetve, hogy hogyan lehet ezekkel az állatokkal úgy bánni, mint transzparensekkel. Nagyon sokféleképpen próbáltuk el, de végül mindent levetett magáról –nyilvánvalóvá vált, hogy ez a képi eszköz csak plakátként működik. Roskó Gábor ugyan így tervezte őket eredetileg is, csak mi küzdöttünk kicsit, hogy mi lenne, ha mégse…  Nagyon sokat segített a próbafolyamatban az is, hogy volt egy rendezőaszisztens, aki végig jegyzetelt. Végül a kialakult előadás formáját felrobbantottuk, és megnéztük, hogyan lehet szabadon előadni.

 

 

– Mint alkotóközösség, hogyan épül fel a társulat? Minden tag a színház világából, kőszínházas tapasztalattal érkezett?

– Többször csak egy-egy előadás alkalmára jönnek össze a tagok, de van, aki marad állandóra, vagy máshol dolgozik közben.

– Vannak testreszabott szerepek?

– Volt, amikor mindenki végig próbált minden szerepet egy darab próbafolyamatában. De van, amikor tudom pontosan, hogy milyen szereposztás lesz a legjobb. Legutóbb például négy színésszel indultunk, és ketten maradtak végül. Gyakran a körülmények és az idő szabja meg a szereposztást.

 

 

– Formálódott a névválasztás, vagy a névről alkotott képetek az évek alatt?

– Az első években vadabb, most játékosabb a darabjaink stílusa. A játékosságot mindenképpen megtartjuk. Eredetileg alkotóközösségként definiáltuk magunkat, majd később megszilárdultunk egy időre társulattá. Most újra az alkotóközösség dominál.

Németh Zsófia

  

  

Fotók: Homo Ludens Project 

 

 

 

 


Címke: , , , , , ,
2020.01.19 - tiszatáj

HÁROM DARAB A SZEGEDI KORTÁRS BALETT VÁGY-ESTJÉN
Vágy címmel három darabból álló bemutatóra készül február végén a Szegedi Kortárs Balett. Roberto Galvan argentin koreográfus az elmúlt napokban Szegeden járt, hogy betanítsa a mostani táncosoknak az Astor Piazzola zenéjére komponált, 1992-ben már óriási sikert aratott Koncert tangóharmonikára és zenekarra című művét… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Keresem a kapcsolatot a két művész alkotásai között. Rajcsók a hiányra épít, Esse Bánki a nem látható, de láthatóvá tett vonalakra, fénycsíkokra, fénypászmákra. A csutka mint hiány. Van egész alma is, kivágva egy rész belőle, egymás mellett vannak, rész és egész, az egész mint hiány. A rágás nyomai, az égig érő csutka, mint Jákob lajtorjája, felfele kell nézni […]

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ELIA SULEIMAN FILMRENDEZŐVEL 
Szeptember 17-én, a CineFesten láthatta először a hazai közönség a cannes-i zsűri különdíjával honorált A mennyországnak kell lennie című egzisztencialista tragikomédiát. Rendezője nevéhez korábban olyan alkotások fűződtek, mint az Egy eltűnés krónikája, a Deus ex machina és A hátralévő idő, de közülük Magyarországon csak a másodikat játszották a mozik 16 évvel ezelőtt. Suleimant aktuális remekműve 2020. február 20-án debütál a filmszínházakban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS
Van abban némi igazság, hogy Marjane Satrapi nem grafikus memoárként definiálja pályafutása főművét: a 2007-es, Vincent Paronnaud társrendezésében fogant, cannes-i zsűridíjjal jutalmazott rajzfilmadaptáció forrásanyaga ugyanis jóval rövidebb intervallumot ölel fel annál, minthogy rögtön számvetésről beszéljünk. Körülbelül 15 évet fog át a cselekménytelen, inkább színesítő-részletező momentumokra húzott narratíva… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOGDÁN ÁRPÁD FILMRENDEZŐVEL
A játékfilm, a színház és az irodalom világából érkező Bogdán Árpád filmrendező, egykor tíz évet élt a nyolcadik kerület mélyén. Legújabb dokumentumfilmjében ezt a miliőt és két erős karakterét mutatja be a nézőknek. Az interjú során a beszélgetés többek között kitér a történetmesélés fontosságára, a roma emberek jelenkori ábrázolhatóságára és a segítségnyújtás igényének alapvető fontosságára… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

A ROMÁN KULTÚRA NAPJÁN FOTÓKIÁLLÍTÁS NYÍLT A DUGONICS TÉREN
A Budapesti Román Kulturális Intézet Szegedi Fiókszervezete a Purcărete világa című multidiszciplináris projekttel – fotókiállítással, filmvetítéssel és a hozzá kapcsolódó beszélgetéssel – ünnepelte szerdán a Román Kultúra Napját. A tárlat február 17-ig tekinthető meg a szervezet Dugonics téri székhelyén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.14 - tiszatáj

GONDOLATOK SZILÁK ANDREA BUNKER CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL
A művész jelenlegi kiállításnak előkészítése során a galéria terében egy olyan urbánus természeti képződményre talált, amit bunkerré lehet tenni – vagy legalábbis kihasználta azokat az adottságait, amik lehetővé teszik, hogy bunkerként is funkcionálhasson. Jelentősebb környezetalakítás nélkül birtokba vette ezt a helyet (vagy ide menekült), és berendezett benne egy otthont, egy helyet, ahol túl lehet élni… – VIDRA RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BALCZÓ PÉTER ÉS HANCZÁR GYÖRGY A COSI FAN TUTTÉBAN
Kettős szereposztásban mutatja meg Mozart Cosi van tutte című operáját a Szegedi Nemzeti Színház. Két olyan művész osztozik Ferrando jelmezén, akik régi ismerősök, pályájuk Szegeden indult. Balczó Péter főképp a budapesti Magyar Állami Operaházban énekel. Hanczár György viszont inkább külföldi színpadokon énekelt az elmúlt időszakban. Régebben is voltak már váltótársak egy szerepben. A tenorokra gyakran jellemző féltékenység és rivalizálás azonban szerencsére nem bántja őket… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő