12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Szenvedéspornó és forradalom-show
2018.08.14 - tiszatáj

A THEALTER ÖTÖDIK NAPJA

Embert próbálónak ígérkezett a Thealter ötödik, azaz keddi napja, ugyanis három megtekintésre érdemes előadás szerepelt egymás után a programban. Elsőként délután hatkor a k2 társulatának A Cenci-ház című előadása volt látható a régi zsinagógában, ezt követte Kokan Mladenović Felhő a nadrágban című rendezése a Kisszínházban, hogy aztán a kitartó közönség újra a Hajnóczy utcában találja magát a színművészetisek Az éjszaka a nappal anyja című produkcióján.

Ha már ez a három előadás összehasonlítható közelségben szerepelt a fesztiválon, óhatatlanul lehetőség nyílik arra, hogy a fesztiválon szereplő előadások mélystruktúrái is boncasztalra kerüljenek. Leginkább az tűnik érdekesnek, hogy milyen törésvonalak húzódnak meg játékstílus, esztétikai program, valamint színházszemléletet érintő kérdések nyomán a határon túli és a határon inneni rendezések kapcsán. Rendkívüli módon üdvös ugyanis, hogy a k2 társulata mintegy pedagógiai húzásként Alföldi Róbertet hívta meg rendezni magához, ráadásul elővettek egy idehaza alig játszott klasszikust, Shelley A Cenci-ház című romantikus rémdrámáját. Nem a közepén szeretném kezdeni, de nagyon tanulságosnak érzem a magyar színház jelenlegi arculata szempontjából, hogy mi az, ami nem, s ha nem, miért nem működött ebben az előadásban. Ha történetileg közelítjük meg, Shelley műve, s annak szimbolikája (tehát Cenci gonoszsága és Beatrix lelkének tisztasága) markánsan kötődik a romantika világképéhez, illetve a polgári társadalom kritikájához. A drámatörténeti aspektus mellé pedig egy kivételesen fontos színháztörténeti mozzanat is társul, hiszen ez a darab volt az, amelyen Artaud mintegy demonstrálni igyekezett a kegyetlen színház koncepcióját. (Erről kimerítően értekezett Darida Veronika a szinhaz.net-en megjelent írásában.) Hogy mit adhat, illetve milyen viszonyulási lehetőségeket kínálhat fel a mai néző számára ez az 1819-ben megjelent, s a színlapon romantikus rémdrámaként aposztrofált mű, az már sokkalta ingoványosabb terep. A mából tekintve természetesen adja magát a családon belüli erőszak értelmezési keretének mozgósítása, s valóban, Alföldi Róbert rendezése a darab patriarchális elnyomást, valamint a családfő Cenci fékezhetetlen erőszakosságát ábrázoló rétegeire fókuszált. Ez a döntés azonban számos következményekkel járt.

 

 

Az előadás dramaturgiai súlypontjai három rétegre, a tér metaforikájára, a szöveg stílusára, valamint a színészi játékmódra helyeződtek. A darab egy ódon, sötét, polgári belsőben zajlik, a tér plasztikusan rejti magában a polgári dráma ideologikusságát, azaz a polgárság családi meghittségre épülő önképét. A falon a Cenci-család fotói lógnak, miközben a falak között nem éppen a polgári jólneveltség szabályai szervezik a mindennapokat. A kezdőjelenetben a Domokos Zsolt alakította Cenci egy mélybarna asztal előtt étkezik, miközben az éppen megérkező bíboros (Borsányi Dániel) készségesen biztosítja a grófot aljas tettei elsimítása felől. Ezáltal megképződik a játék koreográfiájának egyik fontos értelmezési kerete, ugyanis az erőszak reflektorfénybe állításán kívül a darab egyben az elnyomás dramaturgiáját is magában foglalja. A hatalmi hierarchia egyik oldalán ugyanis a gróf és a bíboros összejátszása, míg a másik oldalon a családanya (Lucretia, Boros Anna alakításában) és a Piti Emőke által alakított Beatrix lányuk viszonya alakítja az eseményeket. Ezáltal az eredetihez képest ténylegesen profánabb színezetűvé válik a játék, mivel az anya szenvedése mellett elhalványul Beatrix elemi tisztasága és ártatlansága, a darab pedig Cenci hatalomvágyának és erőszakosságának kifejeződésére redukálódik. A patriarchális elnyomás ugyanis nemcsak a családon belül, hanem az egyházban és az igazságszolgáltatás terén is érvényesül, utóbbit az előadás végén eszközölt szerepösszevonás szimbolizálja, hiszen Cenci meggyilkolását követően a tárgyalást vezető bírót szintén Domokos Zsolt formálja meg. Ezáltal viszont Cenci gonoszsága és hatalmaskodásának lélekrajza lesz az előadás központi szervezőelve, a rendezés azonban korántsem adott megnyugtató választ arra a kérdésre, hogy mindez miként ábrázolható, milyen játékstílus megválasztásával közvetíthető a mai néző számára. A színészi játékmód egyfelől realista, ezáltal pedig hiteltelenségbe csap át. Az előadásban sokat ordítanak, de az ordításoktól aligha válik egy figura agresszívvá (a játék pedig szintén nem lesz sem húsbavágó, sem provokatív). Mindez inkább a látszat-traumatizálódás és a pszeudo-iszonyat kategóriája, de nem kegyetlen színház. A szöveg (bár fordító nevét sem a Thealter, sem a Studio K honlapján lévő színlapon nem láttam feltüntetve) szintén nem szolgálja a nézői bevonás lehetőségét: porosnak, nehezen mondhatónak hat, ezáltal inkább megnehezíti a befogadó dolgát. A túlzott költőiség ráadásul ambivalenssé teszi a szöveg és a téma viszonyát, azaz sok esetben parodisztikus, ahogy az elvileg agresszív Cenci ékes magyar nyelven bejelenti a családja ellen kiötlött legközelebbi mestertervét.

 

 

Ez a megérintetlenül hagyás merül fel a szintén kedden bemutatott Lars Norén-darab kapcsán is. A szöveg primátusa, a szószínház továbbra is versenyelőnyt élvez a színészi játékban rejlő megannyi lehetőséghez képest. Az éjszaka a nappal anyja című előadás egyébként kitűnő alkotócsapatának szintúgy azzal az alapdilemmával nem sikerült szembenéznie, hogy mi az, amit a szóban forgó, szintén belső családi viszonyokat tematizáló darabból ki szeretnének emelni. A négy szerepet (apa, anya, öcs és báty) négy férfi játssza, díszlet nincs (csak négy szék), van viszont dühből éneklés és rengeteg szöveg. A Fehér András egyetemi hallgató által rendezett háromórás produkció a végére olyannak hat, mintha egy szótár ’családi tragédiák’ szócikkének példatárát olvastuk volna, aminek a vége szükségszerűen tragédia. Az előadás ugyanis a Vilmányi Benett által alakított David öngyilkosságával végződik, ami a konfliktusviszonyok tisztázatlansága és a szituációk drámaiságának kidolgozatlansága miatt öncélú szenvedésábrázolás marad csupán.

 

 

Az irodalmi alapanyaggal történő mély szembenézés, a dramaturgiai súlypontok megszerkesztésének elmaradása természetesen nem specifikuma a magyarországi színházaknak, hiszen szerepeltek friss és dramaturgiailag izgalmasan kidolgozott előadások is a Thealter programjában. Jóllehet szembetűnő, hogy a határon túli, jelen esetben vajdasági színházak nemcsak a színpadi szöveghez viszonyulnak radikálisabban, hanem esztétikai stratégiájuk is elementárisabban rákérdez a színházi hatáskeltés jelenkori lehetőségeire. Ilyen előadás volt a szabadkai színház társulatával dolgozó Kokan Mladenović Felhő a nadrágban című rendezése, ahol a színházi jelhasználat határfeszegető kockázatvállalása végül önnön megrendezettségére is kihatott. Egy Lehmann munkásságán edződött színházelmélész bízvást csettintene, hiszen érvényesnek tűnik az a tézis, miszerint a színház attól még nem lesz politikai, ha a színpadon politikailag elnyomottakat ábrázol. Mladenović rendezése, amely egy Majakovszkij-versre szcenírozott forradalom-show, a színház közéleti és esztétikai politizálásának határmezsgyéjére tereli a játékot, ezáltal a forradalmiság lehetőségét nem üres provokálásban, hanem vizualitásban, játékstílusban és a színházi hatásképzésben keresi. A kezdőjelenetek rendkívül humorosra hangszerelt megoldással tárják elénk a színészek önvallomását saját anyagi helyzetükről. A túlzásra épülő show-elemekkel tarkított történetek középpontjában a művészet idealizált mindenek felettisége kap hangot, hiszen a színészek az öngúny minden formáját bevetve örömködnek saját alulfizetettségük és az egyre magasabb adók miatt, miközben szülővárosukat, Szabadkát és annak önkormányzati vezetőit ajnározzák. A rendezés magabiztosan játszik a különböző stílusrétegekkel, az olcsóság és az emelkedettség, a nyílt és öncélú, a társadalmi igazságtalanságokat a néző arcába toló didaktikus provokálás inkább a politikai színház műfaji kódjainak tárházává teszik az előadást. Amely természetesen ahhoz kell, hogy mindez az esztétikai program is kritika tárgyává válhasson, amelyet legpregnánsabban Béres Márta magánszáma idézett elő. A színésznő egyik jelenete ugyanis a színház hierarchikusságának kontextusában ecsetelte a színész-lét kiszolgáltatottságát: ebben a felállásban a színész egy báb, akinek szolgálnia kell a rendező fejéből kipattant esztétikai elképzelést, és saját testét és méltóságát vásárra kell vinnie, hogy megfeleljen a posztmodern színház eszményének. Monológjában megjelenik, hogy vajon mikor kap olyan klasszikus szerepet, amelyben nem kell meztelenre vetkőznie, s amelyre az édesanyját is biztonsággal meghívhatja. Avagy hányszor kell még részt vennie olyan előadásban, ahol „lovakat b.sznak a színpadon”, s ahol tapicskolnia kell „vérben, vízben és vizeletben.” Talán ezért is volt rendkívül erős rendezés a Felhő a nadrágban, mert nem az absztrakciók szintjén maradva vágta a néző arcába a „Tudjátok egyáltalán, hogy mi a forradalom?” jajszavát, hanem a személyességen keresztül mindennemű (színházi) forradalmisággal szembeni szkepszist is érzékeltette.

Fritz Gergely

 

      

Fotók: thealterfoto2018


Címke: , , , , , , , , , ,
2018.11.20 - tiszatáj

BACON, FREUD ÉS A LONDONI ISKOLA FESTÉSZETE
Még a Frida Kahlo-kiállítás is látogatható, a Magyar Nemzeti Galéria máris tálcán kínálja legújabb tárlatán az egyetemes képzőművészet – talán nem túlzás állítani – egyik legfontosabb korszakát, a Londoni iskola fénykorát. A Magyarországon először látható időszaki kiállítás elsősorban Lucian Freud, Francis Bacon, Leon Kossoff és Frank Auerbach munkásságára fókuszál, de láthatók az iskola utódainak, a figurális festészet tehetséges kortárs alkotóinak munkái is…. – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő