10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Csillagtetős színház csillagok nélkül
2018.07.07 - tiszatáj

RIGOLETTO A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOKON

Ősi vita, hogyan is játszunk operát a Dóm téren? A kezdetekben a kérdés föl sem merült, hisz Salzburgot tartották mintának, s a 30-as években az Aida, a Turandot és a Parasztbecsület került színre, nemzetközi szereposztásban, eredeti nyelven. A János vitéz meg a Háry meg persze magyarul. Az újraéledéskor, 1959-ben Vaszy a Hunyadi Lászlóval nyitott, szintén eredeti, azaz magyar nyelven. Csak a 4. évadban, 1962-ben került elő az Aida olaszul. Azóta vegyes a kép. Legtöbbször eredetiben, olaszul vagy franciául szólalt meg az opera, de a Fidelio, A varázsfuvola, a Hoffmann meséi vagy legutóbb a Turandot is magyarul ment. Mindkettőre vannak érvek és ellenérvek, egy bizonyos: egy magyar nyelvű előadásban külföldi sztárok nem tudnak föllépni.

Márpedig ők kezdettől hozzá tartoznak a Dóm térhez. A 30-as években a korszak legnagyobb Turandotja, Gina Cigna énekelte Puccini operájának főszerepét, a Parasztbecsületben Apollo Granfortét hallhattuk, 1939-ben pedig a magyar világsztár, Németh Mária volt Turandot és Aida.

A szocializmus éveiben a baráti országok nagyjai, Elena Cernei, Nicolae Herlea vagy Nikola Nikolov mellett eljött Margaret Tynes, Amy Schuard, Carlo Cava, később Mario Malagnini vagy Paolo Gavanelli. Kevesen tudják, hogy pályájának elején, megfordult itt egy Don Carlosban Marcello Giordani is. A világsztároknak kétféle szerepe lehet. Régebben a magyar közönség csak akkor hallhatta őket, ha eljöttek hozzánk. Mióta szabad az utazás, épp ellenkezőleg: elsősorban tőlük remélhető, hogy külföldi nézőket is vonzanak a Dóm térre. Az utóbbi években a Játékok vezetősége műfajon kívüli sztárokkal próbálta megfűszerezni az operaprodukciókat. Dolhai Attila a Parasztbecsületben nem vált be, Gérard Depardieu-nek a Háryban és Paul Pottsnak a Hollandiban jótékony hatása volt, Katerina Witt Az álarcosbálban kudarcnak bizonyult. A tavalyi Tosca után az idei Rigolettóval föl is hagytak a költséges próbálkozással. Ám míg a Tosca elsőrangú énekesekkel és izgalmas rendezéssel hódított, a Rigolettó inkább zenés látványosságként értelmezhető, az énekesgárda pedig némi túlzással a Szegedi Nemzeti Színház második szereposztásának hatott.

 

 

Többen vetették föl azt a kreatív ötletet, hogy az operaelőadásokat egyszer próbálják meg operasztárok meghívásával vonzóvá tenni. A Rigolettó nehéz, végtelenül sokszínű címszerepe kínálta volna ezt a megoldást, de nem éltek vele. Erről a szólamról írta Tito Gobbi, hogy „még most is rendszeresen tanulmányozom a partitúrát, pedig már évek óta nem éneklem”. Ludovik Kendi avagy Kendi Lajos nem megy bele a szerep szélsőségeibe. Nehéz eldönteni, hogy hangi lehetőségei korlátozzák ebben, vagy személyiségéből hiányoznak azok a végletek, amelyek a hős lényegét jelentik. Megjelenésében sincs semmi torz, csúnya. Kendi alacsony termetű férfi, erre se játszik rá a rendezés, pedig lehetne. Tizenéves lányát, Gildát Keszei Bori énekelte, aki 21 éve mutatkozott be ebben a szerepben. Nagyrészt megőrizte lányos alakját, de hangja ugyanolyan kicsi maradt. Lelkiismeretesen végigdolgozza a szerepet, de inkább tiszteletünket vívja ki, nem csodálatunkat. Igazi élményt ad viszont a harmadik főhős. László Boldizsár képességei nem Mantova hercegének szerepében mutatkoznak meg legteljesebben, de hát egy szép tenorhang, átütő magassággal nagyon hatásos ebben a szerepben, különösen, ha tulajdonosa megtévesztésig úgy néz ki, mint egy bohém herceg. Abból, hogy Sparafucile szólamát a bőgők kísérik, azt találták ki, hogy Kiss András bőgőzést imitálva énekelje szólamát. Eszköze félig vonó, félig kard, a végén ezzel öli meg Gildát. De nem leszúrja, ami elvágja a torkát. Tudom, persze, hogy az opera eleve irreális műfaj, azért a közönség tagjait eltérő mértékben zavarja, hogy átvágott légcsővel lehetetlen énekelni, igaz, keresztülszúrt tüdővel is bajos. Amúgy Kiss tüdővel kitűnően bírja, erőteljes hangon, sátáni vigyorral adja a bérgyilkost. Úgy odakeni Ádám Zsuzsannát, hogy csak úgy nyekken! A fiatal szoprán épp csak föltornászta magát mezzóból, amikor ismét régi fachját kell énekelnie. Lent is fönt is jól szól a hangja, van benne csábítás is elég. Merész ruhája – ha jobban belegondolunk – egy extravagáns divatbemutatón is föltűnést keltene, nemhogy külvárosi kocsmában. Két idős énekest hívtak két kis szerepre, gondolom nekik, a 70-es-80-as évek légkörét kellett volna visszahozniuk a színpadra. Kalmár Magdának ehhez túl kicsi a szerepe, és azt a keveset se az ő szopránjára írták. Kováts Kolost főleg hangja és briliáns technikája emelte az első vonalba. Ez még megvan, de mindig is jobban érvényesült hosszabb szólamokban. Monteroneként két rövid megjelenéssel kellene szuggesztív alakot teremteni, ami sose volt erőssége.

 

 

Harangozó Gyula nagyszabású látványosságokat tervezett énekesei köré. A köztük lévő viszonyokról kevés mondanivalója van. Nem tudott ellenállni a csábításnak, hogy a cselekménynek több olyan mozzanatát is színpadra állítsa, amelyek Verdinél a játékidőn kívül, vagy a színfalak mögött történnek. Az például tetszik, hogy a rövid előjáték alatt látjuk, amint Monterone lánya kikel a Herceg ágyából és atyja elvezeti. Ha a hercegi hálószobát a köralakú díszlet közepére, az első emeletre tesszük, logikus, hogy Gildát is ide viszi. Így viszont ebben a jelenetben valóban fölmerül az a probléma, hogy a 7-8 perces Rigoletto-ária esetén történik meg az elcsábítás, a légyott, meg minden. A kettős forgó persze ügyes megoldás. De a lényegében egyetlen díszlet örökös problémájával is jár, mert az egyes jelenetek közötti erős hangulati változatosságot a látvány nem támogatja. Tihanyi Ildikó tervezte a neoncsövekkel megerősített építményt, különösen sötétben mutat jól. A jelmezegyüttes is rendkívül látványos, Tihanyi Náray Tamással a kórustagokat, táncosokat, statisztákat sem hanyagolta el. Miközben az előadás rendkívüli gondot fordított a külső megjelenésre, az egyes figurák kidolgozását elnagyolja, a rendezőnek a köztük lévő viszonyok, pontos, erőteljes kidolgozására nincsenek eszközei.

Mindez azért is föltűnő, mert a zenei megvalósítás nagyon kidolgozott. Pál Tamás keze alatt minden sokkal pontosabban, kimunkáltabban szólal meg, mint az egy szabadtéri produkcióban szokásos. Nemcsak a zenekar, de a kórus és szólisták is.

Csakhogy ezzel a gárdával kissé érdektelennek hatott a történet. Hiába énekeltek magyarul, hiába értettük a szavukat, ha amit mondtak, nem volt elég erős. A publikum tátott szájjal nézegette a színpadot, de az igazi zenedrámáról csak hozzávetőleges képet kapott a felhős ég alatt. Az esőt elkerültük. Szép dolog, ha az égen csillagok ragyognak, de legalább ekkora szükség lenne rájuk a színpadon is.

Márok Tamás

 

Fotó: Dusha Béla


Címke: , , , ,
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KENYERES BÁLINT FILMJE
A Tegnap Kenyeres Bálint egészen különleges nagyjátékfilmes bemutatkozása: tíz évvel az utolsó kisjátékfilmje után készült el. Ráadásul a rendkívüli elsőfilmes vállalkozásról van szó, hiszen a Tegnap soknemzetiségű produkció, amelynek stábjában csupán néhány magyar van (például a nagyszerű Fillenz Ádám), legalább két világsztár (Vlad Ivanov és Joanna ter Steege) szerepel, a helyszínek kivétel nélkül Magyarországon kívüliek… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KULCSÁR-SZABÓ ZOLTÁN: SZINONÍMIÁK. KÖZELEDÉSEK HEIDEGGERHEZ
Érdemes kicsit elidőzni a címnél és az alcímnél. Szinonímiák. Ugyanaz és más, azonosság és különbség. Közelség, szomszédság, rokonság, mégis távolság és idegenség. A görögben közös név, egymás melletti, együttes, összetartozó megnevezései valaminek, nagyjából ugyanannak ‒ de tudjuk, hiszen írás, s legkivált talán fordítás során rendre mélabúsan vagy kétségbeesetten tapasztaljuk, hogy mégis egészen másnak… – SIMON ATTILA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.10 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A CSAKNEKEDKISLÁNY ZENEKARRAL
Tavaly répával záporozták meg a közönséget, idén őket fenyegette eső, ráadásul ajándék lovaskocsis-akusztikus koncerttel kenyerezték le a Malomfesztivált csak azért, hogy felléphessenek. Ők a Csaknekedkislány zenekar. – FÖLDESI CSENGE INTERJÚJA

>>>
2018.09.07 - tiszatáj

SUMMER 1993
Önéletrajzi ihletésű munka az eddig rövidfilmeken dolgozó, 1986-os születésű Carla Simón nagyjátékfilmes debütje. Film-memoárnak hívja a tavalyi, Goya-díjakkal és a Berlinalén a legjobb elsőfilmesnek járó zsűridíjjal honorált Summer 1993-t. Erőteljes szubjektivitáson nyugvó műve nemcsak már-már transzcendens húrokat pengető karakterdráma, de remekül illeszkedik a spanyol filmtörténetet olykor nagyban reformáló gyerektrauma-mozik sorába is… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő