Egon és Kortárs(S)a(ny)i

SCHIELE ART CENTRUM

Alexander Manolescu (1883–1923?), alias „Sanyi Manó”, amint maga-magát oly gyakran nevezte, becézte ő, aki egy szinte ismeretlen, de meglehetősen színes egyéniség volt. A román-magyar-zsidó származású díszletfestő, költő, színész: kémiai- és fotográfiai kísérletekkel is foglalkozott. Egon és Alexander e varázslatos, mesebéli kisvárosban, Český Krumlovban ismerkedtek össze, itt kötöttek rövid, de mondhatni, hogy nem hétköznapi barátságot. Az óváros „bohém negyedében”, egymás szomszédságában laktak s abban az időszakban ön-képeket, illetve közös portrékat, rendhagyóbb fotó-sorozatokat is készítettek…

A fennmaradt üvegnegatívokat a helyi Múzeumban, az Art Centrum eredeti (ódon) hátsóépületében őrzik, mégpedig a Hermetikus Terem speciális fal-bemélyedéseiben. A negatívok több rétegű, foncsorozott tükör-keretekbe ágyazva, a frontális tekintetektől rejtve, mély-bíbor megvilágításban, hártyás folyadékban lebegtetve derengenek a sötét szobában…

Magánéleti és egzisztenciális problémák-, illetve egyféle szellemi száműzetés eredménye volt e találkozás (mindkét művész részéről)… Egon első versei is akkoriban születtek (1910), de jelentős expresszív aktábrázolásokat is létrehozott abban az évben. Ám, a krumlovi időszak sem tarthatott sokáig. Schielének hamarosan (modelljével, Wallyval folytatott „vadházassága” miatt) távoznia kellet a városból (1911), szó szerint kitiltották őket… „Manapság” persze kiemelt jelentőségűvé, a hely egyik büszkeségévé vált a Schieléről elnevezett Művészeti Intézmény…

Egon Schiele életműve ismert, mondhatni, hogy divatos is, ám Manolescuról, eltűnésének körülményeiről nem tudunk semmit, nyoma veszett. Életéről, haláláról sem találunk dokumentációkat, nevével csupán (a szintén díszletfestő) Erwin Osen naplójában találkozhatunk, ott is csak elvétve… Erwin és Egon, a két excentrikus-extravagáns közösen bérelt házat Krumlovban, ott ismerték meg a különösen finom, szinte leányos arcvonásokkal rendelkező, ám testi fogyatékosságokkal is küzdő, az enyhén púpos, kissé gnóm, kissé kobold Alexandert, akinek megjelenése ihlető forrás volt Egon számára. Egy-egy versében ír is róla, mint: megfoghatatlan jelenésről, mint időtlen átutazóról, asztrális jelenlétről, vagy mint igéző, másvilági, nemtelen lényről…

A Schiele Art Centrum kortárs (cseh és külföldi) művészek kiállításának is helyet biztosít. Jelenleg, a prágai születésű Marie Blabolilová (1948) grafikus, festő, restaurátor alkotásait, életmű-válogatását tekinthetjük meg, illetve a fiatalabb generáció egy-egy műalkotásával is találkozhatunk… Blabolilová munkái leginkább vegyes technikai kísérletek, témaválasztásai visszatérőek, melyekben gyakoriak az ismétlődések is, pl. Húsvét-sorozat (Krisztus-ábrázolás variációk), Enteriőrök (macskák a műteremben), Napraforgó-sorozat (Van Gogh-parafrázisok)…

Seidel Fotómúzeum és Műterem. A 2000-es évek elejétől működő, Josef František Seidel (1859, České Kamenice – 1935, Český Krumlov) munkásságát bemutató helyszínt szintén érdemes meglátogatni. Hasonlóan a budapesti Mai Manó Házhoz: az épületben (a kerttel is rendelkező, hangulatos kúriában) Napfényműterem és kiállítótér is található. Impozáns múzeum, ahol korabeli fotográfiák, fotómasinák (az 1800-as évek végét, az 1900-as évek első negyedét felidéző fényképezőgépek) sorakoznak: különféle fotótörténeti tárgyakkal, illetve a Seidel-család akkori életét bemutató szobákkal, miközben némi (fotográfiai) bepillantást kaphatunk, hogy milyen is volt az élet a cseh-osztrák-német határvidéken a XIX–XX. század fordulóján…

Český Krumlov. Dél-Csehországban, a Moldva folyó kettős kanyarulatának partján fekszik. Változatos, tartalmas város, egy reneszánsz álom-világ keveredése a mai „kortalan” korokkal ölelkezve… Történelmi negyede a Világörökség része.

(Český Krumlov, 2018)

Nagy Zopán

A szerző fotói