09.24.
| A PesText Fesztivál különleges meghívottjai >>>
09.21.
| Szegedi Nemzeti Színház – Kormányos Ákos: Raktárépület >>>
09.19.
| Asztali beszélgetések… – Konok Tamás 90 >>>
09.16.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
09.04.
| Grand Café – 15. BUSHO Film Festival >>>
07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>
08.22.
| Kiemelkedő művészeti eredmények az idei Szegedi Szabadtérin >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>

BESZÉL ÖN IDEGENÜL?
kortárs román írók

Halasi Zoltán drámarészlete

Nemes Jeles László művészetéről (Fritz Gergely, Sághy Miklós)
Beszélgetés a rendezővel

Andrei Gamart festményei

>>>
hamarosan...

Csillagtetős színház csillagok nélkül
2018.07.07 - tiszatáj

RIGOLETTO A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOKON

Ősi vita, hogyan is játszunk operát a Dóm téren? A kezdetekben a kérdés föl sem merült, hisz Salzburgot tartották mintának, s a 30-as években az Aida, a Turandot és a Parasztbecsület került színre, nemzetközi szereposztásban, eredeti nyelven. A János vitéz meg a Háry meg persze magyarul. Az újraéledéskor, 1959-ben Vaszy a Hunyadi Lászlóval nyitott, szintén eredeti, azaz magyar nyelven. Csak a 4. évadban, 1962-ben került elő az Aida olaszul. Azóta vegyes a kép. Legtöbbször eredetiben, olaszul vagy franciául szólalt meg az opera, de a Fidelio, A varázsfuvola, a Hoffmann meséi vagy legutóbb a Turandot is magyarul ment. Mindkettőre vannak érvek és ellenérvek, egy bizonyos: egy magyar nyelvű előadásban külföldi sztárok nem tudnak föllépni.

Márpedig ők kezdettől hozzá tartoznak a Dóm térhez. A 30-as években a korszak legnagyobb Turandotja, Gina Cigna énekelte Puccini operájának főszerepét, a Parasztbecsületben Apollo Granfortét hallhattuk, 1939-ben pedig a magyar világsztár, Németh Mária volt Turandot és Aida.

A szocializmus éveiben a baráti országok nagyjai, Elena Cernei, Nicolae Herlea vagy Nikola Nikolov mellett eljött Margaret Tynes, Amy Schuard, Carlo Cava, később Mario Malagnini vagy Paolo Gavanelli. Kevesen tudják, hogy pályájának elején, megfordult itt egy Don Carlosban Marcello Giordani is. A világsztároknak kétféle szerepe lehet. Régebben a magyar közönség csak akkor hallhatta őket, ha eljöttek hozzánk. Mióta szabad az utazás, épp ellenkezőleg: elsősorban tőlük remélhető, hogy külföldi nézőket is vonzanak a Dóm térre. Az utóbbi években a Játékok vezetősége műfajon kívüli sztárokkal próbálta megfűszerezni az operaprodukciókat. Dolhai Attila a Parasztbecsületben nem vált be, Gérard Depardieu-nek a Háryban és Paul Pottsnak a Hollandiban jótékony hatása volt, Katerina Witt Az álarcosbálban kudarcnak bizonyult. A tavalyi Tosca után az idei Rigolettóval föl is hagytak a költséges próbálkozással. Ám míg a Tosca elsőrangú énekesekkel és izgalmas rendezéssel hódított, a Rigolettó inkább zenés látványosságként értelmezhető, az énekesgárda pedig némi túlzással a Szegedi Nemzeti Színház második szereposztásának hatott.

 

 

Többen vetették föl azt a kreatív ötletet, hogy az operaelőadásokat egyszer próbálják meg operasztárok meghívásával vonzóvá tenni. A Rigolettó nehéz, végtelenül sokszínű címszerepe kínálta volna ezt a megoldást, de nem éltek vele. Erről a szólamról írta Tito Gobbi, hogy „még most is rendszeresen tanulmányozom a partitúrát, pedig már évek óta nem éneklem”. Ludovik Kendi avagy Kendi Lajos nem megy bele a szerep szélsőségeibe. Nehéz eldönteni, hogy hangi lehetőségei korlátozzák ebben, vagy személyiségéből hiányoznak azok a végletek, amelyek a hős lényegét jelentik. Megjelenésében sincs semmi torz, csúnya. Kendi alacsony termetű férfi, erre se játszik rá a rendezés, pedig lehetne. Tizenéves lányát, Gildát Keszei Bori énekelte, aki 21 éve mutatkozott be ebben a szerepben. Nagyrészt megőrizte lányos alakját, de hangja ugyanolyan kicsi maradt. Lelkiismeretesen végigdolgozza a szerepet, de inkább tiszteletünket vívja ki, nem csodálatunkat. Igazi élményt ad viszont a harmadik főhős. László Boldizsár képességei nem Mantova hercegének szerepében mutatkoznak meg legteljesebben, de hát egy szép tenorhang, átütő magassággal nagyon hatásos ebben a szerepben, különösen, ha tulajdonosa megtévesztésig úgy néz ki, mint egy bohém herceg. Abból, hogy Sparafucile szólamát a bőgők kísérik, azt találták ki, hogy Kiss András bőgőzést imitálva énekelje szólamát. Eszköze félig vonó, félig kard, a végén ezzel öli meg Gildát. De nem leszúrja, ami elvágja a torkát. Tudom, persze, hogy az opera eleve irreális műfaj, azért a közönség tagjait eltérő mértékben zavarja, hogy átvágott légcsővel lehetetlen énekelni, igaz, keresztülszúrt tüdővel is bajos. Amúgy Kiss tüdővel kitűnően bírja, erőteljes hangon, sátáni vigyorral adja a bérgyilkost. Úgy odakeni Ádám Zsuzsannát, hogy csak úgy nyekken! A fiatal szoprán épp csak föltornászta magát mezzóból, amikor ismét régi fachját kell énekelnie. Lent is fönt is jól szól a hangja, van benne csábítás is elég. Merész ruhája – ha jobban belegondolunk – egy extravagáns divatbemutatón is föltűnést keltene, nemhogy külvárosi kocsmában. Két idős énekest hívtak két kis szerepre, gondolom nekik, a 70-es-80-as évek légkörét kellett volna visszahozniuk a színpadra. Kalmár Magdának ehhez túl kicsi a szerepe, és azt a keveset se az ő szopránjára írták. Kováts Kolost főleg hangja és briliáns technikája emelte az első vonalba. Ez még megvan, de mindig is jobban érvényesült hosszabb szólamokban. Monteroneként két rövid megjelenéssel kellene szuggesztív alakot teremteni, ami sose volt erőssége.

 

 

Harangozó Gyula nagyszabású látványosságokat tervezett énekesei köré. A köztük lévő viszonyokról kevés mondanivalója van. Nem tudott ellenállni a csábításnak, hogy a cselekménynek több olyan mozzanatát is színpadra állítsa, amelyek Verdinél a játékidőn kívül, vagy a színfalak mögött történnek. Az például tetszik, hogy a rövid előjáték alatt látjuk, amint Monterone lánya kikel a Herceg ágyából és atyja elvezeti. Ha a hercegi hálószobát a köralakú díszlet közepére, az első emeletre tesszük, logikus, hogy Gildát is ide viszi. Így viszont ebben a jelenetben valóban fölmerül az a probléma, hogy a 7-8 perces Rigoletto-ária esetén történik meg az elcsábítás, a légyott, meg minden. A kettős forgó persze ügyes megoldás. De a lényegében egyetlen díszlet örökös problémájával is jár, mert az egyes jelenetek közötti erős hangulati változatosságot a látvány nem támogatja. Tihanyi Ildikó tervezte a neoncsövekkel megerősített építményt, különösen sötétben mutat jól. A jelmezegyüttes is rendkívül látványos, Tihanyi Náray Tamással a kórustagokat, táncosokat, statisztákat sem hanyagolta el. Miközben az előadás rendkívüli gondot fordított a külső megjelenésre, az egyes figurák kidolgozását elnagyolja, a rendezőnek a köztük lévő viszonyok, pontos, erőteljes kidolgozására nincsenek eszközei.

Mindez azért is föltűnő, mert a zenei megvalósítás nagyon kidolgozott. Pál Tamás keze alatt minden sokkal pontosabban, kimunkáltabban szólal meg, mint az egy szabadtéri produkcióban szokásos. Nemcsak a zenekar, de a kórus és szólisták is.

Csakhogy ezzel a gárdával kissé érdektelennek hatott a történet. Hiába énekeltek magyarul, hiába értettük a szavukat, ha amit mondtak, nem volt elég erős. A publikum tátott szájjal nézegette a színpadot, de az igazi zenedrámáról csak hozzávetőleges képet kapott a felhős ég alatt. Az esőt elkerültük. Szép dolog, ha az égen csillagok ragyognak, de legalább ekkora szükség lenne rájuk a színpadon is.

Márok Tamás

 

Fotó: Dusha Béla


Címke: , , , ,
2019.09.16 - tiszatáj

INTERJÚ KORMÁNYOS ÁKOSSAL
Szeptember 21-én mutatják be ismét a Szegedi Nemzeti Színház balett termében Kormányos Ákos Raktárépület című drámáját Kállai Ákos rendezésében. Az előadás olyan társadalmi problémák bemutatására vállalkozott, melyekről napi szinten értesülhetünk különböző sajtóorgánumokból, ám áfogó stratégia még mindig nem született a probléma hatékony kezelése érdekében. A nemi erőszakról, az arról való közbeszédről, általános társadalmi reakciókról, a színház és a művészet feladatáról beszélgettünk… – TASKOVICS VIKTÓRIA INTERJÚJA

>>>
2019.09.16 - tiszatáj

SZÉLJEGYZETEK A HELIKON FOLYÓIRAT DEHUMANIZÁCIÓ-SZÁMÁRÓL
Megjelent a Helikon folyóirat idei első száma. A Timár Andrea által szerkesztett kiadvány egy konferencia előadásainak anyagából készült, s a Dehumanizáció: az elkövető alakja címet viselve a téma irodalmi reprezentációjával foglalkozik. De miért az elkövetőjével? A huszadik századi történelmi traumák művészi ábrázolásában alapvetően az áldozatot került kitüntetett pozícióba… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.09.14 - tiszatáj

SZUVENÍR
Levelekre, jegyzetekre, régi fotókra és szkriptekre hagyatkozva alkotta meg legutóbbi drámáját a brit rendezőnő, Joanna Hogg. Virtigli szerzői kommentárt, egész pontosan memoárt írt kamerával: a Sundance-en debütált Szuvenír időutazás Hogg fiatalkorába, a ’80-as évek elejére. A film egyik fontos mellékszerepét az életében 10 éves kora óta jelen lévő Tilda Swinton játssza, a hasonlóságok pedig nem állnak meg itt, lévén Hogg éppen a színésznő 22 éves lányában, Honor Swinton Byrne-ben látta meg az alteregóját… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.09.13 - MTI

Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus – tudatta a család pénteken az MTI-vel.

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

– így jellemezném a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban elmaradt Molnár Ferenc-átirat bemutatójának elmaradását. Molnár jogörökösei nem engedélyezték az általuk képviselt szerzőnek a Mohácsi testvérek által átdolgozott Delila című darabjának bemutatását. Joguk volt hozzá, és ennek érvényt szereztek. Pont. Ám ahogy az előadóművészek rendre (át)értelmezik az interpunkciókat – a szerzőknek a mű értelmezésére és előadására vonatozó, szövegben, kottában lefektetett jeleit –, úgy én is (át)értelmezem a fenti pont-ot… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

OROSZ–LETT FILM
Egy filmkritika némileg túllépi a hatáskörét, ha a megszokottnál bővebben beszél a film cselekményéről és a stábtagokról – Szergej Livnyev Van Goghok című filmje esetében ez azért látszik indokoltnak, mert különleges rendezői pályáról és alkotásról van szó… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

INTERJÚ CSÁNYI DÓRÁVAL A KORTÁRS KÖNYVILLUSZTRÁCIÓ ÚJ ÚTJAIRÓL
Ami izgalmas egy szöveg nélküli könyvben, hogy a mesélést visszatereli a szájhagyomány irányába, ahány mesélő, annyi megfogalmazás, annyi értelmezés születik majd, és ez még inkább igaz, amikor nem egy ismert mesére, hanem egy saját történetre épül a könyv. Itt nincsenek jó vagy rossz megoldások, nincs egyetlen jó megfejtés, hanem millió jó megfejtés lehetséges, hiszen mindenki a saját látásmódjának, hangulatának, a saját vagy a gyerek életkorának, érdeklődésének megfelelően „olvassa” majd a képeket és „írja” a saját történetét… – RÉVÉSZ EMESE INTERJÚJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

ÉLŐSKÖDŐK
Noha a rendező éleslátásáról bizonyságot téve deklarálja a dél-koreai anyagi különbségeket, a saját nemzetén belül húzódó áthidalhatatlan szakadékot nincstelen és jómódú között, az idén Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazott dráma sosem lokális felvetéseken, hanem univerzális problémákon állapodik meg. Bravúros szimbolikával teremt hátteret a konfliktusoknak… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő