07.20.
| Black Nail Cabaret-koncert az A38 hajón >>>
07.20.
| Kapolcsi esték a Képmással >>>
07.20.
| TRIP to the Jungle >>>
07.19.
| Gyulai Várszínház – Duda Éva Társulat: Virtus >>>
07.14.
| BERGMAN 100 – Évfordulós vetítések az Urániában >>>
07.12.
| Frenk koncert a 10 éves Kobuci kertben >>>
07.12.
| Tiger Lillies, Térey és a Hamletek >>>
07.10.
| Szöveghullám – A FISZ irodalmi turnéja a Balaton körül >>>
07.09.
| Hétfőn kezdődik a Nemzetközi Shakespeare Fesztivál Gyulán >>>
07.03.
| Képzel& Kiállításmegnyitó >>>
07.03.
| Sajó Edit és Schaár Erzsébet alkotói tere >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Csillagtetős színház csillagok nélkül
2018.07.07 - tiszatáj

RIGOLETTO A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOKON

Ősi vita, hogyan is játszunk operát a Dóm téren? A kezdetekben a kérdés föl sem merült, hisz Salzburgot tartották mintának, s a 30-as években az Aida, a Turandot és a Parasztbecsület került színre, nemzetközi szereposztásban, eredeti nyelven. A János vitéz meg a Háry meg persze magyarul. Az újraéledéskor, 1959-ben Vaszy a Hunyadi Lászlóval nyitott, szintén eredeti, azaz magyar nyelven. Csak a 4. évadban, 1962-ben került elő az Aida olaszul. Azóta vegyes a kép. Legtöbbször eredetiben, olaszul vagy franciául szólalt meg az opera, de a Fidelio, A varázsfuvola, a Hoffmann meséi vagy legutóbb a Turandot is magyarul ment. Mindkettőre vannak érvek és ellenérvek, egy bizonyos: egy magyar nyelvű előadásban külföldi sztárok nem tudnak föllépni.

Márpedig ők kezdettől hozzá tartoznak a Dóm térhez. A 30-as években a korszak legnagyobb Turandotja, Gina Cigna énekelte Puccini operájának főszerepét, a Parasztbecsületben Apollo Granfortét hallhattuk, 1939-ben pedig a magyar világsztár, Németh Mária volt Turandot és Aida.

A szocializmus éveiben a baráti országok nagyjai, Elena Cernei, Nicolae Herlea vagy Nikola Nikolov mellett eljött Margaret Tynes, Amy Schuard, Carlo Cava, később Mario Malagnini vagy Paolo Gavanelli. Kevesen tudják, hogy pályájának elején, megfordult itt egy Don Carlosban Marcello Giordani is. A világsztároknak kétféle szerepe lehet. Régebben a magyar közönség csak akkor hallhatta őket, ha eljöttek hozzánk. Mióta szabad az utazás, épp ellenkezőleg: elsősorban tőlük remélhető, hogy külföldi nézőket is vonzanak a Dóm térre. Az utóbbi években a Játékok vezetősége műfajon kívüli sztárokkal próbálta megfűszerezni az operaprodukciókat. Dolhai Attila a Parasztbecsületben nem vált be, Gérard Depardieu-nek a Háryban és Paul Pottsnak a Hollandiban jótékony hatása volt, Katerina Witt Az álarcosbálban kudarcnak bizonyult. A tavalyi Tosca után az idei Rigolettóval föl is hagytak a költséges próbálkozással. Ám míg a Tosca elsőrangú énekesekkel és izgalmas rendezéssel hódított, a Rigolettó inkább zenés látványosságként értelmezhető, az énekesgárda pedig némi túlzással a Szegedi Nemzeti Színház második szereposztásának hatott.

 

 

Többen vetették föl azt a kreatív ötletet, hogy az operaelőadásokat egyszer próbálják meg operasztárok meghívásával vonzóvá tenni. A Rigolettó nehéz, végtelenül sokszínű címszerepe kínálta volna ezt a megoldást, de nem éltek vele. Erről a szólamról írta Tito Gobbi, hogy „még most is rendszeresen tanulmányozom a partitúrát, pedig már évek óta nem éneklem”. Ludovik Kendi avagy Kendi Lajos nem megy bele a szerep szélsőségeibe. Nehéz eldönteni, hogy hangi lehetőségei korlátozzák ebben, vagy személyiségéből hiányoznak azok a végletek, amelyek a hős lényegét jelentik. Megjelenésében sincs semmi torz, csúnya. Kendi alacsony termetű férfi, erre se játszik rá a rendezés, pedig lehetne. Tizenéves lányát, Gildát Keszei Bori énekelte, aki 21 éve mutatkozott be ebben a szerepben. Nagyrészt megőrizte lányos alakját, de hangja ugyanolyan kicsi maradt. Lelkiismeretesen végigdolgozza a szerepet, de inkább tiszteletünket vívja ki, nem csodálatunkat. Igazi élményt ad viszont a harmadik főhős. László Boldizsár képességei nem Mantova hercegének szerepében mutatkoznak meg legteljesebben, de hát egy szép tenorhang, átütő magassággal nagyon hatásos ebben a szerepben, különösen, ha tulajdonosa megtévesztésig úgy néz ki, mint egy bohém herceg. Abból, hogy Sparafucile szólamát a bőgők kísérik, azt találták ki, hogy Kiss András bőgőzést imitálva énekelje szólamát. Eszköze félig vonó, félig kard, a végén ezzel öli meg Gildát. De nem leszúrja, ami elvágja a torkát. Tudom, persze, hogy az opera eleve irreális műfaj, azért a közönség tagjait eltérő mértékben zavarja, hogy átvágott légcsővel lehetetlen énekelni, igaz, keresztülszúrt tüdővel is bajos. Amúgy Kiss tüdővel kitűnően bírja, erőteljes hangon, sátáni vigyorral adja a bérgyilkost. Úgy odakeni Ádám Zsuzsannát, hogy csak úgy nyekken! A fiatal szoprán épp csak föltornászta magát mezzóból, amikor ismét régi fachját kell énekelnie. Lent is fönt is jól szól a hangja, van benne csábítás is elég. Merész ruhája – ha jobban belegondolunk – egy extravagáns divatbemutatón is föltűnést keltene, nemhogy külvárosi kocsmában. Két idős énekest hívtak két kis szerepre, gondolom nekik, a 70-es-80-as évek légkörét kellett volna visszahozniuk a színpadra. Kalmár Magdának ehhez túl kicsi a szerepe, és azt a keveset se az ő szopránjára írták. Kováts Kolost főleg hangja és briliáns technikája emelte az első vonalba. Ez még megvan, de mindig is jobban érvényesült hosszabb szólamokban. Monteroneként két rövid megjelenéssel kellene szuggesztív alakot teremteni, ami sose volt erőssége.

 

 

Harangozó Gyula nagyszabású látványosságokat tervezett énekesei köré. A köztük lévő viszonyokról kevés mondanivalója van. Nem tudott ellenállni a csábításnak, hogy a cselekménynek több olyan mozzanatát is színpadra állítsa, amelyek Verdinél a játékidőn kívül, vagy a színfalak mögött történnek. Az például tetszik, hogy a rövid előjáték alatt látjuk, amint Monterone lánya kikel a Herceg ágyából és atyja elvezeti. Ha a hercegi hálószobát a köralakú díszlet közepére, az első emeletre tesszük, logikus, hogy Gildát is ide viszi. Így viszont ebben a jelenetben valóban fölmerül az a probléma, hogy a 7-8 perces Rigoletto-ária esetén történik meg az elcsábítás, a légyott, meg minden. A kettős forgó persze ügyes megoldás. De a lényegében egyetlen díszlet örökös problémájával is jár, mert az egyes jelenetek közötti erős hangulati változatosságot a látvány nem támogatja. Tihanyi Ildikó tervezte a neoncsövekkel megerősített építményt, különösen sötétben mutat jól. A jelmezegyüttes is rendkívül látványos, Tihanyi Náray Tamással a kórustagokat, táncosokat, statisztákat sem hanyagolta el. Miközben az előadás rendkívüli gondot fordított a külső megjelenésre, az egyes figurák kidolgozását elnagyolja, a rendezőnek a köztük lévő viszonyok, pontos, erőteljes kidolgozására nincsenek eszközei.

Mindez azért is föltűnő, mert a zenei megvalósítás nagyon kidolgozott. Pál Tamás keze alatt minden sokkal pontosabban, kimunkáltabban szólal meg, mint az egy szabadtéri produkcióban szokásos. Nemcsak a zenekar, de a kórus és szólisták is.

Csakhogy ezzel a gárdával kissé érdektelennek hatott a történet. Hiába énekeltek magyarul, hiába értettük a szavukat, ha amit mondtak, nem volt elég erős. A publikum tátott szájjal nézegette a színpadot, de az igazi zenedrámáról csak hozzávetőleges képet kapott a felhős ég alatt. Az esőt elkerültük. Szép dolog, ha az égen csillagok ragyognak, de legalább ekkora szükség lenne rájuk a színpadon is.

Márok Tamás

 

Fotó: Dusha Béla


Címke: , , , ,
2018.07.12 - tiszatáj

MEGKÉSETT MEGJEGYZÉSEK AZ IDEI PÉCSI SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL
Legyen bármilyen is a POSZT felhozatala, egy biztos: a Király utcán sétáló fesztiválrésztvevőt változatlanul hatalmába keríti az érzés, miszerint ez a színház ünnepe, s a POSZT-ot érintő politikai és szakmai kérdések jogos, de néha túlontúl tautologikus felemlegetése helyett ez így van rendjén. Bár a napközben látogatható programból valóban több is lehetne.. – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.07.09 - tiszatáj

SZAJBÉLY MIHÁLY:
A HOMOKVÁRÉPÍTÉS ÖRÖME
Homokra építeni úgy, hogy ne dőljön össze, ez az igazi művészet. Megszelídíteni a laza szerkezetű talajt olyannyira, hogy szilárd alapként szolgáljon. Kérdés: lehetséges-e? Ha nem vagy csak alig-alig, tán kísérletezni sem érdemes. Vagy ha mégis, sok-sok türelem és nem kevés derű szükséges hozzá, mert ha netán mégis összedől, megújult erővel és hittel kezdhetünk neki a munkának újra. Aki irodalommal, irodalomtörténettel foglalkozik, jól ismeri ezt a dilemmát… – GAJDÓ ÁGNES KRITIKÁJA

>>>
2018.07.08 - tiszatáj

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>
2018.07.07 - tiszatáj

RIGOLETTO A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOKON
Ősi vita, hogyan is játszunk operát a Dóm téren? A kezdetekben a kérdés föl sem merült, hisz Salzburgot tartották mintának, s a 30-as években az Aida, a Turandot és a Parasztbecsület került színre, nemzetközi szereposztásban, eredeti nyelven. A János vitéz meg a Háry meg persze magyarul. Az újraéledéskor, 1959-ben Vaszy a Hunyadi Lászlóval nyitott, szintén eredeti, azaz magyar nyelven. Csak a 4. évadban, 1962-ben került elő az Aida olaszul. Azóta vegyes a kép… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.07.06 - tiszatáj

SCHIELE ART CENTRUM
Alexander Manolescu (1883–1923?), alias „Sanyi Manó”, amint maga-magát oly gyakran nevezte, becézte ő, aki egy szinte ismeretlen, de meglehetősen színes egyéniség volt. A román-magyar-zsidó származású díszletfestő, költő, színész: kémiai- és fotográfiai kísérletekkel is foglalkozott. Egon és Alexander e varázslatos, mesebéli kisvárosban, Český Krumlovban ismerkedtek össze, itt kötöttek rövid, de mondhatni, hogy nem hétköznapi barátságot… – NAGY ZOPÁN ÍRÁSA

>>>
2018.07.06 - tiszatáj

HEWAR & THE GURDJIEFF ENSEMBLE
Örömmel nyugtázza az ember, hogy Berlinben van valami olyasmi, amit polgári kultúrának lehet nevezni. Nem mintha itthon ne lehetne látni tucatnyi embert a színházak és a koncerttermek előtt, csak persze Berlinben, a 3,5 milliós fővárosban ez nagyon más: nagyobb a város, több a lehetőség, nehéz is olyan utcát találni, ahol ne álldogálna csomó ember, aki éppen arra vár, hogy bemenjen az épületbe, és valami olyasmit halljon, amit komolyzenének szokás nevezni… – GERA MÁRTON BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.07.05 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS NÁTYI RÓBERTTEL
A TÁBLAKÉPFESTÉSZETI BIENNÁLÉRÓL
Július 7-ig még látogatható a XVII. Táblaképfestészeti Biennálé a REÖK-ben. A palota két szintjén absztrakt és figurális alkotásokra bontva tekinthetik meg a látogatók az országos szintű kortárs festészeti seregszemlét. Nátyi Róbert művészettörténészt, a REÖK művészeti vezetőjét kérdeztük a kiállításról… – VARGA RÉKA INTERJÚJA

>>>
2018.07.04 - tiszatáj

INTERJÚ TAPASZTÓ ERNŐ RENDEZŐVEL
Magyarországi magyar, romániai magyar, romániai román színészek egy hónapig Aradon és Gyulán együtt, ez csak szép lehet. Általában nagyon jó előadások szoktak kikerekedni egy-egy ilyen próbafolyamatból. A próbafolyamat ilyen nyári együttműködés esetén igen intenzív, különleges; a sok helyről jött ember csodákra képes. Általában nagyon jó előadások szoktak kikerekedni egy-egy ilyen alkalomból […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő