08.17.
| Ismét Fekete Zaj Fesztivál Mátrafüreden >>>
09.04.
| Budapesti Klasszikus Film Maraton >>>
08.17.
| Szentendrén látható először együtt hazánkban a Söndörgő és az Amsterdam Klezmer Band >>>
08.16.
| Az ötödik Malomfesztiválon minden több lesz >>>
08.10.
| MAMŰ Galéria – A véletlen >>>
08.08.
| Vass Tibor El, Kondor, pláza című önálló kiállítása – Nyílt, ti, tok című csoportos kiállítás >>>
08.07.
| Magyar műemlékek restaurálási folyamatait mutatja be a Teleki László Alapítvány legújabb kiállítása >>>
08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
08.03.
| Legéndy Jácint performansza a ZegZugban DJ ANDONE estjén >>>
08.02.
| Változó terek – A Duna menti térség történeti térképeken 1650-1800 >>>
07.30.
| Erdélyi hét a Gyulai Várszínházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

„A nő, aki a színeket viseli”
2018.07.29 - tiszatáj

FRIDA KAHLO
A NEMZETI GALÉRIÁBAN

A Magyar Nemzeti Galéria egyik nagyszabású projektje idén a mexikóvárosi Museo Dolores Olmeo-féle Frida Kahlo-kiállítás. A híres művésznőnek ez az első magyarországi tárlata, nem csoda, ha emiatt a Magyar Nemzeti Galéria bejáratánál több méteres sor kígyózik, nap mint nap. Frida Kahlo öröksége több szempontból is fontos: egyfelől értéket közvetít a képzőművészet területén sajátosan groteszk, mégis intim, modelljeiről már-már dokumentarista módon mesélő ábrázolásmódjával. Másfelől egy olyan követendő női példakép, sőt, jelenség, aki az egészen fiatalok számára is közismert. A kiállítást látva a patriarchális politikai és művészeti elvárásokkal szemben, a híres férj árnyékában élő, de feltörekvő nő harca tárul elénk. Ezen túl pedig az emberi önértékelés, az élethez való hozzáállás szemszögéből nézve is elgondolkodtató az életút.

A tárlat bizonyos szempontból kronologikus, tematikájában inkább Kahlo fontosabb életeseményeit veszi alapul, úgy mint gyermekkori betegsége, a sorsát gyökeresen megváltoztató buszbaleset, első gyermeke elvesztése, vagy Diego Rivera festőművésszel való viharos kapcsolata. A kiállítás tartalmaz ritka darabokat: az odalátogatók például megtekinthetik a lábadozása idején, az emberi test részeiről rajzolt skicceit – ám az ábrázolásmódja a szokványosnak mondható anatómiai részletesség mellett sokkal inkább a kézfej, a lábfej vagy az egész test mozgásának absztrakt jellegét ragadta meg. Ezek azért is érdekesek, mert látványukban szöges ellentétei Kahlo emblematikus szürrealista remekműveinek.

 

A kis Virginia

 

Kezdeti portréfestészetének egyik híres darabja a kis indián lányt, Virginiát ábrázoló kép (A kis Virginia/Portrait of Virginia, olaj 1929), amelyen már a kortárs művészettörténészek véleménye szerint is érződött Rivera hatása. Ez nem véletlen, mivel mindketten elkötelezettek voltak a prekolumbián, vagyis az észak- és dél-amerikai őslakos indiánok művészete iránt, már csak baloldali politikai meggyőződésük révén is.

Frida stílusa azonban az évek során sajátossá vált, portréi sokatmondó képet rajzoltak modelljeiről. Fontosnak tartotta, hogy megmaradjon az alany reális ábrázolása, ám hozzácsatolta saját asszociációit és elképzeléseit. Többek között Luther Burbank-et, a híres kertészeti szakértőt ábrázoló festményén (Luther Burbank portréja/Portrait of Luther Burbank olaj, 1931) a férfit a földből gyökerező növény részeként ábrázolta. Lenyűgöző azonban, hogy a test egyszerre önálló mégis a növényhez tartozik: a tokot formázó szárba tökéletesen beleillik Burbank lába.

 

Luther Burbank portréja

 

A gyűjtemény arra fókuszál, hogy az emberek átfogóan, mégis a fontosabb eseményeket részleteiben is megismerhessék, ezzel rámutatva ember és művészet szoros érzelmi kötelékére is.  Kijelenthető, hogy a festés Kahlo esetében gyógyító erejű terápiának bizonyult mind balesete, mind gyermeke elvesztése idején (Henry Ford Kórház/Hospital Henry Ford, fém, olaj 1932). Az utóbbit ábrázoló darab érzékenyen, tabuk nélkül mutatja be Kahlo lelkiállapotát és egyben a vetélés kegyetlen biológiai aspektusait: önmagát ábrázolja kiszolgáltatott helyzetében, körülötte pedig, mintegy kísértet módjára lebegnek a szimbólumok gyermekéről, a kórházról, ezzel gyakorlatilag tárgyiasítva érzelmeit.

Egyszerre szívbemarkoló és rabul ejtő.

A vetélés feldolgozása azért is fontos, mert a nő magányos tragédiája mellett ez egy kifejezetten meghatározó esemény volt Diego és Frida kapcsolatát tekintve. A tárlat azon része él leginkább a lírai installálással, amely kettejük viszonyát taglalja. A falakon Frida Diegónak írt versei láthatóak, mellettük romantikus színes és fekete-fehér videófelvételek a párról. Ezek által jó érzékkel jön létre az az intim légkör, amelyben ők ketten léteztek. Diego és Frida kapcsolatán keresztül láthatjuk át igazán a szenvedélyes, fájdalmas és olykor egészségtelen viszony mechanikáját.

 

Henry Ford Kórház

 

Külön említésre méltó a Kahlo popkulturális örökségét bemutató terem, amelyben fotókon láthatjuk a popzenétől kezdve a divaton át a moziig és televízióig a huszadik és a huszonegyedik század minden olyan szellemi és anyagi termékét, amelyben a híres művésznő referenciaként jelent meg. A Frida-jelenség fő jellegzetességei az impozáns  színes , hagyományos mexikói női népviselet, valamint a természetes, dús szemöldök – legalábbis a híres Vogue fotósorozat után főként ezek azok az ikonikus elemek, amelyek már a minimalista grafikus ábrázolásokban is szinte azonnal beazonosíthatóak. Azt azonban talán kevesen tudják, hogy Kahlo tinédzserként előszeretettel viselte a tizennyolcadik század emblematikus dandy stílusú ruháit is. Ez már akkor hangsúlyos módszere volt az önkifejezésre, de mondhatni egészében jellemezte őt az útkeresés ilyen formája, önmaga felfedezése és megismerése, tragédiákkal teli életének súlya ellenére is.

Épp ezért a Frida-örökség központi üzenete a ma emberének az önazonosság fontossága.

“I don’t paint dreams or nightmares, I paint my own reality.”  azaz „Én nem festek álmokat vagy rémálmokat, én a saját valóságomat festem meg” – ahogy a legtöbb műalkotása, úgy a tőle származó idézet átfogóan  arra is utal, hogy bár művészetében sokszor találta meg saját hangját és karakánul védte műalkotásait a félreértelmezésektől, magánemberként nem tudta, mi teszi igazán boldoggá. Mintha személyiségének többszínűsége egyszerre determinálta volna a szakmai sikerre és a személyes boldogtalanságra. Sosem tudott teljesen megszabadulni megfelelési kényszerétől és a félelemtől, hogy ő maga vajon rájön-e valaha ki az igazi Frida Kahlo?

(A kiállítás megtekinthető 2018. november 4-ig a Magyar Nemzeti Galériában – A cím Frida Kahlo egyik Diego Riverának írt versének idézete.)

Tóth Emese


Címke: , , , ,
2018.08.18 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Sátor, napfelkelte, kakasszó, nehézkés ébredés. Következzen a Malomfesztivál második – esős – napjáról szóló beszámoló, ahogyan azt “elsőmalmozó” tudósítónk látta. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA 

>>>
2018.08.17 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Ötödik alkalommal nyitotta meg képzeletbeli kapuját a szerbiai falu, Orom és a határában elterülő Malomfesztivál. Az első nap eseményeibe „elsőmalmozó” tudósítónk szemén keresztül tekinthetnek be. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.16 - tiszatáj

BRECHT ÉS SHAKESPEARE A THEALTER HATODIK ÉS HETEDIK NAPJÁN
A Thealteren bemutatott előadások közül kettő is több ízben bizonyította, hogy az alkotók életkora és a színházi hierarchiában elfoglalt státuszuk egyáltalán nincs egyenes arányban előadásaik esztétikai minőségével. Azaz sosem jelenthet kiindulási alapot, hogy egy adott előadás alkotója évtizedek óta a pályán van, avagy éppen a színművészeti végzős hallgatója… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.16 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ZUZANA KIZÁKOVÁVAL
Ahhoz, hogy egy fesztiválon minden flottul menjen, a folyamatokat a legapróbb részletekig meg kell tervezni. A Malomfesztiválon viszont nem csak színpadot, de közösséget is építenek. A fesztivál szellemiségéről  Zuzana Kizákovával, produkciós menedzserrel beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2018.08.14 - tiszatáj

A THEALTER ÖTÖDIK NAPJA
Három megtekintésre érdemes előadás szerepelt egymás után a programban. Elsőként délután hatkor a k2 társulatának A Cenci-ház című előadása volt látható a régi zsinagógában, ezt követte Kokan Mladenović Felhő a nadrágban című rendezése a Kisszínházban, hogy aztán a kitartó közönség újra a Hajnóczy utcában találja magát a színművészetisek Az éjszaka a nappal anyja című produkcióján… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.13 - tiszatáj

SOLTIS LAJOS SZÍNHÁZ
A celldömölki társulat olyan üdén robbant be a Thealter Fesztiválba, mint pár éve a K2 Színház. Biztos nem véletlen, hogy egymásra találtak, közös produkciójukat látva a napnál világosabb, hogy értik egymást… – IBOS ÉVA KRITIKÁJA

>>>
2018.08.10 - tiszatáj

IMPULZUSMORZSÁK A THEALTER ELSŐ NÉGY NAPJÁRÓL
Elkezdődött, s a vége felé közelít a tíznapos a 28. Thealter Szegeden. Amelynek erejét és népszerűségét jól mutatja, hogy a finoman szólva sem nézőcsalogató kánikula ellenére mind az esténként szaunává avanzsáló régi zsinagóga, mind a kellemesen befülledő Horváth Mihály utcai Kisszínház is megtelik a szegedi, vagy a fesztivál miatt Szegedre érkezett publikummal… – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.06 - tiszatáj

NYÁR
Noha Kirill Szerebrennyikov legújabb filmje beilleszthető volna a témáját politikai szemszögből vizsgáló szerzői darabok közé, a Nyár egyszerre laktatóan könnyed és rendkívül fajsúlyos alkotás. Bizonyos rétegeit akár fogyaszthatónak is nevezhetnénk, ha aztán a játékidő második felét nem uralná el a borongósabb tónus, az egyre jobban moralizáló hangvétel. Az idei Cannes-i Filmfesztiválon debütáló zenés ballada csaknem észrevétlen az itthoni mozikban, pedig meglepetésmozi… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő