05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
05.02.
| PLÜSS NAP – Gyerekirodalomról nem (csak) gyerekeknek >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
04.24.
| Beszédülés a sarjerdőbe – Tiszatáj lapbemutató >>>
04.24.
| Kaláka 50 – Hét határon át >>>
04.18.
| Emberkereskedelem elleni kampánnyal jön a mozikba az Egy nő fogságban >>>
04.16.
| REÖK – Nincs megállás a Rendőrséggel >>>
04.12.
| Vármező Galériában – Bahget Iskander: Szíriai kulturális kiállítás Budapesten >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>

Tandori Dezső versei
Fried István, Tóth Ákos Tandori Dezsőről

Farkas Wellmann Éva, Gergely Ágnes, Hartay Csaba, Lanczkor Gábor, Markó Béla, Pál Sándor Attila versei

Boldog Daniella, Rafael Chirbes prózája

Deres Kornélia, Julian Barnes, Milián Orsolya tanulmánya

Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról

>>>

A csütörtöktől szombatig tartó konferencia tizennégy szekcióban, összesen hetvenhárom előadónak adott lehetőséget arra, hogy megmutathassák magukat, és eddig elért tudományos eredményeiket. Újdonságként szolgált az Innovációk és gondolatok szekció, ahol javarészt tudományos-ismeretterjesztő előadások hangoztak el, vagy olyan tudományos kutatásokat mutattak be, amelyek még gyerekcipőben járnak. A Szegedi Tudományegyetem hallgatóin kívül az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pécsi Tudományegyetem, Budapesti Gazdasági Egyetem és a Pannon Egyetem is képviseltette magát.

>>>

2019.03.18 - tiszatáj

 

 

 

SZABADOS ÁRPÁD UTOLSÓ KIÁLLÍTÁSA ELÉ

 

 

Elhangzott 2017. június 1-jén a SZAB Székházban (Szeged Somogyi utca 7.) rendezett kiállítás megnyitóján. Szabados Árpád (1944. március 18 – 2017. június 13.) a megnyitó után néhány nappal elhunyt. Pataki Ferencnek május végén még e levél kíséretében küldte el a képeket:

„Ferikém! Most állítottam össze az anyagot. Néhány képet küldök. A kis fekete illusztrációkból tíz lesz. A nagy fekete tekercs pasztell tíz méteres kilencelfér belőle. Általában a két részesek mint ezek közöütt a kék növényes két 150×100-as vászonra készült. Két litoráfia is lesz. Ölellek: Árpád

ps. elnézést, hogy ilyen kurtán írok, de lezuhant a fehérvérsejt számom és nagyon gyönge vagyok. Á.”

 

Föl-földobott kő, földre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbúsong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.

Ady Endre verséből idéztem Szabados Árpád hazalátogató kiállítása bevezetőjeként. Nehéz eldönteni, hogy hova megy haza az ember és mikor talál haza. Amikor baráti felkérése után a megnyitó mondandója körül jártak gondolataim, nézegetve 1999-es Ernst múzeumbeli kiállításának katalógusát, ráakadtam a kövek történetére egy konceptuális fotómunkája mellett. Szavai szerint: „A kertemben van egy kőfal, és egy idő után azt vettem észre, hogy a középső kő mintha nem támaszkodna a többire – holott nagyon is súlyosan támaszkodnak egymásra –, hanem megállt a levegőben. Ha ezt visszavezetem egy korábbi munkámhoz, amikor földobáltam a köveket és fotóztam őket, azok a föl-földobott kövek is úgy maradtak meg bennem, ahogy az expozíció pillanatában voltak: állnak a levegőben. Soha nem esnek le. Tehát bizonyos helyzetek akkor égnek belém, amikor ábrázolom őket, nem akkor, amikor készülök a munkára. Pedig a késztetéstől a készülődésen át a kép elkészültéig nagyon sok, valójában érdekes dolog történik. Ami azért nyugtalanít, mert ez a beégett kép nem feltétlenül azonos azzal, amit végül megcsináltam.” Ez a leírás szinte jellemzi művészi alapállását, habitusát. A sok érdekes dolog, azaz minden izgatta és izgatja ma is a világból. A gyermekrajz éppúgy vált ihletőjéve, mint ahogy hatott rá Vaszilij Kandinszkij vagy Paul Klee újítást sugalló művészete, ezek akár korunk meghatározói lehetnek, ugyanúgy, mint a törzsi népek kultúrájához való fordulás. Nem mondhatom, hogy Szabados Árpád művészi teljesítménye nyitott könyvként áll előttem, de szerencsésen látom magam előtt az idő távlatában át az eleven kisgyereket, aki szívvel-lélekkel korcsolyázik, hokizik a Somogyi-telepi kanális kiszélesedő tavacskáján, vagy látom a töltésoldalon ródlizás közben. Mindezt azért mondom el, mert az előttünk látható képek is élményből születtek. A szerzett élmény intenzitása az idő múlásával hatványozódott, a belőlük született művek megsokszorozódva szülték folytatásukat. A módszer analizáló és szintetizáló, az elemi geometriai téralkotók – így a pont, vonal, folt – minden változatát felhasználja, új összefüggéseket teremtve általuk. A kép – a kompozíció – szabaddá válik és úgy alakul művészi együttessé, hogy számtalan emocionális, intellektuális tartalmat hordoz. Volt szerencsém azt is látni, hogy a főiskolán elsőéves Szabados Árpád micsoda briliáns metszeteket készített. Majd művein láttam azt a folyamatot elindulni, amikor szabadulni akart a hagyományos keretekből, szinte menekült a racionális képfeldolgozástól, amikor elvetette az „okos kép” fogalmát, a belső ösztönvilág lett a figyelem központja. Útkeresései egyik állomásán, Makón a grafikai művésztelepen együtt dolgozhattunk, láthattam hogyan fogalmazta maivá Dürer kinyújtott karú emberét és adott az ofszet technikának új karaktert. Bizonyára közel kell kerülnünk a művek mögött sorakozó életélmények ismeretéhez amellett, hogy a jelek, színes foltok, mérnöki vonalak együttese, az új értelmű kompozíció önálló, szuverén világa már sokszor elég a figyelmünk felkeltésére. A meghívó sötétbarna-fekete nagy foltja első látásra absztrakt hatást sugall, tovább nézve azonban két szimmetrikus, szembeforduló, könyöklő alakot vehetünk ki, töprengő pózban. Működni kell „beleérző-készülékünknek”, sejtéseinkre is hagyatkozhatunk. Körülírni ezt a rendkívülien gazdag, sokoldalú mai művészetet amúgy lehetetlen. Mégis a vonzalom, rátalálás a felfedezhető „csapásirányra” könnyíti ezt az amúgy nehéz teljesítmény befogadását. A gyerekkort említettem, s ez a csoda átment Szabados Árpád felnőtt, alkotó világába: a tájékozott, tépelődő, mondhatom újító művész vissza tudott nyúlni a gyermekvilág esszenciájához, az ösztönösséghez és ez a valódi művészi tett rokon a 20 század nagy újító művészeinek a törzsi kultúrához való odafordulásával. A gyerekkori papírsárkány készítéséhez hozzátartozott a „kifestés” is – így vált már valódivá az eregetés rituáléja. A másik meghatározó az évek alatt kikristályosodott vágy: sikerüljön egy tökéletes képet megcsinálni. A monumentalitás is serkentő elem lett, képes volt 6,15 méter magas 45(!) méter hosszú tekercsképet festeni. Amit parányiban is meg tudott oldani, mégis tovább hajszolta magát, átlépett a megoldott feladaton – „lángot gyújtok, tüzet viszek” – és igazi vizuális úttörőként kibukkant egy másik, eddig ismeretlen képterepen. Az az érzésem, hogy mindvégig elégedetlen volt teljesítményével. Talán ez a valódi magyarázata, hogy olyan változatos és változékony az arzenálja: a keleti ecsetrajzok éppúgy szolgáltak beépítendő tanulságként a lebegő növényi levélminták kialakításához, mint az art-brut elementáris kifejező ereje. Szabados Árpád neve a Nemzeti Galéria GYIK Műhelyének vezetőjeként, a Képzőművészeti Egyetem grafikai tanszékének vezetőjeként majd rektoraként, a Mozgó Világ szerkesztőjeként is jól ismert. Számtalan hazai és nemzetközi díj, kitüntetés birtokosa. Mindezek csöndes, szerény emberré tették, aki boldognak vallja magát: a szülői gyökerek felépítették és táplálják a világra csodálkozó éber embert, aki hallgatja a nád susogását és figyeli a fű növését. Csak a legnagyobb tisztelettel beszélhetek a titokzatos felnőttmesék mesteréről, a finom érzékenységek s a rezdülések mesteréről. A korai metszetek vonal-szövedéke visszajön a Szentivánéj fekete alapú kisméretű tusrajzain. A figurális illusztrációk misztikusak, drámaiak. Késői üzenetet küldött a nagy elődöknek: Duchampnek, Picabiának, Kornis Dezsőnek, tisztelettel a szabadlelkű alkotóknak. Árpád szabad lélek és egész művészete is szabad. Magáról így vall: gyökereit lefelé ereszti. Boldog, ha sikerül egy jó vonalat húznia. Úgy tűnik, hogy festményeiből, rajzaiból egy képzeletbeli labirintust épített és emelt maga köré, melynek ki- és bejáratait egyedül csak ő ismeri. Ez a labirintus nem útvesztő! Tekervényes, de átjárható, bejárható! Csak a helyes útvonalat kell megkeresni. Induljanak el bátran, járják végig a labirintus útját, álljanak meg a sorjázó művek előtt, és ha ezek megérintették Önöket, könnyű szívvel kitalálnak. Kire és mire kell hallgatni? Ajánlom a tiszta szem próbáját. Járják a szem, az elme majd a szív útvonalát! Jó szívvel vagyok a kísérőjük!

Újszentiván–Szeged, 2017. május 31–június 1.

 


Címke: , , ,
2019.04.25 - tiszatáj

REKAMIÉ FESZTIVÁL, SZEGED
11 ember várakozik London kapujában. Románok, szerbek, erdélyi és magyarországi magyarok. Angliában szeretnének dolgozni. Könyvelő, pap, énekesnő, ingyenélő fiatal. Bevándorlók, vagy kivándorlók, talán nem menekültek, talán csak munkakeresők. Tele reményekkel, félelmekkel, előítéletekkel. Mintha a mindennapokat látnánk… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.04.24 - tiszatáj

LANG LANG: PIANO BOOK
Nem akarom azt mondani, hogy nem értem a Lang Lang-jelenséget: itt van ez a még mindig fiatal zongorista, könnyen megjegyezhető névvel, és miközben kevesek arról vitatkoznak, hogy miért nem jó, amit csinál, addig ő millióknak ad elő a legnagyobb koncerttermekben. Három éve járt Budapesten, és hát persze, hogy a Müpa az ajánlófüzete címlapjára rakta. Nem mintha nem ez volna a jó marketingstratégia: könnyű arra a következtetésre jutni, hogy per pillanat Lang Lang a legismertebb zongorista a világon… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.04.24 - tiszatáj

KÖNYVFESZTIVÁL IDÉN IS – A DÍSZVENDÉG NORVÉGIA
Ahogy minden évben, úgy idén is lesz könyvfesztivál a budapesti Millenárison, ezúttal április 25. és 28. között népesül be könyvstandokkal az egykori Ganz-gyár területe a Széna tér szomszédságában. A számos újdonság mellett az idei egyik legnagyobb durranás kétségtelenül a norvég díszvendég Karl Ove Knausgård lesz, aki hatrészes önéletrajzi regényfolyamával vált híressé: Min Kamp (Harcom) című ciklusából eddig három magyarul is megjelent a Magvető Kiadó gondozásában, a könyvfesztiválra pedig a negyedik, Élet című mű is napvilágot lát… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.04.22 - tiszatáj

KÖNYVPREMIER ÉS KIÁLLÍTÁS A KISKUNHALASI MÚZEUMBAN
Bensőséges ünnepség meghívottja lehettem néhány napja Kiskunhalason a Thorma János Múzeumban, ahol a Biczó-család társaságában gyűltek össze érdeklődők egy kiállítás megnyitó és egy könyvpremier alkalmából. A számos családtagot számláló ünnepségen joggal kaphatott volna főszerepet a veretes családi címer, a Mátyás királytól kapott nemesi oklevél, a nemzetes rang, de a résztvevők nem ezeket ünnepelték, hanem Biczó Gézát, a néhai rajztanárt… – PACSIKA EMÍLIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
Önjáró paradoxonok… – Suttogja a költő, majd a kiállítás-megnyitón létrára mászik, levetkőzik, mélyen meghajol, és köldökéből kiissza a nektárt, a szellemet (a gint?)…
Ki ismer itt laza Istent? – Aki ismer: haza is ment…
Egy elképzelt kiállítás jegyében az eb-színház, a nem-színház lírikus absztrakt jelmezében. Ó, attribútumok és amorfizációk…

>>>
2019.04.18 - tiszatáj

BOLOGNAI GYERMEKKÖNYV- ÉS ILLUSZTRÁCIÓS VÁSÁR
Április 4-én ért véget az idei, 56. Bolognai Gyermekkönyv- és Illusztrációs Vásár, ennek kapcsán tartotta meg a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum első rendhagyó, szakmai estjét a B32 Galériában. A meghívottak: Balázs Eszter Anna (Kolibri), Dian Viktória (Publishing Hungary), Érsek Nándor (Scolar), Győri Hanna (Pagony), Sándor Csilla (Csodaceruza), a beszélgetés moderátora Szekeres Nikoletta, a HUBBY elnöke volt… – KELEMEN RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Kis történeteket ígér a kiállítás címe. De ne dőljünk be ennek. A rövid műfaj, legyen az néhányperces novella vagy rövidfilm, látszólagos egyszerűsége mellett, tömörségével egy egész világot képes megjeleníteni, a ki nem mondott szavakkal, a meg nem jelenített képekkel. Ha valamennyire ismerjük David Lynch munkáit, elsősorban filmjeit, kultikus filmsorozatát, nem könnyen emészthető csemegére számíthatunk. A kiállítás egyik poszterét látva van, akinek már ekkor beugrik a Twin Peaks sorozatból Judy figurája, és a sorozat egyik horrorisztikus pillanata […]

>>>
2019.04.16 - tiszatáj

2019. április 11-én Makón tizennegyedik alkalommal kapta meg elsőkötetes költő a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt. Idén Vajna Ádám Oda című verseskötetéért vehette át ünnepélyes keretek között a díjat… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő