11.06.
| Vér, homok és populizmus – a 15. VERZIÓ Diákfilmes programja >>>
10.26.
| Hagyomány, asszimiláció és trauma a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár portréin >>>
10.26.
| Október végén elárasztják az országot a rajzfilmek >>>
10.25.
| Asztali beszélgetések… – Befejezetlen múlt >>>
10.18.
| MASZK – Perzsia Szegedre jön – Hajnóczy-nap >>>
10.16.
| Latin-amerikai filmek, ételek, borok és latin bulik a Déli-Doku dokumentumfilm-fesztiválon >>>
10.14.
| MASZK – Ziggurat Project: Acsai Roland: Esumi és Asao >>>
10.12.
| 100 éve született Leonard Bernstein >>>
10.11.
| Kass Galéria – Írásvédett című kiállítás >>>
10.11.
| ZUG színház és művészeti tetthely – HLP feat. Roskó Gábor: A csillagok szíve >>>
10.10.
| Rejtő Jenő orrvérzésig – Fülig Jimmy ajánlásával vagy épp annak ellenére >>>
10.08.
| MASZK – PanoDráma: Pali >>>

09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

A maximalista, Hazai Attila emlékére
(Írások, beszélgetések Hazai Attila művészetéről)

Hazai Attila, Juhász Róbert, Kormányos Ákos, Mohai V. Lajos, Nagy Hajnal Csilla, John Peck, Petőcz András, Robert Pinsky, Tóth Erzsébet versei

Bene Zoltán, Murányi Sándor Olivér, Patak Márta, Sántha József prózája

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

„A nő, aki a színeket viseli”
2018.07.29 - tiszatáj

FRIDA KAHLO
A NEMZETI GALÉRIÁBAN

A Magyar Nemzeti Galéria egyik nagyszabású projektje idén a mexikóvárosi Museo Dolores Olmeo-féle Frida Kahlo-kiállítás. A híres művésznőnek ez az első magyarországi tárlata, nem csoda, ha emiatt a Magyar Nemzeti Galéria bejáratánál több méteres sor kígyózik, nap mint nap. Frida Kahlo öröksége több szempontból is fontos: egyfelől értéket közvetít a képzőművészet területén sajátosan groteszk, mégis intim, modelljeiről már-már dokumentarista módon mesélő ábrázolásmódjával. Másfelől egy olyan követendő női példakép, sőt, jelenség, aki az egészen fiatalok számára is közismert. A kiállítást látva a patriarchális politikai és művészeti elvárásokkal szemben, a híres férj árnyékában élő, de feltörekvő nő harca tárul elénk. Ezen túl pedig az emberi önértékelés, az élethez való hozzáállás szemszögéből nézve is elgondolkodtató az életút.

A tárlat bizonyos szempontból kronologikus, tematikájában inkább Kahlo fontosabb életeseményeit veszi alapul, úgy mint gyermekkori betegsége, a sorsát gyökeresen megváltoztató buszbaleset, első gyermeke elvesztése, vagy Diego Rivera festőművésszel való viharos kapcsolata. A kiállítás tartalmaz ritka darabokat: az odalátogatók például megtekinthetik a lábadozása idején, az emberi test részeiről rajzolt skicceit – ám az ábrázolásmódja a szokványosnak mondható anatómiai részletesség mellett sokkal inkább a kézfej, a lábfej vagy az egész test mozgásának absztrakt jellegét ragadta meg. Ezek azért is érdekesek, mert látványukban szöges ellentétei Kahlo emblematikus szürrealista remekműveinek.

 

A kis Virginia

 

Kezdeti portréfestészetének egyik híres darabja a kis indián lányt, Virginiát ábrázoló kép (A kis Virginia/Portrait of Virginia, olaj 1929), amelyen már a kortárs művészettörténészek véleménye szerint is érződött Rivera hatása. Ez nem véletlen, mivel mindketten elkötelezettek voltak a prekolumbián, vagyis az észak- és dél-amerikai őslakos indiánok művészete iránt, már csak baloldali politikai meggyőződésük révén is.

Frida stílusa azonban az évek során sajátossá vált, portréi sokatmondó képet rajzoltak modelljeiről. Fontosnak tartotta, hogy megmaradjon az alany reális ábrázolása, ám hozzácsatolta saját asszociációit és elképzeléseit. Többek között Luther Burbank-et, a híres kertészeti szakértőt ábrázoló festményén (Luther Burbank portréja/Portrait of Luther Burbank olaj, 1931) a férfit a földből gyökerező növény részeként ábrázolta. Lenyűgöző azonban, hogy a test egyszerre önálló mégis a növényhez tartozik: a tokot formázó szárba tökéletesen beleillik Burbank lába.

 

Luther Burbank portréja

 

A gyűjtemény arra fókuszál, hogy az emberek átfogóan, mégis a fontosabb eseményeket részleteiben is megismerhessék, ezzel rámutatva ember és művészet szoros érzelmi kötelékére is.  Kijelenthető, hogy a festés Kahlo esetében gyógyító erejű terápiának bizonyult mind balesete, mind gyermeke elvesztése idején (Henry Ford Kórház/Hospital Henry Ford, fém, olaj 1932). Az utóbbit ábrázoló darab érzékenyen, tabuk nélkül mutatja be Kahlo lelkiállapotát és egyben a vetélés kegyetlen biológiai aspektusait: önmagát ábrázolja kiszolgáltatott helyzetében, körülötte pedig, mintegy kísértet módjára lebegnek a szimbólumok gyermekéről, a kórházról, ezzel gyakorlatilag tárgyiasítva érzelmeit.

Egyszerre szívbemarkoló és rabul ejtő.

A vetélés feldolgozása azért is fontos, mert a nő magányos tragédiája mellett ez egy kifejezetten meghatározó esemény volt Diego és Frida kapcsolatát tekintve. A tárlat azon része él leginkább a lírai installálással, amely kettejük viszonyát taglalja. A falakon Frida Diegónak írt versei láthatóak, mellettük romantikus színes és fekete-fehér videófelvételek a párról. Ezek által jó érzékkel jön létre az az intim légkör, amelyben ők ketten léteztek. Diego és Frida kapcsolatán keresztül láthatjuk át igazán a szenvedélyes, fájdalmas és olykor egészségtelen viszony mechanikáját.

 

Henry Ford Kórház

 

Külön említésre méltó a Kahlo popkulturális örökségét bemutató terem, amelyben fotókon láthatjuk a popzenétől kezdve a divaton át a moziig és televízióig a huszadik és a huszonegyedik század minden olyan szellemi és anyagi termékét, amelyben a híres művésznő referenciaként jelent meg. A Frida-jelenség fő jellegzetességei az impozáns  színes , hagyományos mexikói női népviselet, valamint a természetes, dús szemöldök – legalábbis a híres Vogue fotósorozat után főként ezek azok az ikonikus elemek, amelyek már a minimalista grafikus ábrázolásokban is szinte azonnal beazonosíthatóak. Azt azonban talán kevesen tudják, hogy Kahlo tinédzserként előszeretettel viselte a tizennyolcadik század emblematikus dandy stílusú ruháit is. Ez már akkor hangsúlyos módszere volt az önkifejezésre, de mondhatni egészében jellemezte őt az útkeresés ilyen formája, önmaga felfedezése és megismerése, tragédiákkal teli életének súlya ellenére is.

Épp ezért a Frida-örökség központi üzenete a ma emberének az önazonosság fontossága.

“I don’t paint dreams or nightmares, I paint my own reality.”  azaz „Én nem festek álmokat vagy rémálmokat, én a saját valóságomat festem meg” – ahogy a legtöbb műalkotása, úgy a tőle származó idézet átfogóan  arra is utal, hogy bár művészetében sokszor találta meg saját hangját és karakánul védte műalkotásait a félreértelmezésektől, magánemberként nem tudta, mi teszi igazán boldoggá. Mintha személyiségének többszínűsége egyszerre determinálta volna a szakmai sikerre és a személyes boldogtalanságra. Sosem tudott teljesen megszabadulni megfelelési kényszerétől és a félelemtől, hogy ő maga vajon rájön-e valaha ki az igazi Frida Kahlo?

(A kiállítás megtekinthető 2018. november 4-ig a Magyar Nemzeti Galériában – A cím Frida Kahlo egyik Diego Riverának írt versének idézete.)

Tóth Emese


Címke: , , , ,
2018.10.18 - tiszatáj

BORDA RÉKA: HOAX – FERENCZ MÓNIKA: HÁTAM MÖGÖTT DÉL
Két, húszas éveiben járó költő verseskötetét adta ki a tavaly a Scolar Kiadó: Borda Rékától, a Hoax-ot míg Ferencz Mónikától, a Hátam mögött dél címűt – és ez nem hoax, akarom mondani nem álhír. Mint ahogy az sem, hogy mindkettőjüknek ez az első kötete. Olvasva őket aztán, őszintén meglephet minket, hogy máris milyen – kifejlett – lírikusi izomzattal bírnak. Nyilvánvalóan nem kezdők… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

>>>
2018.10.18 - tiszatáj

INTERJÚ BENKŐ IMOLA ORSOLYÁVAL
A ZUG művészeti tetthely nevéből adódóan egy kicsi, mégis nyitott színház. Az Őszi Kulturális Fesztivál ideje alatt Benkő Imola Orsolyával, a Homo Ludens Project művészeti vezetőjével beszélgettünk előadástervekről, a befogadás lehetőségeiről és az alkotóközösség színházi nevelésben betöltött szerepéről. – NÉMETH ZSÓFIA INTERJÚJA

>>>
2018.10.18 - tiszatáj

TRANZIT
Múlt és jelen vetülnek egymásra Christian Petzold új filmjében. Az Anna Seghers 1944-es regényén alapuló dráma a II. világháborúban, még pontosabban a nácik által megszállt Franciaországban játszódik, ám a rendező mindezt paradox módon napjainkra vetíti ki, reflektálva a társadalmi-politikai problémák változatlanságára, az idegengyűlölet és a menekültválság napjainkban ugyancsak égető kérdéseire… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.10.17 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ KÖNYVBEMUTATÓJA
Kell valaki, aki kérdez, és más, aki felel, de hogy mégse legyen iskolai hangulata, cseréld meg a szerepeket: egy hallgató, Klajkó Dániel kérdez, egy tanár, Szilasi László pedig felel, szigorúan elutasítva a tanár úri megszólítást. Miről beszélgessenek? Az „élet nyersanyagáról”. A testről, és ami benne van – vagy olykor nincs: Luther kutyáiról. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.10.17 - tiszatáj

AZ ISMERETLEN KERTÉSZ IMRE – FOTÓKIÁLLÍTÁS
Abban a szerencsés, ám mégsem könnyű helyzetben vagyok, hogy ismerhettem Kertész Imrét: az embert és az írót, akivel a barátságom és munkakapcsolatom is több szállal kötődik Szegedhez. E történet 24 évvel ezelőtt vette kezdetét, mikor Erdélyi Ágnesnek köszönhetően egy évig én szervezhettem a Móra Kollégium irodalmi estjeit. Egy ilyen alkalomra érkezett meg 1994. október 28-án az író – emlékszem, ő az egész este folyamán tegezett, én pedig magáztam (35 év volt a korkülönbség közöttünk), ami számomra teljesen természetes volt […]

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

VERES ATTILA KÖNYVBEMUTATÓJA
Három éves kihagyás után visszatért a Próza Nostra Irodalmi Estek című programsorozat Szegedre. Október 4-én a Próza Nostra kritikusai, Benkő Marianna és Pozsár Anett beszélgettek Veres Attila horror szerzővel Odakint sötétebb című regényéről, illetve az idei könyvhétre megjelent novellagyűjteményéről, az Éjféli iskolákról. – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

TENOR3 A MÜPÁBAN
Ma nehéz volna pontosan kiválasztani a világ három legnagyobb tenorját, jómagam legalábbis Kaufmann után elakadnék. Ám háromtenor típusú koncerteket rendezni nagyon is értelmes vállalkozás. Gondolom jövedelmező is, ám engem jobban érdekel a dolog művészi oldala. Bár egy hangfajról van szó, azért nagyon sok alfaj létezik ezen belül is. A Müpa legújabb vállalkozása, amely megkülönböztetésül a tenor a köbön címet kapta, három eltérő típust vonultatott föl… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

JANÁKY MARIANNA:
NOVELLÁK REGÉNYE
Irodalommal foglalkozó emberek olykor hosszasan elvitatkoznak azon, létezik-e női irodalom? S ha igen, mi is az pontosan, mitől az, ami? Nő ír nőkről? Férfi nőkről? Nő férfiakról? A szerzőtől női vagy a témától az? Mi a kulcs? Nemrégiben egy folyóirat tematikus blokkja kapcsán a női tematika kifejezést ahányan vagyunk szerkesztők, annyiféleképpen értelmeztük. Janáky Marianna azonban megkönnyíti a választ erre a kérdésre: nőként ír nőkről nőiesen… – BENE ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő